A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1888-04-08 / 15. szám
Hetedik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1888. április 8. helyben vagy vidékre bérmentve küldve. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas - utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatunk Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGÍZSÁffi ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, ANAGIAR IfflíDI, BÍRÓI, VÉZI ÉS KÖZJEGYZŐI HÍR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: egész évre . . 6 frt — kr. fél » . . 8 » — » negyed » . . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. Tartalom: »Igazságszolgáltatásunk és a restantia«. Irta: Sz. Gy. — A vevőnek az áruminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. Irta : dr. Dobai Győző budapesti ügyvéd. — A kárbiztositási összeg lefoglalásáról. I. Irta : Sereg Antal, budapesti királyi aljárásbiró. II. Irta: dr. Schwarcz József, miskolci ügyvéd. — A csődtörvény alak hiányai. Irta : A n a c u Sándor, kir. törvényszéki biró Brassóban. — Sérelmek (Az igazság érdekében. írták : Többen. II. Irta : dr. Görgey Sándor, kir. aljárásbiró Pancsován.) — Irodalom. (Fegyházi tanulmányok. A rabmunka. Irta: Tóth Lőrinc. — A nemzetközi börtönügyi bizottság jelentései. A magyar börtönrendszer. Irta : László Zsigmond.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. Melléklet : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Április 1-től új előfizetést nyitottunk lapunkra. Tisztelettel kérjük azont. előfizetőinket, akiknek előfizetésük múlt hó végével lejárt, s még nem hosszabbították meg előfizetéseiket, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb meghosszabbítani, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Lapunk előfizetési ára: Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Félévre...............................3 frt Egész évre...............................6 frt. ,,A JOG“ kiadóhivatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. A „Jog Törvénytárai 1881. évfolyamának t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az 1881. évi igazságügy miniszeri rendeletek 3. és 4. évét. Az 1888. évi törvény mellékletünkre — melynek közlését nemsokára megkezdjük — még mindig elfogadunk előfizetéseket. Az egész évi folyam előfizetési ára 2 frt. »Igazságszolgáltatásunk és a restantia.«* Ily címen jelent meg a »Jog« f. évi 2-ik számában A—tz J—s úrtól egy s a mily nagy fontosságú, ép oly érdekes eszmemenettel irt cikk, a mely (a mint ezt a t. szerkesztőség is megjegyezte) »egészen új oldalról világítja meg a tárgyát képező fontos kérdést.« De várjon eljutott-e, ahová szánva volt, az »illetékes körök« fényes salonjaiba, avagy mint egyelőre »még nem elfogadható« eszme, az állig begombolt szíkkeblűség előszobájában rekedt ? Gyönge viszhangja óhajtok lenni én,... egy a sok közül, azért és azon hitben, hogy ha »a felvetett eszme« többször szőnyegre kerül, elvégre is nem maradhat mindig, mint a pusztában elhangzó szól... Mert hatalmasan igaz tények azok az eszmék, amelyekkel a fentebb említett cikkíró az igazságszolgáltatásunk bajainak egyik legkiállóbb szegét — a fején találta. Csakhogy még gyönge hozzá a kezünk és nehéz . Ezzel egyelőre befejezettnek tekintjük az e kérdés felett lapunkban folyt kimerítő vitát. A szerkesztőség, a kalapács, sok ember belekapott már, de eddig még egy sem bírta felemelni, sokan mozgatták már és sokan kifáradtak belé. Mert a »kiálló szegnek« behatolni kell, még ha elgörbül is, de kell és újra kell. Hiszen ha »el van takarva« az olykor »kibúvó szeg«, nyomban tovább forog a gépezet. Hogy mindinkább lassabban forog, az már fel se tűnik, forog úgy, ahogy bír. Ha pedig olykor egy kevéssé megakad, majd csak összefoltozzák valahogy. Jól van ez így is. Megélünk mi így is, — mondják »az intéző körök«. Bizony ilyen a mi igazságszolgáltatásunk nagy gépezete. Olyan, mint az a mostoha gyermek, akinek öröksége, joga van, de aki azért mégis rongyos, foltos ruhába jár, mert apja az ő vagyonából prédáivá cicomázza a mostoha anyát s ennek elkényeztetett sok többi övéit. De vájjon ki törődik ezzel? Az intéző körök? Ezek a rendszerváltozástól — fáznak. Ezek talán nem is ismerik és annál kevésbé keresik a baj valódi okát. Hiszen nagyon kevés ember is az, aki — és ha bármily szempontból összehasonlítást tesz, ezt nem egy fokkal fölöttébb álló egyén vagy dologgal szemben tenné? Az alantabb állóval nem törődik, nem ismeri s nem is gondol reá. Megdöbbentően magas s mindinkább emelkedő számokban tűnnek elő a felsőbb bíróság hátralékai. — Ezen segíteni kell! — mondják s aggódva csóválják fejüket az intéző körök. De azzal, hogy az elsőfokú bíróságoknál, hol s mennyi a tényleges restantia, a statisztikai számolókon kívül más aligha, azzal pedig, hogy hát tulajdonképen miért is van mindez, bizisten kevés ember törődik. Pedig a baj valódi oka az elsőfokú bíróságoknál vert gyökeret. A művelt Európában Magyarország az egyedüli, ahol az igazságszolgáltatás nehéz feladataival s fontos érdekeivel oly visszás s oly következetlen aránytalanságban áll a hivatalnokok javadalmazása. És hatalmasan igaza van a t. cikkíró úrnak, hogy sehol sem találkozhatunk az állami szűkmarkúság oly pregnáns jeleivel, mint épen az igazságszolgáltatás terén, ahol úgy az állam, mint a magánosok legelső és legnagyobb érdekei vannak kockára téve. Mondjuk ki igazán, nincs munkakedv és nem is lehet igazi munkakedv, mert »tisztességből nem él meg a szegény ember s a kinek valamije van, elfogy, ha egész tevékenységét az állam érdekei absorbeálják.« Igaza van a t. cikkíró úrnak, hogy a rosz igazságszolgáltatás kritériuma a restantia. A jó napszámos megszolgálja a bérét, meg is érdemli és a tisztességes gazda mindkettőjük előnyére, tisztességesen szokott fizetni. Nem kíván többet, mint amennyit ad. De várjon az a biró, az albíró, a jegyző és aljegyző csak azt érdemli-e meg s csak úgy szolgálja-e az államot, hogy nem fizetés, hanem a napszámos bérénél is kevesebbre becsülik ?! S azt a szegény joggyakornokot és az évekig »díjnélküli tiszteletbelit« csak a »szebb jövő reményével« fizetik? Hát aztán csoda-e, ha ezek legtöbbje nem igazán szolgálja az állam érdekeit ?! És nem volna-e csoda, — ha a fizikai erők megvonatnak, hogy a szellemi munka mégis életerős legyen ? Az a munkás, aki tudja, hogy kinek és miért dolgozik, ezt sokkal lelkiismeretesebben és nagyobb ambitióval teszi, mint az a gyári munkás, aki általánosságban, de szerződése szerint gyorsan dolgozik, gond és figyelem nélkül. A felsőbb fórumok restantiái nem egyebek, mint a kóros baj mindinkább kúszó kinövései! A baj valódi gyökere pedig maga a rendszer, amelyet hiába szépítgetünk, hasztalan foltozgatunk, beteg az és gyógyít.