A Jövő Üzemmérnöke, 1989 (17. évfolyam, 1-7. szám)
1989-02-01 / 1. szám
Nyilatkozatok a városból... A városi párt küldött-tanácskozásáról a sarkalatos véleményt megfogalmazókat kérdezte a JÜM. KOLLÁR TIBOR, a városi pártbizottság titkára □ A városi pártbizottság bizonyára készített egy hipotézist, volt egy előzetes elképzelése a küldöttértekezlet lefolyásáról. Ez a valósággal mennyire vág egybe? — Úgy ítélem meg, hogy egybevág. □ Ennek az egybevágásnak milyen ismérvei vannak? — Azt a folyamatot, amit egy évvel korábban elkezdtünk, hogy adjunk számot a pártbizottsági testület munkájáról, végül is elkezdtük az elmúlt év végén. Mi ezzel a tanácskozással ezt a folyamatot kívántuk folytatni. Eközben érzékeltük, hogy mindaz a feszültség, ami Győr város kommunistáiban is jelen van, az felszínre tört az előzetes taggyűléseken. Számomra nem volt meglepő ennek a tanácskozásnak a nyílt, őszinte és nagyon kritikus hangneme. Többen inkább indulatos hangnemről beszélnek, mint őszintéről... — Nekem erről más a véleményem. Időnként az indulatok is elszabadultak, ez való igaz. De hát a vizikultúrát talán egy picit tanulni kellene. Nem is erre kellene a hangsúlyt tenni, hanem ami itt pngzott. [] Mennyire erősítette, vagy módosította a tagság és a vezetés közötti bizalmat az értekezlet? — Egyrészt erősítette, másrészt gyengítette, hiszen a vita sokszínű volt, sokoldalú volt. A támogató, de a nem támogató vélemények is szót kaptak. .Ez a természetes. Azt gondolom, szinte természetesen fakadt ki a küldöttekből a többségi vélemény alapján, hogy a legalapvetőbb kérdésben, ami végighúzódott az egész tanácskozás hangulatán kimondva és kimondatlanul, kérdezzük meg a tagságot a pártértekezletet illetően. Utólag változott-e a véleményük a városi pártértekezlet összehívásáról, vagy továbbra is a küldöttértekezletet tartják megfelelő formának. — Ha most augusztus lenne, én biztos vagyok benne, hogy másként döntenénk. De most már februárvan. S előttünk nagyon sok a végrehajtandó feladat, ha mi komolyan akarjuk a pártmunkát megreformálni. □ Megint több hónapot veszítünk az újabb vitával: legyen vagy ne legyen pártértekezlet? — Igen, bizonyára szerencsésebb lett volna, ha a küldött-tanácskozást megelőzően ezek a kérdések felszínre kerülhettek volna, egyéni vélemény alapján döntés született volna. De hát ezen most már túl vagyunk... □ Elterjedtek olyan vélemények, hogy bizonyos hozzászólások kapcsán nem maradt, marad el a retorzió. — Szerintem a legnagyobb hiba ez lenne, őszintén, nyíltan egy kommunista fórumon mondták el a véleményüket a párttagok, ezt így keéll felfogni. □ A tanácskozás résztvevői közül többnek úgy tűnt, hogy radikális felszólalók az utolsó harmadban kaptak szót. Volt-e a sorrenddel manipuláció? Úgy tudjuk ön állította össze a hozzászólók sorrendjét. — A sorrendet nem én állítottam össze. Egyetlen esetben volt a kezemben személytelenül a felszólalók kártyája, a nyitáskor. Az elnök döntötte el a sorrendedet. Vass elvtárs csak úgy vállalta el az elnöki tisztet felelősséggel, ha a levezetést saját maga végezheti. □ A küldöttértekezlet után, hogyan érzi ön, megvan-e a tagság bizalma, személye, funkciója, munkája iránt? — A szóbeli beszámolóban Elek elvtárs kérte, alkossunk véleményt mi, küldöttek arról, van-e bizalom a testület, annak tagjai, a titkárok munkájával kapcsolatban. Ez nem került a vita középpontjába. Nem beszéltek erről a küldöttek. Nagyon jó lett volna, ha a bizalom vagy annak megvonása egyértelmű lett volna. BARANYAI MIHÁLY nyugdíjas, a Szocializmusért Tenniakarók Egyesületének elnökségi tagja. □ Elérte ön szerint a küldöttértekezlet a célját? — Túl sokat, döntés szempontjából nem vártam az értekezlettől, mert nem volt jogosítványa. □ Ezt jó, vagy rossz dolognak tartja? — Nem tartom jónak. A saját meggyőződésem és elveim szerint követtem a történéseket. Egy dologban az értekezlet nagyon pozitív volt, hogy szinte kötetlenül felvetődtek azok a problémák, amelyek a társadalmat érintik. Negatívnak tartom, hogy az Elek elvtárs által elmondott tájékoztató egy normál politikai-gazdasági helyzet idején igen ragyogó lett volna. De a jelen helyzetben a gazdasági kérdések mellett a fő, a társadalmat igazgató politikai kérdések. · A sajtóban zömmel az ellenségkeresésre kihegyezve jelentek meg a tudósítások. Ezt ön jogosnak tartja-e? — A Kisalföld című lapban az értekezletről írottakat nem tudom hitelesíteni. A Kisalföld nem politikai lap. Nem orientál, nem tájékoztat eléggé a tömegeket foglalkoztató politikai kérdésekről. Túlsúlyban kicsi dolgokkal foglalkozik, s csak esetenként fordul elő jelentősebb kérdés. Ez mindazok hibája, akik a Kisalföldet irányítják vagy készítik. A sajtónak ma a forrongó dolgokról kell tükrözést adnia és állást is kell foglalnia, kinek-kinek a maga elvei szerint. MAJOR KÁROLY a Győr városi és a megyei KISZ-bizottság pártszervezetének küldötte. — A küldöttértekezlet mennyiben erősítette a tagság és a városi pártvezetés közötti bizalmat? — A tanácskozáson egy jelentősen differenciálódott párttagság volt jelen, amelyet Bihari Mihály csoportosításával lehetne megközelíteni: 1. Az új rend párt, 2. konzervatív rend párt, 3. a túlélő opportunisták, 4. a radikális reformerek, 5. szürkék. Úgy érzem az értekezleten mindenki a szocializmus ügyéért elkötelezetten szólalt meg, az előbbiek alapján ez roppant eltérő megnyilatkozásokban jelent meg. Megdöbbentő, hogy bennem nem a párttagot, hanem a KISZ munkatársát látták. Minden megnyilvánulásomat úgy fogadták, mint: „a KISZ bírálta a pártot”. Úgy érzem a tanácskozás részvevői közül többen nem vették észre, hogy nem lakossági vitafórumon vannak, hanem politikai tanácskozáson. Nem olyan kérdéseket kellett volna megtárgyalni, hogy „óvjuk, védjük városunk tisztaságát”, vagy, hogy „miért nem elég részletes a Kisalföld osztrák tv-műsortájékoztatója”. Véleményem szerint ez rengeteg időt és energiát elvett a küldöttektől, s ennél sokkal fontosabb kérdéseket kellett volna az értekezletnek tisztáznia. LAKATOS ÉVA a Kisfaludy Károly megyei könyvtár osztályvezetője. □ A hozzászólások ön szerint tükrözték-e a párttagság véleményét a mai társadalmi folyamatokról, a helyzetről? — A hozzászólások egy része még a „hagyományos”, a helyzetet nyugtázó formában hangzott el. Örülök azonban, hogy ez volt a kevesebb, hogy fokozatosan, egyre őszintébben nyilatkoztak meg a hozzászólók. Így a tanácskozás hangulatának íve felfelé emelkedett. Így utólag visszagondolva hangulatilag nem is annyira az ott elhangzott problémák tették rám a legnagyobb hatást, hanem annak a remélt várakozásomnak a valóra válása, hogy az embereket már nem kötik véleményük elmondásában azok a láthatatlan szorongásszálak, melyek a közelmúltig jellemezték az ilyen tanácskozásokat. — Hogyan fogadták véleménye szerint a küldöttek, a pártbizottsági tagok az ön hozzászólását? — A tanácskozást követően, hozzászólásomat mérlegelve többen megkérdezték tőlem, hogy nem félek-e. Nyugodtan mondhattam, hogy nem, hiszen felelősséggel és őszintén, nyíltan beszéltem és úgy tapasztaltam a reagálásokból is, hogy kritikus, ámde hitem, meggyőződésem szerinti hozzászólásom mind a küldöttekben, mind a legfelsőbb vezetőkben ugyanazt a véleményt, ugyanazt a hatást váltotta ki. DR. SCHREINER LÁSZLÓ, a megyei kórház pártbizottságának titkára, a városi pártbizottság tagja. □ A január 14-i küldötttanácskozás egy tükör szerepét is betöltötte a győri pártmozgalomban. Milyennek látta ön a tükörképet? — Engem nem lepett meg az, ami 14-én történt. Sok alapszervezetben jártam. Ismerem a saját alapszervezeteink véleményét. A legkülönbözőbb véleményekkel találkoztam. A tanácskozás lényegében visszaadta azt, amit én tapasztaltam. □ Véleménye szerint a párt deffenzívában vagy késésben van? — A májusi pártértekezlet óta a városi pártbizottság és a pártapparátus munkájában érdemi és figyelemre méltó változások történtek. Ezek a szervezet és a testület működésének korszerűsítését szolgálják. A pártbizottság munkáját programja és annak végrehajtása minősíti. Én abban bízom, hogy nemcsak a pártbizottság tagjai, de a párttagság is világosan látja, hogy a hatalomért folyó politikai küzdelem részesei vagyunk. A pártbizottság egyik legfontosabb feladatának tartom, hogy újra kell teremteni saját hitelességét, amihez a politikai folyamatok reális elemzése, saját munkánk önkritikus értékelése szükséges. A pártbizottságnak meg kell nyerni a párttagság és a pártonkívüliek bizalmát ahhoz, hogy feladatait eredményesen tudja végrehajtani. A vezető szerep megőrzéséhez és a pártegység újratermeléséhez elengedhetetlen tényezők. Azért tartom ezeket fontosnak, mert a párttagság körében jelennleg is van zavar, bizonytalanság és tétlenség. Az eddigi események ellenére is elhangzik, hogy a párt vezetése nem elég kezdeményező, nem megy az események elébe, úgy tűnik, hogy egy-egy döntést korábban kellett volna meghozni és akkor nem alakulna ki az a vélemény, hogy a párt engedményeket tesz. Úgy ítélem meg, hogy a városi pártbizottság a kezdeményező lépéseket megtette, ezt azonban egyértelműen tudatosítani kell a párttagság körében azért, hogy csatlakozni tudjon a feladatok végrehajtásához. W. Cs. (Részletek dr. Szekeres Tamás hozzászólásából, amelyet az MSZMP Győr Városi Bizottsága 1989. január 25-i ülésén mondott el.) ... A tizenkét órás tanácskozás megerősítette, hogy a párt és a reform motorja csak a tagság lehet. Ha ez ma főleg kritikai formájában nyilvánult meg, ez természetes, hiszen mint hallottuk, a „pártnak nincs programja”. Nem várhatjuk el a tagságtól, akiknek eddig nem sok szerepük volt a programok megfogalmazásában, hogy egyik napról a másikra kész elképzelésük legyen a politikai megújulásra. Ez először itt a városban is az eddigi gyakorlat kritikus-önkritikus elemzését igényli — leszámolást a most is nagy hangsúlyt kapott negatív jelenségekkel — tiszta lapot teremtve ezzel új gondolatok, új politikai közgondolkodás megszületéséhez ... ... önkritikusan el kell ismerni, hogy politikai hiba volt az írásbeli tájékoztató és a szóbeli kiegészítés szerepének felcserélése. A küldötteket az alapszervezetek üzenettel küldték a tanácskozásra, s nem lehet rossz néven venni, hogy a szóbeli kiegészítés meghallgatása után nem fogalmazták át a felszólalásukat, következetesen képviselték az alapszervezet politikai hangulatát, állásfoglalását. Nem értek egyet azzal, hogy a tanácskozás résztvevőinek vitakultúráját bíráljuk. A párt csak most akar adminisztratív pártból politikai párttá alakulni. Hol, mikor tanulták volna ezt párttagjaink? Igényeltük-e aktív részvételüket a politikai alkotómunkában? Ha komolyan gondoljuk az alulról építkezést, akkor tudomásul kell venni, hogy hosszú, nehéz, ellentmondásos folyamatban alakulhat ki csak a most számonkért politiki kultúra. Addig bizony számítani kell olyan kellemetlen, csomagolás nélküli megfogalmazásokkal, amelyeknek a tanácskozón is tanúi lehettünk. A választott testületeknek és tisztségviselőinek el kell viselni ezt a kényelmetlenséget és példát kell mutatni. Sajnos a tanácskozáson nem minden tükröződött ez a felismerés. A kritika, a bírálat nem válthat ki sértődést, ingerül méget azokkal szemben, akiknek bizalmától függ a választott testület politikai egzisztenciája !... .... A legjobb úton haladunk afelé, hogy elveszítsük az ifjúságot! Ezért nem kritizálni, hanem megérteni és segíteni kell a KISZ-t. Hogyan igazodhatna el egy húsz év körüli fiatal a világban, ha sokszor több évtizedes mozgalmi tapasztalat sem ad elegendő fogódzót? Kevés a fiatal párttag, rohamosan csökken a KISZ-tagok száma. Vajon kik fogják megvalósítani a társadalmi-gazdasági kibontakozási programot, ha nem bízunk benne, hogy az ifjúság saját, így az egész társadalom jövőkért küzd a politikai arénában? A májusi pártértekezlet óta a politikai és sajnos a gazdasági helyzet is gyökeresen megváltozott. A párttagság joga, hogy ennek alapján mérlegelje a korábban választott vezetők és testületek iránti bizalmát. Ezért támogattam a tanácskozáson a szavazásnál, hogy a párttagság közvetlenül és teljes körben mondhes ven véleményt egy győr n~+~~tekezlet összehívásának szükségességéről. Bizalom csak akkor lehet, ha ezt nyílt és titkos szavazás egyaránt megerősíti. A közélet demokratizmusa még nem olyan fejlett, s az elmúlt évtizedek ellenkező tapasztalatai még oly közeliek, hogy a nyílt véleménynyilvánítás lehetősége nem elegendő egy ilyen fontos kérdésben. A főiskola kommunistái októberben összevont taggyűlésen egyhangúlag városi és megyei pártértekezlet megtartása mellett szálltak síkra. Ezt a véleményt képviselték a küldöttek a tanácskozáson, és ez ma is a köz véleménye. Ha valóban másképp ítéli meg a városi pártbizottság a pártértekezlet jelentőségét január 14-e előtt mint augusztusban, akkor ennyi energiával azt is megszervezhettük volna. Ha viszont most kérjük erről a párttagok véleményét, akkor azt ne a számok bűvöletében értékeljük, hanem a Párttagság tényleges politikai hangulatát tervük mi-végre a majdani döntésnél... Érthetetlennek tarjuk, hogy a január 14-i párttanácskozást követő városi párt vb- és vb-ülésen elhangzott sokszínű véleményeket a Kisalföld című lapban nem olvashattuk ... Hozzászólás Görbe tükör a gazdálkodásról □ Kérem, mondja el röviden, hogyan gazdálkodott a főiskola az elmúlt 1988-as esztendőben? — Nehéz évet zártunk. Mondhatnám úgy is, hogy az eddigi legnehezebbet. Minden mozgósítható tartalékunkat mobilizálni kellett, hogy elejét vegyük a költségvetési hiánynak. Sok irányból megközelített és alapos indokolásokkal ellátott pótigényeink alapján végül a Művelődési Minisztériumtól is kaptunk 3,5 millió Ft-ot. Az 1988-as évet tehát hiány és tartalékok nélkül lezártuk, de előreveti árnyékát a pénzeszközök komoly hiánya. Jelenleg tehát ott tartunk, mint a II. magyar hadsereg a Donnál, áttörték az arcvonalat és bevethető tartalék nincsen. □ Mi várható ilyen körülmények között 1989-ben? — Számításaink szerint 18 millió Ft költségvetési hiány! Az ilyen mértékű pénzeszköz hiány azt jelenti, hogy ha nem tudunk hatékony ellenintézkedéseket tenni, akkor nem lesz lehetőségünk az oktatáshoz feltétlen szükséges szakmai anyagok beszerzésére és úgy november közepe felé fel kell függeszteni a főiskola működését. — Nem gondolja, hogy inkább mást, vagy másokat kellene felfüggeszteni? — De gondolom. Volna is javaslatom, de helyettem is elmondják az alternatív szervezetek. □ Mégis mit kellene tenni a főiskola pénzügyi egyensúlya, illetve „kibontakozása” érdekében? — A jobbítás, illetve hatékonyabb gazdálkodás ügye szerintem egyrészt rendkívül komplex, másrészt rendkívül egyszerű dolog. Röviden, sematikusan talán ki is fejtem a jó munka és fő kritériumait, melyek a főiskolára tartoznak: — a Főiskolai Tanácsnak dönteni, — a főigazgatónak vezetni, — a párttitkárnak politizálni, — a szakszervezeti titkárnak érdekképviselni, — a személyzeti vezetőnek káderezni, — az oktatóknak oktatni, — a szerelőnek szerelni, — a könyvelőnek könyvelni, — a gazdasági igazgatónak gazdálkodni, — stb. kell. Azt azért még hozzáteszem az előbbiekhez, hogy a felsorolt feladatokat — divatos szóhasználattal — minden piacon értékesíthető minőségben kell végezni. □ Feltételezve, hogy mindenki jól ellátja a saját feladatát, konkrétan hogyan változna a főiskola pénzügyi helyzete, gazdálkodása? __ Nos, ez esetben határozott véleményem, hogy lényeges javulás állna elő, és a költségvetési hiány számottevő része kompenzálódna. Növekednének ugyanis a főiskola bevételei, a takarékosabb, célratörőbb munka következtében csökkennének a kiadások, javulna a nyereségérdekeltségű munkák eredménye stb. A költségvetési hiány teljes mértékben azért nem tűnne el, mert befolyásolhatatlan külső tényezők is hatnak. □ Ha ilyen egyszerű, akkor miért nem csinálják így? — Jogos a kérdés. Én magam is kérdezem. Próbálok azért válaszolni. Szerény véleményem szerint azért, mert: — a Főiskolai Tanács tárgyal (már újabban napokig) — a párttitkár vállalkozásokat szeretne, — a szakszervezeti titkár vezet és gazdálkodik, — a személyzeti vezető béralapot csoportosít át, — az oktató értelmiséghez méltó életszínvonalat akar, — a szerelő vállalkozni akar, — a könyvelő — végre egy kivételt könyvelni akar, de lehetőleg kisiparosoknak, vagy GMK-nak. — a gazdasági igazgató pedig felvállal és védekezik. G Mit vállal fel a gazdasági igazgató? — Leginkább felelősséget. G Miért van az, hogy mindenki mást akar csinálni, mint ami a szűken vett főiskolai feladata? — Ez kényes kérdés és félek, hogy túlléptünk a főiskolai kereteken. □ Mégis, kérem próbáljon válaszolni. — Ha muszáj. No, én úgy látom, hogy az SZ-vírus behatolt a memóriákba és azok diszfunkcionálisan működnek. □ Több kérdésem is van. Mi az, hogy SZ-vírus és mit jelent az, diszfunkcionálisan működnek? — Látom laikus testvérrel van dolgom, próbálom részletesebben magyarázni: az SZ-vírus szocialista vírust jelent. A „tudomány” szerint ugyanis az SZ-vírusnak a főiskolai és parcionális érdekeket a memóriában összhangba kellett volna hozni. Érthetetlen okból azonban az SZ-vírus ellentétesen működött és határozott érdekellentétek alakultak ki. □ Kezdem érteni. Mi lesz, ha a vírusok tovább fertőznek? — Még több lesz a költségvetési hiány. — E nehéz helyzetben ön mit fog tenni a pénzügyi egyensúly érdekében? — Takarékossági, illetve racionalizálási tervet készítünk felelősökkel és határidőkkel. □ És kik fogják a terveket végrehajtani? — Néhány pregszállottól eltekintve senki. — Akkor miért csinálják? — Hobbiból. — Utolsó kérdésem. A Főiskolai Tanács mit vár öntől a költségcsökkentés területén? — Talán egy konkrét példán keresztül válaszolok. A Tanács — többek között — megbízott a több milliós telefonköltségek csökkentésével. Különleges felhatalmazást kaptam e területen, szinte pallosjogom van. Csak egy enyhe kikötés van, nevezetesen az, hogy a telefonköltség csökkentési munka során senkit ne korlátozzunk a telefonálásban. Sok sikert a munkájához! — Azért ne gúnyolódjon! (Dialógus a gazdasági igazgatóval)