A Honvéd, 1870 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-06 / 1. szám
I Negyedik évfolyam. HOHVER Első magyar katonai hetilap. Folyvást megrendelhető a „Honvéd" folyó évi júl.—szept. folyama. Ára 1 frt. 50 kr. A megrendelések Heckenast G. kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czímzendők. Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN OLIVÉR honvéd alezredes. 1 1 1 4 A lap szellemi részét illető közlemények is a szerkesztőhez Pest, István főherczeg, I czímű szállodába intézendők.I 1 1 Tolnay Gábor, magyar kir. honvéd-őrnagy. Selyei és sz.-lászlói Literati Tolnay vagy Tárdy Gábor született 1822-ben maros-széki Folyfalván. Elemi oktatásban Erzsébetvárosban s Nagy-Szebenben részesülés igen korán előbb szebeni, majd a kézdi-vásárhelyi katona-növeldébe adatott, honnan a világi tanodába küldetvén, tanulmányait Maros-Vásárhelyen végezte, s a királyi táblán a vizsgát letevén, 1840/1-ki országgyűlésen mint tiszteletbeli követi írnok volt alkalmazva. 1847. végén küföldi utazásából hazatérvén, az akkor oly nagy haladásnak indult politikai hullámzás közepett a mérsékelt párttal tartott; Tolnayt a mérséklet az élet minden utain jellemezte. 1848-ban őszszel már egy zászlóalj élén találjuk őt, melyet a vajai térről Maros felé vezette, midőn a Kutyfalván táborozó székelységet a császáriak jól szervezett s begyakorlott hadai megtámadván,visszavonulásra kényszeritették. Tolnay, ki Dátoson feküdt, ezen leverő hir hallattára a Maros kompjához sietett zászlóaljjával, mit a császáriak észrevevén, visszahúzódtak, s ekként helyreállott a közlekedés. Midőn Gedeon Maros-Vásárhelyhez közeledett, épen akkor kapott Tolnay rendeletet a vásárhelyi sereghez való csatlakozásra, azonban odaérvén, a város végén, már dragonyos előőrsökre talált, miért is kénytelen lön a Bandi tetőre visszavonulni, összehívta a zászlóaljakat, melyek közöl csak 4 század volt lőfegyverrel felszerelve, s elébek adván a történteket, kérdé: kik akarják követni, hogy az ellenségen keresztül vágva magukat, Kolozsvárra juthassanak? Hatszázan rögtön vállalkoztak. Ezekkel Tordán át Kolozsvárra érkezett, hol az ország több részeiből egybegyült haderőhöz csatlakozván, azzal együtt onnan kivonult a kitűzött pontokra. Még 1848-ik évi deczemberben, midőn az annyi oldalról szorongattatott erdélyi sereg, Magyarországból segítséget nyert, Szilágy-Somlyóról Bem tábornok vezérlete alatt Erdélyt visszafoglalni indult. Tolnay zászlóalja volt a legelső, mely Deésnél a jégen áthatolván, a császáriakat visszavonulásra kényszerité. Midőn Bem a Moldvába menekülő Urbánt üldözőbe véve, Beszterczen egy este magához hivatá Tolnayt, mondván: hallotta-e, hogy Nagy-Enyedet feldúlták, rögtön segítségére fog menni. S Tolnay már másnap este Maros-Vásárhelyen volt, ahova a tábornok harmadnapra személyesen megérkezvén, kinek Tolnay jelenté, hogy zászlóaljjának nagy része családapákból áll, marosszéki székelyek lévén, haza kívánkoznak. Ezt hallván Bem, azoknak hazabocsátását és uj sorozást rendelt, mely 87-ik honvéd zászlóalj számot nyert; azonban alig volt még 3 század fölszerelve, Tolnay máris rendeletet kapott Beszterczére Riczkó őrnagy segítségére sietni. Riczkó Szeredfalva előtt elesett, honnan Tolnay Szamosujvárig vonult, ahol Tóth Ágoston segítségére lővén, a diadal ismét a magyarok részére hajolt. Midőn már a 87-ik zászlóalj kiegészíttetett, Tolnay Herkulovics ezredes parancsnoksága alatt Megyesre rendeltetett, Puchner sergének feltartóztatására, mely ha netalán Bemet Szeben bevételében akadályozni akarná, mi azonban nem történt, s másnap Szebenbe vonult. Puchner a Verestorony szoroson , Oláhországba menekült. Bem Brassónak tartott, hol még osztrál muszka erő tartózkodott. A frekki hidat az ellen elfoglalva, tartotta. Csikorgó hideg éj Volt, a honvédek meguntak a ló tetején állani , lábuk már elfagyott. Ekkor Tolnay azt kérté: „fiuk! ki vállalkozik a hídon átmenni?“ E kérdésltalános viszhangra talált. Az első század rögtön nyomban követte, de bármily csendesn haladtak is, a hídon egy 3 fontos ágyú dörgése fogadta oké , azonban a honvédek általános fegyvertüze előzte az esteit, mely csak Brassóhoz közi Feketehalomnál állott meg és ott fogadta el a csatát, melyben a sereg balszárnyát Pťs Dániel őrnagy, a középpárt pedig Tolnay Gábor vez nyelte. 3 órai véres harcz után magyaroké lön a győzelem s az ellen többé el nem fogtá az ütközetet, hanem a tömösi szorosan kifutott Oláhországba. s ekként meg lön tisztítva Erdélyország mind az osztrákmnda muszkától,most tehát Bánságnak kellett segélyére síelni. A.Lugos ellen intézett hajtámadást, mely igen jól vált, Tolnay vezette, hajnal sik. Tolnay Gábor, magyar királyi honvéd-őrnagy.