A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)

1866-04-08 / 14. szám

Budapest, 1866. 14-ik szám. Vasárnap, április 8-án. NÉPBARÁT. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, Egyetemtér 3-ik szám , földszint. Egész évi előfizetési ár Félévi 7 fit .kr 3 ., 50 kr Mi az az önkormányzati II. Megegyeztethető-e az önkormányzat a felelős minisztérium eszméjével ? Ez az a kérdés, melyre választ ígértünk a múlt számban. A felelős minisztériumot idáig úgy adták elénk, mint azon hatalmat, mely az államtestnek tetőtől talpig minden működésről rendelkezik, s tudta nélkül még azon szeget sem lehet a községházának falába verni, amely szegre akasztja a kisbiró szűrét. A felelős miniszter csak úgy felelhet mindenért, ha ő rendel mindent. Igaz, ha mindenért feleletre akarjuk vonni, úgy mindennek a minisztek határozatától kell függni, hanem mi azt kérdezzük: mi szükség arra, hogy mindenről a miniszter feleljen? A miniszteri felelősséggel jár a miniszternek nagy hatalma, — a nagy hatalommal jár a költséges hivatali személyzet,melynek segítségével mindent tud, — a minden tudással jár a temérdek irkafirka, kérdezkedés, felelet és megint felelet, — ezzel jár a rettentő nagy költség, ezzel az adóemelkedés , — végre az idővesztegetés; mert még a mindent tudni akaró miniszter valamit megtud, újra kérdez és aztán határoz, — számtalan dologban az idővesztegetés ezerekben okoz kárt. Ha a miniszterhez tartoznék a gyermekkeresztelésnek megengedése, megtörténhetnék a hosszadalmas jelentgetés miatt, hogy a gyerek már akkor kereszteltetnék meg, mikor maga is elszaladhatna a szentegyházba. Egy itatóválunak elkészítésére is megkivántatván az engedély, lehetetlen az ügyet egy év előtt bevégezni a kérdés, tervezet és határozat miatt, s addig szomjazzék a marha. Ebből igen természetesen következik , hogy az államkormányzatban egyszerűsíteni kell a dolgot, ne akasszunk mindent a miniszter nyakába, ne feleljen mindenért, s ne legyen ő a mindenható, hanem rendelkezhessünk önkormányzat útján községi és megyei dolgainkról magunk is. Az igaz, hogy így a miniszter nem parancsolhat mindent, — de amit nem parancsolhat, azért nem is felel, — így aztán két nevezetes nyereségünk lesz: 1- er. Mindazt, mi szorosan véve községi vagy megyei belső ügy, magunk végezhetjük, még pedig tulajdon megegyezésünkből és röviden, és a mást valami kívánatos, gyorsan elvégezhetjük, — például megigazítani, — csináltatnivaló olyan dolgaink vannak, melyeknek későre halasztása nagy kárral jár, — tehát úgy járunk el, mint a gazda, ki a szél által megkaszált házának tetejét azonnal kiigazítja , elhullott marhája helyett azonnal mást vesz, különben temérdek kárt vall. Ebből az következik, hogy rendelkezési jogunk lévén, nem gyámkodik fölöttünk senki, nem kell a miniszter rövidlátása és a rendszer hoszszadalmassága miatt szenvedünk, mert a községben és megyében hihetőleg lesz annyi ész, hogy azt intézi, ami a községnek javára szolgál. Ehhez járul , hogy velünk, felnöttekkel nem bánnak úgy, mint gyermekekkel, kik fölött csak egy miniszternek esze képes rendelkezni. 2-or. Amit község és megye vér,ez az önkormányzatban, egyszerűen beiratik a jegyzőkönyvbe , s több irkafirkára semmi szükség, holott a miniszteri felelősség mellett a község ir a szolgabirónak, ez a véleménynyel megtoldva megint ir a megyei kormányzatnak, — az megint megtoldja véleményével, a vastagodó csomót elküldi a miniszternek. A miniszternél kiadják az osztálytanácsba, — ott megint véleményeznek, s mikor a miniszter végezett, az előbbeni hosszadalmas utón visszakerül a községbe. Ha aztán a miniszter a fönnforgó ügyben kérdezni akar előbb egyetmást, a kérdés és válasz a szokott hosszadalmas utón csavarog az ügy, mindig meghízván a csomag, haladván az idő, károsodván a tárgy, mely gyors elintézést vár, végre annyi irkáló hivatalnok kívántatik, hogy Isten a megmondhatója. Ebből világos, hogy a felelősséggel járó miniszteri mindentudás irtóztató drága, épen azért kérdezhetjük, kell-e a mindentudás? aztán egyszerűen felelhetünk: nem szükséges, hanem az önkormányzatnak meghagyjuk az intézkedési jogot a községben és megyében előfordulható házi ügyekre nézve, és a miniszter csak azon ügyekbe szóljon, melyekben panasz emelkedik egyesek részéről, — például, valakinek birtokán utat akar hasítani a község vagy megye, — vagy más példát mondva, egy folyamnak vizét malom-, asztató- vagy másokért elgátolják, s egyesnek földjére föltolul a víz, — az ilyen esetekben a sértett fél a minisztériumhoz fölebbez, s akkor az is fog határozni, magától értetődvén, — felelősség mellett! Bebizonyítottuk tehát, hogy a nagy felelősséget elengedhetjük a miniszternek, és hogy hatalmából is elvesszük azt, amire nemcsak szüksége nincs; de káros is, mert: 1- er. A hivatalnokok számát, és igy az adót is szaporítja, — 2- or. Nagy kárunkkal lassú az intézkedés, — 3- or. Megöli a szabadságot, a községet és megyét gyámság alá veszi, s mig én házam körében ur vagyok, ezerekről és mindenemről javamra intézkedhetem, a községben és megyében mindannyian sem vagyunk többek gyermeknél, kinek gyámja a felelős miniszter. Annyi hatalmat kell tehát a miniszternek engednünk, mennyi az ön-