A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-12-08 / 49. szám
Ötödik évfolyam. Előfizetési ár : Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. CA 149. szám, Pest, deczember 7. 1871 A lap szellemi részét illető közlemények s a szerkesztőséghez ! | Buda, Krisztinaváros $ iskola utcza 235. szám alá intézendők. $ HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. | ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: HALÁSZ KÁROLY. T. Előfizetőinkhez! Azon t. olvasóinkat, kik mint megrendelők, még a múlt fél- és negyedévből az előfizetéssel hátralékban vannak, tisztelettel felkérjük, hogy az eddig lefolyt idényre az előfizetési pénzt (negyedévre 1 frt 50 kr , félévre 3 frt) mielőbb beküldeni szíveskedjenek, minthogy e negyedben rendesen a zárszámolás történik. Új előfizetések és megrendelések folyton elfogadtatnak a 3-dik és 4-dik évnegyedre. Rossel. A borzasztó csaták után, melyekben az ellenség gyilkos fegyvere halomra ölte a honfiak legjobbjait, a leveretés iszonyú kínai közepeit, a belviszály és pártokra szakadás dúlt a nagy, s veszteségei közt az egész világ részvétét kiérdemelt franczia nemzeten s midőn végre a béke szelíd uralma helyre állott, milliók örvendtek afelett, hogy nem omlik már több, úgyis felette pazarolt drága vér. Azonban a béke csendes nyugalma helyett a megtorlási vágy ütötte fel tanyáját a keblekben és ennek máris vannak áldozatai s ki tudja hányan lesznek még ! Rossel, a lánglelkü katona, ezen antik szabású jellem és a legszebb reményekre jogosító fényes tehetség kivégeztetése mély gyászt és az elvérzett iránt nemes rokonszenvet keltett országok szerte. Az egész mívelt világ érdekeltséget és sajnálkozást tanúsított az átkos emlékű lázadás ezen áldozata iránt. Francziaország közvéleménye kesergett elhunyta fölött és a hírlapirodalom világszerte hasábokat szentelt a gyászos események emlékének. A katonai közönség szintén meghatottan mereng el e valóban tragikus sorsú férfiú halála felett. A népek életében előforduló nagy események, melyek méltók arra, hogy más nép tanuljon belőlük és okuljon rajtuk, elmélkedésre keltik. A katonai büntető törvény rideg pontjai értelmében a fegyelmetlenség és szökés megállapított vétségével szemben nem volt más ítéletnek helye, mint melyet a haditörvényszék kiszabott ! Ámde a haditörvényszék tagjai az erkölcs magas szempontjából véve nem voltak volna-e szintén kérdőre vonhatók ? . . Valóban különös, hogy katonák, kik a „császári“ kalandornak letett esküjüket megszegték, lőttek három oly férfiúra, kik közül a katona ugyanazon niveaun állott , mint a bírák. Tán ha a sors szerencse-kereke másként fordul, a birákként szereplők az elítéltekkel ugyanazon sorsra jutottak volna ! S ha a földön minden bűntényt és árulást ily példásan utolérne a büntetés, váljon Bazaine és mindazok, kik vele együtt Metznél oly kétértelműen viselték magukat, nem lennének-e ugyanazon sorompók elé híva, hasonló büntetésre méltóknak találhatók ? Az ösztönszerű igazságérzet nem képes megnyugodni az események ily vérboszos kimenetelében. Daczára annak, hogy a felkelés karjaiba ragadtatott zászlóját odahagyta, vétke mégis politikai, inkább politikai mint katonai jellegű volt. A franczia közvélemény Rossel és társai kivégeztetését inkább a politikai boszú és megtorlás művének, vagy inkább kiszámított gyilkosságnak hajlandó tartani, mint a katonai törvény rideg paragraphusai és könyörtelen betűi követelményének. Miért? Mert a „kegyelmezési bizottság“ nem engedte a humanitás magasztos és valóban nemes elvét diadalra jutni. Ha a katonai törvények ellen vétkezett, ezek szerint elitéltetése törvényes volt, s bármennyire meg legyünk is illetődve mint emberek az ítélet súlyossága miatt, mint katonáknak azt kell mondanunk : „helyes volt!“ Azonban a megkegyelmezés széles e világon divatban van a mívelt népeknél s a történelem számtalan esetet sorolhat fel haditörvényszékileg halálra ítéltek megkegyelmezéséről. A haditörvényszék helyesen cselekedett és a törvény értelmében működött, midőn a könyörtelen határozatot kimondotta és a súlyos bűntényre a megérdemelt halált szabta; de a „kegyelmi bizottság“ tekintetbe véve az elítéltek hazaszeretetét és nem mindennapi tehetségeit, bizonnyára jobb és nemesebb szolgálatot tett volna hazájának, ha annak enyhítését eszközölte, vagy kegyelmet nyújtott volna, mihez joga volt. Ezt sürgette a franczia sajtó és a közvélemény, ezt kérte a franczia ifjúság, ezért könyörögtek a franczia nők, ezért esedezett Rossel atyja és fiatal nővérei. Mind hiába ! A bizottság nehéz feladatát nem oldotta meg a művelt világ megnyugvására humánusan és nemesen. Eszélyes volt-e a „kegyelmezési bizottságinak könyörületlenül szem elől téveszteni hivatását és az általános felháborodásra okot