A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-05-19 / 20. szám
Lenkey Károly, honvéd-huszár ezredes. Az első magyar hadügy-miniszterium által 1848-ban legelőbb kinevezett törzstisztek egyike Lenkey Károly volt, ki már 1836-ban a hadipályáról azon szándékkal lemondván, hogy többé fegyverhez nem nyúl; ebbeli szándékát azonban e szózat: „a haza veszélyben van!“ minden habozás nélkül megváltoztató, készséggel kardot kötött, s a síkra szállt az imádott hazáért éltét feláldozandó. Mennyiben vett részt utolsó szabadságharczunkban, e lap hasábjain épen most közlés folyamatában levő „emlékirataidból olvasható, azonban röviden annyit mégis meg kell jegyeznünk, hogy Lenkey Károly azon tiszta, önzéstelen s kitűnő honfi erények egyike, ki, daczára annak, hogy rágalmazó vádak folytán félreismertetett, mellőzve jen, sőt mondhatni saját honfiai által üldöztetett, mindamellett a magyar szabadságügynek mindvégig tántoríthatlan hű bajnoka maradt, tanúsítja ezt leginkább azon tény, hogy a tábornokságot, melylyel öt Kossuth, mint az ország akkori kormányzója, két ízben megkínálta, határozottan visszautasítá, miáltal fényesen bebizonyítá, hogy nem haszon- s dicsvágyból, hanem a legszentebb kötelességből szolgálja a hazát. Lenkey Károly s öcscse János tábornok voltak az elsők, kik 1849-ben a szabadság-ügy bukását, több előjelekből sejtették, de fájdalom, szavuk a pusztában hangzott el, mert midőn sejtelmöket más hadvezérekkel közlötték, azok nem adtak hitelt nekik , a mit később nemcsak hogy megbánták , hanem vértanú halállal lakoltak érette. Lenkey Károly a legvégső perczig hiven szolgált, minek diját el is nyerte ép úgy, mint sok más hű hazafi, 12 évre jön várfogságra (vasban) a cs. kir. haditörvényszék által elitélve, s Aradon ült 4 évig; de a gondviselés megóvta életét, visszatért kiállott szenvedései után, s még ma is ép s erőteljes férfiú, a ki még, ha kell, bármikor kész karddal kezében a síkra szállani. Lenkey jelenleg Egerben lakik s megyei tisztviselő, az ég megáldá őt családdal, s mi legfőbb nyugodt, s azon tiszta öntudattal, hogy hazájához mindig hű maradt. E. Ö. Lenkey Károly honvéd ezredes emlékirataiból. (Közli Egervári Ödön.) VI. Az alföldi táborozás. Perczel Mór hadsereg-szervező buzgalma s tehetsége. Perczel Mór tábornoknak sem lévén hadai, Lenkey Károlyt és Jánost arra hivta fel, hogy mennének le Czeglédre és szednének össze az országból minden tartalékokat, s szerveznének egy tartaléksereget. Ennek folytán a két Lenkey követte őt Czeglédre, ahova megérkezvén, Perczel erélyes intézkedéseket tett. Lenkey János tábornok megbetegedvén, a nagyváradi fürdőbe küldetett orvosilag, Lenkey Károlyt pedig Perczel szolnoki parancsnoksággal bízta meg, s meghagyta, hogy minden oda érkező honvédet letartóztasson, bármely részéből az országnak jönne s át akarna Szolnokon menni. Naponként jöttek hol felülről a vaspályán, hol pedig az ország más részeiből tartalékok, újoncz szállítmányok és magánosan utazó honvédtisztek. Lenkey Károly Perczel tábornok parancsához szigorún alkalmazkodván, minduntalan jelentést tett Czeglédre tábora szaporodásáról. A lovasságot századokba, a honvédeket pedig zászlóaljakba szorozta. Fegyvert kért, de nagyon csekély mennyiségben részesült, — mindamellett vas nyársat eleget küldött a kormány, melyekkel kénytelenittetett seregét felfegyverezni, s gyakorlatokat tartani. A lovasság csupa tartalékokból állván , fel volt ugyan szerelve, de még igen gyakorlatlan állapotban. E modorban fáradhatatlan erélyességgel Perczel tábornok Czegléden, Lenkey pedig Szolnokon igen tekintélyes, mintegy 18.000 emberből álló tartalékot, alig 30 nap alatt szerveztek. A tüzérség a leggyengébb lábon állott, s Lenkeynek nem jutott több, mint négy darab 3 fontos, 2 db. tizenkét fontos vetés két db. hat fontos ágyúnál. Perczel két hadosztályba osztván fel seregét: az 1-ső hadosztály parancsnokául Gaál László ezredes, a másodikéhoz Lenkey Károly neveztetett ki. Lenkey hadosztályában csak a 19-ik zászlóalj , Nyeregjártó alezredes vezénylete alatt, volt tökéletesen felfegyverezve, a többi ujonczokból állott és vas nyársakkal volt felszerelve. Midőn már ennyire jutottak, naponként hadgyakorlatokkal foglalkoztak. Perczel Czegléd felé küldte Lenkeyt hadosztályával, Gaál pedig Szolnok alatt foglalt állást csapataival. Azonban néhány nap múlva összevonta seregét Szolnok alatt, ahol egy pár napot együtt töltöttek a táborban. Ezután Lenkeyt hátrahagyván, Gaál hadosztályával Szeged felé indult, Lenkeyt pedig hadosztályával a szolnoki híd védelmére hagyta hátra. Egy napon Perczel Mór tábornoktól parancs érkezett, melyben Ujszászra rendelé Lenkeyt hadosztályával, és azon hadtanilag kitervezett megtámadást, melyet Viszoczky és Dessewffy Aristid összes hadai a Gaál hadosztályával egyesülten, Túránál szándékoltak a muszkák ellen intézni, tudatát meghagyá, miszerint Lenkey hadosztályát úgy vezesse, hogy a reménybe helyezett győzelem után a muszka sereg hátába esvén, a végvereség eszközlésére közreműködjék, mindazáltal a kivitelre nézve uj rendeletet várjon. Szolnokból Uj- Szászra indult Lenkey s 48 óráig táborozott ezen helység alatt, a Zagyva folyóra támasztván serege jobb szárnyát. Másodnap estéjén egy futár érkezett Perczeltől, azon meghagyással, hogy azonnal visszavonuljon Szolnokba, mert Mészáros és Dembinszky a sereghez érkezvén, az első tervet megváltoztatták és Perczelt megakadályozták abban, hogy összes erővel támadhasson. Mindezt azonban oda módosították, hogy a muszkák ellen egy erőszakolt kémszemlét csupán lovassággal és tüzérséggel tegyenek. Ebből fejlődött ki a túrás csata, és miután nem úgy ütött ki, mint Perczel remélette, és nem az ő terve szerint hajtatván végre, ennélfogva nehogy Lenkey a seregtől elvágatassék, ideje korán tudósittatott, s szolnoki állását újra elfoglalá. Szegedről csakhamar egy rendelet érkezett, melyben a kormány Lenkeyt hagyta hátra Szolnok védelmére. Mészáros és Dembinszky rebizta az összes tiszai hadseregnek vezényletét , melybe Gaál és Lenkey hadosztálya is beleolvasztatott, a minek Perczel lemondása jön az eredménye. Perczel alvezéreit sértette ezen eljárás, de a haza iránti kötelességből Gaál és Lenkey megtartották Perczel üzenete folytán a vezényletet. Mészáros s Dembinszky együtt vezénylettek, Szegednél öszpontosították egész erejüket, Lenkeyt pedig Szolnokból, Tiszafüredre rendelték. Lenkey már Török-Sz.Miklóson volt julius utolsó napjaiban, midőn Dembinszky egy futár által Czibakházára visszarendelé és felelőssé tévé őt, Czibakházánál gátolni Schlicknek a Tiszán való átkelését, s hogy ha azt megakadályozni nem lenne képes, magát Szegedtől elvágni ne engedje. Lenkey ezen rendelet vételével rögtön megindult hadosztályával, s Czibakházára jutott, egy nagy s gyors menet után. Lenkey Károly 1848-ks honvéd-luszar ezredes.