ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 84. ÉVFOLYAM (1957)
1957 / 1. füzet - KÖZLEMÉNYEK - MARTON ANTÓNIA: A Magyar Nemzeti Múzeum bronz diadémája
ugyan, de feltehető, hogy alája bőrt, vagy nemezt helyeztek, így képzelte ezt Kubinyi M. a krasznahorkai két karika viselésmódjáról, melyeket diadémáknak tart.15 Ezen abroncs formájú diadémáknak prém felett való viselését Mozsolics Amália is megerősíti.16 Az ismeretlen lelőhelyű diadéma analógiái mind a Felvidékről, a mai Szlovákia területéről származnak (Blatnica, 4 db. Istebne). Mint külön jellegzetes típust, már Hampel is említi őket.17 Mozsolics A. és Horváth T. a blatnicai diadémát keleti hatásúnak tartják.18 Gallus S. az erőteljes kaukázusi hasonlóságok jelenlétét is feltételezi, de már tipikusan északkeleti, lausitzi jellegűnek tartja ezt a formát.19 G. Childe ismerte fel leginkább, hogy ,,a bronzkor késői szakaszában a lausitzi kultúrához tartozó népelemek árasztják el Magyarországot, és különösen a rézben gazdag lelőhelyeket : Észak-Magyarországot, és Szlovákiát szállják meg".20 Bár Pavel Caplo Le Musée National Hongrois conserve un diadème en anneau, dont le lieu de découverte est jusque'ici inconnu (Pl. V.). La partie postérieure du diadème est fait d'un fil torsadé se terminant en deux plaques munies aux extrémités d'une paire de spirales. La plaque va vers les bords et vers le milieu fortement en s'évasant. Les bords des extrémités de même que la plaque partagée en deux sont décorés de lignes zig-zaguées courant parallèlement, et faites avec la technique dite "Tremolir-Stich". La plus grande distance entre les spirales est de 11 cm, le diamètre est de 18 x 19 cm-. Le diadème a des analogies ressemblantes à s'y méprendre (Blatnicza-, et 4 pièces d'Istebne6). Ceux de Blatnicza et d'Istebne furent découverts avec d'autres trouvailles, leur connexion cependant est incertaine. Il est probable que le diadème dont le lieu de découverte vich, a szlovákiai lausitzi kultúra kiváló ismerője, tagadja ezen diadéma forma lausitzi eredetét,21 az eddigi bizonyítékok alapján, a forma lausitzi etnikum hagyatékának tekinthető. A szálak tehát Sziléziába vezetnek, még mielőtt onnan a vándorlások megindultak volna. H. Seger is felfigyelt a mönchswaldi és blatnicai diadémák rokonságára.22 Az olympiai diadémák számbeli gazdagsága nem döntő a típus eredetét illetően. Formai, és használhatóság szemszögéből is inkább fejlettebb változatot mutat. Ennélfogva valószínű, hogy az ismeretlen lelőhelyű diadéma a mönchswaldi leszármazottja , az olympiai pedig vagy függetlenül és párhuzamosan alakult ki, vagy a lausitzi kultúrájú illírség közvetítésével juthatott délre. Marton Antónia est inconnu, provienne de la Slovaquie. Selon M.T. Horváth et Mme A. Mozsolics le groupe de diadèmes de ce type montre une influence orientale, par contre M. S. Gallus y reconnaît nettement, à côté des ressemblances caucasiennes, le caractère de Lausitz.19 C'est M. G. Childe20 qui a établi le plus clairement qu'à la fin de l'âge du Bronze, la Hongrie du Nord et la Slovaquie furent envahies par des éléments ethniques appartenant à la civilisation de Lausitz. Les diadèmes en forme d'anneau qui doivent être rattachés à l'ethnie de Lausitz, peuvent, d'après le petit nombre d'objets accompagnant les trouvailles, et dont la connexion est incertaine, mais mieux encore d'aprè3 leur technique et leur formes, êtres situés à la limite des périodes В—С de l'époque hallstattienne. A. Marton LE DIADÈME DE BRONZE DU MUSÉE NATIONAL HONGROIS Résumé 15 Arch. Ért. 12 (1892) 151. 16 Szóbeli közlés. 17 Hampel J., Bronzkor emlékei Magyarországon III. 225. 18 Gallus, S. —Horváth, T., i. m. 142 ; Mozsolics, A., i. m. 19 Harmatta J., Arch. Ért. 1946-48. 99.; Gallus Sándornak a hallstattkori diadémákról írt kéziratát a legnagyobb sajnálatomra nem állt módomban elolvasni. 20 Childe, V. G., The Bronze Age. (Cambridge 1930) 222. 21 Szóbeli közlés. 22 Seger, H., Der Goldfund aus dem Mönchswalde. Schlesiens Vorzeit in Schrift und Bild 6. (Neue Folge [Breslau 1912)] 43.