A Szív, 1922-1923 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-24 / 30. szám
Budapest, 1923. március 24. Vili. évfolyam. # 30. szám © 5I-3Q2UB SZ1V6 SZQ HGT1 ^RT0S1TÖ36 © megjelenik: i SZERKESZTŐSEG Iskianomivatau, M . kiadja: SzHITIDÖTVSEOTRBJI FOT!.Jf BUDAPEST.VUL^ORANSZKY*UTCA 20. ff«71 *3é^ü6-92IVÖ• SZÜV €[T‘S6G1 * —maegpBnÉamia&ammm&BBtoB Szív előfizetési ára egész évre 520 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény, főadóhivatali dm: Budapest, VII. ker., Horánszky u. 20 Arató kar. Jeremiás siralmai — nemzeti siralmaink. Az ószövetségi szentirás bűnbánatai, versei — főként Jeremiás siralmai — egyformán keseregnek a bűnről és a nép pusztulásáról. E kettő fölötti gyötrelem összeolvad, a próféta egyszerre siratja az okot és okozatot: a bűnt és a nép pusztulását. így siránkozik pl. a próféta: »... mindnyájan paráznák és gonosztevők gyülekezete...« »Nyelvüket mint a hazugságnak s nem az igazmondásnak iját kinyújtják...« »És a férfiú csúfot tesz atyafián (megcsalják egymást) és nem szólnak igazságot...« ».. . szájából békességet szól barátjának s titkon cselt vet neki.« íme a paráznaságnak, hazugságnak, csalásinak, szeretetlenségnek bűnei. Ezeket sírja a próféta s minden átmenet nélkül jajveszékel tovább. • Váljon ezekért ne látogassam-e meg — így mond az Úr — vagy az ilyen nemzeten ne álljon-e bosszút a lelkem« — »Jeruzsálemet romhalmazzá teszem... és Juda városait sivataggá teszem...« Nem az egyes bűnösöknek, hanem az egész népnek bűnhödéséről beszél. Később nyíltan kimondja: >sMivel elhagyták törvényeimet, melyeket nékik adtam és nem hallgatták számat és nem jártak aszerint... ime én e népet ürömmel etetem és epevizzel itatom őket.« (Jeremiás 9.) Mi ürömmel etetett és epevizzel itatott magyarok tanulhatnánk a nagyböjtben e sorokból. A mi siralmaink is ugyanezek! A nemzet bűnhődése összefügg a nemzet egyeseinek bűneivel. Midőn az egyes a saját bűnét siratja, sirjon azon is, hogy hozzájárult népe romlásához. S megfordítva. Midőn a nemzetet siratjuk, zokogjunk a saját bűneink fölött is, mert ezeket bűnhődjük az országos siralomban.Nézzünk csak végig a próféta vádjain! Erkölcsi romlottságot látunk. Nézzünk szét a fiatalokon. Faluhelyen a leány és legény hogy viselkedik egymással szemben? A szülők elnézik, sőt büszkék a bűnre, hogy udvarlója van a leánynak! A legénynek bűnét meg nem is tekintik véteknek! Éppúgy a városban, az intelligenciánál más alakban és más formák között ugyanaz a léhaság és ugyanaz a bűn. Nézzük végig a divatot, az olvasmányokat, színházat, mozikat. És nézzünk a még súlyosabb bűnökre... Lelencházak, kórházak, nemzedékeket tönkretevő betegségek és a pusztulás bélyegét magukon viselő egyke-gyermekek tanúskodnak a bűnről. Mellünket verhetjük Jeremiással: »... paráznák és gonosztevők gyülekezete« vagyunk. És tovább... Mennyi hazugság! Hazugságcon dőlt meg a társadalmi rend és épült fel a proletárdiktatúra. Hazugságok vadítják el a népet Istentől, Egyháztól, paptól. Hazugsággal s telve egyes újságok. Hazudnak a politikában, s a szónoklatokban. Hazudik a hivatalnok a főnökének, szomszéd szomszédjának, hitves hitvesi társának, önmagunknak is hazudunk, amikor bűnt palástolunk s szépíteni akarjuk bűnös önmagunkat. Verjük mellünket Jeremiással: »Nyelvünket mint a hazugságnak s nem az igazságnak iját« használjuk. Bs a csalás? Megcsalták a hazát azok, akik eldobatták katonáinkkal a fegyvereket. Csatak a háborúban az otthon bujkálók ezrei. Csaltak azalatt és azóta is kereskedelemben, gazdaságban a szállítók, a láncolók, árdrágítók tömegei. De csalsz kicsinyben te is, te népem embere! Amikor hamisított tejet adsz el (talán épp egy anyának, aki beteg gyermekei részére vásárolja), amikor becsapod vevődet, üzlettársadat, rokonodat, talán uradat is. Sok a csalás és álnokság nálunk. Vádoljuk magunkat a prófétával: megcsaljuk egymást, atyaf fáinkat. S végül a szeretetlenség bűneire nem kell ujjal mutatni, oly kiáltóak. Békétlenség a családokban, keményszívű fukarság a falvak gazdáinál éppúgy, mint a nagyvárosok csak magukra költő fényűzőinél. Egymás megszólása, a tenger sok gyanúsítás, vakmerő ítélkezés, rágalom. Ez a kis társadalomban. A nagy társadalomban pedig a széthúzás, veszekedés, osztálygyűlölet. Mind, mind azt panaszolja, hogy sok a bűn a legfőbb szeretetparancs ellen! Íme, ugyanazok a vétkek, amelyeket a próféta panaszol. S azért ugyanaz a büntetés is: szenved, kínokban nyög, megpróbáltatások epéjét issza az egész nemzet. Az egyeseknek és igy az egész nemzetnek is csak egy orvossága van: bűnbánat és lelki megújhodás. Ezt hirdeti a nagyböjt is. Minden egyes vetkőzze le a tisztátalanság, a hazugság, csalás, szeretetlenség bűneit s léjekben megtisztulva kezdjen uj életet. Az egyesek megújhodását a nemzeti jobb kor fogja követni, amikor a prófétával énekelhetjük: »íme, ez a mi Istenünk! Vártuk őt és megszabadít minket. Ez az Úr, várakoztunk rája! örvendezünk és vngadozunk az ő szabadításán.« (Izaiás 25, 9.) melyeket az érzelmek mélységeibe bebocsátkozni és a nagy távlatokat megnyitó történelmi magaslatokra felemelkedni nem tudó emberi rövidlátás emelt akár ellenem, akár zaklatott papságom ellen, valótlanok és igazságtalanok. A katholikus papság a viszonyok minden változása ellenére kétségtelenül önzetlen hűséggel ragaszkodik nemzeti sajátságaihoz és eszményeihez. A népet, amelyből származik, megtagadni, a bölcsődalt, amely gyermekálomba ringatta, elfelejteni nem fogja. Aki ezt megérteni nem elég emelkedett gondolkozásuk lehet hatalmi tényező, de a civilizáció és a szabadság ellensége s ezért hatalma sem visszfénye az örökkévalóságnak, hanem hordozója az enyészetnek. Akik azt kívánják az elnyomottaktól, hogy bilincseiket örömdal közt rázzák és kizsákmányolóik nagylelkűségét magasztalják, azoknak az ókori kelet satrapái és szolganépei közt kell a lelkek békéjét keresni, de ne csodálják, ha szabad és civilizált népek eszményeinek önérzetes hordozói félreállnak s átengedik a történelem formálását olyanoknak, kik nem lélekkel, hanem pöröllyel és dinamittal dolgoznak. De nyilvánvaló lesz, hogy Krisztus anyaszentegyházán nemcsak földi hatalmasok, nemcsak történelmi alakulatok, de a pokol kapui sem vehetnek erőt! E pásztori évá Glattfelder Gyula katholikus hithűségéről és a magyar nemzethez való őszinte ragaszkodásáról tanuskodik. Nem nagy frázisokkal bizonyítgatja hazafiságát, hanem a tettekkel. Megfigyeltük a magyar nyelven megjelenő lapokat és azoknak csak nagyon kis töredéke hozta e pásztorlevélnek szövegét. Lett volna csak Glattfelder nem katholikus püspök, hanem valami nemkatholikus prédikátor, majd ha jó bokát zengtek volna kálváriájáról, Szent Pál a kapzsiságról. A Szentirást olvasván a nagy Szent Pálnak egyik sora olyan időszerűnek tűnik föl. Timotheushoz irt első levelében (6., 10. és kv.) ugyanis igy ír: »Minden gonoszságnak gyökere a pénzvágy; mely után járva némelyek eltévelyedtek a hittől és sok fájdalomba bonyolódtak.« Mennyi igazság tömörül össze ebbe a pár szóban! Hogy a kereskedő- és iparosvilág eltért a hittől, annak oka az a sok csalás, hamisság, ami egész gazdasági életünket lealacsonyította. És hogy a falusi nép telke megkeményedett, szive szeretetlen és lelkiismeretlen, annak is oka az, hogy pénzvágyában az irgalmatlanság és csalfaság útjára tért ő is. Sovány vigasztalás az, hogy a városiak kezdték! Elég baj, hogy megkezdték, de épp oly baj, hogy mások folytatták! Szent Pál apostol azt írja, hogy a pénzvágy »sok fájdalomba bonyolít«. Ezt is jó lesz megszívlelni. Glaitfelder püspök búcsúpásztorlevele. Amint már megírtuk, Glaitfelder Gyula csanádi püspököt az oláhok elűzték székhelyéről, Temesvárról. Az egyház törvényeihez hűségesen ragaszkodó főpap ugyanis nem tűrte szótlanul az oláh hatóságoknak magyarellenes és katholikus bántő intézkedéseit, hanem azok ellen határozottan felszólalt. A római szentszék — mint már említettük —■ a Csanádi egyházmegye székhelyét Szegedre tette át és a román megszállt területet pedig apostoli adminisztrátorral kormányoztatja. A székhelyéről távozó csanádi püspök a következő pásztorlevelet intézte híveihez: — Az Apostoli Szentszék rendelkezése értelmében eltávozom püspöki székhelyemről egyházmegyénk magyarországi kis szegletébe. Kötelességem leszögezni, hogy a köztünk fennállott jogi kapcsolat nem az anyaszentegyház óhajára, hanem időben lett világi erőtényezők kényszerítésére szakadt meg. A jövő erőszak megelőzésére óvásul ünnepélyesen ki kell hirdetnem, hogy azok a vádak. ■ Protestáns prédikátorból katholikus apát. Angliában a Downside bencés apátságban a legutóbbi választásoknál Ramsay bencés szerzetest választották meg apátnak. Ramsay valamikor protestáns prédikátor volt, aki megtérése után bencés szerzetes lett, jelenleg egyike a legharcosabb katholikus vezérembereknek. A nagyhét gyümölcsei: A nagyheti megható szertartásokon való részvételünk ne csak ájtatos, hanem gyümölcsöthozó is legyen! Melyek legyenek a gyümölcsök? 1. Szemléljük megváltói hivatását a kereszthalálig teljesítő Jézust. Te is teljesítsd hivatásbeli kötelességeidet! (Hitvesi, szülői, háziasszonyi, tanítói, hivatalnoki, politikai stb.) 2. Jézus a bűnért szenved. A bűn megutálása. Szakíts a bűnnel (alkalommal, társasággal, szokással stb.) 1. tisztulj meg a bűntől (sz. gyónás). 3. Jézus mily megadással szenved! Kövesd példáját az élet gondjainak, fáradságainak, csapásainak s szenvedéseinek megadással való elviselésével. 4. Jézus szeretetből szenved. Irántad! A szeretetet viszonozd. (Imával, erénygyakorlatokkal, szentáldozással.) 5. A szenvedő Jézus szenvedéseinek enyhítését kéri. Kitől? Tőled! Hogy teheted ezt? Jézus megadta a módját azon állításával, hogy amit egy embertársadnak teszel az ő nevében, azt neki cselekszed. Tégy jót embertársaiddal, adakozz, segíts, enyhítsd tehetségeid szerint a szenvedéseket, mindezt a szenvedő Jézusnak cselekedve. A fának gyümölcsöt kell hoznia! A keresztfa, ha csak nézed — még ha sírva nézed is — de nem szakítasz róla gyümölcsöket, akkor részedre csak száraz fa marad. Ellenkező esetben bő gyümölcsöt fog hozni