ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 82. ÉVFOLYAM (1955)
1955 / 1. füzet - SZEMLE - B. THOMAS EDIT-SZ. BURGER ALICE: Leletmentő ásatások az 1953. évben
LELETMENTŐ ÁSATÁSOK AZ 1953. ÉVBEN Az Országos Történeti Múzeum Adattárának elmúlt évi közleményéhez hasonlóan, melyben az 1952. évi leletmentő ásatások rövid ismertetését adtuk, lelőhelyek szerinti sorrendben, ez évben is közrebocsátjuk az elmúlt 1953. év leletmentéseinek rövid összefoglalóját. Az ilyenfajta összefoglalásokat a munka elvégzését követő esztendőkben folyamatosan közreadjuk, hogy addig is, míg az egyes lelőhelyek és leletek feldolgozása az ásatást végző szakember tollából részletes közlésben megjelenik, az anyagra a tudományos kutatás figyelmét felhívjuk. A leletmentések felsorolása, mint az elmúlt évben is, lelőhelyek szerint négy nagy csoportra osztva történik : őskor, rómaikor, népvándorláskor, magyar középkor (a honfoglaláskori leletek is ideszámítanak, valamint idesoroljuk az újabb korból származó leletanyagot is). A nagy korszakokon belül az őskorban az ország három nagy tájegységét külön tárgyaljuk (Dunántúl, Alföld, Felvidék). A római korban kézenfekvő a területi felosztás, a római tartomány , Pannónia és a szarmaták által megszállt Alföld között. Az ezt követő népvándorláskorban a felosztást megtartottuk, minthogy a Duna gyakran alkotott határt az egyes népek és törzsek között. A magyar középkor és az utána következő időszak lelőhelyeit az egész ország területére kiterjedő egységben soroljuk fel. A megadott csoportosításon belül a lelőhelyek betűrendben sorakoznak egymás után, mégpedig a könnyebb tájékozódás érdekében legtöbbször kettős névvel. Az első név a közigazgatási egységet jelöli, a második a lelőhely szűkebb környékének nevét és ha még pontosabb megjelölésre is szükség van, akkor egy harmadik név is csatlakozik ehhez. Ha a lelőhelyen különböző korokból származó leletanyag fordul elő, akkor azt csak egy helyen ismertetjük, de a másik csoportban utalás történik a lelőhelyre. A leletmentési beszámoló után a zárójelben lévő arab számok a térképmelléklet jelzéseinek felelnek meg. Minden esetben külön megemlítjük azokat a kutatókat, akik a leletmentést vagy terepbejárást végezték. Ezek közül első helyen azt a szakembert, aki a jelentést beadta. A leletmentésből származó anyag elhelyezését a különböző múzeumokban római számokkal jeleztük.2 Őskor A Dunántúl Balatonalmádi—Káptalanfüred (Veszprém m., balatonfüredi j.). Az alsóörs-veszprémi vasútvonal töltése és a balatoni műút között Keller Ferenc balatonalmádi lakos telkén földforgatás közben bronzkori sírok kerültek elő. Mire a veszprémi múzeum tudomást szerzett a leletről, sok edény pusztult el. A leletmentő muzeológus összesen 5 sírt tárt fel. A sírok bronzkoriak. Az öt sír alapján a rítusról annyit lehetett megállapítani, hogy a hamvakat vagy egy nagyobb urnába helyezték és körberakták edényekkel, vagy pedig a földre tett hamvak mellé helyezték az edényeket. A sírok közül egy fölött kőpakolás mutatkozott. (4) Fitz Jenő (XXXIV), Borsosgyőr (Veszprém m., pápai j.). A téglagyár agyaggödrében a bronzkor II. periódusához tartozó ovális alaprajzú sárral tapasztott putrilakásokat tártak fel. Ugyanitt avarkori kerámia is előfordult. (15) Kiss Ákos (XXXIV), Budakalász (Pest m., szentendrei j.). Csatlakozva az 1952. évi leletmentés területéhez, 1953-ban ezen a helyen 106 sírt tártak fel. A homokbánya szélétől É és Ny-i irányban, ebben az évben mintegy 1500 m2 területet kutattak át. A sírok közül tizenkét újabb szerthamvas temetkezést találtak. Négy sírban olyan edénymellékletek voltak, melyek kétségtelenül bizonyítják a péceli kultúrához való tartozásukat. A hamvasztott sírok csontvázasokkal keveredve kerülnek elő, nem alkotnak külön csoportot. Az 1953. évi ásatási kampány alatt négy szimbolikus sír is felszínre került. Ezek közül háromban mellékleteket, egyben azonban csak kőpakolást találtak. Több kettős, illetve hármas temetkezés is előfordult a csontvázas sírok esetében. Az egyik gyermeksírban összetört kétosztatú tál, egy férfisírban hasonló tál töredékei (163), másik sírban négyszögletes bütyöktalpas merítőpohár. Ezzel egyező formát mutat a 177-es számú szimbolikus sír edénye, amelyen a bütyköstalp helyét négy tömör agyagkerék foglalja el. A kocsiformájú edényen kívül-belül piros festés nyomai látszanak. A többi sír anyaga megfelel a korábban feltárt sírok edénymellékleteinek. A 155-ös sír gyermekcsontvázának nyakán átfúrtvégű vaddisznóagyar volt. A temetőben eddig nem szereplő új munkaeszközök kerültek elő, a nyéllyukas csónakalakú kőbalták. (A 164. sz. férfisírban 2 db, a 194. sz. férfisírban 1 db) (16.) Soproni Sándor (IV—XXVII). Budaörs—Repülőtér (Pest m., budai I.). A repülőtér Ny-i beépítetlen szakaszán bronzkori cserepek kerültek elő szabálytalan gödrökben. Ugyanitt a budapest— győri vasútvonaltól D-re egy melléklet nélküli csont- 1 Radnóti Aladár: Leletmentő ásatások az 1952. évben. Arch. Ért. 1954. 69 skk. 2 A múzeumok jegyzéke : Baja, Türr István Múzeum I Balassagyarmat, Palóc Múzeum II Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum III Budapest, M. Nemzeti Múz.—Történeti Múz. IV Budapest, M. Nemzeti Múz.—Term. Tud. Múz. V Budapest, Budapesti Történeti Múzeum VI Debrecen, Déri Múzeum VII Esztergom, Balassa Bálint Múzeum VIII Győr, Xantus János Múzeum IX Hajdúböszörmény, Hajdúsági Múzeum X Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum XI Jászberény, Jász Múzeum XII Kaposvár, Rippl Rónai Múzeum XIII Kecskemét, Katona József Múzeum XIV Keszthely, Balatoni Múzeum XV Kiskunfélegyháza, Kiskun Múzeum XVI Makó, József Attila Múzeum XVII Miskolc, Herman Ottó Múzeum XVIII Mohács, Kanizsay Dorottya Múzeum XIX Nagykanizsa, Thury György Múzeum XX Nyíregyháza, Jósa András Múzeum XXI Orosháza, Szántó Kovács Múzeum XXII Pécs, Janus Pannonius Múzeum XXIII Sopron, Liszt Ferenc Múzeum XXIV Szeged, Móra Ferenc Múzeum XXV Szekszárd, Balogh Ádám Múzeum XXVI Szentendre, Ferenczy Károly Múzeum XXVII Szentes, Koszta József Múzeum XXVIII Székesfehérvár, István király Múzeum XXIX Szolnok, Damjanich János Múzeum XXX Szombathely, Savaria Múzeum XXXI Sztálinvárosi Múzeum XXXII Vác, Vak Bottyán Múzeum XXXIII Veszprém, Bakonyi Múzeum XXXIV Visegrád, Mátyás király Múzeum XXXV A jelentéseket minden esetben rövidítve közöltük, és a kormeghatározáshoz a jelentéstevő szakember adatait használtuk fel. 3 Vö. Soproni Sándor, A budakalászi kocsi. FA VI. (1954) 29. skk.