A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-23 / 8. szám

Már magában fontos nyeremény, ha tökéletesen megis­merjük hibáinkat, melyeket szolgálati úton nem lehet min­dig megtudni. Később nagyobb terjedelművé válnának az összejöve­telek mindenki igyekeznék valami új dologról értekezni, előbb szóval, később felolvasván tárgyát, így megkezdőd­nének a hadászati és harczászati vitatkozások. Az idők hosszú során át a fájdalmak özönében meg­­őszült bajtárs, ki arczán a múlt idők nemzeti dicsőségének bátor sebhelyét hordozza, lelkében fiatal erővel, mily lelke­sülten beszélné el a csaták viharait és hadi tapasztalásai­nak eredményeit ; érdeklődéssel fejtegetné azután a másik, kinek ábrándképeiben élhet csak a nagy idők összeolva­sott emléke, a múlt és a jelen­ hadjáratok különbségeit. Megvitatnák a hadi történelem újabb eseményeit, érté­kes következtetést vonnának az államok harczk­épessége felől. Felemlí­tnék a technikai téren történt előhaladásokat; figyelemmel kísérnék a naponkinti találmányok czélját, hasz­nát, értékét, egyszóval megvetnék alapját a közös szellemi kifejlődhetés eredményének. Több szem többet lát; több­féle felfogás több hasznos vitára ad alkalmat, és így a helyes irány könnyebben elta­lálható lenne. A bajtársi viszony és kötelék szorosabbá fűződnék, a szellemi téren történendő megmérkőzés által ; a fellebbvalói tisztelet kegyeletteljesebbé válnék a tanácsadá­sok és komoly viták következtében. A szellemi érték kitüntethetné ma­gát, de nem tenne elbizakodott­á, a gyen­gébb szorgalomra buzdulna, elcsügge­­d­é­s nélkül. A szellemi erő csonta izmo­sodnék és a hadtudomány, hitünk bib­liája, minden egyes honvédtisztnek és az államnak is biztos tali­zmánja lenne. A sorainkba lépő fiatal bajtársak pedig látva a jó pél­dát, nem a sarkantyú méla pengésében fogják gondolni Moltke egész tudományának harmóniáját, sem pedig a kard­csörgés kellemes hangjában hallani, hogy már a győzelmi tárogatók indulója szól, hanem teljes erőmegfeszítéssel töre­kedve a valódi belbecsét a tudomány ápolása által, iparkodni fognának maguknak megszerezni. Algya Sándor, a beléje végződő magyar állampálya (Pest-Ruttek és Hatvan-Miskolcz) a Tiszai és magyar éjszakkeleti pálya vonatait túlszárnyalni. S ha a midőn az érdek kétféle, tudniillik, egyszer az összes monarchiáé és másfelől Magyarországé, akkor a vasút- és közúthálózatnak is kétfélének kell lenni, mert az összes monarchia védelmében szerepet játszanak éjszak­kelet felé a magyar vonalon kívül még a cseh-és gáelországi közleke­dési eszközök is; nemcsak, de egy tisztán magyar érdekű é­szakkelet felé való fellépése a magyar hadaknak már különös figyelembe kellene hogy vegye a gácsországi közlekedési eszközöket. Valamint több tekintélyes politikai kalifánsok és hadtudósok beismerték, hogy a keleti kérdés, vagy egy nagyobb horderejű szláv mozgalom Oroszország részéről kezde­ményezve csak Bécsen keresztül oldható meg, épen úgy be kell hogy ismerjék Ausztria-Magyarország, esetleg Magyarország hadászai azt, hogy az osztrák-magyar monarchiának, esetleg Magyarországnak éjszak­kelet felé való megvédése nem a magyar termopilék, a magyar Kárpátok háta mögött, hanem azok előtt kell hogy kivívassék. Ezen vonalaknak honvédelmi fontosságai, s ezek között a Lemberg-Krakkói, és Sziget- Oderbergi vonalaké kiválóan, a Kárpátok védelménél, azt hiszem nem igényel különben említést, s ezen vonalakhoz viszont hasonlók és ha­sonló fontossággal is bírnak a cseh- és gácsországi vaspálya párhuzam­vonalak is. Hogy efféle vonalak már csak közlekedési szempontból is kétvágányúak kell hogy legyenek, bizonyítják a német vasutak. A Rajna mentében, a Majna mellett, az alsó Weser és Elba körül és a csehországi határhegységekben majd mindenütt kétvágányú vonalak vannak, vagy a­hol épen nem lennének legalább párhuzamok léteznek. Mindezen vasútivonalak, a­mennyiben nem képviselnek kereskedelmi vagy bányaipar-vonalakat, egyenfontosságú kereskedelmi és hadászati vonalak. Hadászati utaink érdekében. SZTK ÁV A szab. áll. honvéd századostól, b.) É r d e­m és c­z­é 1. (Folytatás.) Azon honvédelmi kívánalmak, melyek a vasutak és közutak meg­ítélésénél érvényre jutnak, legfőképen a pálya illetőleg vonal fekvésében öszpontosulnak, s a hadászati ítélet mindenekelőtt a fekvés mellett, vonatkozással az állam általános védrendszerére, vagy a hadászatilag fontos pontok­ és vonalakra, milyen várak, elsánczolt táborok, hadi állások, utak jogpontjai, stb. nyilatkozik. A hadászat ítéletének tehát arra kell irányozva lenni, hogy mindenekelőtt az összes állam, esetleg Magyarország összes vas- és közúti hálózata a fővárosból sugározzék ki minden irányban, a­honnan kívülről támadás történhetik, vagy kifelé intéztethetik, kapcsolatban a már kész vagy csak tervezett vonalakkal, melyek legrövidebb uton a határon túl a támadás főtárgyaihoz vezetnek. Mentől több vonal fekszik ily irányokban, annál előnyösebb hadászati szempontból, mert egyenközű hadműködési vagy élelmezési vonalakat nyerünk általuk. S itt visszatérek előbbeni hadászati példám­ folytatá­sához, és a többek között az Oderberg-Kassa-Munkács-Szigeti vonalra, mely a már elmondott körülmények között mind kereskedelmi mind pedig honvédelmi érdekekből alkalmas kell hogy legyen, mindent föl­venni, a­mi az ország belsejéből és az ország határán keresztül ezen vonalra hozathatik. Párhuzam-pályáknak azon szállítóképességgel kell bírni, hogy a mellékvonalak képességét túlszárnyalják, tehát a­mennyi­ben lehet kétvágányúak legyenek. Azért találkozunk a Rajna mellett rendesen kétvágányú vaspályákkal, valamint szintén az osztrákmagyar monarchia is Északnémetország felől egészen kétvágányú pályákkal van körülhálózva. És így a Sziget-Oderbergi vonalak is közlekedési okoknál fogva kétvágányúnak, vagy ilyen elhelyezésre előkészítve kel­lene lenni; mert esetleg kényszerítve lehetne, a felsőközép, és alsó- Tiszavidék, Garam, Ipolyság és Sajóháti mezőségek terményeit fölvenni. (Folyt. köv.) Lapszemle. „Allgemeine Militärzeit un K­.“ 1872 Nr. 1. 2. és 3. Visszatekintve az 1870 és 1871. háborúévekre, következő mondatok: Az új német birodalom fenállásának első éve mögöttünk van. Ez — amint minden németnek mondania kell — a legkielégítőbb módon folyt le; a birodalmi gyűlés, mely 1871 tavaszán először lépett az új „Kaiserstadt“-ban Berlinben össze, Németország fejlődésére nézve fontos dolgokban határozott, egynémely újnak és jónak készíté el útját és a legnagyobb belső elégedettséggel látjuk mindenütt a csirákat nőni és fejlődni, melyek a birodalom jólétét, hatalmát és tekintélyét hirdetik. Sehol sem komorul el a pillantás, hátra tekintve, és valóban mond­hatjuk, nekünk németeknek sohase volt annyi okunk helyzetünkkel meg­elégedve lenni, mint jelen pillanatban. Azonban a közel­jövő sem mutatkozik kedvezőtlenebb színben. Ahova pillantunk, mindenütt béke és nyugalom, tisztelet és respectus ural, a német hatalom és nagysággal szemben. A legfélreismerhetlenebb módon kilvánította Oroszország rokonszenvét, midőn legmagasabb katonai rendjének jubileum-ünnepélye alkalmával a német herczegek és hadve­zérek kikért látogatását fogadta. Ő felsége Sándor császár a György-rend legidősebb birtokosát az ősz Vilmos császárt lelkesen felköszönte és ezáltal kitüntette az egész német sereget. Egyelőre nem várható, hogy Oroszország, melynek politikai érdekei ugyan nem mindig azonosak Németországéval, utainkat keresztezni iparkodand. Ép igy Ausztriából is a legbékésebb hangok hallatszottak át hozzánk. A nyugalmi állásba visszavonuló osztrák lovastábornok báró Gab­­lenznek egy hosszú szózat van szentelve, melyben mondatik, hogy általa a tényleges szolgálatból az osztrák hadsereg legkiválóbb tábornokainak egyike lépett ki. Ha valaki ezen szép mondatot: „Le repos est permis, mais c’est sous le lauriers“ magára vonatkoztathatja, úgy bizonyára Gablenz tábornok az. Ami az ismeretes dotatió-kérdést illeti, azon eddigi gyanítás, hogy a császár születésnapja lenne kiválasztva a császári kegyadomány kiosztá­sára, ma már körülbelül bizonyosnak mondható, hogy március 22. lesz az illető nap. Amint hírlik, a császár, ki itt is a legszigorúbb igazságért által vezérelteti magát, elhatározta az egész ügyet a tábornokokból ala­kult bizottmány fóruma elé hozni, akik véleményezése szerint fog a végleges legfelsőbb eldöntés bekövetkezni. A koronaherczeg elnöklete alatt a legutóbbi hétben ismét összeült a Landesverth­eidigungs-Commission; a tanácskozások tárgyát különböző helyek erődítése képezte és pedig a német birodalomnak megnyert egyes várak kiegészítése és kiépítése, szintúgy az előbbi provincziákban levőké is, valamint új erődítési helyek megállapítása. Ezekhez számíttatnak helyek Elsass-Lotharingiában és Köln n­emezekhez keleti poroszor­­szágban Insterburg. Kölnnél fenforog elhatározni, váljon a főművek elhelyezése a város előtt stratégiailag lehetséges-e. Felsőbb körökben semmi esetre sincsenek ellene, azonban előbb nem lehet ezen ügyben határozni, m­ig a katonai helyhatóságoktól a szükséges jelentések be nem érkeztek. Le Moniteur de l’ Armée Paris 1872 Nr. 1. 2. 3. 4. A köztársaság elnöke elrendelte, hogy azon tisztek, kik a revisio-bizottság által a ma­gánéletbe visszahelyeztetnek egy havi illetéket kapnak, mint grati­­ficatiót. 58

Next