ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 102. ÉVFOLYAM (1975)

1975 / 2. füzet - TANULMÁNYOK - KOVALOVSZKI JÚLIA: Előzetes jelentés a dobozi Árpád-kori faluásatásról . 1962-1974

korongon­, részijén a szabadkézzel készült edé­nyek között. Az edények díszítése is nagyon hasonló. Az általánosabban elterjedt bekarcolt hullám- és vízszintes vonalszalag-díszítés egye­zése mellett Dobozon is vannak pl. egymásra keresztben — vízszintesen és függőlegesen — bekarcolt vonalszalagokkal díszített edénytöre­dékek (17. kép 6).19 A szabadkézzel készült dobozi üstök pedig — készítésmódjukat, felfüggesztésüknek kétféle vál­tozatát tekintve is — teljesen megegyeznek a szarkeli vár azon edényeivel, amelyeket a feldol­gozó Sz. A. Pletneva az ún. nomád-kerámia csoportjába sorol. Ezt a leletcsoportot az etni­kailag el nem különíthető, de véleménye szerint török nyelvű nomád- vagy félnomád népek IX— XI. századi emlékeinek határozza meg.20 A dobozi leletek, ill. szovjetföldi közvetlen párhuzamaik alapján kétségtelennek látszik, hogy az Árpád-kori település korai rétege a magyarság megjelenésével egyidős. A település korának felső határát pedig szintén a leletek — benyomott pontsorokkal, bekarcolt csigavonallal díszített edénytöredékek (12. kép 1, 3, 15. kép 10—11) alapján a XI—XII. századra tehetjük.21 A leg­későbbinek meghatározható leletek száma ele­nyészően kevés. Feltehető, hogy a falu lakóinak nagy része igen korán a közeli — a későközépkort is megérő, sőt tovább is élő — falvakba települt.22 — Talán pontosabban meghatározhatnánk a tele­pülés korát, ha ismernénk a temetőjét, amelyet — mivel valószínűleg nem volt temploma — a falun kívül kell keresnünk. Az Árpád-kori leleteken kívül a település különböző részein szórványosan késő avarkori leletekre is rábukkantunk. A temetkezésekből is­mert esztergályozott csont tarsolyzáró,23 a göm­bös bronz fülbevalókarika, a csont zablarészek( ?) (7. kép 6 — 7, 10. kép 9, 17) mellett ilyen korú lehet az elég nagy számban talált kettős csonka­kúp alakú, díszített agyag orsógombok (9. kép 2—13) egy része és talán egyik-másik kevéssé jellegzetes durva edénytöredék is. — Mindezek arra utalnak, hogy a település a magyar honfog­lalást közvetlenül megelőző időben is létezett. Korábbi időktől azonban — a feltárt koravaskori és szarmatakori településmaradványok ellenére — nem lehet szó a település életének folyamatossá­gáról. Ezt igazolják a házak között talált korai avar temetkezések is. Sámson­ vára A feltárás alatt levő település és a szintén Ár­pád-kori eredetű, de a későközépkorban elpusz­tult templomos falu — Felső-Doboz — között középtájon, szinte a két falu közé beékelődő éles folyókanyarulatban, a Fekete-Körösnek a fal­vakkal szemben levő partján egy kis földvár épült. Mint már említettem, a neve: Sámson vára. Egész területét több évtizedes erdő borította a legutóbbi évekig; a fák kitermelése után újra facsemetékkel ültették be. A mintegy 100 m átmérőjű, nagyjából három­szög alaprajzú sánc átlagosan 1 m magasan emel­kedik ki a környezetéből. Keleti szakaszát a legújabb korban belefoglalták a Körös gátjába (1. kép). A sáncon — és vonulata mentén kívül­belül — vörösre égett rögöket lehet találni a fel­színen. A település feltárásával egyidőben — a lehe­tőségek szerint — megkezdtük a földvár kutatá­sát is. A sánc ENy-i részét két helyen átvágtuk és a földvár belsejében néhány kutatóárkot ástunk. Az egyik átvágásban sikerült egy kis szakaszt megfigyelni a sánc szerkezetéből: a sánc gerincét sövényfalak közé döngölt, mintegy 4 m széles földfal alkotta. A sövényt egymástól 50—80 cm-re álló 20 — 22 cm vastag cölöpökre fonták. A másik sáncátvágásban egy építmény — torony­­ — részletére bukkantunk, amely megszakította a döngölt földfalat. A mintegy 4 m széles, csak kis részben feltárt építmény falai mentén cölöp­lyukak sorakoztak. A helyiségnek a sánc alapjá­val azonos szintű padlóját hamu és faszén borí­totta, belsejét égett rögök töltötték ki. A földvár belsejében elsősorban a sánc ÉNy-i része mentén dolgoztunk. A felszíni nyomok ugyanis arról tanúskodnak, hogy a sáncnak e sza­kaszához simuló szélvédett sávban lehettek a lakóépítmények. Kutatóárkainkban olyan jelen­ségeket figyeltünk meg, mint a falutelepülés külső sávjában: a felső kevert rétegben felszaggatott tűzhely-darabokat, elég sok kézikorongon készült agyagost- és kevesebb fazéktöredéket találtunk. Földbe mélyedő objektum egyelőre nem került elő. A földvár egész területén — ellentétben a külső településsel — Árpád-korinál korábbi leletek nem voltak. A sánc döngölt földfalából is kézikorongon készült, hullámvonalszalaggal dí­szített X —XI. századinak meghatározható edény­töredék került elő. A leletek és a megfigyelt jelen­ségek alapján a fölvár egykorúnak látszik a tele­püléssel, mégpedig annak nem a legkorábbi sza­kaszával. A magyarországi X—XI. századi föld­várakhoz hasonló fekvésű, folyóvízzel csaknem körülölelt földvár és a közeli települések közötti gazdasági, társadalmi összefüggések tisztázásá­hoz talán — a további ásatások után — a párhu­zamanyaggal való részletes összevetésük vezet közelebb.24 Kovalovszki Júlia 19 Плетнева, С. А., Керамика Саркела-Белой Вежи. МИА 75 (Moszkva—Leningrád 1959). 9. kép 7-8. 20 Uo. 235-239., 24. kép 4., 8. Ua. От кочевий к городам. МИА 142. (Moszkva 1967). 108 -110. 211 Karádi N., ArchErt 89 (1963) 207, 1. kép 1.,3. 22 Kovalovszki JFA 16 (1964) 127 23 László Gy., Adatok az avarság néprajzához IV. Emlékkönyv Gerevich Tibor születésének hatvanadik évfordulójára. (Bp. 1942) 18-22., 3. kép. 24 Őszinte köszönetemet fejezem ki Méri Istvánnak, aki a dobozi ásatást kezdeményezte és munkámat mind­végig ösztönző figyelemmel kísérte.

Next