A Jövő Társadalma, 1926. október - 1927. augusztus (2. évfolyam, 1-11. szám)

1926-10-01 / 1. szám

Kovács Ernő: A tekintélyek lélektanához művészi tekintély is rendelkezik például hatalommal és nem egy hatalmi tekintély hatásának titka tehetségében vagy szeretetében rejlik (ami mellékesen arra késztet,­­ hogy a szeretet abszolút értékéről alkotott fogalmunkat is revízió alá vegyük). A hatalmi tekintélyeknél a legkönnyebben áttekinthető a hatalom és a tekintély (presztízs) közötti összefüggés­), legtisztábban látható, hogy a presztízs gyökerei a mai társadalom gazdasági alapépítményéig nyúlnak le. Ezeknek azért van tekintélyük, mert hatalmuk van. E tekintélyek tehát végeredményben a szu­ronyok jogán azok. A tekintélynek, a presztízsnek itt reális hatalom képezi anyagi bázisát, viszont a maga részéről a presztízs fokozza e hatalom erejét. A többi tekintélyeknek általában annyi a hatalmuk, amennyit presztízsük biztosít számukra és amit még ezen felül hatalomrészesedésképen az uralkodó fegyveres hatalomnak tekintélyükkel tett szolgálataik fejében kapnak. E tekintélyek köz­vetlenül nem szuronyoknak, megfélemlítésnek köszönik létüket, hanem annak a különleges lelki viszonynak, mely minden tekintély és hívői között van, mely azonban a maga részéről újból csak a mai társadalomnak elnyomókra és elnyo­mottakra való tagozódására vezethető vissza. A tekintély az osztálynélküli társadalomban eredetileg mély lelki szükséglet megnyilvánulásaként keletkezhetett. Ha a vallás keletkezését kutatjuk, úgy azt látjuk, hogy az a primitív embernek az előtte ismeretlen természettől és tüneményeitől való érthető félelmére vezethető vissza. A kiszolgáltatottság érzése egy olyan ismeretlen hatalomnak, amellyel szemben teljesen tehetetlennek érezte magát, kényszerítette rá az embert, hogy biztonságát, lelki megnyugvást az Istenek megalkotásába keresse, akik az embereknek gondját viselik. Ezáltal sikerült a természeti tüneményeket félelmetes jellegüktől megfosztania, mert ettől fogva azok a bölcs és az emberek gondját viselő Istenek művei lettek. A tekintély tehát eredetileg a félelem és tudatlanság szülötte. Mint gon­dolkozó képességünk műfogása e félelem kiegyenlítésére és a tudatlanság leple­zésére, szükséges rossz a tekintély, mely ebben a stádiumban nem egyéb, mint egy célszerű gondolat-konstrukció, fikció, kitalálás. Aki a lélek mélységeiben nem járatos, annak furcsán hangzik, hogy az emberi gondolkodás ilyen műfo­­gásokra képes, de mindenki megértheti, hogy végeredményben ez az önfentartási ösztön egyik komplikáltabb megnyilvánulása. Mint ösztönszerű megnyilvánulás nem is kell, hogy tudatosan történjék és valóban, a primitív ember annyira nem tud arról, hogy ezt a tekintélyt önmaga teremtette, hogy valósági értéket tulaj­donít neki, tényleges hatalommal rendelkező, létező valakinek veszi: dogmát csinál belőle. Kénytelen dogmát csinálni belőle, mert csak így hihet benne és hatalmában. Ám ettől fogva a kitalálás tette, tényleges hatalommá lett és a szerepek kicserélődtek. A tekintély, a félelem és a tudatlanság szülötte most maga vált félelem és tudatlanság kútforrásává . . . Mert most az volt a kérdés mi hát az Istennek parancsa ? *) *) A tekintélyeknek legjellegzetesebb attribútuma, mely lényegüket teszi, a „tekintély“, a presztízs.

Next