A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-05-05 / 18. szám
Harmadik évfolyam. 18. szám. Pest, május 4. 1869. see HONVED Első magyar katonai hetilap.§ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez Pest, városligeti fasor, lövölde tőszomszédságába intézendők. Folyvást megrendelhető a „Honvéd“ múlt évi júl.—decz. folyama. Katonai szaktekintélyek közreműködésével г \ | szerkeszti\ Ára 3 frt. GRÓF BETHLEN OLIVÉRt A megrendelések Heckenast G. kiadóhoz (Pest, | egyetem-utcza 4. szám) czímzendők. | honvéd alezredes.1 $ Előfizetési felhívás „HONVÉD“ első magyar katonai hetilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre (április -június).........................1 ft. 50 kr. Félévre (január—június)..............................3 ft. — kr. Egész évre (január—december) . . . . 6 ft. — fer. A „Honvéd“ előfizetői „Az Olló“ czímű politikai és irodalmi havi közlönyt ingyen kapják. A „Honvéd“ tárczája képekkel illustrálva jelenik meg a SLIg” A honvédelemhez kinevezendő valamennyi törzstiszt arczképét lapunkban adni fogjuk, és az illető életrajzokat olvasóinkkal megismertetjük. flljt’ A pénzes levelek bérmentes küldése kéretik A „Honvéd44 kiadó hivatala. (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) A porosz király Sadovánál. Midőn valakit, legyen az bár ellenség vagy jó barát, méltatlan eszközökkel látunk megtámadva, önkénytelenül a megtámadott védelmére érezzük magunkat ösztönözve. Ha pedig a megtámadott katona, kit a csatatéren mint ellenfelet tanultunk becsülni, akkor a katona becsület úgy hozza magával, hogy a megtámadott ellenfélnek, kiváló és elismerést érdemlő tulajdonairól megemlékezzünk; főként midőn látjuk, hogy bérencz tollak minden illemet félre téve, királyi személyét bántalmazzák. Az olvasó bizonyára érteni fogja, hova czélozunk, s talán nem lesz érdektelen a porosz királylyal — mint katonával — közelebbről, megismerkedni. Egy király kötelessége nem abból áll, hogy jó haditervet készítsen s azt czélszerüleg végrehajtsa. Hiszen erre valók a tábornokok és a tábori kar. Hanem mindenesetre szép látvány, midőn egy király aggkora daczára, kiveszi magát szokásainak sodrából, lóra ül, keresztül éli egy hadjárat fáradalmait is a legborzasztóbb golyózápor közepette lelkesíti katonáit. Ezt tette a porosz király mint katona. Az osztrák katonairók el akarták a világgal hitetni, hogy a porosz hadsereg egy „Junkersereg“, melybe a közembernek nincs becsületje. Lássuk mit tett a porosz király e Junkersereggel, a sadowai csata előtt. A csatát megelőzőleg 70 ifjú tiszt, mind előkelő házból valók, osztattak be a gyalog ezredekbe. A király ezen ezredekkel négyszöget formáltatott s igy szólt : „Katonák! ez ifjakat ajánlom jóindulatokba, és kérlek őrködjetek felettük.“ A közkatona a porosz hadseregben, mint e szavakból látszik, a legmagasabb becsülésnek örvend és a hadseregben sem a születés, sem az intelligentia nem ad előjogot. E seregben mindenki egyenlő. Az intelligentia, nem tolja magát testületileg előtérbe, hanem eloszlik a sereg minden rétegeibe s mindenütt ennél fogva érezhető, jól tevő hatása van. A kölni híd egyik főmérnöke a porosz seregben őrmester és esze ágába sincs magának világhíre miatt a hadseregben különös állást vagy bánásmódot követelni. Midőn Sadowánál megdördült az ágyú, a porosz király lóra ült és egésznap a legisszonyabb golyózápor közepette lelkesítette katonáit , majdnem hetven év felé járó aggastyán. A csata után pedig nem vonult vissza, hanem lejárta a csatatért, vigasztalta a sebesülteket és segített a hol lehetett, épen úgy segítvén az osztrák, mint a porosz sebesült hősöket. Aki látta ezen megindító képet, és most hallja az officiosus levelezők mint szidalmazzák e derék katona jellemét egy helybeli német lap hasábjain, annak vére önkénytelenül arczába szökik, az kétségbeesik Ausztria sorsa felett, hol még a csatában harczoló ellenfél becsületét sem kímélik, mely még a czivilizálatlan népeknél is tiszteletben tartatik. Azon osztrák sebesültek, kiket e derék király a csatatéren jó szóval, részvéttel, segélylyel megvigasztalt, azok nem hallgathatják el e méltatlanságot, és a katonai becsület nevében protestálnak e bérencz scriblerek szidalmai ellen. Mi, részünkről, kívánunk minden országnak olyan királyt, ki, mint Vilmos, a harcz órájában lóra üljön, hadseregének élére álljon,és a golyózápor közepette saját vérével áldozzék népeinek harczi dicességéért. Ha aztán e királynak békében szemére lobbantják,hogy királyságokat annectált, ez emelt fővel így felelhet: „saját kardommal országokat hódítottam;akinek nem tetszik, az hódítsa vissza.“ Hanem persze egy olyan scriblerféle officiosus bécsi levelezőnek „katonai becsületről“ beszélni annyit tesz, mint egy vak embernek a színeket magyarázni. A honvédség elismerése. Azon körülmény, hogy gróf Andrássy és Hollán, mint volt honvédezredesek újból ezredesi rangot nyertek az uj honvédelemnél is, a honvédség elismerését, azaz a 1848-iki honvédtisztek katonai rangjuk érvényességét foglalja magában. Valamint gróf Andrássy és Hollán honvédezredesek lettek, úgy valamennyi honvédtisztnek katonai rangja elismerendő, ha különben ezen tisztek nem is alkalmaztatnak a honvédseregbe. Természetesen kivétel alá esnek a fenyító törvényszék által netalán megbélyegzett vagy különben a becsület szabályai ellen vétett egyének. Ezek felett a honvédség köréből kijelölt bizottság ítélhetné, ha rangjukat különben visszakövetelnék. De ezek