A Hon, 1882. június (20. évfolyam, 149-178. szám)
1882-06-19 / 167. szám
167. szám, 20-dik évfolyam. Szerkesztési irodát Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény s szerkesztőségihez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRÜKKSEK szintúgy mint előnzetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, athenaeum-épület) küldendők. Esti kiadás. Budapet, Hétfő, június 19. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, június 11. Boszniának és Herczegovinának is lesz hát már alkotmányos budgetje. E hírt sürgönyzik Bécsből. De ezt természetesen a tényleges viszonyoknak megfelelő korlátok közt kell érteni. Mindaddig, míg Boszniának és Herczegovinának közjogi helyzete véglegesen rendezve nem lesz, nem is lehet a szigorú alkotmányosság elvei szerint eljárni. Az okkupáti tartományok provizoriusan a közös kormány alá lévén helyezve, a budgetet Kállay közös pénzügyminiszter fogja azok számára elkészíteni, s ő a monarchia vezérállamférfiaival már értekezett is az iránt, hogy a kompetens képviselőtestületeknek Boszniára és Herczegovinára vonatkozólag költségvetést terjeszthessen elő. Ez eszme keresztülvitele elé némely akadályok gördülnek, azokat azonban nem tartják legyőzhetleneknek. Kállay közös pénzügyminiszter egy más nevezetes reformot is életbe szándékozik léptetni, azt ugyanis, hogy az eddigi tájékozó ki- mutatások helyett budgetszerű előirányzatok terjesztessenek a delegációk elé. Ő teljes mértékben elismeri azon követelmény jogosultságát, hogy a közös kormányzatban is érvényre jusson a szigorú alkotmányos ellenőrzés joga. S azt tartja, hogy feladata csak meg lesz könnyítve, ha a hivatott törvényhozási orgánumok teljes belátást nyernek az okkupált terület szükségleteibe és segédforrásaiba. A bosnyák közigazgatási törvény nem lehet hátrányos e tervre nézve. E törvény a budget előterjesztési kötelezettséget ugyan nem írja elő, de e tekintetben semmiféle korlátozást nem statuál. M. A hogy Boszniában és Herczegovinában a felkelés jóformán el van már fojtva, a behívott dalmát honvédség szabadságolása el van már rendelve. Ennek folytán a 80-diki dalmát honvédzászlóalj a »Fazana« gőzösön Spalatóba hozatott s onnan Sinjbe megy, hol a legénység haza bocsáttatik. Hasonlag a 79-ik honvédzászlóalj Zárában szabadságooltatik. Herczegovinában a fölkelők legnagyobb része már otthonába tért. De a bodiéi fölkelők még nem tértek haza Montenegróból. A Krivosje még teljesen lakatlan. Samardics felkelővezér állítólag Grahovóban egyik rokonánál van. Az egiptomi kérdés újabb fejleményt nyert azáltal, hogy mint reggeli lapunk sürgönye jelezte, Raghib pasának sikerült a minisztériumot megalakítani. Arabi pasa mint hadügyminiszter csakugyan a kabinetban marad, ezért angol lapok e minisztériumot csak ideiglenesnek tartják. A khedive most valószínűleg engedni fog a szultán parancsának és visszatér Kairóba. A rémület az európaiak közt kissé csökkent. A postahivatalok Alexandriában újra működnek. Az elfogott lázadók száma igen nagy , s azokat a kaszárnyákba szállták. Néhány lázító dervist kiüzetett a mufti a városból. Kairóból jelentik, hogy a helyőrség az utczákon táboroz. A kormányzó megígérte, hogy ha zavargások fordulnának elő, a nőknek és gyermekeknek menhelyet fog engedni a fellegvárban. A legtöbb európai ház el van torlaszolva. Az európaiak igyekeznek fegyverfogható megbízott emberekkel védelmükről gondoskodni. Némelyek 50 embert is szereztek, akikkel megrohanás esetén védeni fogják házaikat. A fegyverviselés szigorúan el van tiltva. A konferenczia kérdésében végleges határozat e pillanatig még nem történt. Emlegetik Párist is a konferenczia székhelyéül. Törökország állítólag azért nem akar résztvenni abban, nehogy az a látszata legyen egiptomi intervenciójának, mintha a hatalmak eszköze gyanánt engedné magát fölhasználni, ami az egiptomi katonai pártra igen elkeserítő befolyást gyakorolhatna. Arabi pasa Kairóból érkező egybehangzó jelentések szerint el van határozva, hogy bármely hatalom részéről történnék is katonai intervenció Egiptomba, ő annak fegyverrel fogna ellentállani. Erre mutat az a hir is, hogy 200,000 írtért törpedókat vásároltatott. — Ahuskimérés a volt határőrvidék területén. A belügyminiszter az érdekelt hatóságokat értesítette, hogy az 1871. évi junius hó 8-án kelt leiratnak csupán azon részei tartatnak fenn az 1873. évi XXVII. t. cz. 2. §. c) pontja által érvényükben, a melyek az 1868. évi XXX. t. cz.-ben megállapított közös törvényhozás alá tartozó viszonyokról rendelkeznek és az idézett legfelsőbb intézkedés kibocsátása után alkotott közös törvények is az 1873. évi XXVII. t. cz. által meg nem változtattak. Minthogy pedig az 1873. évi VIII. t.cz., mely szerint a husvágás a szabadipar tárgyát képezi, az 1871. évi jun. hó 8-án kelt legfelsőbb leirat kibocsátása után alkottatott, nem foroghat fen kétség arra nézve, hogy az 1873. évi XXVIII. t. cz. 2. §. c) pontja értelmében az 1871. évi jun. 8-áról kelt kir. leiratnak 8. §-a, mivel azt egy későbbi törvény , az 1872. VIII. t. cz.-ben foglalt ipartörvény megváltoztatta, hatályát vesztette, és hogy a husvágatás a magyar polgárositott határőrvidéken is a szabad ipar tárgyát képezi. A mennyiben pedig némely volt határőrvidéki községek a husmérést eddig mint királyi kisebb haszonvételt kezelték s a kincstárnak a jövedelem felét, mint átalányt fizették, egyidejűleg értesítette a törvényhatóságokat, hogy mindazon községeket illetőleg, a melyekben a husmérésnek ezen kezelési módozata fennállott vagy még fenáll, ezen kezelési módozat — annak a múltra nézve érintetlenül hagyásával — jövőre nézve, vagyis a jelen körrendelet kibocsátásától fogva megszűntnek tekintendő. — Mocsáry Géza képviselő a következő sorokat közli egy pár lapban : »Ungvár, jan. 16. A lembergi perben a tárgyalás befejeztéig az ügy természeténél fogva tartózkodtam volna a sajtóban nyilatkozni, azonban becses lapja csekélységemet többször azon perrel oly közeli összeköttetésbe hozta, hogy szándékom ellenére is azon kéréssel kell terhére lennem, hogy igen tisztelt lapjában a bíróság előtt tett tanúvallomásomból egyelőre ezeket szíveskedjék közzétenni. Dobrzánszky Miroszláv régi ismerősöm lévén, a múlt év őszén, mint az orosz belügyőrség titkára, abbeli nézetét közölte velem, hogy az orosz kormánykörök azt vélik , mikép az orosz nihilisták üzelmei Magyarországból is nyernek tápot, s hogy megnyugtató lenne az ellenkezőnek tudata. Néhány nap múlva Budapestre mentem és Kozma Sándor kir. főügyész úrral azon nézetet személyesen közöltem, ki is azon föltevést, tapasztalatai után, alaptalannak jelezte, s az e részbeni megnyugtatást biztosító. E közben D. M. Hrabár Olga által föladott levélben kért, hogy a nihilistákra vonatkozó nézetére néhány sorban ugyanazon az utón válaszoljak, ezen kérését megsürgette, mire a fenti irányban a választ megküldöm. November elején ismét kaptam levelet, melyben D. M. felkért, hogy vagy a »Lloydsnál — vagy az » Egyetértés «-nél őt levelezőnek ajánljam. Fálk Miksa úrral az országházban beszéltem, ki is azt felelé : »ha a magyar olvasó közönségnek ízlése szerint ír, akkor czikkeit közlendi« ; ezen választ tudattam Dobrzánszkyval, ki mintegy 3 évre szóló czikket küldött, melyet Fáik urnak átadtam . D. M. a czikk kiadását és Fáik ur véleményének közlését többször sürgette, de az meg nem jelent, a miről őt tudósítottam. Ezen kívül a lembergi perből mit sem tudok; az illető szereplőkkel, s Dobrzánszkyéknak általam igen jól ismert magyarországi ismerőseivel nem érintkeztem . D. M. a per tárgyáról előttem soha sem nyilatkozott, s abba legtávolabbról sem avatott be, s igy nem is volt mit elhallgatnom. Mocsáry Géza: — A czárt Finnországba hívta a parasztok egy küldöttsége. Kérvényüket — mint az »E—8« írja — személyesen nyújtották át a czárnak. A kérvényben azt mondják, náluk biztosságban lesz, merénylettől nem kell félnie. »Késsel fogadjuk majd az »oroszokat« — mondák a parasztok. A magas orosz arisztokráczia Finnországban birtokokat vásárol, a czár Nikolai báró birtokát vette meg. A hír sokat foglalkozik Voronczov Daskov kegyvesztettségével és Suvalov Pétert mondják leendő utódjának. A kronstadti zavargást, mint mondják, határozottan elsimítják, mert a rend helyreállítása végett kiküldött katonaság igen vastag tévedéseket követett el az által, hogy azonnal a matrózokra lőttek, minek következtében harmincz ember megsebesült, négy pedig meghalt. Pár nappal ezelőtt Rewalban két tengerésztisztet fogtak el s egy nappal később Sz.-Péterváron szintén elfogtak egyet, mivel szoczialista üzelmek gyanújába estek. Alezis nagyherczeg, Constantin nagyherczeget meg fogja látogatni a Keleten. Az egiptomi menekültek, mint Triesztből távírják, keservesen panaszkodnak az alexandriai kikötőben horgonyzó európai flották tengernagyjainak magatartása miatt. Az első napokban, különösen június 12-én, az európaiak ismételten küldötséget indítottak Seymour angol tengernagyhoz, hogy legyen segítségükre, de ez katonáinak partraszállítássáról mintsem akart tudni. Az nap dél táján 2—300 angol katona megjelenése még helyreállíthatta volna a rendet. A tengernagy tisztjeivel együtt ebédnél ült és csak azt a parancsot adta, hogy a gőzbárkák hajózzanak a part felé és hozzák a flottára azt, aki menekülni akar. Az osztrák-magyar Lloyd magatartását mindenki dicséri. Ez a vállalat és a marseilli »Messa«geria« tizennégy gőzöst bocsátottak a menekülők rendelkezésére. A menekültek utalán mind abban a nézetben vannak, hogy az egiptomi ügy békés elintézése most már lehetetlenné vált. A forrongás nemcsak a városokban, de az egész országban észlelhető és minden jel arra mutat, hogy a lázadás egész Észak- Afrikában kitör. Mint mondják, török emisszáriusok szítják hónapok óta és Dervis pasa küldetését átalában csak komédiának tartják, hir a sok port felzavart kérdésben. Az orsz. izr. iroda által kitűzött 5000 frtra levélben ugyan sokan pályáztak, de e levelek csak átalános tanácsokat s bizonytalan útmutatásokat tartalmaztak. Úgy hiszszük, mindenki melegen óhajtja, hogy e bit igazoltnak bizonyuljon s a nevezetes rejtély a közönség megnyugtatása végett mielőbb megoldást nyerjen.* Lapunk zártakor ez eseményre vonatkozólag az a hir terjedt el, hogy Solymossyné is felismerte a holttestet s igazolta, hogy az leányáé. A hir azonban még nincs bebizonyítva. Egyik kőnyomatú lap így adja elő a dolgot: Nyíregyházáról érkezett távirat szerint Tisza- Löknél egy fiatal leány holttestét fogták ki a Tiszából, melyben ruházatáról az eltűnt Solymossy Eszterre ismertek. A holttest sértetlen és kezében görcsösen összeszoritva, egy kendőt tart, melyben festőpárnak a maradványai vannak. Solymossy Eszter anyját T.Lökre rendelték. Arról nem jött értesítés, hogy a kifogott holttest mennyi ideig lehetett a vízben.* Nyíregyháza, jan. 19. Ma reggel érkezett szolgabirói jelentés folytán a törvényszéki vizsgálóbizottság Tisza-Dadára ment, hol egy fiatal leány hulláját fogták ki. Nincs kizárva a személyazonosság megállapithatása. A HON TÁRCZÁJA. Az ismeretlen vértanúk. irta: 17 G o za n Léon. Fordította: Szigethy Szalay Erzsi. — Micsoda egy gyermek, kit te oly szeretetre méltónak irtal le ? — Várakozzál, s Adrianoff tovább olvasá: »Miután ön tudja, hogy a gyermek púpos« — — Egy oly szép gyermek, mint a kelő nap — és púpos? — Púpos, mint a nap — kiálta közbe Duportai. De hiszen nem volt púpos, mikor megvettem. — Szegény Adrianoffom, ez alatt rejlik valami. — Valami, de bevégzem, mondá és folytató intendánsa levelét. »Ez épen nem érdekes testi fogyatkozás mellett még veres haja is lévén kis pártfogoltjának, Köln minden utczáján utánunk szaladnak, és az ördög fiának kiáltozzák. És miután engem tartanak apjának, elképzelheti uram, mily kellemetlen ez reám nézve.« — Veres haj ! — mondá Adrianoff, félbeszakítva önmagát, mikor én egy fekete hajú, fekete szemöldökű, fekete arczbőrű és fekete szemű fiúcskát vásároltam. — Teringettél! szakitá félbe Duportail, akkor ez nem ugyanazon gyermek. -- Nem, nem ugyanaz! Éjszaka lévén, midőn a gyermeket egy köpenybe burkolva a vasúthoz vitték, hol különben is nem nekem, de Michailoffnak adták át, ki azelőtt soha se látta, az a zsivány apa, ördöngösen kijátszott. Két gyermeke közül a szebbikre szerződött velem és a rutát adta át. Én egy angyalt vettem, és egy majmot kaptam helyette. Húszezer frank egy púpos és véres hajú örökösért! Oh! — Hát most mit fogsz tenni ? kérdé Chabert. — Már intézkedtem. Sürgönyileg megparancsoltam Michailoffnak, a kis szörnyeteget azonnal visszavinni szülei karjaiba. Mindketten itt lesznek holnap, vagy legkésőbb, holnapután. — Az helyes, de hát ismét nincs örökösöd szegény barátom, kezdheted újra. — Egyátalán nem követelni fogom a másik fiút. — És ha atyja vonakodik oda adni ? — Visszafizeti a húszezer frankot. — És ha azt se akarná ? — A törvényhez folyamodom. — Elveszted az ügyet s elítéltetek — Egy véres hajú gyerek megtartására ? — Nem, de . .. Chabert észreveve Valentinét az előszobából belépni, megszókta : »Siessen asszonyom, állítsa vissza a békét házában«. Valentine pedig nem figyelve rá, bundáját átadva Gábornak, halkan mondá neki. — Láttam Valentint, semmi baj sincs. Csak kis pajtása után busul. De ez egy egész történet: már ts elbeszélem neked később. Gábor egyik kezével átvevén a bundát, a másikkal egy névjegyet adott át úrnőjének. — Ez urhölgy a könyvtárban várakozik. — Egy „nő ? s a névjegyre pillantva, meglepetten mondá : O ? és itt ? Chabert, ki az úrnő és inasa között váltott szavakat észrevevő, mondá Valentinenek: — Már vártuk önt asszonyom, s féltünk------— Igen sajnálom, hogy nem tartóztathatom most önöket uraim, de egy egyelőre nem látott látogatás .. . egészen rendkívüli. . . — Visszavonulunk. Fogadja el csupán legőszintébb jókivánatainkat névünnepére, melynek kifejezésére összegyűltünk. Szelleme egészen el lévén foglalva a nem várt látogatással, Valentine némi szórakozottsággal fogadta el Chabert csokrát, Duportail szekrényét és egy igen ízléses ékszekrényt Adrianoff kezéből. — Kedves jó barátaim, köszönöm önöknek. De majd egy más pillanatban jobban kifejezhetem a kellemes meglepetés feletti örömet. Visszajön ma este nemde ? Estére tehát! Várni fogom. — Estére asszonyom, ma estére, ismétlé, a három barát visszavonulva. — Gábor! — Úrnőm! — Vezesd be azon nőt. Overmann Heléne — Blancaster György neje lépett a terembe. — Asszonyom! kezdé Heléne minden bevezetés nélkül, rövid idő előtt oly lépést koczkáztattam önnel szemben, mely kissé szokatlan volt oly nőnek, ki mint én, az illem és etiquette szabályokkal teli nagy világban élek. S ez összejövetelkor, melyet kegyed aligha feledett — — Nem, asszonyom. — Bevallom önnek, hogy szeretem Blancaster Györgyöt, de hogy e szerelem daczára, mely az ifjúság első éveiben keletkezett, és melyet egy időközbeni összeköttetés sem volt képes feledtetni, a szerelem bár újjá született szivemben, mégsem végződhetik házassággal, csak egyetlen elkerülhetlen feltétel mellett, egy korlátlan és határozott feltétel mellett. — A feltételt sem feledtem asszonyom, Helene viszonzá: — Én ünnepies fogadást nyertem az ön ajkáról, hogy a komoly vonzalom tökéletesen megszűnt György és kegyed között. Sőt többet nyertem e fogadásnál ; bírtam fényes tapasztalatával s meggyőződésével, majdnem nyilvános bizonyítékával annak, hogy kegyed szívesen elfogadta Bábry úr gyöngéd kitüntetéseit. Többre nem volt szükségem. A gyöngéd akadály, melyhez Blancastelleli házasságomat kötöttem, eloszlott, s én nőül mentem hozzá. Vájjon valók-e szavaim ? — Valók asszonyom. — Való-e asszonyom az is, hogy én minden kétely és aggály nélkül nyújthattam kezemet Blancastelnek, mert lelkiismeretem nyugodt lehetett, hogy önnek az által fájdalmat nem okozok. — Az is való asszonyom, Heléne folytatá. — Akkor hát az is igaz, hogy a bizalom, az őszinteség, a gyengédség, s a becsületesség ma az én részemen vannak, míg az önén ellenkezőleg------— Asszonyom! Valentine közbeszólása daczára Heléne határozottan mondá: — Blancaster idejött ma reggel. — Igaz asszonyom, először házassága óta, és utoljára is, Heléne az előkelő nő azon finom iróniájával, melynek épen simaságában rejlik a sérelem, ismétlé: — Először és utoljára! És mégis, nem mondá-e már nekem, nem biztosita-e, sőt esküvő asszonyom, hogy Blancaster úr soha sem ? — Én megtartom szavamat asszonyom — s meg nem szegtem soha. — Igen, mit se változtatva múltján, s mindig azt szeretve, kiről oly ünnepiesen mondá, hogy megszűnt szeretni. — Es asszonyom, mit törődik ön azzal, miután nejévé lett, hogy szeretem-e még én vagy nem ? — Tehát mindig szerette ? — Épen ön kérdi azt ? Heléne csendes elmélkedéssel pillantott vissza saját múltjára, melyben férjhez menetele daczára se bírta feledni soha Blancastert, kevéssé szilárd hangon mondá Valentinnek: — Oh igaz! könyei megmondhatták volna — nekem — igen, e könyek, melyeknek ön eleinte hitt, és hihetett volna azután is, e könyek igazak voltak, mint a szenvedély, a fájdalom s a kétségbeesés mely akaratom elenére szemembe kergeté azokat szivemből, és elárulta érzelmeimet ön előtt. — De hát akkor miért tiltakozott ellene oly határozottan? kérdé Heléne? — Miért? Valentine álmodozóvá lett, s ajkai remegtek. — Igen miért ? miután annyira szerette, mikép engedte őt vetélytársa által elragadni ? Mikép mondhatott le róla az első javára, ki őt visszakövetelte kegyedtől. — Miért? ismétlé Valentine mind izgatottabban. — Miért engedett nőül menni Blancasterhez, midőn egy szavával megakadályozhatta volna ez öszszeköttetést. Valentine lelkében kitört a vihar. — Mert kegyed gazdag asszonyom, míg én szerelmemen kívül semmivel sem bírok. Heléne hasonló kitörő keserűséggel kiáltott fel: — Mivel gazdag vagyok ? Tehát csak vagyonomért vett volna nőül, azt mondá-e? O? — Óh Istenem! ■— Nem asszonyom, egyedül én akartam, hogy vagyonáért vegye nőül — s nem ő. Ő telve volt adósságokkal ; birtokai megterhelve kölcsönökkel ; ősi kastélya a hitelezők kezébe árverés alá került volna már, meg kellett hát őt menteni a nyomor, a fogság, és a szégyentől. S ez még nem minden, meg kellett. . . — Fejezze be asszonyom, mit se hallgasson el előttem. — Új segédforrást kellett tehát találnom számára, hogy a jövőben is eleget tehessen a fényűzés követelményeinek, melyben mindig élt s mely nélkül nem létezhetett volna. Nos tehát asszonyom, a mint önt láttam , hallottam, örömmel kiáltok fel felfedezésemben : »íme egy nő, ki arannyal rendelkezik, mig nekem szerelmemen kivül semmim sincs; eladom, feláldozom szerelmemet Györgyért, György boldog lesz. És én mindenről lemondtam, mi örömemet, büszkeségem — reményem — nyugalmam s boldogságomat képezte a földön. — Kegyed azt tévé! — Engedtem kegyedet nőül menni Blancasterhez, pedig én lehettem volna neje pár nap, talán már pár óra múlva — Oh! asszonyom , kiálta fel Heléne magán kivül, meghatva Valentine lelkesedése által, kit most bámult — hisz ez magasztos, amit ön cselekedett, ez megható, önfeláldozása széttépi szivemet. Ah miért nem tudtam mindazt, mit most hallok előbb ? Ily áldozatot el nem fogadtam volna soha, hanem szivemhez szorítva önt, azt mondtam volna : »Ő a kegyedé, szeriti, legyen hát boldog vele! Se aranyaim, se jelenlétem nem fogják többé zavarni.« — Hasonlón önhöz asszonyom, könyeket hullatva mondtam volna: »Ne törődjék vele asszonyom, csakis büszkeségem szenved ; egy báli est felszárítja könnyeimet. »Nem, én mégse lettem volna képes erre — hiányzott volna erőm, ahhoz az önmegtagadó hősiességével kellett volna bírnom. Igen, én elég lélekkel bírok, hogy bámulhassam lemondását, de nincs elég erőm, hogy önt követhessem. Az ön tettét tiszta, valódi dicsfény veszi körül, mint a vértanút. S tegye a mérleg egyik serpenyőjébe a föld összes aranyát, öszszes nemesi czimeinket, melyre oly büszkék vagyunk, s a másikba angyali szép cselekedetet, egyszerű s isteni nemes önfeláldozását és bizonyára az ön tette, az ön angyali szárnyai fognak győzedelmeskedni asszonyom. Kezét asszonyom, oh mennyire szeretem! Valentine forrón szokta meg Heléne kezét. (Folytatása következik.) Solymossy Esztert megtalálták. Dr. Simon József ügyvéd úrnak, az orsz. izr. iroda titkárának szívességéből közölhetjük a következő ma reggel 7 óra 50 perczkor Nyíregyházáról az ő czimére feladott s szóról szóra következő táviratot: „Eszter hulláját tegnap délután a Tiszából Lök és Dada közt kifogták, külsőleg sértetlen állapotban, egy kis kendő, festékkel papirosban, kézbre kötve, ruházata megegyező a leírással, anyja felismerése végett ma helyszínére vezettetik. Dr. Heumann:“ E nevezetes távirat az első biztosabbnak látszó Fővárosi ügyek. ” A főváros pénzügyi és gazdasági bizottsága ma d. e. tartott ülésén a napirend előtt Stern bizottsági tag kérdést intézett az iránt, hogy Budán a rudas fürdőnél két évvel ezelőtt miért zártak be egy házat, mely 1200 forint jövedelmet hozott a fővárosnak s még ma is elég jó állapotban van. Kada alpolgármester a Rudas fürdőnél teendő építkezésekkel indokolván ezt, ebben az interpelláló megnyugodott. A napirend első tárgya a köztárakból bevett 3.200.000 frt hova fordítása iránt javaslattétel végett kiküldött albizottmány jelentésének tárgyalása volt. Az albizottmány — mint azt már ezelőtt is vázoltuk — mindenek előtt a főváros magánpénztárát terhelő kölcsönöknek részben teljes lefizetését, részben kamat leszállítását javasolja. — Ilyenek: Óbuda városa által felvett 260000 frt, Pest városa által felvett 400000 forintból még fennálló 337000 frt, a bécsi kölcsön 55000 frt aranyban, a budapesti egy takarékpénztártól vett 100,000 frt, az első hazai takarékpénztártól vett 300,000 frt. Ajánlja továbbá a bizottság a még fenmaradó összegből a következő tételek fedezését: az idei deficit 796,600 frt, az osztrák nemzeti banktól 1864-ben felvett 373,069 frt 78 kr. kölcsön, az óbudai vízvezeték építési költsége 110,700 frt, a IV. ker. polg. és elemi iskola építési költsége 158,000 frt, a balparti új közkórházra pótlólag megszavazott 50,000 frt. E tételek fedezése a főváros közgyűlése által is a 3.200,000 frtból lett határozva. — A fenmaradó 1.811,600 frtra nézve az albizottmány a következő javaslatot teszi: két új vámház építésére 80,000 frt, a jobbparti közkórház 300,000 frt, az osztr. földhitelintézet kölcsöne 62,000 frt s amit első helyen kellett volna említeni az átalános csatornázás költsége 1 millió forint s végre új népiskolákra 370,000 frt. A pénzügyi bizottság, miután a javaslatot meghallgatta, ez érdemben nem határozott, mert előbb az illető pénzintézeteket meg kell kérdezni az iránt, hajlandók-e a több évi törlesztésre felvett kölcsönök egyszerre való lefizetésébe beleegyezni. A tételek megállapítása csakis e pénzintézetek nyilatkozatai után lesz lehető. Az állami gépgyár által kért területek ára, a kiküldött albizottmány javaslata szerint □ élenkint 3 és 6 írtjával állapíttatott meg. Többen felszólaltak oly irányban, hogy kívánatos lenne, ha az állami gépgyár oly iparczikkeket állítana elő, melyekkel más privát vállalatoknak konkurrencziát nem tá r—W iTlf ' - I ' I ITTI^ ~ I ■ KiadláS-hivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. KSdfizetésiiij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz horde, reggeli és esti kiadás együtt, 1 hónapra ............................... 2ért 8 hónapra ...•••••••• 6 * 6 hónapra........................................................ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint................................ 1 % ha előfizetés 7 év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számitatik, miaszt. Az ülésen még néhány kisebb telekvételi és bérbeadási ügyet intéztek el. Különfélék. — Személyi hirek. Battenberg Sándor bolgár fejedelem a tegnap esteli bécsi gyorsvonattal a fővárosba érkezett s azonnal tovább utazott. — Gróf Andrássy Gyula tegnap este Tisza-Luczról a fővárosba érkezett. T r e f o r t Ágoston vallás és közokt. mia. ma reggel Kassára s Bedekovics Kálmán horvát miniszt. ma reggel Zágrábba utaztak. — Rezső trónörökös, mint e hó 17-ikéről Kolozsvárról írják, a jövő hó 15. vagy 16-ikán érkezik Erdélybe. Ezúttal Hunyadmegyébe megy, hol Teleki Samu gr. képviselő vendége lesz s itt a gróf havas részein szarvasvadászatokban vesz részt. A magas vendég teljesen inkognitóban utazik s hivatalos fogadtatása nem lesz sehol. Minthogy nagyobb kirándulásokat terveznek Hunyad megyében, a megyei hatóságok nagy erélylyel láttak hozzá, az utak jobb karba hozatalához. A trónörökös kíséretén kívül az erdélyrészi arisztokráczia néhány tagja is részt vesz a vadászaton. Az idénre tervezett görgényi medvevadászatok ideje ismét a késő őszre halasztatott. Oka abban a körülményben van, hogy ez évre megállapított programm szerint szeptember hónapban és október elején máshol tart a trónörökös vadászatokat. — Edl Tivadar temetése Pozsonyban szombaton nagy részvét mellett történt meg. Apponyi Albert gróf, Prileszky Tádé, Földes Gyula s mások is megjelentek. Szlávy József, Sennyey báró s többen a gyászban részvétüket távirat utján fejezték ki az özvegynek. A gyászszertartást az elhunyt ifjúkori barátja Heiller püspök vezette. Az ottensheimi tragoedia áldozatainak temetésénél Coudenhove Henrik gr. külön sírról gondoskodott s az ottensheimi parkból rózsákkal diszitteté fel azt. Coudenhove Ferencz gróf és fia Henrik tegnap elhagyták Bécset és jószágaikra utaztak. A tárgyalások dr. Bergruen és Coudenhove gróf közt a Dalmont Mária és Coudenhove Henrik gr. gyermekének eltartására vonatkozólag, idáig még semmi eredményre sem vezettek. A két szép fekete selyemruhába öltözött holttestnek bonczolás a következőket állapitá meg : Az ifjabb, mintegy husz éves, hosszú, szőke hajjal, szép testalkattal, balmellén a 4. és 5. borda közt egy sebcsatornát tüntet elő, mely a szívburkon keresztülmenve, a szivet szétszakítva, hátul a gerinczoszlopból tizenöt centiméterre kifelé a 6. és 7. borda közt eltér. Az erősen meglapult ólomleveg a hátizmokon kívül találtatott meg. Az orvosi vélemény, mely a belső és külső megszemlélésen alapszik, megállapítja, hogy a felbonczolt egyén az átélt mell- és fejbetegsége számos maradványa következtében, roncsolt elmebeli állapotában követte el az öngyilkosságot. A második hullán, mely mintegy huszonöt éves, erős testalkatú, a bal mellén 5 centiméternyire befelé s kissé lefelé köralakú, 1 centiméternél valamivel nagyobb mély seb mutatkozott, feketés széllel. A szívburok a hulla felbontása után előrészén egészen széttépve találtatott, így a szív is. A bal mellüregben, a 8. és 9. borda közt egy kör alakú seb irányult hátrafelé. Itt is úgy szól az orvosi vélemény, hogy a kiállott betegségek következtében az öngyilkosság beszámíthatlan állapotban követtetett el. Egyik lap szerint a fiatal gróf mindkét nővel benső viszonyban élt s mindkettő halálának oka. Midőn a múlt év őszén Landsteiner rendőrtanácsos Dalmond kisasszonynak a grófi család nevében 4000 forintot ígért, ha kijelenti, hogy a gyermek nem Coudenhove grófé, a szegény nő nagyon el volt keseredve, s azonnal felkereste dr. Berggrünt, hogy mitévő legyen. Berggrün rögtön Landsteinerhez ment, s megkérdezte, hogy mi módon tehet a rendőrség ily törvénytelen és tisztességtelen ajánlatot, annyival is inkább, mert Daimont kisasszony sohasem kérte fel a rendőrséget, hogy az ügyet tisztázza. De ha felkérte volna is, még az esetben sincs a rendőrségnek joga ily ajánlatokkal előállani, mert ez ügyben a rendőrség nem illetékes ha-