A Szív, 1917-1918 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-01 / 1. szám

2. oldal.1917. szeptember 1. Y/y///////'///////y////////m Az első péntek jelentősége a Jézus Szive ájtatosságban. A Jézus Szive ájtatosságnak három főgyakorlata van, melyeket maga az Ur Jézus honosított meg. Ez a három gyakorlat: szent Szive ünnepének megülése, az első pénteki ájtatosság és szent Szive képeinek tisztelete. E három gyakorlat közül az első pénteki ájtatosság az, amelynek sürgetése a legfontosabb a mindennapi életben. Igaz ugyan, hogy a Jézus Szive ünnep megölése a legfényesebb gyakorlat, de ez évenkint csak egyszer fordul elő; igaz az is, hogy a képek tisztelete annyiban válik ki, hogy ezt lépten-nyomon, mindennap, sőt minden órában megtehetjük, ámde ez nem igényel különösebb önmegtagadást. Ezzel szemben az első pénteknek következetes és lankadatlan megölése az Úr Jézus óhaja szerint sokkal több önmegtagadással és nehézséggel jár s ezért nemcsak hasznos, hanem egyenesen szükséges, hogy esetleg lankadó buzgalmunkat és lelkesedésünket egy-két gondolattal újra és újra fölvillanyozzuk. Az első pénteknek az engesztelés napjának kell lennie azon bántalmakért, melyeket az isteni Szív minden időben és mindenütt, különösen azok részéről kénytelen elszenvedni, akik ugyan különös módon szentelték magukat szolgálatára s ezért őt az Oltáriszentségben gyakran magukhoz veszik, ennek dacára csak hidegséget és közönyösséget tanúsítanak vele szemben. Az első péntek jelentőségét boldog Al. Margit élete és nyilatkozatai helyezik a kellő világításba. Vallomása szerint a hónap első péntekjén kapta a legfontosabb kinyilatkoztatásokat a Jézus Szíve ájtatosságra nézve. Az első péntek volt az, amelyen tőle az Úr a szentáldozást kifejezetten óhajtotta. Az első pénteket jelölte meg boldog Margit azoknak, akik az isteni Szív tiszteletére különös felajánlással akarták magukat szentelni. Az első péntek ünneplését ajánlotta mindazoknak, akik a Jézus Szíve ájtatosságban különös módon akarták magukat gyakorolni, mert ez az ájtatossági gyakorlat különös módon megtisztelő az Úr Jézusra nézve. A hónap első péntekjén már az ő életében egy körmenetet tartottak Parauban a «Jézus Szive kápolnához» és itt ünnepi megkérlelést és fölajánlást végeztek. Amint tehát a pénteki nap az Üdvözítő legmélyebb megaláztatásának napja volt a keresztfán, úgy ugyanazon napnak az isteni Szív tiszteletére végzett engesztelő ájtatosságok révén a különös tisztelet és dicsőség napjává kellene változnia, amelyen az ő szeretete fényes diadalait inti. Tegyünk meg mi is mindent e diadal fényének emelésére. Járjunk elől mi magunk jó példával és vonjunk minél többet abba a lelkes csoportba, amely az isteni Szív teljes diadalának megvalósításában közreműködik. Kórházban. Szenvedések országútán Százezernyi emberhullám áradt árja hömpölyög: Mennek-mennek, támolyognak ! ,zúsznak-másznak, vánszorognak, A betegek s bűnösök. .Tóthok és Lázárok népe Vándorlunk az Úr elébe — Jézus, téged keresünk! Keresünk és meg nem látunk. Pedig tudjuk, itt vagy nyírni Érezzük, itt vagy velünk. Végigjársz bús sorainkon És Irgalmas szívvel titkon Ínségünket figyeled; A bűnfekélyt tisztogatod, Megenyhítesz bénát, vakot — ■ Gyógyít a tekinteted... A pillanat, ha majd itt lesz, Hogy felém is közelítesz, Ne fordulj el félúton, Legbűnösebb, legszegényebb Én vagyok, én beteg féreg. Segíts, ments meg, Jézusom ! * 7 Nagy Kilenced . VII. első péntekje szeptember 7-én van. Gondolatok Jézus Szive zsolozsmájáról. 1. Hajnali órára. i «Oá, Jézus szentséges Szive, aki mennyei szent ! Atyád akaratának mindig engedelmes valód, vondd magadhoz szivünket, hogy mindenkor azt cselekedjük, ami előtte kedves. Oly hő vágynak kell lelkünket eltöltenie a szent élet után, hogy készek volnánk érte akármit is föláldozni. Egyedüli örömünk e vágyban a szent élet szépsége maga legyen, az a magasztos szépség, mely a magunkról való teljes megfeledkezésben rejlik, abban a visszavonás nélküli odaadásban, mellyel örök célunknak, a legfőbb jóságnak föláldozzuk magunkat a szeretet tüzében. Éledjen föl szivünkben mindig újból és újból a vágy, hogy önmagunknak, önzésünknek teljesen meghaljunk, hogy e halálból a szeretet pünkösdi élete fakadjon, melyben már csak Istennek élünk és testvéreinknek, Isten gyermekeinek. «Nagyobb szeretete senkinek sincs ennél, mintha valaki az ő életét adja barátaiért». (Ján. 15, 13.) Életünket adjuk barátainkért, ha érettük meghalunk ; életünket adjuk értük akkor is, ha érettük élünk. Egész életünkbe mélyen bevágó gondolat legyen az, hogy hiába születtünk, ha szentek nem lettünk. Ez a gondolat hassa át egész szívünket, egész valónkat; minden törekvésünk testesüljön meg e mondatban : Szentnek kell lennem. Kiolthatatlan vágynak kell lelkünkben élnie azután, hogy Istennek mindenben tetszésére legyünk és ez az imádság szálljon fel szivünk mélyéből: «Küldd el, Uram, bölcseségedet fönséged székéről, hogy velem legyen és velem munkálkodjék, hogy tudjam, mi kedves előtted mindenkoron*. (Egyh. zsolozsma. Bölcs. 9, 10.) Istenem, mikor a te nagy szolgáid csak e szót hallották: Szent! — máris kitágult szívük és könnybe lábadt szemük; oly hő vágja hatotta át őket a szent élet után. Mint ahogy Nagy Sándor sírva fakadt, mikor atyja győzelmeiről hallott, úgy ők is sirtak, ha a szentek tetteire gondoltak. Nézd, Uram és Atyám, gyarlóságomat! Mondd, miért nem lángol az én szívem is, ha szent szeretetedről hallok? Ugye, édes Istenem, szívem vizsgálója és ismerője, ugy-e azért, mert még nem halt ki lelkemből teljesen az önző akarat, mely saját földi javát a te dicsőséged és szent szereteted elé helyezi. Uram, tisztítsd meg szívemet, rendezd vágyaimat! Szalmaláng ég bennem , nem elég tartós, hatalmas a tűz, mely szereteted után epedő lelkemet emészti: «még nem erős a szereteted*. (Krisztus köv. III. 6.) Sokszor azt vélem, hogy téged szeretlek és önmagamat keresem. Csak akkor lelek békét, Istenem, ha szent akaratodra nézek egyedül és mitsem, teszek pusztán hajlamaimat követve, hanem mindent csak azért, mert tudom, hogy szivednek tetszem, ha megteszem. «Boldogok a békeségesek, mert Isten fiainak hivatnak». (Máté, 5, 9.) Olvasóinknak ÚJ cikl- sorozattal Kedveskedjkk A Szentirás és magyarázata. Jelentjük tisztelettel, hogy kiadóhivatalunk mitékre pinti nm fogad el, de ha kedves olvasóink mégis okvetlenül a mi közbenjárásunkat igénybe veszik, alázattal tudtukra hozzuk, hogy az egyházmegyei hatóság rendeletéből ezen területen egy szentmiséért az alamizsna 3 korona. Háborus mozgóképek. Súlyosan sebesült vitéz fekszik a segélyhelyen. .Valamennyi jajgat szörnyű fájdalmában, csak ő igótlan, sőt vidám. Véres ereklyét „rejt fezében és nézi-nézi azt nagy tisztelettel. A tábori lelkész odasiet hozzá és kérdi, hogy van? «Főtisztelendő uram ! Jézus szent Szíve tisztelője soha sem érezheti magát rosszul ! Én gyermekkorom óta hordom nyakamban a szent Szív skapuláréját, de csak sebesülésem óta érzem kézzelfoghatólag, mily szerencsefia vagyok. Bajtársaim mind oda vesztek, csak én maradtam életben. Ezt tisztán a szent Szívnek kell köszönnöm, mert ép egy jelvényt csókoltam meg és e fohászt rebegte ajkam : «Jézus szent Szivet irgalmazz» 1 és a gránát ép mélyen lehajtott fejem felett suhogott el s csak egy szilánkért, de majd kiheverem. Még egy titkom volna, rég epedtem egy nagy kereszt után, hogy azt elviseljem, iszákos apám megtéréséért !»... Pár nap múlva a kórházban ugyanazon lelkész felkeresi a mosolygós arcú nagy szénvédőt egy kártyával hazulról. Mohó kíváncsisággal olvassa a fiú a sorokat és ép azokban tudatja jámbor anyja, hogy a szent Szív megtérítette édesapját, sajátos épen megsebesülése napján . Egy fiatal jegyes a fogadalmi Jézus szent Szive ezüst érmével ajándékozza meg hadbavonuló életpárját ama kéréssel, hogy hordozza szíve fölött e becses ereklyét. Mihelyt kiért csapatuk a frontra, egy-kettőre tűzbe kellett menniök, mert az ellen benyomta a frontot. A fiatal önkéntes hadapród- jelölt a rohamban megsebesült ép a szíve táján, de a becses ereklye behorpadva a halált hozó golyót kevésbbé veszélyes helyre csúsztatva, életmentő, de egyszersmind lélekmentő lett számára, mert ygsé könnyelmű lelkülete is megtörte* ritkán ájtatoskodó és szentségekhez járuló ifjú Jézus szent Szive lángoló tisztelője lett. Egy grófné, az önkéntes ápolónők dísze, virága Jézus sz. Szive tiszteletére első pénteken mély áhítatal járult a szentségekhez, hogy betegeinek, vitézeinek testi ápolásával lelkükhöz ia férjen. El is érte célját, nem volt betege, ki a szentségekhez nem járult volna. Nagyon szerette új betegeit skapulárés éremmel megajándékozni, de a tiszt urak közül csak azoknak adott, akiknek igazi vallásosságáról előbb meggyőződött. Egy ízben egyetlenegy volt a tiszti betegek közt, ki csak külsőségből gyakorolta vallását. Ez a beteg szintén kért a grófjáétól érmet. «Tiszt uram — válaszolá a derék grófné — e szent érem hordozására csak az méltó, ki szivében is jót áll azzal, kit ábrázol !» Méltóságos grófné, szólt a beteg — én eljárok a templomba ! «Tudom, de ezt merő külsőségből teszi és nem meggyőződésből!» Ajánlok önnek egy módot, hogyan tehet szert legkönnyebben igazi áhítatra !» Erre átadta neki Jézus Szive imakönyvét. «Tisztelje a szent Szivet, mint a pompás könyv kioktatja és meggyőződése ® katholikus lesz!» Köszönettel vette az ajándékot. Eleinte csak immel-ámmal nézegetett belé, de szeme megakadt az ígéretek olvasásánál, a nagy ígéreten. Elolvasta azt többször. Megkísérelte az első pénteki szentáldozást és az oly jótékony hatással volt lelkére, hogy hűen végezi azóta. A grófné természetesen megajándékozta később skapulárés éremmel is. Büszkén nevezi magát e tiszta szent .Szív tékozló fiának.» 14 . J