A Szív, 1921-1922 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1922-06-24 / 43. szám

2. oldal 'zmmwíMeJ^S§ily nyara. Kevéssel célja előtt a szörnyű hideg­től meggermedten összeesett. Kisfi­a szintén ájultan rogyott melléje. Amikor egy órával később arrajárók a szerencsétlenekre bukkan­tak, a kisfiú már álélt volt. Két asszony, aki együtt ért az ájultakhoz egy N—t 'Antal nevű hosszuperesztegi földmivessel, kérte a kocsi­ján haladó N.-t, venné fel a fagy áldozatait, talán igy megmenthetők lesznek. N. megtagadta a kérést és ennek következtében a kis Czeg­­lédy-gyerek elpusztult. A biróság — nagyon helyesen — gondatlan­ságból elkövetett emberölés vétségében bűnös­nek mondotta ki N.-t és hatezer korona pénz­­büntetésre ítélte. 99SsivpF&gramm.SS Jézus Szivének ünnepén a Mester lángoló Szivére esik pillantásunk és ajkunkon e kérdés fakad: — Mi vagy te nekünk Szent Szív? Ha belemélyedünk a Sz. Sziv-tisztelet elmé­letébe és gyakorlataiba, akkor a válasz három pontot jelöl meg nekünk. » Jézus Szive minékünk valóság, lelkűlét és életirány. Először is valóság. Mert Jézus Sávé nem jel, nem kép, nem tan, hanem valódi, élő, istenemben szív, amelyet magunkévá akarunk tenni,s mellyel a valóságban egyesülni akarunk.. A­z élő­­ Szív a Iegm. Oltáriszentségben dobog, ezen egyesülés a s­zentáldozásban történik. Em­ber és ember szoros szeretetviszonyánál is használjuk e kifejezést: Sziveik összeforrnak. Náluk csak képlet, nálunk valóság, Jézus Szivé­vel a valóságban összeforrunk a sz. áldozás által. A Jézus Szive-tisztelet egyik programm­ ji­mtja tehát a gyakori sz. áldozás, encharisztikus élet, és Másodszor a Jézus Szive-tisztelet az Isten emberszeretet lelkületének elsajátítása, együttérzés a szenvedő Jézussal és ezen lel­­kületből fakadnak az áh­itatgyakorlatok. A másik programra pont tehát mélyebb lelki é­let, mely a szereteten alapszik és gyümölcseiben is szeretetet teremt Ez alkalommal bővebben akarunk szólni a harmadikról: az életirányról. A Jézus Szive-tiszteletben együtt tiszteljük az Ur Jézus szeretetét és testi szivét is. Tehát egy lelki tényt és az anyagot, Sőt magát az anyagot, a szivet választjuk ki arra, hogy mintegy abba zárjuk bele, vagy aköré cso­portosítsuk az Ur Jézus szeretettényeit. Íme az anyag felmagasztalása ez a lelkiség által. Ugyanez volt isten gondolata a teremtésnél A testbe lelket lehelt, s ez volt a megváltás gondolata is: a szeretet megtestesült, anyagba költözött. Első esetben az ember eltért isten gondolatától. Az anyaggal megrontotta a lelket és Jézus visszaállította az eredeti isteni gon­dolatot. Istennel ugyanazon lelke felmagasz­­talta testének anyagát is Az Ur Jézus gondolata tehát nem az volt, hogy megsemmisíti az anyagot, hanem, hogy megszenteli. Mivel? Azzal, hogy az anyagba, testbe és az anyaggal, testtel­ folytatott munkába is beleviszi a szivét, a természetfölötti szere­tetek Oh, ha ezt megértené a világ! Megtalálná a társadalmi bajok orvoslását, amelyre"gyógy­szert se orvos­, se tudós, se­­ államférfi" nem találj Mert mi a jelen társadalom két legna­gyobb nyavalyája? Az erkölcstelenség­ és­ anyag körül lázongó társadalmi harcok. A kettő tá­volít el Istentől és e kettő vis­zi gyűlöletbe egymás iránt is az embereket .Annak nem kell Isten, aki a test Szenvedélyét megfékezni nem akarja és aki anyagi javakra, előnyökre vágyik, akár bűn vagy lázadás árán is. ÉS­­ az gyűlöli embertársát, aki másnál látja azt­ a személyt, vagy azon anyagi javakat, amelyre ő vágyakozik. Hol az orvosság? Öljük meg a testet, amely­nek vágyai vannak és dobjuk el az anyagot, amely bűnre csábít? A tévtanítók szerint mi ezt prédikáljuk. Pedig nem igaz! A mi­­ taní­tásunk ez: Szenteljük meg a testét és vele a vágyakat. „Szenteljük meg az anyagot és azzal az anyaggal való foglalkozást is. A test vágyait beleállítjuk a természetfö­­lötti szeretet szolgálatába. Mig ifjú véred lo­bog, lelked elé állítod a házasság Szentségi célját. Szerethetsz te ifjú és szerethetsz te leány, csak a természetfölötti szeretet céljával adott házasság gondolata legyen a célpontotok. Szeress te férfi és szeress te asszony, kiket a szent irigy már összeköt, e szeretetben a test is szolgálhat, de e szolgálat gyümölcse a természetfölötti céllal született gyermek le­gyen. Midőn az anya gyermeket hoz életre és azt a keresztségben Istennek ajándékozva istennek neveli, kiragadja a testnek anyagát ist a Sátán karmai közül és Istennek áldozza. Jé­zus munkatársává lesz és megszentül hivatá­sában, íme a szivprogra­mm­ harmadik pontja: tiszta és szent családi élet Ugyanúgy kell kivenni a világ többi anyagát is a démon kezéből. Lehet dolgozni az anyag­gal, szaporítani és gyűjteni azt, de e munkában benne legyen a természetfölötti szeretet, a Szív. Tehát először is istenszeretet. Ha nem sikerül, ha csapás ér, ha szegény maradnék, abban is meg tudok nyugodni, mert Isten rendelte így, és én szeretem Istent. Isten is szeret engem, tehát, tudom, hogy ezt is általam most még fel nem fogható szeretet okból engedte meg. Ha másnak jobban sikerül, ha másnak több van, nem bánom. Mert szeretem felebará­tomat és örülök javának. E készség mellett azután bátran szorgoskodhatom az anyag kö­rül. Sőt kell is tennem: szeretetből. Az apa fejlessze gazdaságát és az asszony­­ háztartását: szeretetből a gyermekért. A gyermek haso­gasson fát, hordjon vizet, mosogasson edényt: szülei iránti szeretetből. A legény szántsa a lóidőt, a leány arassa a búzát, hogy ha irigyre lépnek, legyen mit gyűjteni, legyen miből ott­hont alapítani: egymás iránti szeretetből. Tör­jük a rögöt, hogy búzát teremjen a szegény­nek, akit megszánunk: szeretetből. Emeljünk gyárakat, alapítsunk ipartelepeket, szőjjük lent, és a kendert, hogy legyen becsületes ma­­­gyar keresztény ipar, mely sokaknak fog mun­kát adni, akiknek segíteni­ akarunk szeretetből. Álljunk a pult mellé,, nyissunk boltot, for­gassuk a pénzt, csináljunk keresztény kereske­delmet, hogy nekünk is­ legyen pénzünk, mellyel sok jót tehetünk: szeretetből. íme az anyag és a munka beleállítva a szeretet Szol­gálatába. Emberszeretetből, s mivel az ember­ben Jézust szeretjük, Is­ten szeretetből. Ezzel szentül m­eg az anyag, igy lesz imádsággá a munka. A szeretet gy­akorlati­assága, praktikus Szeretet,' ez a s­zivprogramm negyedik pontja. Az Ur Jézus megértő Szivét' követi program­­műnk. Mert ő mondotta az utolsó vacsorán főpapi imájában tanítványairól: «Nem azt kérem, hogy elvedd őket a Világból, hanem, hogy meg­őrizd őket a rossztól­.. Mi sem akarjuk hívein­ket kivenni a test és anyagvilágból, hanem a rosszat vetjük ki abból és magát a testet és anyagot­ megszentelve, Istennek ajándékozzuk. Ez az igazi élet. Éz­ pedig a szeretetnek élete,­­ Ez lehet a szív élet?, jézus Szerető szívvel ! Názáreth családi életében, jézus szánakozó szív­vel, amint nyavalyát gyógyít, jót tesz és meg­­t­­aporitva az anyagot kenyérrel, hallal, meg­vendégeli a puszta éhezőit, Jézus szerető, utánuk vágyó Szívvel az Oltáriszentségben és lelkünket alakító, megértő, irgalmas Szívvel mi­­bennünk, — íme, ez nekünk Jézus Szive! -e­ rsÄiw ó-isa»« o-sese-s *«>»»■* ♦«**>■* *-as A Szent Szív szenvedése!. Egy hires író mondotta egyszer: — Ha az emberek kívül hordanák a szivü­ket, mennyi szenvedést kellenne rá mink! !is egy valaki meg is tette azt, hogy kívülről mutatja Szivét szenvedéseinek megmutatása vé­gett. Ez a valaki az Istenember: Jézus Krisz­tus. Alac. sz. Margit előtt úgy jelent meg, hogy kívül van a Szive és rajta a­ szenvedés­ jelképei. Miért tette ezt az Úr? Mert az emberek valahogy megfeledkeznek az Úr Jézus Szívének fájdalmairól. Testi szen­vedéseire még gondolnak: valamicskét, n­a fe­születre néznek, vagy nagyböjtben, vagy nagy­pénteken, de Szivének szenvedéseire alig! Pedig az Úr a megváltás nagy művében Szivével is szenvedett! Lelki szenvedései nagyobbak volta­­ testi szenvedéseinél is. Pillantsuk csak át életét! 30 éven át a nazareth­i hajlékban testében még nem szenved, de Szivében már igen. Előre látja a keresztet, szenvedésteli hivatását. Ráül lelkére a világ bűneinek "tiszta átlátása és — mind­ez utálatos szörnyűség, melytől tiszta Szive irtó­zik s amelyekért neki kel­l elégtételt adni. Fo­kozódnak Szivének szenvedései három év nyil­vános működésében. Jótetteivel hálátlanságot arat, szülőföldjén megvetik, jótetteit ellenséges­kedéssel visszonozzák, ármánnyal környékezik, félreértik. Legkedvesebb tanítványai, Szive apos­tolai is eleinte mennyire közönyösek, önzőek, meg nem értők­. Panaszra fakad az Ur ajkai .. .­­­ 1922. junius 24. y//////^. /%­/s/s//7/v?y/w/&Av/o »meddig kell elviselnem benneteket?!« Egy,van, aki megérti: Szűz Mária és őt, az­­ egyetlent, el kell hagynia hogy hivatása érdekében. Sirni látjuk az Evangéliumban, de mosolyogni soha. Őmagáról mondja: szomorú az én Szivem­ mind­halálig. Az utolsó vacsorán Szivének fáj a bucsuz­­kodás, sajnálja kedveseit. Összeszorul Szive, ha tudásra, az árulóra néz. Azután következik­ a rettenetes nagycsütörtöki éj, midőn a Szív fájdal­mai sajtolunk testéből is vércseppeket és a szivet­­tépő, fájó csalódás: apostolai alszanak szen­vedései mellett, majd Judás elárulja, minden választottja elhagyja és egyedül marad a gyű­­­lölködők között. Kezdődnek a testi szenvedések is, de ezeket kisérik a lelkiek. Legjobb barátja megtagadja, szerettei nem közelítenek, a tömeg, mellyel annyi jót tett, halált kiált rá és ő, ki annyira vágyik a szeretetre, körül van vele gyűlölettel. Minden testét ért csapás, Szivét is éri, mert szeretetét bántják, ostorozzák vele. Minden gya­lázat, megszégyenítés Szivére ül. Nem érezted még, hogy ha megszégyenitenek, sajog belé a szived? Kénytelen látni és segítség nélkül hagyni szeretett Anyjának szenvedéseit. Végül pedig, hogy minden emberi szenvedés elvise­lésére példát adhasson, isteni természetét annyira visszavonja, hogy előtérben áll egészen az emberi természet, melytől pillanatra az isten is visszavonul. Érezhetjük a lelki élet legnagyobb szenvedését, midőn úgy érezzük, mintha elha­gyott volna az Isten. Jézus is érzi, de akarata ra­gaszkodik Atyjához, kinek kegyeibe ajánlja­ lelkét. S hogy belső szenvedéseinek örök jelét hagyja, testi Szivét lándzsával átszuratja. E savseb hirdeti Jézus Szivének szenvedéseit. Ha belső lelki bajok, nehézségek, Szenve­dések gyötörnek, ha nagyon fáj a Szived, e sebre tekints és Jézus Szivétől tanulj szen­vedni nemcsak testben, hanem Szívben, lélek­ben is. Szent Ottó (Junius 30.) Bambergi püspök volt; a 12. században élt. Különösen arról volt híres, hogy' mindenét ad’,, adta a szegényeknek.­­ A szegénygondozást azonban rendszerhez fö­­tötte. Egyházmegyéje minden szűkölködéjérő i­s listát vezetett, itt föl volt jegyezve, hogy me­lyiknek mire van és mire volna főleg szüksége. Egy napon igen szép halat hozott valaki neki ajándékba. Megkérdezte, hogy mibe került. A­mikor meghallotta, hogy egy forintba, nem fo­gadta el, hanem így szólt: — Drága étel ez az én számomra. Van néhány beteg a szegényeim között. Elkészíttetem azok­nak. Nekem elég jó lesz más olcsóbb étel is. •* Szent Ottó­ nem feledkezett el Jézus szaváról, amellyel az irgalmasságot dicsérte és lelkünkre kötötte. Luther a pápa tekmtélyéről. Nem érdektelen tudni, mit irt a protestáns val­lás kezdeményezője Luther Márton a pápáról. Luther Márton, miután a wittenbergi­ templom kapujára kifüggesztett tételeivel megtámadta a katholikus Nal­ast, utána maga is meghökkent. A pápához irt igazoló levelét így fejezte be: ».... Szentséges Atyám! lábaidhoz borulok, mindazzal, amivel bírok; életem, halálom kezeid között van. Fogadj el vagy tagadj meg, hagyj jóvá vagy­ kárhoztass, tetszésed szerint és én engedelmeskedni fogok szavadnak, mint Krisz­tusénak, aki elnököl és beszél a te személyedben..« Ezek Luther szavai. Máshol meg röviddel reá csúnya módon támadta a pápát, elmondván azt Antikrisztusnak és más hasonlónak. Egyszer igy beszélt, másszor ugy... A vak a mélység előtt. Kirándult egyszer egy­ társaság a­­ hegyek­­ közé. Vidáman mászták a sziklákat és boldo­gan élvezték a jó levegőt, a természetnek szép­ségeit. Egyszer csak megborzadva veszik észre, hogy­ a társaságukban lévő vak társuk az egyik hegys­zakad­ék partján mozog. Csak néhány lé­pés kell még és lezuhan a mélységbe, ahol valószínűleg összetöri magát. Az egyik, aki tár­sával együtt távolabb állt és észrevette a ve­szedelmet, így szólott társához: Szóljunk néki, hogy álljon meg, mert másképp lezuhan a mélybe és összetöri magát. — Ne bántsd­­­ felese a társa. —■ Nagyon megijed, ha reá kiáltasz, vakot.És kegyetlenül sorsára hagyták a szegény

Next