A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)
1866-04-08 / 14. szám
kormányzatot meg nem akadályozza, és hogy ezt miért? úgy hisszük, világosan megmagyaráztuk. De menjünk odább, az az: a jövő számban folytassuk a magyarázatot. Vas Gereben. Az 52-es választmány működéséről azt halljuk, hogy annak ötös bizottmánya azt akarja a nagy bizottmánytól kérdezni: a közös ügyeknek minden részletét kívánja-e kidolgozni, vagy csak az elvi kérdéssel kíván foglalkozni. Néplapunk természete szerint érthetőbben kell e szavakat megmagyaráznunk. Azt mindenki érti, hogy az ország kormányzatában, az országgyűlés megismerése szerint is, vannak bizonyos ügyek, melyek a birodalom másik felét is érdeklik, példának okáért: a birodalomnak a külfölddel való viszonya, melyben a fejedelem kétféleképen nem intézkedhetik. Példának okáért: Valamely nagy hatalommal összeveszünk, mert az a birodalomnak kárát akarja, — a birodalom nem tűrheti a kártételt, azért jogát védeni kénytelen. Ha már most Magyarország azt mondaná: én a védelemre nem adok egy krajczárt sem, az örökös tartományok pedig adni akarnak,— melyik véleményt kövesse a fejedelem? Vagy megfordítva, a mi javunk kivánna valamely külföldi intézkedést, és abban az örökös tartományok ellenkeznének. Ilyen példából világos, hogy vannak kérdések, melyeknek közös meghatározása kívántatik, hogy aztán azon nyomon történjék intézkedés, amelyen a két fél megnyugodott. Igen, de mindenekelőtt szükséges annak szoros kijelentése, mely dolgok tekintendők közös ügyeknek, melyek nem? s az utóbbinak megvilágosítására csak azt a példát mondjuk , hogy Budapesten legyen e még egy másik lánczhid? az örökös tartományokat bizonyosan nem érdekli, igy közös ügy nem is lehet. Számtalan ilyen dolog lévén, arra kell törekednünk önállóságunk megóvása miatt, hogy csak azon tárgyak jelentessenek közös ügyeknek, melyek szorosan véve azok. Ha már most az országgyűlés 52-es bizottmánya csak elvi meghatározásra szorítkozik, ez azt jelenti , hogy csak azt fogja megmondani, hogy mely tárgyakat vél közös ügyeknek, és hogy miképen akar azok fölött közösen tanácskozni; de még az apró részek kidolgozásával nem vesződik, — azaz : ha én valakinek megígérem, hogy eltartom, s jó ebédet adok, (ami szinte teher,) még nem mondom el, mit adok enni, — hanem ha már az eltartásba egyezik, — később tanácskozunk, mit főzzünk ? Azt mondják az illető bizottmányi urak, — hogy miért vesződjenek a részletes kidolgozással, ha már az elven sem tudnának megegyezni, — ha pedig az elven megegyeztek, az apró részlettel könnyen készen leszünk. Azaz, — maradjunk a példánál: ha a másik fél beleegyezik, hogy készpénz helyett jó ebéddel is megelégszik, később könnyen elkészítjük az ételek jegyzékét, — ha pedig az ebéd helyett pénzt akar, Inában mondjuk el, mit főzzünk. Ezekből láthatja az olvasó, hogy az elvi kijelentés az, hogy megmondja a bizottmány, mi a közös ügy és miképen akar fölötte közösen tanácskozni. — apró akkor fejtegeti, mikor a fő dologra azt mondják a másik oldalon, hogy azt elfogadják. Vas Gereben. 158 A helyzet. A húsvéti szünet miatt vesztegel a hazai ügy. Egy egy vad hirkergető fölkap valami szarvas ostobaságot, s négy hét óta negyedszer lepik meg a várost a kormányférfiak lelépésének hirével, de megint elalszik a hir, s vergődünk odább. . Kellemetlen volt a provisoriumnak négy esztendeje, — de nem kevésbbé fárasztó a mostani vajúdás, melyben az ügyek lassú menete a türelmetleneket egészen megzavarja. Előre láthattuk , hogy nem haladhatunk sebesen, sőt minden hírlap kimondá, hogy a közös ügyekre vonatkozó országgyűlési javaslat után kezdődhetik a kellő tájékozás, majd csak akkor látjuk, hogy mehetünk-e valamire vagy sem. E héten az 52-es bizottmány készen lesz az előmunkálattal, s még e hónapban meghalljuk az alapvonalakat. Míg a szünet lefoly, a kormánynak egy lépését vesszük észre, mert Bécsből érkező hírek szerint a kormány a sebesebb haladásnak eszközlése végett azon módról tanácskozik, miként léphetne összeköttetésbe az 52-es bizottmánynyal, s erre hihetőleg egy királyi biztos szemeltetnék ki, hogy a kormányt képviselje, s az 52-es bizottmánynyal tudassa a felsőbb nézeteket. Nem a mi feladatunk bírálgatni, valljon ez-e a legalkalmasabb mód az érintkezésre, ami csak a szándékot mondjuk el, s a hétnek eseményei között azt jelenti, hogy a törekvés látszik az előhaladásban. Midőn czikkünket írjuk, a tárnok ő nagyméltósága és Bartal György helytartótanácsi alelnök úr Bécsben vannak, s e héten fönn is maradnak. Nem kételkedünk, hogy az ülések megkezdődésével élénkebb napokra számolhatunk, nevezetesen : az erdélyi képviselők megjelenése véget vet az eddigi hosszadalmasságnak. Most már kimondhatjuk, hogy a képviselőház szándékosan is késleltette munkálkodását, hogy az erdélyi képviselők nélkül semmi nagyobb műveletbe ne ereszkedjék. Itt lévén a rég várt képviselők, — egészebb leszen az országgyűlés, — és a végzendőkbe szólhatnak mindazok, kiknek a jövendő miatt szólniok kell. A legfontosabb napok közeledtével figyelmeztetjük az olvasót, hogy a kormánykörökben történhető változásokra vonatkozó minden hírt úgy fogadjanak, mint üres fecsegést, mert akik a fejedelmet a kezdeményezésre bízták, bizonyosan nem csüggednek el az első kísérletig, megtudandók, hogy mi a nemzet képviselőinek akarata. Minden államférfiúnak megvan azon büszkesége, hogy meghallgatja azon feleletet, melyet maga idézett elő, és ezen felelethez mérvén elhatározását, intézkedik további lépéseiről. A mostani kormányférfiak megkezdék a kiegyenlítési kísérletet, öszszehivatott az országgyűlés, melyet a trónbeszéd arra szólitott föl, hogy a közös ügyek meghatározása — és az azok fölötti tanácskozás módjáról adja elő szándékát. Ezen szándéknak nyilvánítása már nem messze van, — ennek megtörténte előtt minden személyváltozási hir vad hir. R. A háborús viszály. A nagyhatalmak még nem változtatnak a porosz-osztrák viszályban eddig foglalt álláspontjukat. Francziaország inkább ragaszkodik mint va-