A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-01-05 / 1. szám
Egyáltalában szükséges, hogy a tüzérség működése önfeláldozó és teljességgel ne óvatos legyen; a tüzérség mozgékonysága és merészsége már 1848-49-ben is a magyar nemzeti hadsereg győzelmeinek egyik főeleme volt, és a jelenben is egyik főtörekvésünk leendő hazának alkalmas, az újabb korigényeinek megfelelő tüzéreket képezni. Gr. Bethlen M. honvéd-százados. M. k. honvédtisztek arczkép-csarnoka. (Egervári Ödön „Honvédtörzstiszt album“-ából.) Krasznay Pál, magyar királyi honvéd-őrnagy. Született 1825-ben Tolnamegye Szilas nevű helységében, jómódú nemes szülőktől. Tanulmányait Kaposvárt és Pécsett végezvén, 1837-ben a bellovári katonai nevelő intézetbe adatott, hol 1840-ig maradt, s ugyanazon évben a 19 ik gyalog sorezredbe lépett hadapródi minőségben. 1846-ik év elején az első székely határőr ezredbe II osztályú hadnagygyá léptették elő. 1848-ik év július havában felsőbb rendelet folytán ugyanezen határőrezredből kiküldött zászlóaljjal a ráczok ellen a verbászi táborba rendeltetett, ahol is főhadnagygyá neveztetett ki. Ugyanazovi hó 21-ik napján történt szt.-tamási szerencsétlen támadás alkalmával megsebesült, Mészáros Lázár tábornoktól egészsége helyreállítása végett 4 havi szabadságot nyert, mely idő alatt magát Baranya megyében, Mágocs nevű helységben szülői házánál gyógyittatta, de sajnos, ugyanott végképi felüdülését be nem várhatván, 1849. január havában Dombóvár helységen, Vatrányi távlatra lakhelyétől, az osztrák csapatok keresztül vonulván, a hol több ideig állomásoztak , melynek parancsnoka által felszólíttatott, hogy magát mint cs. k. szabadságolt tiszt, haladék nélkül jelentse. Krasznay, aki esküjét felsőbb rendelet folytán hazánk alkotmányára letette, s ugyanazért már vérzett is, e parancsnak nem akart fejet hajtani, hanem még azon nap, nem tekintve sebesült helyzetét, felkérte az akkori baranyamegyei szolgabirót, Pribéket, ki is rendeltetett azonnal számára előfogatot, hogy még ugyanazon nap a Dunáig érkezhessen. Székely zászlóaljának hollétét nem tudá, így bizonytalanra indulva, 14 napon át utazott, sok helyen életveszély között elérte Aradot, február 8-án Dévára érkezett, őrnagyjánál magát jelentvén , ki őt e szavakkal fogadá , „épen a legjobbkor érkezik, mert holnap a piskii hídnál élet-halál harczunk leend.” A magyarok a piskii csata után Szászvárosról, kevés pihenés után, űzőbe vették az ellenséget. Ugyanezen időtájban Bem századosnak nevezte ki Krasznayt, mely alkalommal azon parancsot vette, hogy zászlóalját szülőföldjére visszavezetvén, mihamarább egy új zászlóaljat alakítson s ahoz csatlakozzék. E parancs teljesítve is jön, miután 14 nap múlva egy új s lelkes székely zászlóalj Bem segesvári táborába érkezett. Krasznay részt vett ezen zászlóaljjal az osztrák és orosz sereg kivonulásáig minden csatában. Ezek után zászlóaljjával Törcsvárára, a határ őrizetére rendeltetett. Ugyanott Ápril 1-jén őrnagygyá és zászlóaljparancsnokká, majd határparancsnokul neveztetett ki. Ezen minőségben 1849. év június 20-áig működött, mely nap kora reggelén az oroszok Lüdersz tábornok vezérlete alatt a tömösi őrséget a legnagyobb erővel megtámadták. Ugyanaznap délelőtti 11 óra tájban jelente a Krasznay parancsnoksága alatt álló százados Salamon Károly, ki századjával előörséges volt, hogy Lakrutsánál az oroszok mutatkoznak, kik azonban nem haladtak támadólag elő, sőt a magyar előőrsök szeme láttára kéntelenek voltak a legénységet pihentetni, valamint lovaikat etetni. Oka pedig ennek az volt, miként később kiderült, hogy az oroszok a sok esőzés folytán, feneketlen utakon Törcsvár felé gyorsan haladni képtelenek lévén Tömös felé a folytonos erős ágyúzást hallván perczenkint, Krasznay honvédei is készen voltak arra, hogy az előttök nyugvó orosz sereg meg fogja őket támadni, de szerencsétlenségükre ez nem történt, s épen midőn már az előőrsök jelentették, hogy az orosz sereg előkészületeket tesz a megtámadásra, érkezett délutáni 4 óra tájban egy futár vágtatva, Daczó Zsigmond huszár alezredes ideiglenes főhadparancsnoktól, egy ironynyal irt parancscsal, mely Krasznaynak azt rendelé: minekutána a tömösi őrség szétveretett, az oroszok pedig Brassó alatt állanak — igy tehát a törcsvári őrségnek háta megett — összes őrségével Földváron át Málnás felé húzódjék, hol is a hátráló székely zászlóaljakkal találkozni fog. Krasznay e rendeletet az összes tiszti karral közlé, értekezletet tartottak a visszavonulás felett, mely a szokott katonai rend és сзепdességgel történt ugyan , de csakis a legnagyobb veszélyek között haladhattak elé, mivel a zászlóaljat a Brassóból előnyomuló kozákok két ízben is megtámadták, kik azonban erélyesen visszaverettek. Ekként június 2- án, éjnek idején megérkeztek az Olt folyó balpartján fekvő Földvár nevű helységbe, ahol táborba szállottak, s másnap az Olton átkelve, a rendelet folytán Málnás felé vették irányukat , hol is a hátráló székely zászlóaljakhoz csatlakoztak. Ezentúl még részt vett Krasznay zászlóalja a székelyföldön történt csatákban. A szerencsétlen katasztrófa beálltával a szebeni fogságba került , hol a haditörvényszék által kötél-halálra ítéltetett; ezen ítélet 8 évi fogságra változtatott át s Krasznay 42 évig ült az olmützi várfalak között mint fogoly. 1854-ik évi ápril 24-én kegyelmet nyervén, haza bocsáttatott. Azóta magánéletben folytak le napjai. 1869-ik évben Magyarhonban , azontúl pedig Erdélyben berczenczi birtokán gazdászattal foglalkozott, mig nem legközelebb a király ő felsége honvéd-őrnagygyá kinevezte, s ismét kedvencz pályájára lépett s jelenleg Szászvároson zászlóaljparancsnok. Krasznay Pál, m. k. honvéd-őrnagy. HÁBORÚ. A pont-noyellesi csata. (Franczia hivatalos jelentés.) A hadsereg két nap óta Corbieben és egy kis Hallue nevű pataknak, mely Davursnál a Sommeba ömlik, balpartja hosszában fekvő falvakban volt elszállásolva. Csatatérül az e patak balpartját szegélyző magaslatokat választotta, a kis völgyet átengedvén az ellenségnek, ki Amiens felöl érkezvén, a jobb partról előtörve érendi el azt. Faidherbe tábornok meghagyta a csapatoknak, hogy a falvakban néhány csatárral csak gyenge ellenállást fejtsenek ki, és hogy azután az uralgó posicziókba hátrafelé húzódjanak. E parancs pontosan végre