ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 102. ÉVFOLYAM (1975)
1975 / 2. füzet - TANULMÁNYOK - KOVALOVSZKI JÚLIA: Előzetes jelentés a dobozi Árpád-kori faluásatásról . 1962-1974
korongon, részijén a szabadkézzel készült edények között. Az edények díszítése is nagyon hasonló. Az általánosabban elterjedt bekarcolt hullám- és vízszintes vonalszalag-díszítés egyezése mellett Dobozon is vannak pl. egymásra keresztben — vízszintesen és függőlegesen — bekarcolt vonalszalagokkal díszített edénytöredékek (17. kép 6).19 A szabadkézzel készült dobozi üstök pedig — készítésmódjukat, felfüggesztésüknek kétféle változatát tekintve is — teljesen megegyeznek a szarkeli vár azon edényeivel, amelyeket a feldolgozó Sz. A. Pletneva az ún. nomád-kerámia csoportjába sorol. Ezt a leletcsoportot az etnikailag el nem különíthető, de véleménye szerint török nyelvű nomád- vagy félnomád népek IX— XI. századi emlékeinek határozza meg.20 A dobozi leletek, ill. szovjetföldi közvetlen párhuzamaik alapján kétségtelennek látszik, hogy az Árpád-kori település korai rétege a magyarság megjelenésével egyidős. A település korának felső határát pedig szintén a leletek — benyomott pontsorokkal, bekarcolt csigavonallal díszített edénytöredékek (12. kép 1, 3, 15. kép 10—11) alapján a XI—XII. századra tehetjük.21 A legkésőbbinek meghatározható leletek száma elenyészően kevés. Feltehető, hogy a falu lakóinak nagy része igen korán a közeli — a későközépkort is megérő, sőt tovább is élő — falvakba települt.22 — Talán pontosabban meghatározhatnánk a település korát, ha ismernénk a temetőjét, amelyet — mivel valószínűleg nem volt temploma — a falun kívül kell keresnünk. Az Árpád-kori leleteken kívül a település különböző részein szórványosan késő avarkori leletekre is rábukkantunk. A temetkezésekből ismert esztergályozott csont tarsolyzáró,23 a gömbös bronz fülbevalókarika, a csont zablarészek( ?) (7. kép 6 — 7, 10. kép 9, 17) mellett ilyen korú lehet az elég nagy számban talált kettős csonkakúp alakú, díszített agyag orsógombok (9. kép 2—13) egy része és talán egyik-másik kevéssé jellegzetes durva edénytöredék is. — Mindezek arra utalnak, hogy a település a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző időben is létezett. Korábbi időktől azonban — a feltárt koravaskori és szarmatakori településmaradványok ellenére — nem lehet szó a település életének folyamatosságáról. Ezt igazolják a házak között talált korai avar temetkezések is. Sámson vára A feltárás alatt levő település és a szintén Árpád-kori eredetű, de a későközépkorban elpusztult templomos falu — Felső-Doboz — között középtájon, szinte a két falu közé beékelődő éles folyókanyarulatban, a Fekete-Körösnek a falvakkal szemben levő partján egy kis földvár épült. Mint már említettem, a neve: Sámson vára. Egész területét több évtizedes erdő borította a legutóbbi évekig; a fák kitermelése után újra facsemetékkel ültették be. A mintegy 100 m átmérőjű, nagyjából háromszög alaprajzú sánc átlagosan 1 m magasan emelkedik ki a környezetéből. Keleti szakaszát a legújabb korban belefoglalták a Körös gátjába (1. kép). A sáncon — és vonulata mentén kívülbelül — vörösre égett rögöket lehet találni a felszínen. A település feltárásával egyidőben — a lehetőségek szerint — megkezdtük a földvár kutatását is. A sánc ENy-i részét két helyen átvágtuk és a földvár belsejében néhány kutatóárkot ástunk. Az egyik átvágásban sikerült egy kis szakaszt megfigyelni a sánc szerkezetéből: a sánc gerincét sövényfalak közé döngölt, mintegy 4 m széles földfal alkotta. A sövényt egymástól 50—80 cm-re álló 20 — 22 cm vastag cölöpökre fonták. A másik sáncátvágásban egy építmény — torony — részletére bukkantunk, amely megszakította a döngölt földfalat. A mintegy 4 m széles, csak kis részben feltárt építmény falai mentén cölöplyukak sorakoztak. A helyiségnek a sánc alapjával azonos szintű padlóját hamu és faszén borította, belsejét égett rögök töltötték ki. A földvár belsejében elsősorban a sánc ÉNy-i része mentén dolgoztunk. A felszíni nyomok ugyanis arról tanúskodnak, hogy a sáncnak e szakaszához simuló szélvédett sávban lehettek a lakóépítmények. Kutatóárkainkban olyan jelenségeket figyeltünk meg, mint a falutelepülés külső sávjában: a felső kevert rétegben felszaggatott tűzhely-darabokat, elég sok kézikorongon készült agyagost- és kevesebb fazéktöredéket találtunk. Földbe mélyedő objektum egyelőre nem került elő. A földvár egész területén — ellentétben a külső településsel — Árpád-korinál korábbi leletek nem voltak. A sánc döngölt földfalából is kézikorongon készült, hullámvonalszalaggal díszített X —XI. századinak meghatározható edénytöredék került elő. A leletek és a megfigyelt jelenségek alapján a fölvár egykorúnak látszik a településsel, mégpedig annak nem a legkorábbi szakaszával. A magyarországi X—XI. századi földvárakhoz hasonló fekvésű, folyóvízzel csaknem körülölelt földvár és a közeli települések közötti gazdasági, társadalmi összefüggések tisztázásához talán — a további ásatások után — a párhuzamanyaggal való részletes összevetésük vezet közelebb.24 Kovalovszki Júlia 19 Плетнева, С. А., Керамика Саркела-Белой Вежи. МИА 75 (Moszkva—Leningrád 1959). 9. kép 7-8. 20 Uo. 235-239., 24. kép 4., 8. Ua. От кочевий к городам. МИА 142. (Moszkva 1967). 108 -110. 211 Karádi N., ArchErt 89 (1963) 207, 1. kép 1.,3. 22 Kovalovszki JFA 16 (1964) 127 23 László Gy., Adatok az avarság néprajzához IV. Emlékkönyv Gerevich Tibor születésének hatvanadik évfordulójára. (Bp. 1942) 18-22., 3. kép. 24 Őszinte köszönetemet fejezem ki Méri Istvánnak, aki a dobozi ásatást kezdeményezte és munkámat mindvégig ösztönző figyelemmel kísérte.