A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-12-08 / 49. szám
Harmadik évfolyam. 49. szám. Pest, deczember 9. 1869. Első magyar katonai hetilap. Folyvást megrendelhető a „Honvéd“ folyó évi júl.—szept. folyama. Ára 1 Irt, 50 kr. A megrendelések Heckenast G. kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czímzendők. Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN OLIVÉR A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez Fest, István főherczeg, 1 czimü szállodába intézendők. honvéd alezredes.P ijer Mihály, magyar királyi honvéd-őrnagy. Született 1819. szept. hónapban Veszprém megye Ugod községében. Szegény szülőktől származván, már 10 éves korában saját erejére volt utalva, minek folytán az önfentartásért ily korán küzdve Pápán megkezdett tanulmányait Győrött, Sz.-Fehérvárott és Veszprémben folytatta, míg 1835-ben két más tanulótársával katonává lévén, mint önkéntes közember a 19-ik számú gyalog sorezredbe soroztatott. Minthogy a magyar s a latin nyelven kivül más nyelvet nem tudott, mint katonának főtörekvése volt a német nyelvet elsajátitni, hogy a katonai tudományokban magát képezhesse. Ismereteinek szélesbitdetése végett később a franczia-, olasz- és angol nyelveket is sajátjává tette. Az akkori békés időben egy szegény, senkitől nem pártfogolt ifjúra nézve az előmenetel vajmi nehéz, sőt lehetetlen volt, de Ajer Mihály, kinek mint gránátos őrmesternek a történelem kedvencz tanulmánya lévén, s ki emellett a pozsonyi országgyűlési naplót nagy érdekkel olvasá, a magyar nemzet törekvéseiről már akkor tiszta fogalommal birt, nem is volt hajlama idegen országban, s még idegenebb tisztek alatt hosszabb ideig katonáskodni, mint a menynyire épen kötelezve volt, miért is 1845-ben búcsút vevén az önként választott, de később kifejlett nézeteivel nem egyező pályájától, visszajött a hazába, s az első magyar délkeleti vasútnál nyert alkalmazást. 1848 ban midőn a szorongatott haza védelemre szólította hű fiait , ő is azok között volt, kik a magyar nemzeti zászló alá sorakoztak, s a pákozdi és schwechati csatákban már mint százados harczolt. A schwechati ütközet után Pozsonyba jövén, a Morva folyón levő átjárás szemmeltartása, s illetőleg a hid lerombolása végett Újfaluba küldetett, honnan egy váratlanul megjelent nagyobb ellenséges csapat elöl, fővezéri utasítás folytán, miután az ottani vámhivatalban talált kincstári pénzt a magyar államnak megmentette, Hidegkutra vonult. Innen ismét Pozsonyba, s a felső határról történt viszszavonulás után Komáromba került, hol a várőrség majdnem minden kirohanásaiban, mint az 1849. áprilisi ütközetben is tevékeny részt vett. 1849. junius hónapban, egy e czélra fővezérileg kiküldött bizottmány előtt a törzstiszti vizsgát letevén, őrnagygyá s a 71-ik honvéd zászlóalj parancsnokává neveztetett, s mint ilyen ott volt a Komáromnál julius 2-án és 11-én vívott ütközetekben, s ő volt az, ki julius 2-án az ellenségtől a Monostoron elfoglalt külsánczokat szuronyaival első szerezte vissza., támogatás hiányában azonban rohamcsapatait ismét visszahúzni kénytelenittetvén, miután azokat újból rendezte, vett parancs következtében a Duna partján egész a Czonczó patakig nyomult. Az aug. 3-án történt kirohanás alkalmával az ácsi erdő szélén egyik sánczot sikerrel rohanta meg, s azért és egyébb érdemeiért Jánik ezredes ajánlatára szept. 23-án alezredesnek lett kinevezve. A komáromi fegyverletétel után Pestre ment, s nem sokára sikerült neki a gőzhajózási társaságnál ellenőri alkalmazásba jönni; de 1852. márczius 14-én mivel egy üldözött honvédtiszttársát megmenteni akarta, elfogatott, s 18 hónapi kereset után, mely idő alatt, hogy vallomásra kényszeritessék, különféle módon kinoztatott, 1853. szept. 3-án 12 évi, nehéz vasban töltendő sánczmunkára ítéltetett, s még azon hónapban Olmützbe hurczoltatott, hol minden tekintet nélkül múltjára s műveltségére, az ottani rablók és gyilkosokból állott katonai foglyok közé záratván, azok társaságában Olmütz utczáit söpörni kényszerittetett. Olmützben töltött három évi s nyolcz hónapi szenvedés után végre kegyelmet nyervén, 1857. május 14-én szabadon bocsáttatott, s mindentől megfosztottan tért vissza hazájába, hol először is a gazdászati pályán próbált szerencsét, de reménye meghiúsulván, Somogymegyébe ment s ott az 1861-ik évben megyei számvevőnek megválasztatott, s mint ilyen a csász adóhivataloktól zavartan átvett megyei árvavagyont községi kezelés alá rendezte. Az alkotmányos megyék feloszlatásakor többi tiszttársaival hivataláról leköszönvén, gr. Zichy János, mint az árvaszék volt elnöke magához hivatás számadótisztnek nevezte ki.