A Jövő Üzemmérnöke, 1980 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Az ember Bölcs mondások Géprajz beadásán .— Van magának gyereke? Akkor visszaadom a rajzát, ha rossz lesz a gyerek, ijesztgesse vele. Előadó: — Buktatni minden vizsgáztató tud, de Önöket átengedni az ám a művészeti Vizsgáztató: — Aki a matematikát nem tudja, hülye, aki megtanulja belehülyül. Elektro vizsgán: — Miért kell a védőföldeléses berendezéshez háromeres kábel? Az egyiken megy az áram, a másikon a feszültség, a harmadikon pedig a cosinus ii... Géprajz órán: — Ezek az O betűk rettenetesek, olyan bigyókat rakott ide, mint egy hasmenéses kecske. — Nézze kolléga úr, Isten 7 nap alatt teremtette a világot, 2 nap alatt maga is tud egy új rajzot készíteni. Valamit valamiért ,— önök elhatározták, hogy üzemmérnökök akarnak lenni. Olyan ez mint a lóverseny, önök haladnak, mi pedig az akadályokat emeljük. Elektrotechnika: — A kábel olyan mint télen egy jól öltözött nő. Mire kicsomagolja az ember, alig marad belőle valami. Matematika: — A hétjegyű logaritmus tábla hasonlít egy tárgynyereménylistára. Az utóbbinál viszont hiába interpolálunk. Filozófia: — A halál az, ami meghatározza az emberi létet. Kémia: — Ha két azonos pólus vonzaná egymást, az kérem már fajtalanság lenne. — avagy a tragédiája Beköszöntött a vizsgaidőszak Ami nem megy, erőltetni kell! A KEMÉNY VIZSGÁZTATÓ Megkérdeztük végzős hallgatóinkat 1. Ki a mintaképed és miért? — Imperiál, a már befutott. — Mindenki, aki még nem nősült meg. — A mamám. Ilyen okos embernek adott életet. —Lőrincze Lajos. Mindig tudja mi a helyes válasz. 2. Sokat tanultál a három év alatt? — Nekem a hat év is kevés volt. —Tizenkét féle kártyajátékot. — Ha túl leszek az államvizsgán, elárulom. — A barátom szerint sokat, de ő kimaradt. — Napi hat órát, egy hónapban egyszer. — Miért? Így külsőre nem látszik? 3. Szeretnél-e mégegyszer elsőéves lenni? — Igen, mert akkor nem kell szakdolgozatot csinálni. — Igen, de csak akkor, ha beszámítják eddigi eredményeimet. — Én szeretnék, de az oktatóimnak biztos más a véleménye. — Igen, de csak akkor, ha az egyik előadónkkal egy padban ülhetnék. — Oklevéllel a kezemben igen. Aforizmák — A jó képlet olyan, mint a miniszoknya: a lényeget ugyan eltakarja, de gondolatokat ébreszt. — Az ember nem hálhat a világ minden asszonyával, de törekedni kell rá. — Nincsen csúnya nő, csak kevés ital. — A házasság szövetség olyan problémák leküzdésére, amelyek különben nem állnának elő. — A hallgató feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya,, amelyet meg kell gyújtani. — Meddő vita az, hogy kinek mi a hosszú. — Aki az esti tagozatot jelesen végzi, az vagy lángész, vagy bércsaló. De mivel a lángész igen ritka ... — Az embert a gondolkozásra a munkától való iszony vezette rá. — Nincs impotens férfi, csak ügyetlen nő. — A feladatbeadás olyan mint az abortusz. Egyiket sem lehet bizonyos idő után csinálni. — Nem az alkohol a káros, hanem a fogyasztása. A B' Buná! Gold!per! Műszaki főiskola vicclapja, melyet a főiskola 100 éve f fordulója alkalmából adtak ki. — Még kapható! Ára: 35 Ft. Megtörtént Tanársegédek egymás között a hallgatók értelmi képességeiről. — Képzeld,, tegnap bejött hozzám konzultációra egy hallgató, és megkérdezett tőlem valamit. Elmagyaráztam neki, de nem értette. Ismét elmagyaráztam és még mindig nem értette. Amikor ötödször magyaráztam, már én is kezdtem érteni, de ő még mindig nem értette ... ♦ ♦ ♦ Műszaki tanár szakra jelentkezett egy srác. A középiskolai osztályfőnök jellemzése így szól: — Szorgalma átlagos, tudása gyenge, tanárnak alkalmas. + + Vizsgáztató otthon: — Képzeld drágám, ma senkit sem buktattam meg. Mire a feleség: — Látod szívem, mondtam, hogy ne igyál annyit! Vizsgán hallottam: — Mi az állandó tőke? — Az a tőke, amire állandóan szükség van. ♦ ♦ ♦ Szigorlaton: — A szocialista országok a KGST-ben közösülnek egymással. A gyakorlaton a tanár kifakadt: — Könnyebb egy marék bolhát a sinek között Gödöllőig hajtani, mint ebben a bagázsban rendet tartani! ♦ * ♦ Egy tanársegéd dilemmája: — Most nem tudom, hogy magázzalak titeket, vagy tegezzem magukat. ♦ ♦ ♦ Polgazd vizsgán: Tanár: — Mi a lenini folytonossági törvény? Vizsgázó (izzad, de azért gondolkodik is): Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. ♦ + ♦ Géprajz órán: — Kolléga úr, maga ezen a rajzon egy tusba mártott egeret hajkurászott? •4"4-Balesetvédelmi oktatás hegesztés gyakorlat előtt: — Kérem, tavalyig még azt is el szoktam mondani, hogy az izzó végű pálcával nem kell a hátukat vakarni. Tavaly azonban egy hallgató meggyújtotta a saját haját, azóta azt is elmondom, hogy a fejüket se vakarják a pálcával. A hirdetőtáblán olvastuk Csere — Bőbeszédű anyósomat elcserélném siket-néma papagájra. „Fejszét is adok” jeligére. — Jegygyűrűmet feleségestül elcserélném főiskolai gyűrűre. „Alsóéves” jeligére. — Kecskét baltára cserélek. Polgázd előadó. Vegyes — Orgyilkost keresek. Van egy baltám és egy vizsgáztatóm. „Csak vicceltem” jeligére. — Szakdolgozat másodpéldányt rövid határidőre kölcsönzök. „Jövőre úgyis elfelejtik” jeligére. Házasság — Szemrevaló anyósomat férjhez adnám, nem túl igényeshez. „Minél messzebb” jeligére. — Hajadon keres magánvállalkozásban, családtervezésben járatos üzemmérnököt. „Táj mechnizmus” jeligére. — Érintetlen szakdolgozatom mellé hasonló feleséget keresek. „Idealista” jeligére. — Jövőre végző főiskolai hallgató keresi műszaki rajzolónők és gépírónők ismeretségét. „Előrelátó” jeligére. HARMADIK ISMÉTLŐ SZIGORLAT ELŐTT: — Nem lehetne esetleg OTP-részletre venni? Az apa nadrágszíja ... A harmadéves Záblikov mesélte. Volt egy diák az évfolyamon Bugrovnak hívták. Nehéz fejű volt. Elment vizsgázni. Hat szót kinyögött és elhallgatott. A professzor idős, jóindulatú ember, minden igyekezetével megpróbált még néhány szót kihúzni Bugrovból, de nem sikerült, hallgatott. „Nos mit tegyek, elégtelen” — mondja a profeszszor és nyúl a leckekönyvért. Bugrov pedig elkezdte kihúzni a nadrágszíját. Széles nadrágszíj volt nagy csattal. A professzor a meglepetéstől szinte megingott. „Mi az magánál fiatalember?” Bugrov nagyon udvariasan: „Ez a nadrágszíj az apámé. Ne törődjön vele, professzor úr, írja be az elégtelent, megérdemlem.” — és a nadrágszíjból hurkot alakított ki. „Mit csinál?” — kiáltja a professzor. „Amit az apám megparancsolt, — feleli Bugrov — arra az esetre, ha nem sikerül a vizsga. Az apám szigorú, kemény ember, régivágású, hajthatatlan." — és nyakába húzza a hurkot. „Állj! — kiáltja a professzor — maga természetesen nem sajátította el az anyagot..., de bizonyára nagyon igyekezett. Megadom az elégségest.” De Bugrov udvariasan felé hajol és nyújtja a szíj végét. ..Professzor úr húzza meg legyen szíves, az apámnak igaza van, ösztöndíj nélkül nem élet az élet.” A professzor hirtelen felugrik megadom a négyest”. Bugrov szomorúan: „Az apám mindig kitűnő tanuló volt. A fiának a négyest nem tudná megbocsátani." és — tekintetével keresgél a teremben. — „hol találnék egy megfelelő széket amit aztán ön a lábam alól kivenne ...” A professzor elkeseredetten: „Nem kell a szék, beírom a jelest.” Ekkor Bugrov kimérten leveszi a nadrágszíját a nyakáról és be akarja fűzni a nadrágjába, de a professzor két kézzel megragadja a szíjat. „Nem fiatal ember, a szíjat azt adja ide nekem, adja csak ide, így nyugodt lehetek.” Bugrov pedig széles mosollyal mondja: „Hogy gondolja professzor úr, hogy adnám oda az apám nadrágszíját. Az apám ezzel a nadrágszíjjal két egyetemen az összes vizsgát letette, nekem meg még két évem van a diplomáig.” (Junoszty 1979 6. számából.) Fordította: Rekettyén István levelező hallgató