A Szív, 1920-1921 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-11 / 41. szám
Bttflápost, »81. janin» 11. VI. évfolyam. # 41. szám m ■ rtéfeus • szíva • szöjf05*0 rpSEG ás KIAÜOt l morAnj^ky*UTCA 20. KIADJ«: ^^sxie-eaavg-ösöv^fsáGi JSr^SSE Szív előfizetési ára egész évre 112 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali cím: Budapest, Vili. ker., Horánszky u. 20 megjelenik: í-jHiaDea* eáOTHBjrroa ' w&’M@mz£2zzm Ára 2 kar, * » J§U6T1 • eíRT6 91TÖ36 & A társadalom beteg Ha az ember csak egy kissé beletolakodik megfigyeléseivel az élet szövevényeibe, annyi bajt és veszedelmes állapotot vesz ottan észre, hogy szinte visszadöbben. Gondolkodó esze utána megállapítja, hogy nem jó vége lesz mindennek, ha idején ndán hozzák rendbe a társadalom összekuszált fonalait. A szemlélődés és gondolkodás után pedig meglepi az embert az elkeseredés, mert "a szükséges javító, gyógyító, rendbehozó célzatú intézkedéseknek, még csak a reménységét sem látja fölcsillanni. Íme egy megfigyelés: A zugligeti villamoskocsin ültem. Ugyanoda szállt fel egy kereskedő.A Zugligetben bérelt lakást magának feleségével és anyósával. Az egyik villában lévő ezen lakásért a kerthasználattal együtt 20, azaz húszezer koronát fizet az idényre. A kereskedő egész csokor tubarózsát tartott a kezében és arról tanakodott szomszédjával, hogy melyik rózsának szebb a színe. Ennek megtárgyalása után rátértek a nyári programja megvitatására. A kereskedő kijelentette, hogy bár igen kellemes a Zugligetben, de azért három hétre mégis lemennek a Balatonra. Ez a mostani állapot mégsem pihenés az ő számára és a felesége is vágyakozik a társaság után. Ismerőseimtől hallottam, hogy a kereskedő nemrég nyitott üzletet és a háború alatt valamelyik katonai irodában volt alkalmazva. Ahogy leszálltam a vihl•nősről, egyik ismerősömmel találkoztam. Erdélyi menekült tisztviselő az illető és pedig a ranglétra nem épp alsó fokáról. Panaszkodik a helyzetére. Hatodmagával egy harmadik emeleti kétszobás lakásban kucorog. Amikor gyermekei felől kérdezősködtem, arca elsötétült. Kettő betegeskedik, ami nem is csoda, vérszegények nagyon a hiányos táplálkozás és a városi levegő miatt. »Dehát mit tegyek? — mondotta lemondóan. — Azt belátom, hogy az állam jobb fizetést adni képtelen, hiszen "elég a gondja az államháztartásnak magának is. De a fizetésemből kellőképp megélni nem tudok. Igényeimet a nullára szorítottam. Újságot sem veszek már mindennap, hanem hivatalnoktársaimmal beosztottuk, hogy — hát gyógyítsuk! melyik napon melyikünk veszi meg. Azt az egyet olvassuk aztán valamennyien. De lerongyolódom. És érzem, hogy gyengülök.« Megfigyelésemnek tárgya tehát e két alak volt: a kereskedő, aki 20 ezer koronás nyaralólakást képes tartani, Balatonra megy még innét is nyaralni, tubarózsák színe a legnagyobb gondja — és az előkelő hivatalnok, aki összezsúfolt lakásban nyomorog, gyermekei betegesek a táplálékhiány miatt és jómaga is lerongyolódik, elgyengül. Gondolkoztam aztán rajta, hogyan lehetne e bajon segíteni. Mert ez a két típus bizony a társadalomnak igen nagy baját tarja élénkbe. Szöget ütött a fejembe, hogy rendes haszonra dolgozik-e az a kereskedő? Az erkölcs szabályai keretén belül bonyolítja-e le az adás-vételeit. Ha erkölcstelen módon kereskedik, azaz túl nagy hasznot vesz, ha csal és lánckereskedik, átdrágítva manipulál, akkor meg kell valahogyan szorulni a tisztesség határai közé, és azt gondolom, ha így rendbeszorítanák, maradna még annyira, amennyiből tisztességesen és rangjához mérten megélhetne és a keresztény erkölcs nélküli kereskedelem megszorításával (tisztelet azoknak a kereskedőknek, akik most is a becsület útján haladnak) javulna az általános társadalmi helyzet és mégis csak könnyebb megélhetése lenne annak a hivatalnoknak is. Ha még erkölcsös alapon mégis akkorra hasznot képesek elérni a kereskedők, hogy annyira túlságosan bő, kényelmes életre, élvezetre telik, akkor meg ez annak a tanújele, hogy a kereskedelem terén könnyen keres ma az ember. Akkor meg elférne azon a pályán jó egy néhány még. Minek tehát annyi hivatalnok, hogy minden régi íróasztalra kettő jusson belőlük. Minek nyomorogjanak a kalamáris és tolltörlő mellett, amikor a kereskedői pályán, vagy akár más pályán hús is kerülne a kenyér mellé? A gondolkodásomat azonban keserűség váltja fel. Nem látható sehol sem a társadalom e nagy bajainak kellő orvoslása, de sajnos még kellő megismerése, sőt elismerése sem. Pedig pedig ennek nem jó vége lesz így! A jövő reménysége. Hogy az utóbbi esztendők zivatarai, különösen a kommunizmus minő rombolást vitt véghez a lelkekben, annak legkiáltóbb bizonyítéka a gyermekerkölcsök nagyfokú megromlása. Amíg a régi békeévekben csak kis százalékban voltak képviselve a fiatalkorúak bűnügyi statisztikában, ma számuk igen megnövekedett, s lépten-nyomon találkozunk bűnöző gyermekekkel. Nemrégiben is egy ilyen, apró gyermekekből álló tolvajbandát tett ártalmatlanná a veszprémi rendőrség. Egy 14 éves kislány vezetése alatt még három egészen kis gyermek, — akik között az egyik csak 3 éves — belopózott a helybeli gőzfürdő kapuján akkor, amikor a mit sem sejtő tulajdonos is a fürdő előtt üldögélt. A vezető kislány ekkor feltolta a pénztárfülke kisablakát s azon benyúlva, kasszából mintegy 450 korona készpénzt kia emelt, majd a gyerekek futásnak eredtek. A szomszéd udvarban volt aztán az osztozkodás, ahol a kislány 20—20 korona províziót juttatott statisztáló bűntársainak, a többit pedig magának tartotta. A gyermekek a lopott pénzen mozijegyet, cukrot stb. vásároltak. Az ember önként felsóhajt ennek hallatára: Lesz-e gyümölcs a fán, amelynek nincs virága? Vajjon milyen lesz ez a magyar jövő, ha a jelen ilyen? ■» ■.». ■ Íí.r: fcÜÉÉÉi BÉÉ v ' 1 '•> Egy megtért protestáns püspök. Óriási részvétel s a katholikusok «remek érdeklődése mellett tartotta meg a newyork székesegyházban első szentbeszédét Kinsmsuii Frigyes József, egykor a newyorki anglikán episkopális egyház püspöke, aki 1919. április 2-án a katholikus egyház kebelébe lépett." Az angol vértanuk szenttéavatását kérik. Londonból jelentik" A westminsteri bíboros érseknek a katholikus hittudósok bizottsága emlékiratot nyújtott át, amelyben arra kérik a bíborost, hogy kezdeményezze a Szentszéknél az angol mártírok szenttéaválási perének felvételét. Mint ismeretes, 252 angol katholikus szenvedett hitéért vértanúhalált Angliában a két évszázados üldözés alatt. Az angol protestánsok a vélemény szabadsága és a szabad kutatás ellenére kivégezték a katholikusokat. Utolsó vértanú Olivier Plunkett barmagh érsek volt, akit 1681-ben végeztek ki s akit XV. Benedek pápa 1920-ban boldoggá nyilvánított. A vértanúk legnagyobb része a douay-i kollégium tanárai és növendékei közül került ki, amelynek egyedül 126 mártírja van. Az oxfordi egyetem 152, a cambridgei 11 vértanút jegyzett fel. A római angol kollégium egykori növendékei közül 84-en haltak meg hitükért Angliában. A valladolidi kollégium 23, St. Omer kollégiuma 16 vértanút mutat fel, hét mártír pedig a sevillai egyetemet végezte, az angol mártírok ügyét Rómában Gasquet bíboros vette át.. Az eddig ismert mártírok közül 142-en londonian haltak meg , igen sokan Tyburn-ben. H Fiuk! Lányok! (Pályaválasztáshoz.) Sokan végeztek az idén. Igen sokan pályát választotok. A pályaválasztás dönt az ember földi és régi boldogsága fölött. Hozzátehetem, hogy mostanság dönt a haza sorsa fölött is. A múltban a pályáját választó ifjúság is döntött hazánk jelen sorsa felett Nagyapáink és nagyanyáink könnyelmű pályaválasztása lett nem utolsó helyen oka hazánk jelen tönkremenésének. A pályaválasztás lényegesen fontos két irányban; az egyik: dönteni kell, várjon különös szolgálatra — papi, szerzetesi, apácai és hasonló pályán — hív-e az Isten? Vagy nem? S az utóbbi esetben helyesen a fő családok alapításán és felemelésén kell dolgoznom, mert ez lesz a hivatásom. Vajjon egyházi vagy világi pályára lépjek-e? — ez lényegesen fontos dolog. A múltban a világi pályákra lépő ifjúság semmit, vagy alig törődött a gyakorlati életpályákkal A legtöbben az u. n. úri pályákra mentek, főleg hivatalnoki, tisztviselői pályákra. Jó volna, ha erre 5—6 évig senki se menne. Elviselhetetlenül elég van ebből az osztályból. Azok, akik eddig ilyen pályákra gondoltak, nagy hazafias dolgot cselekszenek, ha az ipari, kereskedelmi, pénzügyi, gazdasági szakpályákra lépnek. Ne is álmodjatok arról, kedves ifjú barátaim, hogy a ti harátok valamikor is zsidómentessé válik, ha nem özönlitek el ezen szabad pályákat csakúgy, amint azt megtették a zsidók. Amellett pedig iriggj tapasztalt öreg, jó barátodnak, nekem, hogy ezen pályákon hangyaszorgalommal biztosan jómódba fogsz jutni. Ezeken a pályákon délutáni 3—4 órai munkáért többet kapsz, mint egy egyetemi tanár, egy főigazgató, vagy kúriai bíró, vagy ezredes. Valid velem együtt: »Talpra magyar, ki az üzletvilág, e nélkül, hidd el, elveszett hazád!« (Olvasd el erről kis könyvemet A magyar nemzeti ipar és kereskedelem. Ara 7 korona. Kapható: Budapest, Mikszáth Kálmán tér tér 3. Kordánál.) Ss ti, serdült lányok, testvéreim! Legyetek már egyszer ti 13 okosak, ha már felsőbb tanulmányokat végeztetek, s ne engedjétek magatokat vitetni a libamódra susogó, ilyen-olyan modern áprilisi idő szellője irányában. Tudjátok-e, mi a mi létünk legutolsó gyökérsejtjéig menőleges legnagyobb nyavalyánk? Nincsenek anyáink, nincsenek jó háziasszonyaink, nincsenek jó gazdaasszonyaink. A mai serdülő, eladólányok közt 100-ből alig van 2—3, aki ért valamicskét a gyakorlati háztartáshoz, a spájzhoz, a pincéhez, a főzéshez, mosáshoz, varráshoz, szabáshoz s egyéb az igazi családban szükséges kézimunkákhoz. Én ezt tudom, szememmel látom. Megverte az Isten azt a fiatal embert, aki ma egy iskolázott leányt feleségül vesz! Koldusbotra jut. Odajuttatja a felesége. Rémségesen rossz a mai leányiskoláztatás és nevelés az egész vonalon. A női eredeti boldog hivatásra — az anyaságra, gazdasszonyságra, háziasszonyságra még pitymallik módra sem nevel. Pedig a jó asszony gazdagsága a családnak, s az összes jó asszonyok gazdagsága az országnak. Ezt én tudom, __ ezt én látom] Nekem ne bizonyítgasson mást bárki, mert azt mondom neki: vissza a lőcslábbal! Lányok, ha szeretitek jövőtöket és harátokat, ám erre teljes eszetekkel, komolyan rágondoljatok. Ha mégis valaki közületek, néhányan vagy sokan, kenyérkereseti pályára lépni kényszerültök, úgy ti is a mentői gyakorlatibb pályákra gondoljatok, a hivatalnoki pályák legyen H [UNK] Hl