A Szív, 1920-1921 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1921-06-11 / 41. szám

2. oldal­ nek az utolsók. A gyakorlati pályán is foly­­ton arra törekedjetek, hogy komoly, pontos, jó munkával, gyorsabb tempóban valamit félre­tegyetek és önállósítsátok magatokat. A ti jel­szavatok is legyen: én nem szóval, de állandóan munkálkodva, alkotva teszek a ke­reszténység megerősödéséért. Reális antisze­mita vagyok­. Fiuk, leányok! Mit gondoltok, ha őseitek 4 évtizeden ily felfogással választották volna meg pályájukat, volna-e most oly hatalmas a zsidó? Ti, ti lesztek az okai, ha a jelen marad jö­vőnek. Az ifjúságé a jövő. Az ifjúság csinálja hát még a jövőt! Ausztrália beszüntette a német hittérítők üldözését. Ausztrália kormánya, amely megkapta a Szigetvilág (Oceania) felett a mandátumot, rendeletet adott ki, a­mely szerint egyetlen német misszionáriust sem szabad többé deportálni az egykori német missziós területek­ről. Az elhatározás oka abban rejlik, hogy az a bizott­ság, amelyet a parlam­ent a német misszionáriusok po­litikai magatartásának tanulmányozására küldött ki, je­lentésében kifejtette, hogy a további deportálásnak csak szomorú következményei lehetnek. A jelentés nyilvános­ságra is került, úgy, hogy, Ausztrália katholikusainak befolyására a kormány kénytelen volt említett módon rendelkezni. A legújabb események titkos rugói. Az »Actualité Catholiquec egyik utóbbi számában mgr. Leperqus prelates a katholikus Fraud »őrsi­g egyik leg­tekintélyesebb rezora, a legújabb politikai eseménye­ket tárgyalva, arra a meggyőződésre jut, hogy az euró­pai bonyodalmak oka nem annyira a tuteionalizmus, mint a nemzetkód diplomáéit, amely na «ion­alista jel­­szavakkal leplezve, egy dikoe­kszbotikus eUea*» hatalom befolyása alatt áll, amely arányának hatalmas súlyával annyira kezében tartja a kormányokat, hogy asok tel­jesen országaik érdeke elles eaelekesarwk. A politi­kusok ezt a saját maguktól legjobban ismert bűnt ügyét jogi frázisokkal takargatják. »1917-ben Aus­ztria kül­dn­békét köthetett volna, ani tengernyi ember életét és a gazdasági krisle elkerütését jelentette volna. Egy ilyen béke azonban Austria-Magyarosságnak területét tol« nyoméréssbssa c meghagyta volna, ami kibírta a zsidó­ság ellenállását, mert így maradt volna egy katholikus nagyhatalom, amely ellenállt volna a keleti zsidóság elő­nyomulásának. A szabadkőművesség a Habsburg-biro­­dalom rombadöntését követelte.* Majd tovább ezt mondja Lepersue: »Konstantin görög király túl ortodox volt tehhoz, hogy a protestánsok, szabadkőművesek és zsidók titkos barátja legyen. Ezzel szemben I. Károly elfe­lejtette, hogy el kell szakadnia az egyháztól és komoly kezességet kell nyújtania a zsidó hatalomnak, mielőtt arra gondol, hogy trónra lép. Az a megérdemelt név, hogy katholikus uralkodó, megfosztotta minden­ kor­mányzási lehetőségtől. Ezek a tények, ez a helyzet. Az ember nem vitatkozik tényekkel szemben, csak megálla­­pítja.. Bizonyos katholikusnak nevezett körökben a jó­ ízléshez tartozik a vállvonogatás, ha a nemzeti sze­­rencsétlenségek­et és szociális zavarokat a zsidó bank­világ titkos beavatkozásb­a vezetjük vissza, amely a szabadkőművesség pajzsa alatt nyit magának utat Ter­mészetesen könnyebb vád­at vonni, mint cselekedni, ne­vetni, mint síkraszállni, vagy harcolni. A* & világ azon­ban, amely nem hisz az egyházban, nem hisz a* egy házzal ellenséges tábor létezésében sem. l­jabb tömeg­sírok, újabb véres tragédia kell talán még, hogy a­ szemek kinyíljanak? Milyen esemény fogja kézzelfog­hatóan megmutatni ezeknek, hogy a jog, szabadság és igazságosság nagy szavai mögött egy ügyes a várni tudó összeesküvés lappang, amely a rendet, az egyházat, mint az igazi jogok védőjét, a nemzetek és egyesek gya­korlati és hasznos szabadságát támadja?* »Korona­tanúi vagyunk — fejezi be a prelátus —I a liberalizmus, a protestantizmus és szabadkőművesség együttes hadjá­ratának a kath. egyház ellen, amelyet a nemzetközi zsidó pénzvilág fizet és irányít.* Példaadó állami intézkedés az erkölcs­telen film ellen. Neuseeland kormánya rendeletet bocsátott ki, amelyben megtiltja olyan filmek behozatalát, amelyek rablást, gyil­kosságot, öngyilkosságot stb. mutatnak be. Az ilyen irányú s már az országban bennlevő filmek előadását pedig megtiltotta. — Nekünk is van filmcenzúránk, tesz is, amit tehet, de, úgy látszik, teljes eréllyel nem lép­hetnek föl, annyira a zsidóság kezében van már ma is a külföldi vélemény és mi még ma is annyira félénk módon kezeljük az erény kérdését. Félünk a zsidólármát­ól. Az egyházi javadalmak adómentesek Ohioban. Ohio állam képviselőtestülete 71 szavazattal 22 el­len, felállótt az egyházi javadalmak megadóztatásától. Ezzel, legalább­is egyelőre,­ nagy csapás hárult el a katholikus alapítványokról. Az ellenzék a kudarc láttára elhatározta, hogy ellene szavaz minden, adójavaslatnak, amely az egyházi vagyonra nem terjed ki. 1921. június 11. Jézus Szive, minden vigasztalás forrása. A fájdalmak­ tengerében, megnehezedett szív­vel sóhajtunk segítségért, vigasztalásért. Hiszen olyan tehetetlenek vagyunk magunkban; lelkünk egyensúlyát nem tudjuk saját erőnkből meg­találni. Lelkünk szivet keres, mely enyhít, szi­vet keres, mely erősít, szivet, mely vigasztal. Ez a­ szív Jézus szentséges Szive, melyhez úgy imádkozunk, hogy Jézus Szive, minden vigasz­talás forrása, irgalmazz minekünk! Elmélkedjünk a vigasztalás e forrásáról, igye­kezzünk meggyőződni e fohász igazságáról. Jézus Szive, minden vigasztalásunk forrása. A vigasztalótól azt kívánjuk először, hogy is­merje bajainkat, hogy tisztán lássa szenvedé­sünket. Hiszen vigasztalása különben nem so­kat ér számunkra; üres szóbeszéd előttünk, mely ahelyett, hogy enyhítene bennünket, inkább ne­hezünkre esik. fis ki ismeri jobban minden ügyünket, mint a mi isteni üdvözítőnk? Ő a sziveket és veséket vizsgálja, ismeri minden g­ondolatunkat, minden érzésünket; tudja, mi ánt bennünket, oda lát szivünk rejtekeibe, ahol legelfojtottabb szomorúságunk húzódik meg. Előtte nincs titkunk, nincsen elrejtett bánatunk; ismeri minden szenvedésünket és tudja az okát is. Ha az édesanya enyhítő szava lecsendesiti lelkünket, mert tudjuk, hogy ért bennünket, mert tudjuk, hogy szivünkbe lát, mennyivel inkább kell bizalmunkat annak a vigasztalásába helyez­nünk, áki lelkünk minden rezdülését figyelemmel kiséri, aki atyai gondjával ügyel ránk és szere­­tetével, részvétével nez szenvedő gyermekeire, ő tudja, mi a szenvedés, kütta ő is a szenvedés kelyhet, ki itta a vég -jómaga is megrettent a szenvedés keserűségétől és esdve kérte men­­­nyei atyját, hogy múljék el töte a keserű pohár; végigszenvedte a legkeservesebb gyötrelmeket az olajfák hegyén és a Kálvárián; bízvást bíz­hatunk benne, hogy megérti a mi nyomorúságun­kat is és Szive részvéttel hajlik felénk. Nem elég azonban, hogy vigasztalónk ismerje szenvedésünket, kell, hogy szerető részvéttel nézze bajunkat kell, hogy szive 1s mely fájdalmunkat a máj megosztozik velünk Üdvözítőnk Ilyen szívvel’ tekint reánk; szere­te­tébe mindnyájunkat belefoglal, hiszen azért jött, hogy a betegeket gyógyítsa, hogy magára vegye testünket, hogy életet adjon, bőséges életet, is­teni szive megkönyörült nyomorúságunkon; le­szállt a siralom völgyébe, magára vette a szolga formáját, hogy bennünket megváltson és bol­dogokká tegyen. Megorz­oszkodott szenvedésün­kön; értünk tűrte az igazságtalan elitéítetést, értünk viselte az ostorozást, értünk hordta a töviskoronát, vállára vette szent keresztjét, vé­rét utolsó cseppig kiöntötte azért, hogy lássuk meg az ő Szivét, mely egészen a miénk, mely utolsó dobbanásáig m­irajtunk csüng. A szeretet mélységétől függ a vigasztalás ereje. Az Ur Jézus Sz’ive szeretetének pedig végtelen­­ a mélysége. Hogy is tudnak megérteni azt a ■ szeretetet, mely teremtményeiért, szolgáiért fel­­­­áldozza önmagát, melyet sem tér, sem idő nem korlátoz, egyformán kiterjeszkedik mindenkire, s senkit sem zár ki?! Ezért kell, hogy reá hagyat­­kozzunk minden megpróbáltatásunkban, kell, hogy reáboruljunk e Szívre és rajta meg is kön­­­nyebbüljünk. A megértő, résztvevő, vigasztaló szeretet egy­úttal segítő, tettekben nyilvánuló szeretet lesz. Nem teljes az a vigasztalás, mely csak a puszta részvétnél, könnyhullatásnál marad meg. A vi­gasztalás, ha igazán szerető szívből fakad, át­lép az áldozathozó, önzetlen cselekvés terére. Ez a cselekvő részvét nyilvánul meg fen­ségesen isteni Üdvözítőnk Szivében. Meg akar­ván menteni bennünket a legnagyobb rossztól, az örök haláltól, a keresztfán áldozza fel ön­magát értünk; ezzel az áldozatával kiengeszteli az emberi nemet Atyjával; a keresztfa gyökeré­ből fakasztja számunkra kegyelmeit; állandó, biztos kegyelemforrásokat nyit meg szentségei­ben. Hányszor és hányszor hagyja el az ember megkönnyebbülve, megvigasztalódva a gyóntató széket, ezt a hatalmas vigasztalót? Az Úr Jézus szerető Szivéből fakadt ez is, azért talál oly könnyű utat lelkünkhöz, hiszen szívhez csak szív szólhat igazán. És ott van köztünk az Oltári­­szentségben is ez a Szív! Vár bennünket napról­­napra, menjünk hozzá! »Jöjjetek hozzám mind­nyájan, kik fáradtok és terhelve vagytok és én megenyhitlek titeket!« Szivünkbe akar szál­­lani, hogy egészen a mienk tegyen, hogy jelen­létével oszlassa el aggodalmainkat, fájdalmain­kat. Mint mikor Zacheushoz szólt, nekünk is azt mondja: »Ma lett üdve ennek a híznak.« (Luk. 19, 9.). Micsoda vesztesség, seb fájhatna nekünk, mikor Üdvözítőnk Szive szivünkön nyug­szik! Ha ő velünk van, elosztanak az árnyak; ha kisüt a nap, eltűnnek a felhők. És csak ő vigasztalhat meg igazán! Csak ő az, aki minden szenvedés gyökerére tud vágni, hiszen mindenható. Az tehát feladatunk­, hogy mennél buzgóbban merítsünk a vigasztalás e forrásából. Hogy tör­ténjék azonban ez?Mindenekelőtt alázatos imád­ságban tárjuk fel szívünk sebeit Üdvözítőnk előtt. Nem mintha ő enélkül nem ismerné őket, hanem azért, mert úgy akarja, hogy kérjünk, hogy keressünk, hogy zörgessünk. Bizalommal kell hozzája lennünk, őszintén kell feltárnunk előtte mindent; orvosunk­é, akit bizalmas alá­zattal kell felkeresnünk. Aztán meg tisztítsuk meg lelkünket a bű­nbánat szentségében; ke­ressük fel a gyóntatószéket, ahol az Üdvözítő vár elveszett, tékozló fiaira. És mikor már tiszte a lelkünk, nyugodjunk meg Szivén, az Oltári­­szentségben; egyesüljünk vele és tapasztaljuk meg azt a boldogságot, midőn az egészen a miénk és mi egészen az övéi vagyunk. Akkor meglátjuk, hogy ő minden gyászt örömre vált. Akkor lelkes meggyőződéssel imádjuk Jézus Szivét, minden vigasztalás forrását. Mit kell tennünk? Vak ember állt az orvostanár előtt. Nem ismeri szegény a napvilágot, az emberi okot, mert születése óta vak, az orvos megvizsgálja. — Lehet operálni. Barátom, látni fog! A vak nem akar hinni fülének. Majd is az­­ütU a gyönyörűségtől.­­ Látni fogok! Látni! Most csak egy homályok szürke foltot Ut Twafer» 9AVH*Wi«i «• »,« _ultrn. _ ____SIT»’ tág kitörése, miter swinfin csap a fény _ iát! Most mi is vstek vagyunk. De már halljuk az Isten szózatát: — Látni fogsz! A nagy operáció, a halál. Akinél rosszul si­kerül, az örökké vak marad a pokol éjszakában. Akinél sikerül, még lekötve marad szeme a tisztitóhely ideje alatt, de amint Isten azt mondja »elég« — le­bukik szemeiről a kötés és rásugáár­­zik az isten látásának fénye. Látja az Istent, a menny minden gyönyörűségét. De mi kellett az operációhoz? 1. Kellett, hogy a vak­ elhigyje, miszerint van fény és van látás a világon, csak ő a vak. És kellett, hogy bízzék az orvosban. Ha nem hitte volna el azoknak, akiktől hallja, hogy van látás a világon, vagy ha nem bízott volna az orvosban, nem is ment volna el hozzá és vak marad. Mi kell tehát? Hit és bizalom­. 2. A vaknak el kellett mennie az orvoshoz. Kint van­ az orvos táblája, ami meghívást jelent minden beteg számára. De erőszakosan senkit sem vonszol magához az orvos. Isten hív minket, hogy meggyógyítson földi életünk vakságából. De ha mi nem megyünk hozzá, akkor nem­ gyógyíthat meg minket. Istenhez kell közeled­nünk; fölkeresni őt az imában, szentmisében, szentségeiben. , 3. A vak elmondta baját. Elmondta a hibákat is, amelyeket — kuruzslókra hallgatva — sze­mének kezelésében elkövetett. Az orvosnak min­dent tudnia kell. Isten ismer minket, de a maga helyett rendelt orvosnak, papnak mi kell, hogy elmondjuk nyomorúságunkat, vétkeinket. 4. A beteg megtartotta az orvos rendelke­zéseit, bárhogy­ szenvedett is alatta. Meg kell tartanunk az Úr parancsait, alá kell vetnünk magunkat kezelésének, ha fáj is. 5. Végül a betegnek m­eg kellett hogy adja az orvosi kezelés díját. Mi nem adhatunk semmit Istennek, csak egyet: a szivünket. Szeretnünk kell az Istent Mi kell tehát a mennyei fényhez vezető lelki életnek? Hit, remény, istenkeresés, engedelmesség, bűn­­megvallás és bánat, engedelmesség és szeretet, Jézus Szive, az istenemberség hittitkainak fog­lalatja. Jézus Szive a jóság jelképe, melytől min­dent remélhetünk. Jézus Szive állandóan hív, hogy hozzá menjünk. Jézus Szive az irgalom­­forrás, amely meghallgat, megért, megbocsát. Jézus Szive az engedelmesség: példája és saját szenvedéseivel szenvedést megváltó segítőtárs minden szenvedőnek. Jézus Szive a szeretet, mely reánk sugárzik és viszontszeretetre késztet

Next