A munkaadó, 1912 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1912-09-29 / 40. szám
26. oldal. A MUNKAADÓ 1912. szeptember 29. dúskodással őrködtek és őrködnek ma is munközvetítőik működése felett s annak erősbitését, szélesebb alapokra való fektetését legfőbb szövetségi feladatnak tekintik, minden kísérletezésnél, amely a szakszervezet részéről történik, fényesen kiállják az erőpróbát. Ezek a szövetségek aztán minden irányban képesek is olyan tevékenységet kifejteni, hogy a kötelékükbe tartozó tagok szíves készséggel hozzák meg érte az áldozatot. Ilyen szövetségünk, igazi szövetségünk éppen a vendéglátó győri építőiparosok szövetsége, amelynek sziklaszilárd alapját éppen a nagy gonddal, humanitással, kellő érzékkel vezetett munkaközvetítője képezi. A szövetségi munkaközvetítőnek részletes ismertetése nem képezvén feladatomat, mivel előttem azt az előző vándorgyűléseken sokkal hivatottabbak már nagy alapossággal és ismeretekkel megtették, csupán röviden körvonalazni óhajtom, hogy miként vélem én lehetőnek a szövetségi munkaközvetítő országos és egységes kiépítését. Annak a ténynek ismételt leszögezésével, hogy a MEOSz kiépítése csakis a szövetségi munkaközvetítő országos és egységes kiépítésével válhatik lehetővé, föltétlenül szükségesnek tartom, a magyar építőiparosság egyetemének exisztencziális, tehát eminens érdekéből, hogy minden meglévő és ezután megalakuló vidéki szövetség munkaközvetítővel bírjon. Nem lehet, nem szabad ebből kivonni a legkisebb szövetséget sem. Mert én legalább úgy képzelem el azt a legkisebb szövetséget, mint a óramű szinte alig látható csöppnyi részecskéjét, amelynek esetleges hiánya bármi mértékben is gátolja az óramű pontos működését. Ami pedig a szövetségi munkaközvetítő adminisztrálását illeti, nem csak túlzottnak, de érthetetlennek találom azokat az aggodalmakat, hogy az adminisztrálás különösen a kisebb szövetségek budgetjét érzékenyen megterhelné. Minél kisebb egy szövetség működési köre, annál kényelmesebb a munkaközvetítő adminisztrálása. Ott, ahol kevés a munkaadó, kevés számú és ritkán változó a munkás. Nagyobb szövetségeinknél pedig amúgy is titkári állások vannak szervezve s így ezeknél semmi fennakadást nem okoz a munkaközvetítő forgalmának lebonyolítása. Egyébként pedig áldozat nélkül — méltóztassanak elhinni — a szakszervezeti munkaközvetítők sem érnének el eredményeket. Tisztelt Vándorgyűlés! A napirendnek számos pontja tárgyaltatott már le és pedig nagy részben mind olyanok, amelyek mélyen belenyúlnak a magyar építőiparosság érdekeiben szoros kapcsolatban vannak exisztencziális boldogulásukkal. Azonban a szövetségi munkaközvetítő intézményének a szövetségbe való teljes beépítése nem kevésbbé létérdeke minden szövetségi tagnak. A legtöbb támadás a szakszervezeti munkaközvetítő részéről történik. A szakszervezetek féktelen terrorja állítja szembe egymással a munkaadót és a munkást. Erről az oldalról kell tehát a legerősebb védőbástyát megépítenünk. Minden szövetségnek, minden szövetségi tagnak áthatva a munkaközvetítő létesítése szükségességétől, fontos rendeltetésétől — nem riadva vissza az anyagi áldozattól sem — oda kell törekednie — hogy szövetségi munkaközvetítője legyen. Országos, nagyszerű , mozgalom induljon meg, mint 1907-ben. És az egy mindnyájunkért ! jelszóval való munkakészség, harmonikus kartársi együttérzés a MÉOSz. minden őrhelyén építse be a szövetségbe a munka szabadságának, a dolgozni akaró munkásoknak védelmére , a munkaközvetítő intézményét. A szövetségi munkaközvetítők szilárd megalapozása után országos központ létesítése adja meg a szoros kapcsolatot. Az itt megnyilvánuló lelkesedés és duzzadólag kidomborodó szövetségi erő biztató reményt nyújt arra, hogy a szövetségi munkaközvetítő kiépítésére megindítandó országos akciót legszebb siker koronázza. Mindnyájunk óhaja, mindnyájunk érdeke ez és ennél fogva bátorkodom a következő határozati javaslatot előterjeszteni: Kimondja a Magyar Épitőiparosok Országos Szövetségének 1912. évi vándorgyűlése, hogy miután a tapasztalat szerint a gyakorlati életben a munközvetitők nem csupán hasznos intézménynek bizonyultak, de a szocialista szakszervezetek terrorisztikus működése ellenében erős védelmi bástyát is képeznek és mert a szövetségi munkaközvetítő szervezetének országos, egységes kiépítésétől várja a MEOSz, fundamentuma megszilárdítását, a szövetségi erő kifejlesztését , kívánatosnak tartja, hogy a vidéki szövetségek munkaközvetítő szervezeteiket minél teljesebb mértékben aképpen építsék ki, hogy az egyes szövetségek a kölcsönösség alapján egy központi szövetségi munkaközvetítőt létesíthessenek. (Taps.) Zélinger Ede (Debreczen): Tisztelt uraim ! Méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden hozzászóljak a kérdéshez. (Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy Temesvárott a városnak van egy közvetítője, amely sokkal kevesebb tevékenységet fejt ki, mint a MEOSz budapesti közvetítője vagy akár egy vidéki szövetségi munkaközvetítő, mégis megvan az az előnye, — hogy hogyan, azt nem tudtam kikutatni — hogy ha munkást küld el vidékre vagy más városba, féláru vasúti jegyet ad, amely 8—10 napig érvényes. Ha a MÉOSz is ki tudná ezt eszközölni, nagyon megkönnyítené a munkaközvetítést és emellett a munkások is több bizalommal és több kedvvel közelednének a szövetségi munkaközvetítőkhöz. Ezt a csekélységet voltam bátor a t. vándorgyűlés előtt felemlíteni. Elnök : Zélinger Ede tagtársa talán nem egészen pontosan van informálva a dologról, mert tudomásunk szerint a temesvári közvetítő hatósági jelleggel bír és a féláru kedvezmény költségeit a város fedezi. Zélinger Ede: Hogy hogyan áll a dolog, azt pontosan nem tudom, de hogy a kedvezmény tényleg megvan, az biztos. Elnök : Minthogy több hozzászólás nincs, kérdem a vándorgyűlést, elfogadja-e Csokonai Vitéz Mihály titkár úr határozati javaslatát ? (Igen !) Kimondom, hogy a vándorgyűlés egyhagúlag elfogadta azt. Most napirendünk utolsó pontjaként Edvi- Illés László titkár úr fog az iparosok aggkori ellátásának ügyéről szólani. (Halljuk! Halljuk !) Edvi-Illés László : Tisztelt vándorgyűlés ! A tanácskozások emez előrehaladott órájában, mint utolsó tárgyunk előadója, körülbelül úgy érzem, hogy az a szerep illet meg engem, amely az egyszeri színházi súgót, hogy amikor már a publikum teljesen kimerülve elhagyta a termet, kimászott a lyukból és eloltotta a lámpát. (Derültség.) Ily körülmények közt nagy szerencsétlenség volna, ha az önök türelmét még erősebb próbára akarnám tenni (Halljuk ! Halljuk !) és én ezért csak pár szóval kívánom határozati javaslatomat megokolni. (Halljuk!) Azt kívánom csak megokolni, hogy miért foglalunk állást ebben a kérdésben ily konkrét alakban, holott eddig mindig csak az általánosságok terén mozogtunk 25 esztendő óta. Mert éppen ebben az esztendőben és éppen ebben a hónapban van negyedszázada annak, hogy e kérdés forszírozása felmerült az iparosok országos gyülekezetein. És e 25 esztendő daczára semmi sem történt, sőt az illetékesek, ahelyett hogy támogatták volna az iparosok eme régi óhaját, még inkább pálczát törtek felette. A modern szociál I politikai irányzat elmélete ugyanis azt , mondja, hogy ebben a kérdésben állami közreműködésre elsősorban csak a munkások tarthatnak igényt. Így történt, hogy a 25 év alatt hoztak törvényeket a munkások érdekében, melyeknek árát a munkaadóknak kellett igen drágán megfizetniük, az iparosokért azonban nem tettek semmit. Ellenben az állami szociálpolitika terén — mint a lapok írják — újabb lépés van kilátásban : most az összes magánalkalmazottak részére terveznek egy törvényes intézményt, amely azok aggkori és rokkantsági ellátásáról fog gondoskodni, a gondozáson azonban megint kívül maradtak az önálló iparosok. (Úgy van!) Épen ezért az a sok esőcsepp, amely a követ is keresztülfúrja, lebegjen szemünk előtt és ha még további huszonöt összejövetelünk is lesz, mindig és folytonosan hangoztatnunk és sürgetnünk kell az állammal szemben való jogos igényünket, hogy minket is tekintsen ép olyan társadalmi osztálynak, amelynek a hazai különleges viszonyokból folyólag igénye van az állami támogatásra az aggkori és rokkantsági ellátás tekintetében. (Élénk helyeslés.) Az álam nemcsak terheket rójjon reánk, ne csak áldozatokat szedjen tőlünk, hanem akkor, ha kiesik kezünkből a munka szerszáma, jöjjön támogatásunkra nem mankóval, hanem szeretettel és a megélhetés eszközeinek nyújtásával. (Hosszas éljenzés és taps.) Kérem, méltóztassék elfogadni határozati javaslatomat, mely így szól: Kimondja a vándorgyűlés, hogy az önálló iparosok aggkori és rokkantsági ellátásának kérdését állami kezdeményezés és közreműködés mellett sürgősen és elodázhatatlanul megoldandónak tekinti. Kimondja a vándorgyűlés, hogy a kérdést csakis az általános, minden iparost kötelező kényszerbiztosítás alapján tartja rendezhetőnek és e czélból olyan intézmények törvényhozásilag létesítését sürgeti, melybe az ipari közigazgatás önkormányzati szerveibe (az ipartestületekbe, vagy az ipartörvény módosítása során azok helyébe lépő társulatokba) tartozó összes iparosok a törvény rendelése alapján bevonassanak s a megállapítandó járulékok fizetésére ugyancsak törvény által akképen köteleztessenek, hogy ezen járulékok az ipartestületi tagdíjakkal együtt a közadók módjára behajthatók legyenek." Szükségesnek tartja a vándorgyűlés, hogy a kormány támogatásával és állandó közreműködésével létesítendő és a kereskedelemügyi minisztérium szigorú ellenőrzése alatt vezetendő iparos-járadékbiztosító intézet közpénzekből megfelelő segítségben részesíttessék olyformán, hogy a járadékbiztosító intézetnek a törvényhozás bocsásson egymillió koronát rendelkezésére biztosítéki tőke gyanánt, azonfelül az intézet javára számoltassák el az első tíz év alatt évenkint a betegápolási pótadónak a biztosítási kényszer alá eső iparosok által fizetett hányada s ugyancsak az első tíz éven át engedtessenek át az intézet biztosítéki és tartalékalapjai javára az ipari kihágásokból befolyó büntetéspénzek. Utasítja a vándorgyűlés a MÉOSz elnökségét, hogy ezen alapelvek leszögezése mellett s azok érvényesítése mellett intézzen felterjesztést a kereskedelemügyi miniszter úrhoz s ugyane czélból, valamint a kérdés részleteinek a jelzett szellemben való előkészítése érdekében lépjen érintkezésbe, az Ipartestületek Országos Szövetségével és az Országos Iparegyesülettel. (Élénk felkiáltások : Elfogadjuk.) Elnök: A vándorgyűlés egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot. (Helyeslés.) Tisztelt Vándorgyűlés! Napirendünk befejezéséhez értünk és minthogy indítványt sem jelentett be senki, annak a kedves kötelességnek kívánok most eleget tenni, hogy hálás köszönetet mondjak Győr városának azért, hogy szíves volt hajlékába fogadni és