A Szív, 1921-1922 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1921-09-03 / 1. szám
apátplébános, dr. Wiener Tibor és Kreberz Sándor hitoktató, Soroksár: Rusch Gyula s. lelkész, Szarvas: Fetzer József plébános, Szente rornya: Krajnik György plébános, Szikszó: Dr. Szén József s lelkész, Újpest: Dr. Marazséti Béla prépost, Fekete Ferenc és Fekete András hitoktató, Vác: Herhoí Mátyás s. lelkész és Nagy Géza s. lelkész, Zsámbék: Dezső József zárdai lelkész és Budapestről többen. Zárdák: P. Sinkovich Frigyes ferencrendi szerzetes Szeged, Khöler Ferenc lazarista Piliscsaba. Irgalmas nővérek: Budapest, Békésgyula, Fehérvárcsurgó, Piliscsaba, Kapuvár, Várpalota, Vác, Veszprém, Tapolca, Gyöngyös. Szatmári irgalmas nővérek: Adony, Esztergom, Győrszentmárton, Jászberény. Iskolanővérek: Budapest, Félegyháza, Kalocsa. Isteni Megváltó Leányai: Budapest, Budakeszi, Ercsi. Keresztes nővérek: Kóka, Lovasberény, Zsámbék. Ferencrendi nővérek: Szalvatoriánok, Sion, Szoc. Misszió Társulat, Sacré Coeur Budapest. Tanítónők, tanítók és gárdavezetők: Gallér Józsa, Enyedi Margit, Szőllősy Ernőné, Fenyvessy Teréz* Szeged. Balázs Ilona,Gaál Ödön Kalocsa, Révész Boriska, Balassy Etel, Árendás Karolin, Kiss Gellért Kecskemét. Stampf Stefánia Díszei, Kardics Margit Ikrény-őszhely. Boros Paula ,Vise ó rád. özv. Laskayné, Löd Anna, Rácz Rózsi Piliscsaba. Pechán Ilona, Szűcs Mária, Sebestyén, Mária Szolnok. Fodor Mária Besenyőtelek. Fodor Klára Kompolt. Szebeni Anna Endréd. Zsoldos Teréz Városiód. Horváth István Békéscsaba. Bónis Ilona Sátoraljaújhely. Hunyady Teréz, Szekeres Anna Cegléd. Karakáni Lili, Siska Ilona, Domok Anna Debrecen, özv. Soltésznél Esztergom. Hibrandt Ida Aszódy Mária Szentandrás, Orosháza. Bagó Margit Rókus hegy. Csiszár Ida Vác. Kriss Olga, Borsos Katalin Mezőhegyes. Szenesi Matild Veszprém, Kubinyák Margit Halas. Ignáci László, Bajknay Margit Rákospalota. Printer Pál, Kovacsik Olga és Erzsi Szarvas. Dúli László Kántorjánosi, Kodlacsik Ferenc Csorvás, Demeter Berta Püsökladány, Pintér Erzsi Félegyháza, eszter Erzsi Tapolca és többen Budapestről és környékéről (Rákospalota, Csepel, Kispest). Ezenkívül Szeged, Félegyháza, Dévaványa, Diósd, Szolnok, Kalocsa több résztvevővel is képviseltette magát. Gyermekek is mintegy S0 képviseltette magát. Gyermekek is különböző helyekről mintegy 50-en voltak. (Részletesen lásd Gyermekrovatban). Megnyitó előadás: 22-én d. u.5 órára zsúfolásig megtelt a Kongregáció-Otthon kápolnája. Buzgó szivekből hangzott föl a Veni Sancte! mely után a nagyterembe vonultak a résztvevők, ahol az előadásokat tartották. A kápolnától a teremig szívgárdisták állottak sorfalat, akik virágesővel árasztották el a vidéki vendégeket, a terem ajtajában pedig a Jézus Szive Szövetség énekkara dallál fogadta őket. A kurzus az apródnak öltözött »Szív Gabi« szivgárdista alkalmi bájos üdvözlőversével kezdődött, amely után_Biró Ferenc S. J. tartotta meg a megnyitó-előadást, melynek tárgya «A Jézus Szive-tisztelet országos missziója» volt. Rámutat az előadó a magyar nemzet fatális hibáira, melyben szegődünk. A legnagyobb magyar, Széchényi szagaival élve, felsorolja nemzet bűneit, a magyar nép hiúságát, szemére veti állhatatlan, lobbanékony természetét, a közismert magyar urhatnámságot, a komoly munkától való irtózást, az egymás ellen való agyarkodást, irigykedést, és aszályt, uralkodási vágyat. Ezen bajok pártaiellenszere, orvossága Krisztus alázatos Szive vérével beoltani a magyar vért, hogy az isteni nedű átmenjen vérünkbe. Rossz a mi szivünk nagyoké, azért rossz Magyarország; kell tehát ereszt, kell szenvedés, hogy megjavuljunk, s Amint minden idők bajára megvolt az orvosiság, s annak idején a kereszt jelét adta az Isten, amelyben győzünk, úgy jelen korunk győzelmi jele a Szív, Jézus Szive. XIII. Leó pápa a XX. század kapujára azt írja fel: «A XX. század Jézus szentséges Szívének százada lesz. A szentséges Szív rejtett kincseit a mi időnkre tartotta fenn, amikor a megvénhedett világ szeretetében már kihűlt. Mi életesebbek alig fogjuk megérni a márciusi szellőt, amely átváltoztatja Magyarországot, de ártatlan gyermekeinket vesszük karjainkra nap-nap után és nyújtjuk át Jézus szentséges Szivének, hogy az ő «drága kincseiért» kegyelmezzen nekünk, mert ez a szentséges Szív van hivatva Magyarországot újra feltámasztani. A nagygyűlés táviratban üdvözölte a Hercegprímást és pápai nunciust. A Hercegprímás Ur Főmagasságától még a gyűlés tartama alatt megérkezett a következő ái-sz: 2645/92. szám. Tisztelendő Alijat Az a fontos és nagy munka, amelyet Jézus Szive 1 folyó hó 22—39-ig tartó hetében a Szentséges Szív cultusának terjesztése és mélyítése érdekében oly buzgón kifejtenek, főpásztori szivemnek nagy örömére szolgál. Ez okból az összes egybegyűlteknek szívből küldöm főpásztori áldásomat és ha én kérem Istent, hogy Szentséges i [UNK] v. Szive tiszteletének terjesztésén , fái napok munkáját sok áldással és kegyelemmel kisérje. 'többiben mágttiiut ájtatos imáiba ajánlottan vagyok ! Esztergom, Hifi. augusztus hó 33- án. TiszteMmséged odatartjja Csernoch János bíbornak, hercegprimás. Az elhangzott tartalmas előadások kivonatos közlését a jövő heti számunkban folytatjuk. A gyakori szent áldozásról. Sokszor hallani panaszt a napi áldozóikra: »Napi áldozó és mégis ilyen. Lám X. mennyivel jobb, erényesebb, pedig ritkábban jár áldozni.« .Sokszor pedig maguk az áldozni járók panaszkodnak: »Most olyan közönyösen megyek áldozni. Azelőtt ritkán jártam, milyen nagy nap volt nekem a sz. áldozás napja.« I. Mind a kettőnek megfelelünk. Az Lr Jézus a legm. Oltáriszentséget lelki tápláléknak rendelte és nem rendkívüli csodaeszköznek. Ép úgy, mint ahogy az étel fentartja az életet, de rendkívüli csodákat nem eszközöl. Egy gyönge, beteges szervezetű ember ha állandóan jól táplálkozik, éles, de mégsem lesz olyan erőteljes, mint egy erős, egészséges testű valaki hiányosabb táplálék mellett is. Most hát azt mondjuk, hogy az a beteges ember ne táplálkozzék úgy, mint eddig, mert úgy sem lesz olyan szép, erőteljes, mint a másik? Bolondság volna ilyet mondani, mert ha gyengébben táplálkozik, egészen tönkremenne. Viszont a gyengén táplálkozó másik, ha többször enne még sokkal szebb, erősebb, derekabb lenne. Kell-e ennél világosabb bizonyíték. Ha gyarló embert látunk a napi áldozók közt és erényes embert a ritkán áldozók közül, így okoskodjunk: — Az első olyan gyarló, vétkes, rossz hajlamokkal teli ember, hogy a napi szent áldozás nélkül egészen tönkremenne, elzüllene. Csak áldozzák gyakran, mert ez tartja meg benne a lelket. A másik pedig jólelkű, jóindulatu, erényes valaki. Ha ez még naponként áldoznék, micsoda tökéletességre, hősi erényekre vinné, azért hassunk oda, hogy szép lelki életét a gyakori sz. áldozás kegyelmeivel még jobban fejlessze. Ez a helyes okoskodás, nem pedig az, hogy elég jó így is, ne legyen még jobb a gyakori sz. áldozás által, az előbbi pedig úgy se lesz nagyon jó, hát azért inkább egészen zül Hüséges szív. Rátarti leány volt a Nagy Tera. Nem csoda. Szép leány is volt. Sudár, mint a nádszál, hajfonata, mint az aranykalász. A többi lányok is mind a Nagy Terához akartak hasonlítani. Már akkor is, amikor a Tera még iskolás , Tercsiké volt. Akkor is neki volt legszebb pántlika a hajában és legszebb rózsás szoknyácskája ringott a derekán. A többi kislányok mind azt nyafogták otthon: — Olyan pántlikát, olyan szoknyát vegyen édesanyám, mint a Nagy Tercsikéjé! Tudta ezt keresi és otthon eldicsekedett vele. — Édesanyám! A lányok mind hozzám akarnak hasonlítani. _ Tercsi anyja, ahelyett hogy kiverte volna belőle a hiúságot, ráhagyta. Mikor felserdült szép, sudár lánnyá, akkor is a legszebben öltöztette, legfinomabb kelengyét készítette neki. A nagy lányok megint csak ámulták Terát. Próbálták úgy tartani a fejüket, úgy járni, úgy táncolni,ogy dalolni, úgy öltözködni, mint a Nagy Tera. Mert annak ám minden úgy illett, hogy gyönyörűség volt nézni. Tera megint csak eldicsekedett otthon. — Édesanyám, látta a lányokat? Bacsó Kata épp oly rózsás pruszlikot varrt, mint az enyém. A Fekete Marcsa pedig megkért, tanítsam meg neki a nótáimat. Mind hozzám akar hasonlítani. is Felkacagott, mint az ezüst csengő. És igaza volt. Titkon azt sóhajtotta valamennyi lány: — Hej, csak a Nagy Terához hasonlíthatnék! Még jobban vágytak erre, amikor a falu legszebb, legderekabb legénye váltott vele karikagyűrűt. Hamarosan menyecske lett a terából. Persze, most a menyecskék, asszonyok kezdték utánozni a Terát. Olyan bútort vett, aki tudott, úgy állította be a szobába is, ahogy a Teráéknál. Tera büszkén nevette őket. — Látja? — dicsekedett most már az urának is. — Hogy szeretne hozzám hasonlítani a többi asszony! Nevettek. De egyszerre csak elfojtotta valami a kacagásukat. Kitört a háború. Elvitték a Tera szép fiatal urát. Sokasszony urát vitték el a faluból. Akié mégis otthon maradt, az már nem akart hasonlítani a Terához. Az elsők, akik nem kívánták a hasonlatosságot. Jött azután több is. Egy napon megbetegedett Tera édesanyja. Tera nem tudott jól gazdálkodni. Sőt akkor látta, hogy ura sem tudótt volt. Elúszott ez is, az is. A nagybeteg mellől lekerült lassan Tera fejéről a selyemkendő. Egyszerű, fekete posztókendővel kísérte anyját a temetőbe. Pár nappal rá jött még a hír, hogy Krasznik mellett elesett Nagy István szakaszvezető, a Tera ura. A menyecskének majd megszakadt a szíve. Úgy járt-kelt, mint a félhalott. A templomban sem talált balzsamot fájó sebére, mert nem tanult meg szívből imádkozni a sok hiúság között. Kétségbeesett, jajgatott. Már szegényesen járt, kopottas ruhában. Csak eggyel tudták még vigasztalni. Na, nézz lelkem arra a te gyönyörű fiacskádra. Hát nem elég vigasz ő neked? Bezzeg, most már senki sem akart hasonlítani Terához. Ments Isten, annyi bánattól és nyomorúságtól. Csak a gyermektelen Kaszásné vágyott még olyan lenni, mint Tera, ha őt karján a kisfiával látta. — Oh, bár én is úgy állhatnék kisbabával a karomon, mint Tera. Nem bánnám a szegénységet sem ,s egyszer ezt is elvette az Úr. Kemény volt a próba. Csoda, hogy egészen meg nem tört Tera szive a kis koporsó felett. Maga is kívánta, bár szakadna meg, mert borzasztó igy élni! Eszibe jutott boldogsága... Hogy akad mindenki olyan lenni, mint a Nagy Tera! És most irtózva mondják: — Csak a Nagy Terához ne váljak hasonlóvá! . ..‘! Külsőleg is lefogyott, megcsufult a nemrég még oly szép menyecske. Alig járt, csak úgy, húzta magát. Mégis csak bevonszolta magát egyszer a templomba. . . Mária-ünnep volt, épp prédikáció. Szűz Mária szivéről beszélt a pap. E szavakra jött be épp Tera, t »Szűz Máriának nem kellett volna szenvedjenie. De vállalta a szenvedést, hogy hasonló legyen hozzánk. Fájdalmas anya lett a többi fájdalmas anyákért, engedte tőrrel átverni szivét, hogy hasonló legyen a sok tőrrel átvert szívű emberhez. A többire már nem figyelt Tera. Hulló könnyekkel borult a mellékoltár Mária-képe elé. Könnyei még folytak, de szive már kezdett megnyugodtak Talált egy szivet, amely most is, sőt éppen most a fájdalomban akar hozzá hasonló lenni, hogy vele együttérezve megvigasztalja. Talált egy anyát, aki azt mondja nekit : Vigasztalódj lányom, hiszen hasonlók vagyunk. Hasonlít a tőrrel átvert szivünk.« Azóta Tera naponként a templomba jár. Eleinte csak a Szent Szűz képéhez, de később a Szent Szűz elvezette az oltárhoz is. ‚s az égi kenyér új életet nevel a megtört lélekbe. Most már nem azt keresi, hogy ki akar hozzá hasonlítani, hanem ő akar hasonlítani szívében, a szenvedőjseket megnyugvással viselő, szelíd és alázatos Jézus Szivéhez. I I