A Szív, 1920-1921 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-11 / 41. szám
2. oldal nek az utolsók. A gyakorlati pályán is folyton arra törekedjetek, hogy komoly, pontos, jó munkával, gyorsabb tempóban valamit félretegyetek és önállósítsátok magatokat. A ti jelszavatok is legyen: én nem szóval, de állandóan munkálkodva, alkotva teszek a kereszténység megerősödéséért. Reális antiszemita vagyok. Fiuk, leányok! Mit gondoltok, ha őseitek 4 évtizeden ily felfogással választották volna meg pályájukat, volna-e most oly hatalmas a zsidó? Ti, ti lesztek az okai, ha a jelen marad jövőnek. Az ifjúságé a jövő. Az ifjúság csinálja hát még a jövőt! Ausztrália beszüntette a német hittérítők üldözését. Ausztrália kormánya, amely megkapta a Szigetvilág (Oceania) felett a mandátumot, rendeletet adott ki, amely szerint egyetlen német misszionáriust sem szabad többé deportálni az egykori német missziós területekről. Az elhatározás oka abban rejlik, hogy az a bizottság, amelyet a parlament a német misszionáriusok politikai magatartásának tanulmányozására küldött ki, jelentésében kifejtette, hogy a további deportálásnak csak szomorú következményei lehetnek. A jelentés nyilvánosságra is került, úgy, hogy, Ausztrália katholikusainak befolyására a kormány kénytelen volt említett módon rendelkezni. A legújabb események titkos rugói. Az »Actualité Catholiquec egyik utóbbi számában mgr. Leperqus prelates a katholikus Fraud »őrsig egyik legtekintélyesebb rezora, a legújabb politikai eseményeket tárgyalva, arra a meggyőződésre jut, hogy az európai bonyodalmak oka nem annyira a tuteionalizmus, mint a nemzetkód diplomáéit, amely na «ionalista jelszavakkal leplezve, egy dikoekszbotikus eUea*» hatalom befolyása alatt áll, amely arányának hatalmas súlyával annyira kezében tartja a kormányokat, hogy asok teljesen országaik érdeke elles eaelekesarwk. A politikusok ezt a saját maguktól legjobban ismert bűnt ügyét jogi frázisokkal takargatják. »1917-ben Ausztria küldnbékét köthetett volna, ani tengernyi ember életét és a gazdasági krisle elkerütését jelentette volna. Egy ilyen béke azonban Austria-Magyarosságnak területét tol« nyoméréssbssa c meghagyta volna, ami kibírta a zsidóság ellenállását, mert így maradt volna egy katholikus nagyhatalom, amely ellenállt volna a keleti zsidóság előnyomulásának. A szabadkőművesség a Habsburg-birodalom rombadöntését követelte.* Majd tovább ezt mondja Lepersue: »Konstantin görög király túl ortodox volt tehhoz, hogy a protestánsok, szabadkőművesek és zsidók titkos barátja legyen. Ezzel szemben I. Károly elfelejtette, hogy el kell szakadnia az egyháztól és komoly kezességet kell nyújtania a zsidó hatalomnak, mielőtt arra gondol, hogy trónra lép. Az a megérdemelt név, hogy katholikus uralkodó, megfosztotta minden kormányzási lehetőségtől. Ezek a tények, ez a helyzet. Az ember nem vitatkozik tényekkel szemben, csak megállapítja.. Bizonyos katholikusnak nevezett körökben a jó ízléshez tartozik a vállvonogatás, ha a nemzeti szerencsétlenségeket és szociális zavarokat a zsidó bankvilág titkos beavatkozásba vezetjük vissza, amely a szabadkőművesség pajzsa alatt nyit magának utat Természetesen könnyebb vádat vonni, mint cselekedni, nevetni, mint síkraszállni, vagy harcolni. A* & világ azonban, amely nem hisz az egyházban, nem hisz a* egy házzal ellenséges tábor létezésében sem. ljabb tömegsírok, újabb véres tragédia kell talán még, hogy a szemek kinyíljanak? Milyen esemény fogja kézzelfoghatóan megmutatni ezeknek, hogy a jog, szabadság és igazságosság nagy szavai mögött egy ügyes a várni tudó összeesküvés lappang, amely a rendet, az egyházat, mint az igazi jogok védőjét, a nemzetek és egyesek gyakorlati és hasznos szabadságát támadja?* »Koronatanúi vagyunk — fejezi be a prelátus —I a liberalizmus, a protestantizmus és szabadkőművesség együttes hadjáratának a kath. egyház ellen, amelyet a nemzetközi zsidó pénzvilág fizet és irányít.* Példaadó állami intézkedés az erkölcstelen film ellen. Neuseeland kormánya rendeletet bocsátott ki, amelyben megtiltja olyan filmek behozatalát, amelyek rablást, gyilkosságot, öngyilkosságot stb. mutatnak be. Az ilyen irányú s már az országban bennlevő filmek előadását pedig megtiltotta. — Nekünk is van filmcenzúránk, tesz is, amit tehet, de, úgy látszik, teljes eréllyel nem léphetnek föl, annyira a zsidóság kezében van már ma is a külföldi vélemény és mi még ma is annyira félénk módon kezeljük az erény kérdését. Félünk a zsidólármától. Az egyházi javadalmak adómentesek Ohioban. Ohio állam képviselőtestülete 71 szavazattal 22 ellen, felállótt az egyházi javadalmak megadóztatásától. Ezzel, legalábbis egyelőre, nagy csapás hárult el a katholikus alapítványokról. Az ellenzék a kudarc láttára elhatározta, hogy ellene szavaz minden, adójavaslatnak, amely az egyházi vagyonra nem terjed ki. 1921. június 11. Jézus Szive, minden vigasztalás forrása. A fájdalmak tengerében, megnehezedett szívvel sóhajtunk segítségért, vigasztalásért. Hiszen olyan tehetetlenek vagyunk magunkban; lelkünk egyensúlyát nem tudjuk saját erőnkből megtalálni. Lelkünk szivet keres, mely enyhít, szivet keres, mely erősít, szivet, mely vigasztal. Ez a szív Jézus szentséges Szive, melyhez úgy imádkozunk, hogy Jézus Szive, minden vigasztalás forrása, irgalmazz minekünk! Elmélkedjünk a vigasztalás e forrásáról, igyekezzünk meggyőződni e fohász igazságáról. Jézus Szive, minden vigasztalásunk forrása. A vigasztalótól azt kívánjuk először, hogy ismerje bajainkat, hogy tisztán lássa szenvedésünket. Hiszen vigasztalása különben nem sokat ér számunkra; üres szóbeszéd előttünk, mely ahelyett, hogy enyhítene bennünket, inkább nehezünkre esik. fis ki ismeri jobban minden ügyünket, mint a mi isteni üdvözítőnk? Ő a sziveket és veséket vizsgálja, ismeri minden gondolatunkat, minden érzésünket; tudja, mi ánt bennünket, oda lát szivünk rejtekeibe, ahol legelfojtottabb szomorúságunk húzódik meg. Előtte nincs titkunk, nincsen elrejtett bánatunk; ismeri minden szenvedésünket és tudja az okát is. Ha az édesanya enyhítő szava lecsendesiti lelkünket, mert tudjuk, hogy ért bennünket, mert tudjuk, hogy szivünkbe lát, mennyivel inkább kell bizalmunkat annak a vigasztalásába helyeznünk, áki lelkünk minden rezdülését figyelemmel kiséri, aki atyai gondjával ügyel ránk és szeretetével, részvétével nez szenvedő gyermekeire, ő tudja, mi a szenvedés, kütta ő is a szenvedés kelyhet, ki itta a vég -jómaga is megrettent a szenvedés keserűségétől és esdve kérte mennyei atyját, hogy múljék el töte a keserű pohár; végigszenvedte a legkeservesebb gyötrelmeket az olajfák hegyén és a Kálvárián; bízvást bízhatunk benne, hogy megérti a mi nyomorúságunkat is és Szive részvéttel hajlik felénk. Nem elég azonban, hogy vigasztalónk ismerje szenvedésünket, kell, hogy szerető részvéttel nézze bajunkat kell, hogy szive 1s mely fájdalmunkat a máj megosztozik velünk Üdvözítőnk Ilyen szívvel’ tekint reánk; szeretetébe mindnyájunkat belefoglal, hiszen azért jött, hogy a betegeket gyógyítsa, hogy magára vegye testünket, hogy életet adjon, bőséges életet, isteni szive megkönyörült nyomorúságunkon; leszállt a siralom völgyébe, magára vette a szolga formáját, hogy bennünket megváltson és boldogokká tegyen. Megorzoszkodott szenvedésünkön; értünk tűrte az igazságtalan elitéítetést, értünk viselte az ostorozást, értünk hordta a töviskoronát, vállára vette szent keresztjét, vérét utolsó cseppig kiöntötte azért, hogy lássuk meg az ő Szivét, mely egészen a miénk, mely utolsó dobbanásáig mirajtunk csüng. A szeretet mélységétől függ a vigasztalás ereje. Az Ur Jézus Sz’ive szeretetének pedig végtelen a mélysége. Hogy is tudnak megérteni azt a ■ szeretetet, mely teremtményeiért, szolgáiért feláldozza önmagát, melyet sem tér, sem idő nem korlátoz, egyformán kiterjeszkedik mindenkire, s senkit sem zár ki?! Ezért kell, hogy reá hagyatkozzunk minden megpróbáltatásunkban, kell, hogy reáboruljunk e Szívre és rajta meg is könnyebbüljünk. A megértő, résztvevő, vigasztaló szeretet egyúttal segítő, tettekben nyilvánuló szeretet lesz. Nem teljes az a vigasztalás, mely csak a puszta részvétnél, könnyhullatásnál marad meg. A vigasztalás, ha igazán szerető szívből fakad, átlép az áldozathozó, önzetlen cselekvés terére. Ez a cselekvő részvét nyilvánul meg fenségesen isteni Üdvözítőnk Szivében. Meg akarván menteni bennünket a legnagyobb rossztól, az örök haláltól, a keresztfán áldozza fel önmagát értünk; ezzel az áldozatával kiengeszteli az emberi nemet Atyjával; a keresztfa gyökeréből fakasztja számunkra kegyelmeit; állandó, biztos kegyelemforrásokat nyit meg szentségeiben. Hányszor és hányszor hagyja el az ember megkönnyebbülve, megvigasztalódva a gyóntató széket, ezt a hatalmas vigasztalót? Az Úr Jézus szerető Szivéből fakadt ez is, azért talál oly könnyű utat lelkünkhöz, hiszen szívhez csak szív szólhat igazán. És ott van köztünk az Oltáriszentségben is ez a Szív! Vár bennünket naprólnapra, menjünk hozzá! »Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtok és terhelve vagytok és én megenyhitlek titeket!« Szivünkbe akar szállani, hogy egészen a mienk tegyen, hogy jelenlétével oszlassa el aggodalmainkat, fájdalmainkat. Mint mikor Zacheushoz szólt, nekünk is azt mondja: »Ma lett üdve ennek a híznak.« (Luk. 19, 9.). Micsoda vesztesség, seb fájhatna nekünk, mikor Üdvözítőnk Szive szivünkön nyugszik! Ha ő velünk van, elosztanak az árnyak; ha kisüt a nap, eltűnnek a felhők. És csak ő vigasztalhat meg igazán! Csak ő az, aki minden szenvedés gyökerére tud vágni, hiszen mindenható. Az tehát feladatunk, hogy mennél buzgóbban merítsünk a vigasztalás e forrásából. Hogy történjék azonban ez?Mindenekelőtt alázatos imádságban tárjuk fel szívünk sebeit Üdvözítőnk előtt. Nem mintha ő enélkül nem ismerné őket, hanem azért, mert úgy akarja, hogy kérjünk, hogy keressünk, hogy zörgessünk. Bizalommal kell hozzája lennünk, őszintén kell feltárnunk előtte mindent; orvosunké, akit bizalmas alázattal kell felkeresnünk. Aztán meg tisztítsuk meg lelkünket a bűnbánat szentségében; keressük fel a gyóntatószéket, ahol az Üdvözítő vár elveszett, tékozló fiaira. És mikor már tiszte a lelkünk, nyugodjunk meg Szivén, az Oltáriszentségben; egyesüljünk vele és tapasztaljuk meg azt a boldogságot, midőn az egészen a miénk és mi egészen az övéi vagyunk. Akkor meglátjuk, hogy ő minden gyászt örömre vált. Akkor lelkes meggyőződéssel imádjuk Jézus Szivét, minden vigasztalás forrását. Mit kell tennünk? Vak ember állt az orvostanár előtt. Nem ismeri szegény a napvilágot, az emberi okot, mert születése óta vak, az orvos megvizsgálja. — Lehet operálni. Barátom, látni fog! A vak nem akar hinni fülének. Majd is azütU a gyönyörűségtől. Látni fogok! Látni! Most csak egy homályok szürke foltot Ut Twafer» 9AVH*Wi«i «• »,« _ultrn. _ ____SIT»’ tág kitörése, miter swinfin csap a fény _ iát! Most mi is vstek vagyunk. De már halljuk az Isten szózatát: — Látni fogsz! A nagy operáció, a halál. Akinél rosszul sikerül, az örökké vak marad a pokol éjszakában. Akinél sikerül, még lekötve marad szeme a tisztitóhely ideje alatt, de amint Isten azt mondja »elég« — lebukik szemeiről a kötés és rásugáárzik az isten látásának fénye. Látja az Istent, a menny minden gyönyörűségét. De mi kellett az operációhoz? 1. Kellett, hogy a vak elhigyje, miszerint van fény és van látás a világon, csak ő a vak. És kellett, hogy bízzék az orvosban. Ha nem hitte volna el azoknak, akiktől hallja, hogy van látás a világon, vagy ha nem bízott volna az orvosban, nem is ment volna el hozzá és vak marad. Mi kell tehát? Hit és bizalom. 2. A vaknak el kellett mennie az orvoshoz. Kint van az orvos táblája, ami meghívást jelent minden beteg számára. De erőszakosan senkit sem vonszol magához az orvos. Isten hív minket, hogy meggyógyítson földi életünk vakságából. De ha mi nem megyünk hozzá, akkor nem gyógyíthat meg minket. Istenhez kell közelednünk; fölkeresni őt az imában, szentmisében, szentségeiben. , 3. A vak elmondta baját. Elmondta a hibákat is, amelyeket — kuruzslókra hallgatva — szemének kezelésében elkövetett. Az orvosnak mindent tudnia kell. Isten ismer minket, de a maga helyett rendelt orvosnak, papnak mi kell, hogy elmondjuk nyomorúságunkat, vétkeinket. 4. A beteg megtartotta az orvos rendelkezéseit, bárhogy szenvedett is alatta. Meg kell tartanunk az Úr parancsait, alá kell vetnünk magunkat kezelésének, ha fáj is. 5. Végül a betegnek meg kellett hogy adja az orvosi kezelés díját. Mi nem adhatunk semmit Istennek, csak egyet: a szivünket. Szeretnünk kell az Istent Mi kell tehát a mennyei fényhez vezető lelki életnek? Hit, remény, istenkeresés, engedelmesség, bűnmegvallás és bánat, engedelmesség és szeretet, Jézus Szive, az istenemberség hittitkainak foglalatja. Jézus Szive a jóság jelképe, melytől mindent remélhetünk. Jézus Szive állandóan hív, hogy hozzá menjünk. Jézus Szive az irgalomforrás, amely meghallgat, megért, megbocsát. Jézus Szive az engedelmesség: példája és saját szenvedéseivel szenvedést megváltó segítőtárs minden szenvedőnek. Jézus Szive a szeretet, mely reánk sugárzik és viszontszeretetre késztet