A Jövő Üzemmérnöke, 1980 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1980-01-01 / 1. szám
0. JANUÁR Pillanatképek a vizsgaidőszakról Kettesben édes a tanulás Taktikai megbeszélés vizsga előtt Alaposan meg kell rágni minden mondatot Ez nem igaz — sikerült! Kérem a következőt! A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE A környezetvédelem feladatai Bioaktív ipari hulladékok ’ A nagyméretű, összefüggőnek tekinthető — s éppen ezért a környezetre, a környező természetre fokozott veszélyeket jelentő — iparterületek, ipari övezetek kialakulása két lépcsőben történt a nyugat-európai országokban, s e kétlépcsős folyamattal hazánkban is számolni kell. A első, kezdeti időszakot a jól látható ipari építkezések jelzik; az extenzív iparfejlesztés „látványos” kezdetei után a második, intenzív belterjes ütem következik. AZ utóbbi minőségi változást is jelent; a gépesítésautomatizálás, ipari kernizáció egyúttal nagy mértékű bioaktív hulladék képződést is okoz. A veszély, amely a környezetet létében fenyegeti, aligha túlbecsülhető, ahol a helyi terhelés meghaladja a levegő, talaj, talajvíz, vagy a felszíni vizek felvevő és lebontó képességét, a környezet alapvető kedvezőtlen változásával kell számolni. E változás nemcsak a növény- és állatvilág megváltozását, kihalását okozza, hanem is erre sajnos volt( már példa — az ember életét is veszélyezteti. A megelőzés — mint általában más cetekben is elmondható — olcsóbb lenne, mint a már kialakult károk utáni helyreállítás, rekonstruálás. A környezetvédelmi teendők a fentiekből szinte önként adódnak. Az ipari hulladékok ,,megsemmisítésének” módszerei jórészt ismertek; ezek közül a hazai viszonyok között is alkalmazhatókat említjük meg: — a szilárd, mérgező anyagokat megőrölve és zagy formába gyűjtve a vegyszeres lebontás, majd a hígítás és a szennyvíz elvezetése — igen sok hulladékfajtánál alkalmazható, olcsó eljárás (pl. ciánsós edzőanyagok esetében); — más — éghető — hulladékokkal együtt a mérgező anyagok is égethetők; a füstgázok kibocsátási magassága, esetleges tisztítása tervezési feladat; az égetés 100—120000 hőmérsékleten a fertőző magok és a szerves anyak, műanyagok stb. elbomlanak és átalakulnak — a tervezés során ezért igen részletes vizsgálattal kell tisztázni az égetésre kerülő anyagok viselkedését; — a szilárd és folyékony hulladékok rendezett deponálása és ellenőrzött lassú lebontása (mely legtöbbször a házi szemét réteges bekeverésével történik) az egyik legolcsóbb és hazai viszonyok között is megvalósítható eljárásként említhetjük. A ipari hulladékok közönséges ,,szemét”-ként kezelése és szokványos kihordása (mélyfekvésű, legtöbbször mocsaras) városkörnyéki területekre komoly veszélyforrást jelenthet. A talajvíz közvetítésével a mérgező vagy fertőző anyagok az élővizekbe kerülhetnek, de a kutakba, víztárolókba is eljuthatnak. Külön gondot okoz az ipartelepek közelében épülő szennyvíztisztító telepeken összegyűlő ipari jellegű szennyvíziszap. Ennek öszszetétele az ipartelepre jellemző, így a végelbánást az adott iszapösszetétel alapján lehet elvégezni. A szennyvizek mennyiségét a vízfogyasztásból megközelítően számítani lehet, s ebből — legtöbbször tapasztalati adatok alapján — az iszapmennyiség is kiszámítható. Iparvárosokban kisebb kerületi szennyvíztisztító telepeket ajánlatos telepíteni (így pl. Hamburgban a Stellinger Moor telepen 25 ezer m3/nap, az ennél jóval nagyobb Köhlbrandhöft telepen 370 ezer m3/nap menynyiség az átlag; e létesítményeket néhány évvel ezelőtt egy egészségügyi világszervezeti ösztöndíjas utazásom alkalmával bejárhattam és rendkívül szervezett, nagyrészt automatizált és meglepően tiszta létesítményeket megszemlélhettem). A műanyaghulladék a természetben évekig nem változik, kezelése világszerte problémát okoz. (Győrött a különféle műanyag-alapú hulladék évente 1 millió m3 nagyságrendű!) Égetés esetén a levegőbe kerülő mérgező gázok-gőzök nagy területek levegőtisztaságát veszélyeztetik. A hulladékégetés — köznyelvén „szemétégetés” nem új találmány: a Hamburgban ma is működő Borsig Gasse-i égetőmű 1931 (!) óta üzemel. Külön égéstérben égetik a folyékony (olaj-zsír jellegű) hulladékokat és külön a szilárd ipari és háztartási hulladékot. A termelt hőenergia nem olcsó, azonban ha azt vesszük számításba, hogy egyébként a város környezetét veszélyeztető anyagok elégetéséből származik, a „mérleg” mégis kedvező. (Zárójelben említem meg, hogy a frakcionált salak bizonyos méretét az útépítésben adalékanyagként hasznosítják; a fémhulladékot — részben automatizált — válogatással távolítják el a begyűjtött és silókban tárolt hulladéktömegből. E silók kapacitása kb. egyhetes üzemszünet esetére van méretezve, a kemencék etetése markolókanalas daru segítségével történik.) Múlt év júniusában a környezetvédelmi napon, környezetvédelmi heteken foglalkoztak hazánkban is természeti környezetünk védelmével, nem lehet azonban rövid kampányokkal célt érni ezen a területen. A műszaki és egészségügyi érdekek egyeztetésével, igen gondos, előrelátó tervezéssel, komplex módon lehet csak a kérdést megközelíteni és eredmények csak így várhatók. Az említett komplexitást a Hazafias Népfront által életrehívott bizottságok feltáró munkáin és javaslatai várhatóan elősegítik. Demján József főiskolai adjunktus Mi a véleményed? Mi az, ami hiányzott eddig a lapból? Mondd el nekünk is! írd meg! Várunk a szerkesztőségben! Címünk változatlan: D épület 603. Koppengai emlék Demján Szilvia, a Tanítóképz Főiskola t1. éves hallgatójának linó -metszete. Elszökin a napkorszak • A időosztó! a valóságig Kimerülőben vannak a Föld olaj-, és széntartaléka : világszerte egyre súlyosabb gond az energiaválság. Mivel helyettesíti a jövő század embere a hagyomány tüzelő-hajtóerőt? A tudósok szerint elsősorban napenepiával. Jelenleg már harmincöt országban foglalkozni a kutatók intézményesen is hasznosításának lehetőségeivel. A Nap az élet forrása. Ereje mozgatja a vizet és a levegőt, élteti a növényt és az embert is. Jelenlétét nemcsak a természetes , fény- és a követlen hőhatása révén érzékelhetjük, de amikor fát, vagy szenet teszünk a tűzre, sőt, ha beindítjuk autónkmotorját, akkor is „naptermék”-kel van dolgunk: konzervált napenergiát alakítunk át hővé, dugattyúkat mozgató, kerekeket forgató erővé. Voltaképpen az évmilliók során nyersolajjá, kőszénné érett, ám az utóbbi száz esztendő alatt már túlnyomórészt elfogyasztott —, tartósított napenergia hiánya fordíja most ismét a kutató ember figyelmét a közvetlen forrás, a Nap felé. Mert a heliotechnika (vagyis a Nap sugárzó energiájának felhasználásával foglalkozó tudományág) már a múlt század végén kialakult. A nagy svéd feltaláló, Ericsson mérnök Dél-Kaliforniában szerkesztett napmotorjai pl. 1902-től fogva évtizedeken át működtek. Közülük a legsikeresebb a Los Angeles melletti erőgép volt, amelyet egy higyűjtő tükör 12 légköri nyomású gőzereje hajtott. Schuman német kutató (ugyancsak a századunk elején) Kairó mellett állította fel parabolatükreit, amelyek a gyapotültetvény 50 lóerős öntözőgépét látták el gőzenergiával. Minthogy ezek és a hozzájuk hasonló naperőgépek akkor az olcsó olaj és a szén mellett nem jelenthettek komoly konkurrenciát, fejlesztésüket abbahagyták a feltalálók. Az ókori népek még vallásos imádattal tisztelték a Napot. Helioszt, a görögök „mindent látó fényes napistenét” is csak Heraklé akarta nyilával lelőni, de elviselhetetlen meleget, árasztott. Napjaink modern napkultusza már nem a mitológiából táplálkozik, h nem a mind szorongatós felismerésből, az energi válságból. Carter elnök javaslatára például az Amreikai Egyesült Államokba, „a Nap ünnepévé” nyilvánították május 3-át. A szervezők hármas célt tűztekk maguk elé: „Mielőbb felkelteni a közvélemény édeklődését és támogatását napenergia felhasználásánk ösztönzésére. Biztatást ad a heliotechnika gyorsas kutatásaihoz , és politik akciókkal hatni a kormányra, hogy nagyobb összegekel járuljon a napenerg hasznosításának a meggyorsításához”. Tavaly e célkiűzések jegyében tartotta meg a május 3-i demonsrációt Dél-Dakota államba, ahol az elnökök szabadtéi múzeumát (öt elnök sziklába faragott, óriási portré látható itt), pontosabban : itteni látogatóközpont hatalmas csarnokát már résben a napenergia fűti , hűti. Nemcsak az amerikai,, látnak nagy fantáziát a jöv energiaforrásában, de a napfényben méginkább bővekedő arabok is. Abdul-A Mohamed Szaigh, szám arábiai professzor tavaly már magabiztosan nyilatkozta: „Nem esünk kétség, ha végképp kimerülnek ala kútjaink. Az arab országo az olaj elapadása után is világ energia szállítói maradnak. A napenergiát adjuk majd el, amiből a téli kerekség legnagyobb „készletével” rendelkezünk.” (Folytatjuk) Nyelvőrsarok E havi Nyelvőrsarok rovatunk — tekintet- Zsindely van a háztetőn, fel a vizsgaidőszakra — a játékos kikapcsoló- Karót nyelt, d&sz szolgálja. Jó szórakozást! Orrod attó, fokhagymás f üfjjjp Mit csinál az, kilóg a lóláb, akinek eltörött a mécsese? Két szem pászuly egy zsákban. aki a kákán is csomót keres? Lacim a hátán. aki az ördög bibliáját forgatja? Kimutatja a foga fehérét. aki kivágja a rezet? Kemence van a házban. aki fújja a kását? Rájár a rúd. aki egy követ fúj valakivel? Egészítse ki a következő közmondást aki kenyértörésre vitte a dolgot? hát! akinek felkopik az álla? ................................. menyem is értsen belőle. Állítsa párba a jelentésben azonos vagy ................................. nincsen kas. hasonló szólásokat! ................................. nem fáj fejem. Majd ha fagy! ...................*.........* hóhéra az annak. Lopja a napot ................................ nem vájja ki a szemét