A Szív, 1922-1923 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-24 / 30. szám

Budapest, 1923. március 24. Vili. évfolyam. # 30. szám © 5I-3Q2UB SZ1V6 SZQ HGT1 ^RT0S1TÖ36 © megjelenik: i SZERKESZT­ŐSEG Iskianomivatau, M . kiadja: SzHITIDÖTVSEOTRBJI­ FOT!.Jf BUDAPEST.VUL^ORANSZKY*UTCA 20. ff«71 *3é^ü6-92IVÖ• SZÜV €[T‘S6G1 * —maegpBnÉamia&ammm&BBtoB Szív előfizetési ára egész évre 520 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény, főadóhivatali dm: Budapest, VII. ker., Horánszky­ u. 20 Ara­tó kar. Jeremiás siralmai — nemzeti siralmaink. Az ószövetségi szentirás bűnbánatai, versei — főként Jeremiás siralmai — egyformán ke­seregnek a bűnről és a nép pusztulásáról. E kettő fölötti gyötrelem összeolvad, a próféta egyszerre siratja az okot és okozatot: a bűnt és a nép pusztulását. így siránkozik pl. a próféta: »... mindnyájan paráznák és gonosztevők gyülekezete...« »Nyelvüket mint a hazugságnak s nem az igazmondásnak iját kinyújtják...« »És a férfiú csúfot tesz atyafián (megcsalják egymást) és nem szólnak igazságot...« ».. . szájából békességet szól barátjának s titkon cselt vet neki.« íme a paráznaságn­ak, hazugságnak, csalás­inak, szeretetlenségnek bűnei. Ezeket sírja a próféta s minden átmenet nélkül jajveszékel tovább. • Váljon ezekért ne látogassam-e meg — így mond az Úr — vagy az ilyen nemzeten ne álljon-e bosszút a lelkem« — »Jeruzsálemet romhalmazzá teszem... és Juda városait si­vataggá teszem...« Nem az egyes bűnösöknek, hanem az egész népnek bűnhödéséről beszél. Később nyíltan ki­mondja: >sMivel elhagyták törvényeimet, m­elyeket né­­kik adtam és nem hallgatták számat és nem jártak aszerint... ime én e népet ürömmel etetem és epevizzel itatom őket.« (Jeremiás 9.) Mi ürömmel etetett és epevizzel itatott ma­gyarok tanulhatnánk a nagyböjtben e sorokból. A mi siralmaink is ugyanezek! A nemzet bűnhődése összefügg a nemzet egyeseinek bűneivel. Midőn az egyes a saját bűnét siratja, sirjon azon is, hogy hozzájárult népe romlásához. S megfordítva. Midőn a nem­zetet siratjuk, zokogjunk a saját bűneink fölött is, mert ezeket bűnhődjük az országos sira­lomban.­­Nézzünk csak végig a próféta vádjain! Erkölcsi romlottságot látunk. Nézzünk szét a fiatalokon. Faluhelyen a leány és legény hogy viselkedik egymással szemben? A szülők el­nézik, sőt büszkék a bűnre, hogy udvarlója van a leánynak! A legénynek bűnét meg nem is tekintik véteknek! Éppúgy a városban, az intelligenciánál más alakban és más formák között ugyanaz a léhaság és ugyanaz a bűn. Nézzük végig a divatot, az olvasmányokat, szín­házat, mozikat. És nézzünk a még súlyosabb bűnökre... Lelencházak, kórházak, nemzedékeket tönkretevő betegségek és a­­ pusztulás bélyegét magukon viselő egyke-gyermekek tanúskodnak a bűnről. Mellünket verhetjük Jeremiással: »... paráznák és gonosztevők gyülekezete« va­gyunk. És tovább... Mennyi hazugság! Hazugsá­­gcon dőlt meg a társadalmi rend és épült fel a proletárdiktatúra. Hazugságok vadítják el a népet Istentől, Egyháztól, paptól. Hazugsággal s telve egyes újságok. Hazudnak a politikában, s a szónoklatokban. Hazudik a hivatalnok a főnö­­­­kének, szomszéd szomszédjának, hitves hitves­­i társának, önmagunknak is hazudunk, amikor bűnt palástolunk s szépíteni akarjuk bűnös ön­magunkat. Verjük mellünket Jeremiással: »Nyel­vünket mint a hazugságnak s nem az igazság­nak iját« használjuk. Bs a csalás? Megcsalták a hazát azok, akik eldobatták katonáinkkal a fegyvereket. Csatak a háborúban az otthon bujkálók ezrei. Csaltak azalatt és azóta is kereskedelemben, gazdaságban a szállítók, a láncolók, árdrágítók tömegei. De csalsz kicsinyben te is, te népem embere! Ami­kor hamisított tejet adsz el (talán épp egy anyának, aki beteg gyermekei részére vásárolja), amikor becsapod vevődet, üzlettársadat, rokono­dat, talán uradat is. Sok a csalás és álnokság nálunk. Vádoljuk magunkat a­­ prófétával: meg­csaljuk egymást, atyaf fáinkat. S végül a szeretetlenség bűneire nem kell ujjal mutatni, oly kiáltóak. Békétlenség a csa­ládokban, keményszívű fukarság a falvak gaz­dáinál éppúgy, mint a nagyvárosok csak ma­gukra költő fényűzőinél. Egymás megszólása, a tenger sok gyanúsítás, vakmerő ítélkezés, rágalom. Ez a kis társadalomban. A nagy tár­sadalomban pedig a széthúzás, veszekedés, osz­­tálygyűlölet. Mind, mind azt panaszolja, hogy sok a bűn a legfőbb szeretetparancs ellen! Íme, ugyanazok a vétkek, amelyeket a pró­féta panaszol. S azért ugyanaz a büntetés is: szenved, kínokban nyög, megpróbáltatások epé­jét issza az egész nemzet. Az egyeseknek és igy az egész nemzetnek is csak egy orvossága van: bűnbánat és lelki megújhodás. Ezt hirdeti a nagyböjt is. Minden egyes vetkőzze le a tisztátalanság, a hazug­ság, csalás, szeretetlenség bűneit s léjekben meg­tisztulva kezdjen uj életet. Az egyesek meg­újhodását a nemzeti jobb kor fogja követni, amikor a prófétával énekelhetjük: »íme, ez a mi Istenünk! Vártuk őt és megszabadít minket. Ez az Úr, várakoztunk rája! örvendezünk és vngadozunk az ő szabadításán.« (Izaiás 25, 9.) melyeket az érzelmek mélységeibe bebocsátkozni és a nagy távlatokat megnyitó történelmi magasla­tokra felemelkedni nem tudó emberi rövidlátás emelt akár ellenem, akár zaklatott papságom el­len, valótlanok és igazságtalanok. A katholikus­ pap­ság a viszonyok minden változása ellenére kétség­telenül önzetlen hűséggel ragaszkodik nemzeti sa­játságaihoz és eszményeihez. A népet, amelyből származik, megtagadni, a bölcsődalt, amely gyer­mekálomba ringatta, elfelejteni nem fogja. Aki ezt megérteni nem elég emelkedett gondolkozásuk le­het hatalmi tényező, de a civilizáció és a szabad­ság ellensége s ezért hatalma sem­ visszfénye az örökkévalóságnak, hanem hordozója az enyészetnek. Akik azt kívánják az elnyomottaktól, hogy bilin­cseiket örömdal közt rázzák és kizsákmányolóik nagylelkűségét magasztalják, azoknak az ókori ke­let satrapái és szolganépei közt kell a lelkek bé­kéjét keresni, de ne csodálják, ha szabad és civi­lizált népek eszményeinek önérzetes hordozói félre­állnak s átengedik a történelem formálását olya­noknak, kik nem lélekkel, hanem pöröllyel és di­­namittal dolgoznak. De nyilvánvaló lesz, hogy Krisz­tus anyaszentegyházán nemcsak földi hatalm­asok, nemcsak történelmi alakulatok, de a pokol kapui sem vehetnek erőt! E pásztori évá Glattfelder Gyula katholikus hithűségéről és a magyar nemzethez való őszinte ragaszkodásáról tanuskodik. Nem nagy frázisokkal bizonyítgatja hazafis­ágát, hanem a tettekkel. Megfigyeltük a magyar nyelven meg­jelenő lapokat és azoknak csak nagyon kis tö­redéke hozta e pásztorlevélnek szövegét. Lett v­olna csak Glattfelder nem katholikus püspök, hanem valami ne­m­kat­holikus prédikátor, majd ha jó bokát zengtek volna kálváriájáról,­ Szent Pál a kapzsiságról. A Szentirást olvasván a nagy Szent Pálnak egyik sora olyan időszerűnek tűnik föl. Ti­­motheushoz irt első levelében (6., 10. és kv.) ugyanis igy ír: »Minden gonoszságnak gyökere a pénz­vágy; mely után járva némelyek eltévelyedtek a hittől és sok fájdalomba bonyolódtak.« Mennyi igazság tömörül össze ebbe a pár szóban! Hogy a kereskedő- és iparosvilág el­tért a hittől, annak oka az a sok csalás, hamisság, ami egész gazdasági életünket le­alacsonyította. És hogy a falusi nép telke meg­keményedett, szive szeretetlen és lelkiismeret­len, annak is oka az, hogy pénzvágyában az irgalmatlanság és csalfaság útjára tért ő is. Sovány vigasztalás az, hogy a városiak kezd­ték! Elég baj, hogy megkezdték, de épp oly baj, hogy mások folytatták! Szent Pál apostol azt írja, hogy a pénzvágy »sok fájdalomba bonyolít«. Ezt is jó lesz meg­szívlelni. Glaitfelder püspök búcsú­­pásztorlevele. Amint már megírtuk, Glaitfelder Gyula csanádi püspököt az oláhok elűzték székhelyé­ről, Temesvárról. Az egyház törvényeihez hű­ségesen ragaszkodó főpap ugyanis nem tűrte szótlanul az oláh hatóságoknak magyarellenes és katholikus­ bántő intézkedéseit, hanem azok ellen határozottan felszólalt. A római szentszék — mint már említettük —■ a Csanádi egyház­megye székhelyét Szegedre tette át és a ro­mán megszállt területet pedig apostoli admi­nisztrátorral kormányoztatja. A székhelyéről tá­vozó csanádi püspök a következő pászto­rleve­­let intézte híveihez: — Az Apostoli Szentszék rendelkezése értelmé­ben eltávozom püspöki székhelyemről egyházme­gyénk magyarországi kis szegletébe. Kötelességem leszögezni, hogy a köztünk fennállott jogi kap­csolat nem az anyaszentegyház óhajára, hanem idő­ben lett világi erőtényezők kényszerítésére szakadt meg. A jövő erőszak megelőzésére óvásul ünne­pélyesen ki kell hirdetnem, hogy azok a vádak. ■ Protestáns prédikátorból katholikus apát. Angliában a Downside­ bencés apátságban a legutóbbi választásoknál Ram­say bencés szerzetest választották meg apátnak. Ramsay valamikor protestáns prédikátor volt, aki meg­térése után bencés szerzetes lett, jelenleg egyike a legharcosabb katholikus vezérembe­­reknek. A nagyhét gyümölcsei: A nagyheti megható szertartásokon való rész­­­vételünk ne csak ájtatos, hanem gyümölcsöt­­hozó is legyen! Melyek legyenek a gyümölcsök? 1. Szemléljük megváltói hivatását a ke­reszthalálig teljesítő Jézust. Te is teljesítsd hi­vatásbeli kötelességeidet! (Hitvesi, szülői, házi­asszonyi, tanítói, hivatalnoki, politikai stb.) 2. Jézus a bűnért szenved. A bűn meg­­utálása. Szakíts a bűnnel (alkalommal, társa­sággal, szokással stb.) 1. tisztulj meg a bűntől (sz. gyónás). 3. Jézus mily megadással szenved! Kö­vesd példáját az élet gondjainak, fáradságainak, csapásainak s szenvedéseinek megadással való elviselésével. 4. Jézus szeretetből szenved. Irántad! A szeretetet viszonozd. (Imával, erénygyakorla­­tok­kal, szentáldozással.) 5. A szenvedő Jézus szenvedéseinek enyhítését kéri. Kitől? Tőled! Hogy te­heted ezt? Jézus megadta a módját azon állításával, hogy amit egy embertársadnak te­szel az ő nevében, azt neki cselekszed. Tégy jót embertársaiddal, adakozz, segíts, enyhítsd tehetségeid szerint a szenvedéseket, mindezt a szenvedő Jézusnak cselekedve. A fának gyümölcsöt kell hoznia! A keresztfa, ha csak nézed — még ha sírva nézed is — de nem szakítasz róla gyümölcsöket, akkor ré­szedre csak száraz fa marad. Ellenkező eset­ben bő gyümölcsöt fog hozni

Next