ARCHAEOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK - A HAZAI MŰEMLÉKEK ISMERETÉNEK ELŐMOZDÍTÁSÁRA 6. KÖTET (1866)
6. kötet / 2. sz. - X. Az újabb időben Ó-Szőnyön kiásott római régiségek. RÓMER FLÓRIS-tól
tudósítást kaphatnánk, és azon szemrehányást is elkerülhetnék, hogy az Akadémia avval, mi a vidéken ezen tekintetben történik, magának még kellő tudomást sem szerez. Az elsőre nézve Zichy Miklós gróf úr ő méltósága legnagyobb szívességgel ajánlkozott ; a másikra nézve felteszem az országos főépítészeti hivatal tisztelt elnöke honfias érzetétől, hogy szívesen megragadandja az alkalmat, és az Akadémia felszólítására épen oly üdvösen fog az illető mérnök úrnál intézkedni, mint ez Menapace országos építészeti főigazgató úr ideje alatt történt. Hogy ez így leszen, biztosítom a Tekintetes Akadémiát , mert I. Liedemann Emil urat, mint a tett emberét, és a tudományos haladás barátját van szerencsém ismerni. Hogy mit nyerünk az alapok irányai ilyenféle felméretése után ? — igen sokat , mert meg fogjuk ismerni a római, pannóniai háznak elrendezését, melynek már az éghajlati viszonyok különbsége miatt el kellett az olaszországitól térnie ; tanulmányozhatjuk a nyilvános terek és utczák irányát, a paloták, templomok fekvését, s így legalább egy — hazánkban talán legnagyobb — városok egyikének, ha mást nem, mi szintén nagyon sok, alapképét leírandjuk. Ha azt, mit a „Rapport sur l' activité de la commission imperiale archéologique en 1862." végszavaiban említ olvasom : „La somme des dépenses pour l' entretien de la Commission Archéologique et du musée de Kerth, pour les travaux des fouilles, pour l' édition des comptes rendus et de planches, s' élève en 1862 à 24,730 roubles 34 cap." csak jelezve mondhatnám archneologiai költségünkről, ajánlanám, hogy meg ne állapodjunk annál, mit a gazdászati törekvések, melyeknek főczélja az akadályul szolgáló alapokat elmozdítani, és mellesleg olcsó építőanyagot nyerni — számunkra nyújtanak, hanem ásassunk a falak közti téren is, hol a házi élet mindennemű eszközeit, a művészet remekjeit kellene találnunk. Mentsük legalább azt, mit a múlt századok kincsásai számunkra fenhagytak , mert ha a televény föld az árkokba lehúzatott, az eke és kapa aligha többet fel fog vetni, mint amit 1—2 lábnyi mélységben találand, ami alantabb fekszik, esetleg csak akkor fog tudomásunkra jutni, ha e helyen ismét kutak vagy majorsági alapok ásatnak, vagy ha pénzesebb viszonyok közt a tudomány férfiai fognak ásatásokat rendezhetni. Minthogy tehát eddig, az útban álló kőtáblák, faragott épületrészek, és a terméskő száz meg száz köbölei nem csak hogy kiásattak, hanem a helyszínéről el is hordattak, minthogy az eke mindennap a zátonyokat lelapítja, az árkokat feltölti, meglesz egy két tized múlva, hogy a hírneves Bregetiumnak valódi fekvését, kiterjedését sem fogjuk kijelölhetni. Azért felkérendőnek vélném a méltóságos gróf urat, engedné meg, vagy inkább eszközölné azt, hogy a „Pannóniai vár" határaira, melyek még előttünk ismeretesek, azon terjedelmes kőtáblákból, melyek az ész. kel csúcson kiásattak, egy tábla leásassék, és az archaeol. bizottmány által szerkesztendő felírással, az utókort ez elpusztított városról tudósítsa. Bizonyosan tudom, hogy ő méltósága nem csak e kérelmet szívesen fogja teljesíteni, hanem a Dunaparton eddig heverő, igen is érdekes római emlékköveit, melyeket nagy nehézségük miatt le nem hozhattam, udvarába biztosítás miatt felállítatni. Azonban nem csak a kövek, és téglák érdekesek előttünk, nagy érdekességgel bírnak mindazon kisebb cserép-, üveg- vagy fémművek, melyek minden nagyobb föltűnés nélkül elrejthetők, és múzeumunk nem csekély hátrányával külföldre vándorlanak. Amennyire Ó Szőny lelkes és a szokottnál nagyobb műveltségű polgárait ismerem, azt hiszem, igen jótékonyan hatna reájuk, egy a város elüljáróihoz intézendő figyelmeztetés, illetőleg megkeresés akár a Tekintetes Akadémia, akár a magyar n. Múzeum Igazgatóság részéről, melyben őket biztosítani kellene, hogy a talált érdekes régiségeket, ezen nemzeti intézet becsáron, de ha ritkábbak, aránylag magasabban is beváltja. Ezen beváltásra a helybeli lelkész, vagy uradalmi főtiszt urakat lehetne megkérni, és így eszközölni, hogy régiségeink elprédálása és a külföldre kivitele, lehetőleg gátoltassék.