ARCHAEOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK - A HAZAI MŰEMLÉKEK ISMERETÉNEK ELŐMOZDÍTÁSÁRA 9. KÖTET (1873)

9. kötet / 1. sz. - Kisebb közlemények

kincseinkre, midőn hazánkfiai egy nemzeti múzeum hiányában, a pannóniai és dácziai műtárgyakat a bécsi múzeumok gazdagítására kezdék szállítani. E tekintetben legtöbb történt a dicső Mária Terézia mozgalmas korszakában. Ekkor keletkeztek a Széchenyiek, Eszterháziak, Fesztetichek, Viczayak, Rádayak, Tele­kiek és Podmaniczkyak hírneves gyűjteményei, melyeknek egy része már külföldre ván­dorolt, míg más eléggé tekintélyes maradványok hazánkban visszamaradtak. A főurak és főpapok buzdító példáját követték a nemesek, tudományos társula­tok, főbb iskoláink,­­így hogy számos régiségünk fentartását csak ezen iparkodásnak és üdvös vetélkedésnek köszönhetjük. Ezen tudományos mozgalomnak köszönte életét e század elején a magyar nem­zeti múzeum, melynek régiség- és éremosztálya azóta a magyarföldi leleteknek valódi kincstárává lőn. A régészeti irodalom, mely a mult század végén és a jelennek első tizedeiben különösen a magyar tudományos egyetem néhány kitűnő szakférfiától indulván ki, utóbb ismét pangásnak indult, ujabban föléledt, midőn a bécsi központi régészeti bizottságnak a tudományos Akadémia kebelében Pesten vetélytársa akadt. Igaz, hogy a magyar tudományos Akadémia kebelében már régen megpendí­tetett a régiségek gyűjtésének eszméje, már 1847-ik év előtt indítványoztak egy archaeo­logiai társulatot a hazai történelmi műemlékek fentartására és gyűjtésére, a múzeum ezen osztálya folyton gyarapodott, de az igazi lendület eredménye csak akkor mutatkozott, mi­dőn h­azánk területén a bécsiek kezdtek ezen irányban erélyesen működni. Akkor a magyar tudományos Akadémia hajlandó volt nemcsak az akadémiai archaeológiai bizottság kiadványaira megszavazott összeget tetemesen gyarapítani, hanem gondoskodni arról is, hogy egy országos régészeti bizottság alakuljon, melynek feladvá­nya leendett a magyarországi régiségeket összeírni, osztályozni és tagjai segélyével a romlástól és az országból való kihordástól megóvni. Az archaeologiai bizottság élénk mozgalma nem sokára kívánta azt is, hogy folytonos számos levelezésének eredményei mielőbb a nagyobb közönség elé juthassanak és archaeologiai közleményein kívül az „Archaeologiai Értesítőt" megalapítá, míg a ne­vezetesebb emlékek kiadására a magyarországi műemlékek kiadattatását kezdé meg. Néhány év óta az országgyűléstől a magyar nemzeti múzeum is kellő költ­séggel pártoltatván, olyan állapotba jött, hogy a hazánkban talált műtárgyakat és érme­ket nagyobb számmal vehette meg, míg a honfiak nagylelkűsége is folyvást és tetemesen gyarapítá. Most a gyűjtések és ásatások egyáltalán nagyobb kiterjedésben kezdettek meg, a sok magán régészeti- és főleg éremgyűjteményeken kívűl a főbb iskoláink mellett létező természettani és természetrajzi múzeumokban az archaeologiai tárgyak is gyűjtetnek, és így történt, hogy jelenleg a Magyarországban régebben létezett magyar nemzeti mu­­zeumi, erdélyi múzeumi, gyula­fehérvári káptalani, nagy­szebeni, brückenthali, pannon­halmi főapátsági, pesti kegyesrendi, debreczeni, pápai és nagy­enyedi főiskolák régiségi múzeumain kívűl a győri benczések gymnáziumában, Sopron- és Pozsonyban városi mú­zeumok keletkeztek. Ezen tudományos áramlat magával ragadó megyéinket és egyéb vidéki váro­sainkat is. Így keletkeztek legújabban a békés-gyulai, szabolcs- és vasmegyei gyűjtemén

Next