A Jövő Üzemmérnöke, 1989 (17. évfolyam, 1-7. szám)

1989-02-01 / 1. szám

Nyilatkozatok a városból... A városi párt küldött-ta­nácskozásáról a sarkalatos vé­leményt megfogalmazókat kérdezte a JÜM. KOLLÁR TIBOR, a városi pártbizottság titkára □ A városi pártbizottság bizonyára készített egy hipo­tézist, volt egy előzetes elkép­zelése a küldöttértekezlet le­­folyásáról. Ez a valósággal mennyire vág egybe? — Úgy ítélem meg, hogy egybevág. □ Ennek az egybevágásnak milyen ismérvei vannak? — Azt a folyamatot, amit egy évvel korábban elkezd­tünk, hogy adjunk számot a pártbizottsági testület mun­kájáról, végül is elkezdtük az elmúlt év végén. Mi ezzel a tanácskozással ezt a folyama­tot kívántuk folytatni. Eköz­ben érzékeltük, hogy mindaz a feszültség, ami Győr város kommunistáiban is jelen van, az felszínre tört az előzetes taggyűléseken. Számomra nem volt meglepő ennek a tanácskozásnak a nyílt, őszin­te és nagyon kritikus hangne­me.­­ Többen inkább indulatos hangnemről beszélnek, mint őszintéről... — Nekem erről más a véle­­ményem. Időnként az indu­latok is elszabadultak, ez való igaz. De hát a vizik­ul­­túrát talán egy picit tanulni kellene. Nem is erre kellene a hangsúlyt tenni, hanem ami itt p­­­ngzott. [] Mennyire erősítette, vagy módosította a tagság és a vezetés közötti bizalmat az értekezlet? — Egyrészt erősítette, más­részt gyengítette, hiszen a vita sokszínű volt, sokoldalú volt. A támogató, de a nem támogató vélemények is szót kaptak. .Ez a természetes. Azt gondolom, szinte termé­szetesen fakadt ki a küldöt­tekből a többségi vélemény alapján, hogy a legalapve­tőbb kérdésben, ami végig­húzódott az egész tanácsko­zás hangulatán kimondva és kimondatlanul, kérdezzük meg a tagságot a pártérte­kezletet illetően.­­ Utólag változott-e a vé­leményük a városi pártérte­kezlet összehívásáról, vagy továbbra is a küldöttértekez­letet tartják megfelelő for­mának. — Ha most augusztus len­ne, én biztos vagyok benne, hogy másként döntenénk. De most már február­­van. S előttünk nagyon sok a vég­rehajtandó feladat, ha mi komolyan akarjuk a párt­munkát megreformálni. □ Megint több hónapot veszítünk az újabb vitával: legyen vagy ne legyen párt­értekezlet? — Igen, bizonyára szeren­csésebb lett volna, ha a kül­dött-tanácskozást megelőző­en ezek­ a kérdések felszínre kerülhettek volna, egyéni vé­lemény alapján döntés szü­letett volna. De hát ezen most már túl vagyunk... □ Elterjedtek olyan véle­mények, hogy bizonyos hoz­zászólások kapcsán nem ma­radt, marad el a retorzió. — Szerintem a legnagyobb hiba ez lenne, őszintén, nyíltan egy kommunista fó­rumon mondták el a véle­ményüket a párttagok, ezt így keéll felfogni. □ A tanácskozás résztve­vői közül többnek úgy tűnt, hogy radikális felszólalók az utolsó harmadban kaptak szót. Volt-e a sorrenddel manipuláció? Úgy tudjuk ön állította össze a hozzászólók sorrendjét. — A sorrendet nem én ál­lítottam össze. Egyetlen eset­ben volt a kezemben sze­mélytelenül a felszólalók kártyája, a nyitáskor. Az elnök döntötte el a sorren­dedet. Vass elvtárs csak úgy vállalta el az elnöki tisztet felelősséggel, ha a levezetést saját maga végezheti. □ A küldöttértekezlet után, hogyan érzi ön, meg­van-e a tagság bizalma, sze­mélye, funkciója, munkája iránt? — A szóbeli beszámolóban Elek elvtárs kérte, alkossunk véleményt mi, küldöttek ar­ról, van-e bizalom a testület, annak tagjai, a titkárok munkájával kapcsolatban. Ez nem került a vita középpont­jába. Nem beszéltek erről a küldöttek. Nagyon jó lett volna, ha a bizalom vagy annak megvonása egyértelmű lett volna. BARANYAI MIHÁLY nyugdíjas, a Szocializmusért Tenniakarók Egyesületének elnökségi tagja. □ Elérte ön szerint a kül­döttértekezlet a célját? — Túl sokat, döntés szem­pontjából nem vártam az ér­tekezlettől, mert nem volt jogosítványa. □ Ezt jó, vagy rossz do­lognak tartja? — Nem tartom jónak. A saját meggyőződésem és el­veim szerint követtem a tör­ténéseket. Egy dologban az értekezlet nagyon pozitív volt, hogy szinte kötetlenül felvetődtek azok a problé­mák, amelyek a társadalmat érintik. Negatívnak tartom, hogy az Elek elvtárs által elmondott tájékoztató egy normál politikai-gazdasági helyzet idején igen ragyogó lett volna. De a jelen hely­zetben a gazdasági kérdések mellett a fő, a társadalmat igazgató politikai kérdések. · A sajtóban zömmel az ellenségkeresésre kihegyezve jelentek meg a tudósítások. Ezt ön jogosnak tartja-e? — A Kisalföld című lap­ban az értekezletről írotta­kat nem tudom hitelesíteni. A Kisalföld nem politikai lap. Nem orientál, nem tá­jékoztat eléggé a tömegeket foglalkoztató politikai kér­désekről. Túlsúlyban kicsi dolgokkal foglalkozik, s csak esetenként fordul elő jelen­tősebb kérdés. Ez mindazok hibája, akik a Kisalföldet irányítják vagy készítik. A sajtónak ma a forrongó dol­gokról kell tükrözést adnia és állást is kell foglalnia, kinek-kinek a maga elvei szerint. MAJOR KÁROLY a Győr városi és a megyei KISZ-bi­­zottság pártszervezetének küldötte. — A küldöttértekezlet mennyiben erősítette a tag­ság és a városi pártvezetés közötti bizalmat? — A tanácskozáson egy jelentősen differenciálódott párttagság volt jelen, ame­lyet Bihari Mihály csoporto­sításával lehetne megközelí­teni: 1. Az új rend párt, 2. kon­zervatív rend párt, 3. a túl­élő opportunisták, 4. a radi­kális reformerek, 5. szürkék. Úgy érzem az értekezleten mindenki a szocializmus ügyéért elkötelezetten szólalt meg, az előbbiek alapján ez roppant eltérő megnyilatko­zásokban jelent meg. Meg­döbbentő, hogy bennem nem a párttagot, hanem a KISZ munkatársát látták. Minden megnyilvánulásomat úgy fo­gadták, mint: „a KISZ bírál­ta a pártot”. Úgy érzem a tanácskozás részvevői közül többen nem vették észre, hogy nem la­kossági vitafórumon vannak, hanem politikai tanácskozá­son. Nem olyan kérdéseket kellett volna megtárgyalni, hogy „óvjuk, védjük váro­sunk tisztaságát”, vagy, hogy „miért nem elég részletes a Kisalföld osztrák tv-műsor­­tájékoztatója”. Véleményem szerint ez rengeteg időt és energiát elvett a küldöttek­től, s ennél sokkal fontosabb kérdéseket kellett volna az értekezletnek tisztáznia. LAKATOS ÉVA a Kisfa­ludy Károly megyei könyv­tár osztályvezetője. □ A hozzászólások ön sze­rint tükrözték-e a párttag­ság véleményét a mai társa­dalmi folyamatokról, a hely­zetről? — A hozzászólások egy ré­sze még a „hagyományos”, a helyzetet nyugtázó formában hangzott el. Örülök azonban, hogy ez volt a kevesebb, hogy fokozatosan, egyre őszintébben nyilatkoztak meg a hozzászólók. Így a tanács­kozás hangulatának íve fel­felé emelkedett. Így utólag visszagondolva hangulatilag nem is annyira az ott el­hangzott problémák tették rám a legnagyobb hatást, hanem annak a remélt vára­kozásomnak a valóra válása, hogy az embereket már nem kötik véleményük elmondá­sában azok a láthatatlan szo­rongásszálak, melyek a kö­zelmúltig jellemezték az ilyen tanácskozásokat. — Hogyan fogadták véle­ménye szerint a küldöttek, a pártbizottsági tagok az ön hozzászólását? — A tanácskozást követő­en, hozzászólásomat mérle­gelve többen megkérdezték tőlem, hogy nem félek-e. Nyugodtan mondhattam, hogy nem, hiszen felelősség­gel és őszintén, nyíltan be­széltem és úgy tapasztaltam a reagálásokból is, hogy kri­tikus, ámde hitem, meggyő­ződésem szerinti hozzászólá­som mind a küldöttekben, mind a legfelsőbb vezetők­ben ugyanazt a véleményt, ugyanazt a hatást váltotta ki. DR. SCHREINER LÁSZLÓ, a megyei kórház pártbizott­ságának titkára, a városi pártbizottság tagja. □ A január 14-i küldött­tanácskozás egy tükör szere­pét is betöltötte a győri párt­mozgalomban. Milyennek lát­ta ön a tükörképet? — Engem nem lepett meg az, ami 14-én történt. Sok alapszervezetben jártam. Is­merem a saját alapszerveze­teink véleményét. A legkülön­bözőbb véleményekkel talál­koztam. A tanácskozás lénye­gében visszaadta azt, amit én tapasztaltam. □ Véleménye szerint a párt deffenzívában vagy késésben van? — A májusi pártértekezlet óta a városi pártbizottság és a pártapparátus munkájában érdemi és figyelemre méltó változások történtek. Ezek a szervezet és a testület műkö­désének korszerűsítését szol­gálják. A pártbizottság mun­káját programja és annak végrehajtása minősíti. Én ab­ban bízom, hogy nemcsak a pártbizottság tagjai, de a párt­tagság is világosan látja, hogy a hatalomért folyó politikai küzdelem részesei vagyunk. A pártbizottság egyik legfonto­sabb feladatának tartom, hogy újra kell teremteni sa­ját hitelességét, amihez a po­litikai folyamatok reális elem­zése, saját munkánk önkriti­kus értékelése szükséges. A pártbizottságnak meg kell nyerni a párttagság és a pár­­tonkívüliek bizalmát ahhoz, hogy feladatait eredményesen tudja végrehajtani. A vezető szerep megőrzéséhez és a párt­egység újratermeléséhez el­engedhetetlen tényezők. Azért tartom ezeket fontos­nak, mert a párttagság köré­ben jelennleg is van zavar, bizonytalanság és tétlenség. Az eddigi események ellené­re is elhangzik, hogy a párt vezetése nem elég kezdemé­nyező, nem megy az esemé­nyek elébe, úgy tűnik, hogy egy-egy döntést korábban kel­lett volna meghozni és akkor nem alakulna ki az a véle­mény, hogy a párt engedmé­nyeket tesz. Úgy ítélem meg, hogy a vá­rosi pártbizottság a kezdemé­nyező lépéseket megtette, ezt azonban egyértelműen tuda­tosítani kell a párttagság kö­rében azért, hogy csatlakozni tudjon a feladatok végrehaj­tásához. W. Cs. (Részletek dr. Szeke­res Tamás hozzászólásá­ból, amelyet az MSZMP Győr Városi Bizottsága 1989. január 25-i ülésén mondott el.) ... A tizenkét órás tanács­kozás megerősítette, hogy a párt és a reform motorja csak a tagság lehet. Ha ez ma főleg kritikai formájá­ban nyilvánult meg, ez ter­mészetes, hiszen mint hal­lottuk, a „pártnak nincs programja”. Nem várhatjuk el a tagságtól, akiknek eddig nem sok szerepük volt a programok megfogalmazásá­ban, hogy egyik napról a másikra kész elképzelésük legyen a politikai megújulás­ra. Ez először itt a városban is az eddigi gyakorlat kriti­kus-önkritikus elemzését igényli — leszámolást a most is nagy hangsúlyt kapott ne­gatív jelenségekkel — tiszta lapot teremtve ezzel új go­n­­dolatok, új politikai közgon­dolkodás megszületéséhez ... ... önkritikusan el kell is­merni, hogy politikai hiba volt az írásbeli tájékoztató és a szóbeli kiegészítés sze­repének felcserélése. A kül­dötteket az alapszervezetek üzenettel küldték a tanács­kozásra, s nem lehet rossz néven venni, hogy a szóbeli kiegészítés meghallgatása után nem fogalmazták át a felszólalásukat, következete­sen képviselték az alapszer­vezet politikai hangulatát, állásfoglalását. Nem értek egyet azzal, hogy a tanácsko­zás résztvevőinek vitakultú­ráját bíráljuk. A párt csak most akar adminisztratív pártból politikai párttá ala­kulni. Hol, mikor tanulták volna ezt párttagjaink? Igé­­nyeltük-e aktív részvételüket a politikai alkotómunkában? Ha komolyan gondoljuk az alulról építkezést, akkor tu­domásul kell venni, hogy hosszú, nehéz, ellentmondá­sos folyamatban alakulhat ki csak a most számonkért politiki kultúra. Addig bi­zony számítani kell olyan kellemetlen, csomagolás nél­küli megfogalmazásokkal, amelyeknek a tanácskozón is tanúi lehettünk. A válasz­tott testületeknek és tiszt­­ségviselőinek el kell viselni ezt a kényelmetlenséget és példát kell mutatni. Sajnos a tanácskozáson nem minden tükröződött ez a felismerés. A kritika, a bírálat nem vált­hat ki sértődést, ingerül mé­­­get azokkal szemben, akik­­­nek bizalmától függ a vá­lasztott testület politikai eg­zisztenciája !... .... A legjobb úton hala­dunk afelé, hogy elveszítsük az ifjúságot! Ezért nem kri­tizálni, hanem megérteni és segíteni kell a KISZ-t. Ho­gyan igazodhatna el egy húsz év körüli fiatal a világban, ha sokszor több évtizedes mozgalmi tapasztalat sem ad elegendő fogódzót? Kevés a fiatal párttag, rohamosan csökken a KISZ-tagok szá­ma. Vajon kik fogják meg­valósítani a társadalmi-gaz­dasági kibontakozási progra­mot, ha nem bízunk benne, hogy az ifjúság saját,­­ így az egész társadalom jövők­ért küzd a politikai aréná­ban? A májusi pártértekezlet óta a politikai és sajnos a gazdasági helyzet is gyöke­resen megváltozott. A párt­tagság joga, hogy ennek alapján mérlegelje a koráb­ban választott vezetők és testületek iránti bizalmát. Ezért támogattam a tanács­kozáson a szavazásnál, hogy a párttagság közvetlenül és teljes körben m­ondhes­ ven véleményt egy győr n­~+~~­­tekezlet összehívásának szük­ségességéről. Bizalom csak akkor lehet, ha ezt nyílt és titkos szavazás egyaránt megerősíti. A közélet demok­ratizmusa még nem olyan fejlett, s az elmúlt évtizedek ellenkező tapasztalatai még oly közeliek, hogy a nyílt véleménynyilvánítás lehető­sége nem elegendő egy ilyen fontos kérdésben. A főiskola kommunistái októberben összevont tag­gyűlésen egyhangúlag városi és megyei pártértekezlet megtartása mellett szálltak síkra. Ezt a véleményt kép­viselték a küldöttek a ta­nácskozáson, és ez ma is a köz véleménye. Ha valóban másképp ítéli meg a városi pártbizottság a pártértekez­let jelentőségét január 14-e előtt mint augusztusban, ak­kor ennyi energiával azt is megszervezhettük volna. Ha viszont most kérjük erről a párttagok véleményét, akkor azt ne a számok bűvöletében értékeljük, hanem a Párttag­ság tényleges politikai han­gulatát tervük m­i-végre a majdani döntésnél... Érthetetlennek tarjuk, hogy a január 14-i párt­tanácskozást követő váro­si párt vb- és vb-ülésen elhangzott sokszínű véle­ményeket a Kisalföld cí­mű lapban nem olvas­hattuk ... Hozzászólás Görbe tükör a gazdálkodásról □ Kérem, mondja el röviden, hogyan gazdálkodott a főis­kola az elmúlt 1988-as esztendőben? — Nehéz évet zártunk. Mondhatnám úgy is, hogy az eddi­gi legnehezebbet. Minden mozgósítható tartalékunkat mobi­lizálni kellett, hogy elejét vegyük a költségvetési hiánynak. Sok irányból megközelített és alapos indokolásokkal ellátott pótigényeink alapján végül a Művelődési Minisztériumtól is kaptunk 3,5 millió Ft-ot. Az 1988-as évet tehát hiány és tar­talékok nélkül lezártuk, de előreveti árnyékát a pénzeszkö­zök komoly hiánya. Jelenleg tehát ott tartunk, mint a II. ma­gyar hadsereg a Donnál, áttörték az arcvonalat és bevethető tartalék nincsen. □ Mi várható ilyen körülmények között 1989-ben? — Számításaink szerint 18 millió Ft költségvetési hiány! Az ilyen mértékű pénzeszköz hiány azt jelenti, hogy ha nem tudunk hatékony ellenintézkedéseket tenni, akkor nem lesz lehetőségünk az oktatáshoz feltétlen szükséges szakmai anya­gok beszerzésére és úgy november közepe felé fel kell füg­geszteni a főiskola működését. — Nem gondolja, hogy inkább mást, vagy másokat kellene felfüggeszteni? — De gondolom. Volna is javaslatom, de helyettem is el­mondják az alternatív szervezetek. □ Mégis mit kellene tenni a főiskola pénzügyi egyensúlya, illetve „kibontakozása” érdekében? — A jobbítás, illetve hatékonyabb gazdálkodás ügye sze­rintem egyrészt rendkívül komplex, másrészt rendkívül egy­szerű dolog. Röviden, sematikusan talán ki is fejtem a jó munka és fő kritériumait, melyek a főiskolára tartoznak: — a Főiskolai Tanácsnak dönteni, — a főigazgatónak vezetni, — a párttitkárnak politizálni, — a szakszervezeti titkárnak érdekképviselni, — a személyzeti vezetőnek káderezni, — az oktatóknak oktatni, — a szerelőnek szerelni, — a könyvelőnek könyvelni, — a gazdasági igazgatónak gazdálkodni, — stb. kell. Azt azért még hozzáteszem az előbbiekhez, hogy a felso­rolt feladatokat — divatos szóhasználattal — minden piacon értékesíthető minőségben kell végezni. □ Feltételezve, hogy mindenki jól ellátja a saját feladatát, konkrétan hogyan változna a főiskola pénzügyi helyzete, gazdálkodása? __ Nos, ez esetben határozott véleményem, hogy lényeges javulás állna elő, és a költségvetési hiány számottevő része kompenzálódna. Növekednének ugyanis a főiskola bevételei, a takarékosabb, célratörőbb munka következtében csökken­nének a kiadások, javulna a nyereségérdekeltségű munkák eredménye stb. A költségvetési hiány teljes mértékben azért nem tűnne el, mert befolyásolhatatlan külső tényezők is hatnak. □ Ha ilyen egyszerű, akkor miért nem csinálják így? — Jogos a kérdés. Én magam is kérdezem. Próbálok azért válaszolni. Szerény véleményem szerint azért, mert: — a Főiskolai Tanács tárgyal (már újabban napokig) — a párttitkár vállalkozásokat szeretne, — a szakszervezeti titkár vezet és gazdálkodik, — a személyzeti vezető béralapot csoportosít át, — az oktató értelmiséghez méltó életszínvonalat akar, — a szerelő vállalkozni akar, — a könyvelő — végre egy kivétel­t könyvelni akar, de lehetőleg kisiparosoknak, vagy GMK-nak. — a gazdasági igazgató pedig felvállal és védekezik. G Mit vállal fel a gazdasági igazgató? — Leginkább felelősséget. G Miért van az, hogy mindenki mást akar csinálni, mint ami a szűken vett főiskolai feladata? — Ez kényes kérdés és félek, hogy túlléptünk a főiskolai kereteken. □ Mégis, kérem próbáljon válaszolni. — Ha muszáj. No, én úgy látom, hogy az SZ-vírus beha­tolt a memóriákba és azok diszfunkcionálisan működnek. □ Több kérdésem is van. Mi az, hogy SZ-vírus és mit je­lent az, diszfunkcionálisan működnek? — Látom laikus testvérrel van dolgom, próbálom részlete­sebben magyarázni: az SZ-vírus szocialista vírust jelent. A „tudomány” szerint ugyanis az SZ-vírusnak a főiskolai és parcionális érdekeket a memóriában összhangba kellett vol­na hozni. Érthetetlen okból azonban az SZ-vírus ellentétesen működött és határozott érdekellentétek alakultak ki. □ Kezdem érteni. Mi lesz, ha a vírusok tovább fertőznek? — Még több lesz a költségvetési hiány. — E nehéz helyzetben ön mit fog tenni a pénzügyi egyen­súly érdekében? — Takarékossági, illetve racionalizálási tervet készítünk felelősökkel és határidőkkel. □ És kik fogják a terveket végrehajtani? — Néhány pregszállottól eltekintve senki. — Akkor miért csinálják? — Hobbiból. — Utolsó kérdésem. A Főiskolai Tanács mit vár öntől a költségcsökkentés területén? — Talán egy konkrét példán keresztül válaszolok. A Ta­nács — többek között — megbízott a több milliós telefon­­költségek csökkentésével. Különleges felhatalmazást kaptam e területen, szinte pallosjogom van. Csak egy enyhe kikö­tés van, nevezetesen az, hogy a telefonköltség csökkentési munka során senkit ne korlátozzunk a telefonálásban.­­ Sok sikert a munkájához! — Azért ne gúnyolódjon! (Dialógus a gazdasági igazgatóval)

Next