A Szív, 1920-1921 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1921-06-11 / 41. szám

Bttflápost, »81. janin» 11. VI. évfolyam. # 41. szám m ■ rtéfeus • szíva • s­zöjf05*0 rpSEG ás KI­AÜOt l morAnj^ky*UTCA 20. KIADJ«: ^^sxie-eaavg-ösöv^fsáGi JSr^SSE Szív előfizetési ára egész évre 112 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali cím: Budapest, Vili. ker., Horánszky­ u. 20 megjelenik: í-jHiaDea* eáOTHBjrroa ' w&’M@mz£2zzm Ára 2 kar, * » J§U6T1 • eíRT6 91TÖ36 & A társadalom beteg Ha az ember csak egy kissé beletolakodik megfigyeléseivel az élet szövevényeibe, annyi bajt és veszedelmes állapotot vesz ot­tan észre, hogy szinte visszadöbben. Gon­­d­o­l­k­o­d­ó esze utána megállapítja, hogy nem jó vége lesz mindennek, ha idején ndán hoz­zák rendbe a társadalom összekuszált fonalait. A szemlélődés és gondolkodás után pedig meg­lepi az embert az elkeseredés, mert "a szükséges javító, gyógyító, rendbehozó célzatú intézkedéseknek, még csak a reménységét sem látja fölcsillanni. Íme egy megfigyelés: A zugligeti villamos­kocsin ültem. Ugyanoda szállt fel egy keres­kedő.A Zugligetben bérelt lakást magának fe­leségével és anyósával. Az egyik villában lévő ezen lakásért a kerthasználattal együ­tt 20, azaz húszezer koronát fizet az idényre. A keres­kedő egész csokor tubarózsát tartott a kezé­ben és arról tanakodott szomszédjával, hogy melyik rózsának szebb a színe. Ennek­ meg­tárgyalása után rátértek­­ a nyári programja megvitatására. A kereskedő kijelentette, hogy bár igen kellemes a Zugligetben, de azért három hétre mégis lemennek a Balatonra. Ez a mostani állapot mégsem pihenés az ő szá­mára és a felesége is vágyakozik a társaság után. Ismerőseimtől hallottam, hogy a keres­kedő nemrég nyitott üzletet és a háború alatt valamelyik katonai irodában volt alkalmazva. Ahogy leszálltam a vihl­­•nősről, egyik is­merősömmel találkoztam. Erdélyi menekült tiszt­viselő az illető és pedig a ranglétra nem épp alsó fokáról. Panaszkodik a helyzetére. Hatod­m­­agával egy harmadik emeleti kétszobás lakás­ban kucorog. Amikor gyermekei felől kérdezős­ködtem, arca elsötétült. Kettő betegeskedik, ami nem is csoda, vérszegények nagyon a hiányos táplálkozás és a városi levegő miatt. »Dehát mit tegyek? — mondotta lemondóan. — Azt belátom, hogy az állam jobb fizetést adni kép­telen, hiszen "elég a gondja az államháztartás­nak magának is. De a fizetésemből kellőképp megélni nem tudok. Igényeimet a nullára szorí­tottam. Újságot sem veszek már mindennap, hanem hivatalnoktársaimmal beosztottuk, hogy — hát gyógyítsuk! melyik napon melyikünk veszi meg. Azt az egyet olvassuk aztán valamennyien. De leron­gyolódom. És érzem, hogy gyengülök.« Megfigyelésemnek tárgya tehát e két alak volt: a kereskedő, aki 20 ezer koronás nyaralólakást képes tartani, Balatonra megy még innét is nyaralni, tubarózsák színe a leg­nagyobb gondja — és az előkelő hivatalnok, aki összezsúfolt lakásban nyomorog, gyermekei betegesek a táplálékhiány miatt és jómaga is lerongyolódik, elgyengül. Gondolkoztam aztán rajta, hogyan le­hetne e bajon segíteni. Mert ez a két típus bizony a társadalomnak igen nagy baját tarja élénkbe. Szöget ütött a fejembe, hogy rendes haszonra dolgozik-e az a kereskedő? Az er­kölcs szabályai keretén belül bonyolítja-e le az adás-vételeit. Ha erkölcstelen módon kereskedik, azaz túl nagy hasznot vesz, ha csal és lánckereskedik, átdrágítva manipulál, akkor meg kell valahogyan szoru­lni a tisztesség ha­tárai közé, és azt gondolom­, ha így rendbe­­szorítanák, maradna még annyira, amennyiből tisztességesen és rangjához mérten megélhetne és a keresztény erkölcs nélküli kereskedelem megszorításával (tisztelet azoknak a kereske­dőknek, akik most is a becsület útján halad­nak) javulna az általános társadalmi helyzet és mégis csak könnyebb megélhetése lenne annak a hivatalnoknak is. Ha még erkölcsös ala­pon mégis akkorra hasznot képesek elérni a kereskedők, hogy annyira túlságosan bő, ké­nyelmes életre, élvezetre telik, akkor meg ez annak a tanújele, hogy a kereskedelem terén könnyen keres ma az­­ ember. Akkor meg el­férne azon a pályán jó egy néhány még. Minek tehát annyi hivatalnok, hogy minden régi íróasztalra kettő jusson belőlük. Minek nyomorogjanak a kalamáris és tolltörlő mellett, amikor a kereskedői pályán, vagy akár más pályán hús is kerülne a kenyér mellé? A gondolkodásomat azonban keserűség váltja fel. Nem látható sehol sem­ a társadalom e nagy bajainak kellő orvoslása, de sajnos még kellő megismerése, sőt elismerése sem. Pedig­ pedig ennek nem jó vége lesz így! A jövő reménysége. Hogy az utóbbi esztendők zivatarai, különö­sen a kommunizmus minő rombolást vitt vég­hez a lelkekben, annak legkiáltóbb bizonyí­téka a gyermekerkölcsök nagyfokú megrom­lása. Amíg a régi békeévekben csak kis szá­zalékban voltak képviselve a fiatalkorúak bűnügyi statisztikában, ma számuk igen meg­­­növekedett, s lépten-nyomon találkozunk bű­nöző gyermekekkel. Nemrégiben is egy ilyen, apró gyermekekből álló tolvajbandát tett ártalmatlanná a vesz­prémi rendőrség. Egy 14 éves kislány vezetése alatt még három egészen kis gyermek, — akik között az egyik csak 3 éves — belopó­­zott a helybeli gőzfürdő kapuján akkor, ami­kor a mit sem sejtő tulajdonos is a fürdő előtt üldögélt. A vezető kislány ekkor feltolta a pénztárfülke kisablakát s azon benyúlva, kasszából mintegy 450 korona készpénzt ki­a emelt, majd a gyerekek futásnak eredtek. A szomszéd udvarban volt aztán az osztozkodás, ahol a kislány 20—20 korona províziót juttatott statisztáló bűntársainak, a többit pedig ma­gának tartotta. A gyermekek a lopott pénzen mozijegyet, cukrot stb. vásároltak. Az ember önként felsóhajt ennek hallatára: Lesz-e gyümölcs a fán, amelynek nincs virága? Vajjon milyen lesz ez a magyar jövő, ha a jelen ilyen? ■» ■.». ■ Íí.r: fcÜÉÉÉi BÉÉ v ' 1 '•> Egy megtért protestáns püspök. Óriási részvétel s a katholikusok «remek érdeklő­dése mellett tartotta meg a newyork székesegyházban első szentbeszédét Kinsmsuii Frigyes József, egykor a newyorki anglikán episkopális egyház püspöke, aki 1919. április 2-án a katholikus egyház kebelébe lépett." Az angol vértanuk szenttéavatását kérik. Londonból jelentik"­ A westminsteri bíboros érseknek a katholikus hittudósok bizottsága emlékiratot nyújtott át, amelyben arra kérik a bíborost, hogy kezdemé­nyezze a Szentszéknél az angol mártírok szenttéa­vá­lási perének felvételét. Mint ismeretes, 252 angol katholikus szenvedett hitéért vértanúhalált Angliában a két évszázados üldözés alatt. Az angol protestánsok a vélemény szabadsága és a szabad kutatás ellenére kivégezték a katholikusokat. Utolsó vértanú Olivier Plunkett b­­armagh­ érsek volt, akit 1681-ben végez­tek ki s akit XV. Benedek pápa 1920-ban boldoggá nyilvánított. A vértanúk legnagyobb része a douay-i kollégium tanárai és növendékei közül került ki, amely­nek egyedül 126 mártírja van. Az oxfordi egyetem 1­52, a cambridgei 11 vértanút jegyzett fel. A római angol kollégium egykori növendékei közül 84-en hal­tak meg hitükért Angliában. A valladolidi kollégium 23, St. Omer kollégiuma 16 vértanút mutat fel, hét mártír pedig a sevillai egyetemet végezte, az angol mártírok ügyét Rómában Gasquet bíboros vette át.. Az eddig ismert mártírok közül 142-en londoni­an­­ haltak meg , igen sokan Tyburn-ben. H Fiuk! Lányok! (Pályaválasztáshoz.) Sokan végeztek az idén. Igen sokan pályát választotok. A pályaválasztás dönt az ember földi és régi boldogsága fölött. Hozzátehetem, hogy mostan­ság dönt a haza sorsa fölött is. A múltban a pályáját választó ifjúság is dön­tött hazánk jelen sorsa felett Nagyapáink és nagyanyáink könnyelmű pá­lyaválasztása lett nem utolsó helyen oka ha­zánk jelen tönkremenésének. A pályaválasztás lényegesen fontos két irány­ban; az egyik: dönteni kell, várjon külö­nös szolgálatra — papi, szerzetesi, apácai és hasonló pályán — hív-e az Isten? Vagy nem? S az utóbbi esetben helyesen a fő családok ala­pításán és felemelésén kell dolgoznom, mert ez lesz a hivatásom. Vajjon egyházi vagy vi­lági pályára lépjek-e? — ez lényegesen fontos dolog. A múltban a világi pályákra lépő ifjúság sem­mit, vagy alig törődött a gyakorlati életpályák­kal A legtöbben az u. n. úri pályákra mentek, főleg hivatalnoki, tisztviselői pályákra.­­ Jó volna, ha erre 5—6 évig senki se menne. Elviselhetetlenül elég van ebből az osztályból. Azok, akik eddig ilyen pályákra gondoltak, nagy hazafias dolgot cselekszenek, ha az ipari, kereskedelmi, pénzügyi, gaz­dasági szakpályákra lépnek. Ne is ál­modjatok arról, kedves ifjú barátaim­, hogy a ti harátok valamikor is zsidómentessé válik, ha nem özönlitek el ezen szabad pályákat csak­úgy, amint azt megtették a zsidók. Amellett pedig iriggj tapasztalt öreg, jó barátodnak, ne­kem, hogy ezen pályákon hangyaszorgalommal biztosan jómódba fogsz jutni. Ezeken a pá­lyákon délutáni 3—4 órai munkáért többet kapsz, mint egy egyetemi tanár, egy főigazgató, vagy kúriai bíró, vagy ezredes. Valid velem eg­yütt: »Talpra magyar, ki az üzlet­­világ, e nélkül, hidd el, elveszett ha­zád!« (Olvasd el erről kis könyvemet A ma­gyar nemzeti ipar és kereskedelem. Ara 7 ko­rona. Kapható: Budapest, Mikszáth Kálmán­ tér tér 3. Kordá­nál.) Ss ti, serdült lányok, testvéreim!­­ Legyetek­ már egyszer ti 13 okosak, ha már felsőbb tanul­mányokat végeztetek, s ne engedjétek maga­tokat vitetni a libamódra susogó, ilyen-olyan modern áprilisi idő szellője irányában. Tudjátok-e, mi a mi létünk legutolsó gyökér­­sejtjéig menő­leges legnagyobb nyavalyánk? Nincsenek anyáink, nincsenek jó háziasszo­nyaink, nincsenek jó gazdaasszonyaink. A mai serdülő, eladólányok közt 100-ből alig van 2—3, aki ért valamicskét a gyakorlati ház­tartáshoz, a spájzhoz, a pincéhez, a fő­zéshez, mosáshoz, varráshoz, szabáshoz s egyéb az igazi családban szükséges kézimunkákhoz. Én ezt tudom, szememmel látom. Megverte az Isten azt a fiatal embert, aki ma egy iskolázott leányt feleségül vesz! Koldusbotra jut. Odajut­­tatja­ a felesége. Rémségesen rossz a mai leány­iskoláztatás és nevelés az egész vonalon. A női eredeti boldog hivatásra — az anyaságra, gazdasszonyságra, háziasszonyságra még pity­­mallik módra sem nevel. Pedig a jó asszony gaz­­d­agsága a családnak, s az összes jó asszonyok gazdagsága az országnak. Ezt én tudom, __ ezt én látom] Nekem ne bizonyítgasson mást bárki, mert azt mondom neki: vissza a lőcslábbal! Lányok, ha szeretitek jövőtöket és haráto­­­­kat, ám erre teljes eszetekkel, komolyan rágon­­­­doljatok. Ha mégis valaki közületek, néhányan vagy sokan, kenyérkereseti pályára lépni kényszerül­tök, úgy ti is a mentői gyakorlatibb pá­lyákra gondoljatok, a hivatalnoki pályák legyen H [UNK] Hl

Next