Abauj-Kassai Közlöny, 1880 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1880-04-08 / 15. szám

a „Részlet style szigetéről“ "Wragetol (uj) csodála­tos szinhatásával tűnnek ki. 1. 1. K­a­s­s­a. april 6. April elseje a bolondok napjának szokott tar­tatni — Kassán a pesti uton azonban april elseje ez évben a szerencsétlenség napja volt. Ugyan is a pesti uton a kérdéses napon egy szekér a sze­gények­ házától a vámházig csak két embert gá­zolt­ el. — mint ily esetekben szokásos, a bámész közönség nem hiányzott: pár percz alatt a szeren­csétleneket egész néptömeg vette körül — s alig akadt lélek, ki a szerencsétleneket aléltságukból legalább egy kis vízzel fölfrissiteni igyekezett volna. A nagy publikum közt rendőrt vagy hajdút hasz­talan keresett bár­k­i is, s igy talán a mai napig sem lehet tudni, ki legyen az, ki a két szerencsét­lent fölgázolta. Ezen elgázoltatás folytán azt fogják sokan mondani, hogy ez oly eset, oly szerencsétlenség, melynek elejét venni lehetetlen. — Én azonban azon meggyőződésben élek, hogy igen is hason szerencsétlenségnek elejét lehet venni az által, ha­ a Kisák háztól az Ungár féle gőzmalomig terjedő térre nézve a városi rendőrség által azon határo­zat­hozatnék, hogy a téren a szekereknek állandó tanya, megállás, etetés ne engedtetnék meg —■ vagy ha megengedtetnék, állna résen minden idő­ben egy rendőr, ki legalább némi rendet föntar­­tani igyekeznék. _ Valóban botrányos, hogy egy oly városrész, minő a pesti ut érintett területe, aiol 6—8 oly ház létezik, melynek mindenike körülbelül 100 lelket számit, jó istállóvá — állássá engedtetik használ­tatni. Botrányos, hogy épen azon helyen, hol a város polgármestere — tehát oly férfiú lakik, ki magasabb állású vendégek látogatására is számít­hat. — a szobákat szellőztetni lehetetlen, mert a több láb magas trágya csak bűzös­séget terjeszt a szobákba, — botrányos, hogy rendőrségünk már polgármestere iránti tekintet, s figyelemből e tisz­­tátlanság elhárítására nem tesz akkor semmit, a midőn közvetlen közelségben a szekerek álló he­lyéül az úgynevezett dinnye piacz, vagy Erzsébet tér akként használtathatnék fel, hogy ezáltal a nagy közönség némileg megkiméltetnék. Ezzel egybefüggőleg, miután egy időtől az aszfalt s csatornázás képezi a napi kérdéseket, s már előre is kijelölték azon utczák, melyek a je­lenlegi járda köveiből lesznek kikövezendők, azon kérdés merül fel: váljon tekintettel arra, hogy a pesti út háztulajdonosai (egy pár kivételével, kik­hez a polgármester szállásadója is tartozik) házaik előtt járdát s eresz csatornát is csináltattak — nem lenne-e tanácsos a kivételként álló egy pár ház előtt a járdát elkészíttetni s a pesti utat a fő utczával — habár keskeny gyalog járda által ös­­­szekötni ? Gondolkozzanak e pár kérdés­ felett azok, kiknek a közrendészet — az egészségügy, a város­adófizetőinek kényelme — a város emelése s szépítése hivatalos feladatukat képezi. E kérdéseket csakis a közérdek szempontjá­ból vetettem fel, — nem vádoltathatom azzal, hogy pro domo saa szólalok fel, a mennyiben nekem a kérdéses területen házam nincs — s ott házi ur sem kívánok lenni. • B­­nító urat, hogy jogos követelésének útjába állani sohase fogok. Végre az „innen-onnan“ czikkiró urunk meg­jegyzésképen annyit, miszerint őszintén sajnálom, hogy kerületemben több községi bíró írni nem tud, miről én, mint jegyző, nem tehetek. Kár volt czikkiró urnak, abbeli megjegyzését csupán kerü­letemre alkalmazni, miután — mi tűrés-tagadás — van édes hazánkban elég sok vidék, a­hol a köz­ségi birák írni nem tudnak, azért találkoznak köz­tük jóravaló, becsületes emberek, kiknek, ha al­kalom és mód adatott volna a kiképzésre, quali­­ficatio dolgában — úgy lehet — mindkettőnknél előbbre haladtak volna. Múltam és jelenem tanúskodik mellettem, hogy 29 évi itteni jegyzősködésem ideje alatt sem hatóságoknak, sem egyeseknek panaszra okot soha nem szolgáltattam, s igy öntudatos érzülettel állít­hatom, mikép Sallai Simon ur panasza mende­mondánál nem egyébb, mely­ ellen védekezni to­vábbra nem akarok. * Ki egyébbiránt stb. K­a­mis F­erencz, körjegyző. Pethő-Szinye, 1880. ápril 2. Tisztelt szerkesztő úr! Becses lapja f. évi 14. számában „Innen-on­­nan“ czim alatt hozott czikkre tett szerkesztői meg­jegyzéséből folyólag, erkölcsi köteleségemnek tar­tom — az ugyancsak becses lapja 11. számában közzé tett Abauj-Torna megyei tanítótestület ta­­nácskozmányáról vezetett jegyzőkönyv 8. tétele alatt Sallay Simon bűődi tanító úr által ellenem fel­ho­zott panaszra — reflektálni, s reputationi érdeké­ben következőleg nyilatkozni, ugyanis : Kerületemben a tanító urak 1879. évig bezá­rólag, minden évben megkapták a tantestületi ér­tekezletre követelt fuvar- és napi dijjaikat, mit nyugtáikkal elösmertek, és mely összegek a közsé­gek számadásaiban elő is fordulnak. — Köztem tehát és Sallay Simon ur közt soha sem merült fel azon vitás kérdés: járult-e neki fuvar és napi­­díj — vagy sem­? — honnan eredt tehát a vád, még pedig azon nem eléggé tisztes kifejezéssel „iz­gat", mely ellenem az ily tisztelt gyűlésben — mint a tantestületi gyűlés emeltetik . — Vagy ta­lán izgatásnak képzeli a nevezett tanító ur azon eljárásomat, melylyel hivatalos kötelességemnek tar­toztam, — midőn az A­b­a­u­j me­g­y­é­n­e­k 1879. évi deczember 1-én *54/10818 s­z. a. kelt s­z­a­bál­yrendeletet — mely szerint a felekezeti tanítók dijjai, a községi pótlékból n­e­m, d­e az i­ll­e­t­ő f­e­l­e­k­e­z­e­t­e­k által f­e­­d­e­z­e­n­d­ő­k — p­r­o­m­o 1­g­á­lj­a­m ? — Az eset­ben tehát téved a tanító úr, én pedig igen zokon veszem, meggondolatlan és csípős kifejezésekkel hang­súlyozott panaszát, mely, mint a fejlemények in­dokolják, minden alap nélküli, hiszen a közlemény­ből olvashatókig maga a tanhatóság sem képes a diíjakra nézve határozott ígéretet tenni, míg a közigazgatási bizottság az imént említett szabály­­rendelet ellenében nem határozott. Ily körülmén­­­nyel szemben hová sülyedt az ellenem emelt pa­nasz ? ! Más itt a baj, melyet okadatolni nem akarok. Exempla sunt odiosa !! de inkább biztosítom a ta­ különféléit. — Az inségmunk­á­k a jahodnai útvona­lon hétfőn kezdődtek meg. A férfi munkások kapnak 40 kr., a nő munkások 30 kr. napi bért. — H­a­t­á­r­o­z­á­s­o­k: Rutka Ferencz, hason­nevű kassai ügyvéd édes atyja, élte 68-ik évében, f. évi ápril 5-én Széplakon, Schalkház­lápot pedig élte k­i­l­e­n­c­z­v­e­n­k­i­l­e­n­c­z­e­d­i­k évében ugyan az nap Kassán elhunytak. Béke hamvaik felett. — Kimutatás a bevételek­ és kiadások­ról a „A­eres kereszt“ által létesített szegények konyhájában f. évi márczius havában. Ezen hónap­ban adományképen­­ adakoztak : Gróf Szapáry és neje 20 frt, gróf Klobusiczkyné 20 frt, báró Mel­­czer Georgina és Malvin 20 frt, Ujh­ázy urhölgy 10 frt, Zuna ur (zongoraművész) 1 frt, K­anzer ur (aranyműves) 2 frt, Ur. Senka ur által 15 frt, Justh urhölgy 10 frt, Tihanyi ur 5 frt, l­r. Senka ur 2 frt, Fekete urhölgy 3 frt, Megay urhölgy 5 frt, a helybeli népbank 25 frt, Hoffmann ur­hölgy 2 frt, Várkoly Dániel ur által 10 frt, Vár­­koly János ur 5 frt, a kassai kir. törvényszék által 25 frt , 180 frt, Szerencsy ur 25 kiló rizst, Halykó urhölgy 12 kiló húst, Várkoly urhölgy káposztát; pénzmaradvány a múlt hónapról 404 frt összesen 584 frt. A kiadások voltak : 2613 adag leves. • hús, vastag étel és kenyérért 18 krjával 470 frt 34 kr. Husvét hétfőjén kenyérért (a többi étel ajándék volt) 2 frt 37 kr. Ételkihordásért vakok számára 4 frt­­ 476 frt 71 kr. Ebből le­vonandó 47 frt 75 kr., ajándékba kapott élelmi czikkekért. És igy az összes kiadás 458 frt 96 kr. Ehhez csatolandó 80 frt, melyet a kassai fiók­­egylet, mint tagsági dijjal az alapszabályok értel­mében, még utólagosan kénytelen volt a központi választmánynak megküldeni = 538 frt 96 kr. Pénzmaradvány van 45 frt 4 kr., mely összeg tehát jövőre marad, a mennyiben ezen évre a nép­konyha márczius végével beszüntetett. Valamint ezen pénzmaradvány, úgy minden az év folytán netalán befolyó pénzadomány egy helybeli pénz­intézetbe gyümölcsözés végett elhelyeztetik. Az összes bevétel volt tehát 1160 frt 70 kr., az ös­­­szes kiadás ellenben 1115 frt 66 kr., pénzmarad­vány 45 frt 4 kr. Fogadják a nemeslelkü és áldozatkész honleányok és hazafiak a nyomor és ínség enyhítésére hozott adományaikért a szükséget szenvedők nevében ezennel hálás köszönetünket. A v­á­l­a­s­z­t­m­á­n­y: — A f­ö­l­d­m­i­v­e­l­é­s, i­p­a­r é­s kereske­delmi miniszter a marha kereskedés érde­kében egy újabb rendeletet adott ki, melyben fel­hívja a megyék közönségét, hogy a legszigorúb­ban utasítsák alantas közegeiket, miszerint a marha elárusítása, elcserélése, ajándékozás vagy öröklés folytán beállott változást „községi marha-igazol­ványba“ minden egyes esetben pontosan bevezetni súlyos felelőséggel járó feltétlen kötelességüknek ismerjék. Továbbá a vásári felügyelőségek, illető­leg községi elöljárók részéről netán később elkö­vetendő ez irányú mulasztások azonnali kiderítle­­tése és kérlelhetlen szigorral leendő megtorlása Végett, egyidejűleg utasítsa a hatósága területén lévő törzskönyvvezetőket, hogy azon tulajdonosokkal, kik valamely vásárról visszatérve, marhájuk ela­­ásának bejelentése­­ végett náluk (t. i. a törzskönyv vezetőknél) jelentkezvén, a kezüknél lévő községi m­árkaigazolványban az eladás megtörténte szabá­lyosan bevezetve nincsen, rögtön jegyzőkönyvet vegyenek fel. Az ilyen jegyzőkönyvekben a vásár székhelye és napja pontosan kitüntetendő és ezek megtorlási intézkedés azonnali elrendel­­intése vé­­ett hozzám esetről-esetre sürgősen felterjeszten­­dők lesznek. — A­z ö­t­ö­d­i­k p­a­t­i­k­a. Múlt számunkban említettük, hogy az ötödik patikának hol leendő felállítása iránti határozatra első­sorban a főkapi­tány utasíttatott. A határozat akként szól, hogy Korláth úr a patikát a közép külvárosban, valahol a Biró-utczán állítsa föl. Korláth úr e határozat ellen, nagyon természetes, felebbezett s a polgár­­mester másodfokokig azt a határozatot hozta, hogy a patikát a Fő-utczán a Fegyverház feletti részen kell fölállítani. Ezen határozat ellen is felebbezés adat ván be. harmadfokúig a­ ma tartandó közigaz­­­gatási bizottság fog a­ tárgyban határozni s való­­­szinű­leg az utolsó szó a belügyminiszter szava lesz. — A k­iket a­ p­­ü­s­p­ö­k s­z­e­r­e­t. A „Rozs­­nyói íiiradó“-ban a következő jellemzetes sorokat olvassuk: „Csak egy­ ember találkozott közöttünk,, ki dúsgazdag magánvagyona s magas állásával járó évi 50—60 ezer forint jövedelme élvezetében, — a városi hatóság e részbeni — még csak egyszerű válaszra sem érdemesített hivatalos megkeresése után sem járult az ínséges pénzalap gyarapításához egy árva fillérrel sem, s az erkölcstan örök igaz­ságáról, a szentirás arany jelszaváról: „szeresd fe­lebarátodat, mint önmagadat“ végképen megfeled­kezvén, éhhalállal küzdő, egy harapás kenyeret esdeklő szerencsétlen embertársainak könyörtelenül hátat fordított. Nem érezzük magunkat hivatva eljárása felett pálctát törni, nem izgatjuk jellem­zésével felháborodott kedélyünket, csillapodást pa­rancsolunk keserű érzelmeinknek, melyek tömege­sen tódulnak e pillanatban tollunk hegyére, ítélje meg őt mindenki, kinek keblében dobog, kinek agyában működik még valami, saját meggyőződése, lelkiismerete szerint. Mi nem foglalkozunk vele bővebben, csak nevét említjük fel itt egyszerűen, ezen ember Sch­o­p­p­er G­y­ö­r­g­y, rozsnyói püspök.“ — Aki elhiszi. A 15-ik században a kö­vetkezőket jósolták: Aki az 1880-ik évet megéli, az csodákat emlegethet s hálát adhat Istennek, mert a hetvenes években Isten borzasztó ostora nem érte utol. A jövő évtizedre pedig így szól a jóslat: „S a föld ezentúl kettősen fog teremni, a jó időt mindenekelőtt három borgazdag esztendő fogja megkezdeni, úgy hogy nem lesz elég hordó. Gabna és gyümölcs nagy bőségben lesz s az egész világra béke száll le, mely hosszú évekig fog tartani. — Kossuth Lajos emlékiratai füzeten­ként is kaphatók lesznek. A kiadási jogot M­e­ch­i­­e­r Vilmos ismert könyvkiadó szerezte meg az „Athenaeum“-tól s az első füzet május elején, az első kötettel egyidejűleg fog megjelenni. Egy-egy füzet ára 35 kr. lesz, mely összeg a füzetek át­vételénél teendő le. Ezen körülmény nagyban elősegíti azt, hogy még­­ a kevésbbé vagyonos osz­tályhoz tartozók is megszerezhessék a nagyérdekü munkát. — „M­a­g­y­a­r S­z­a­b­a­d­s­á­g­harcz t­ö­r­­t­é­n­e­t­e“ 1848—1849. irta Vargyas Endre. A Mehner Vilmosnál Budapesten eszközölt második bővített kiadásának 26—32 füzetét vettük és ez­­zel e második kiadás be van fejezve. Ajánljuk leg­inkább az olvasó körök és népkönyvtárak figyel­mébe. Ara egy füzetnek 20 kr. — Z­s­i­d­ó l­e­á­n­y a pápánál. Csodálatos do­log, hogy a zsidók Rómában, a kereszténység fő­­székhelyén is évszázadokon át éltek és gyarapod­tak. 440-től I. Leó pápa trónraléptétől kezdve, egész 1870-ig az ottani zsidó hitközség bizonyos számú tagjainak kötelessége volt, hogy nejeikkel és gyermekeikkel egy templomban megjelenjenek, a­hol egy szerzetes prédikált nekik s a keresztény­ség magasztos tanait magyarázta nekik, végül pe­dig felszólító őket, hogy keresztelkedjenek meg. Azonkívül 440 óta a Laterán templomban mindig egy-egy zsidó ifjút, és lányt megkereszteltek, mely alkalommal előkelő arisztokraták voltak a kereszt­­szülők. Az uj keresztényeket a pápa, s a bíborno­­­­­kok rendesen gazdagon megajándékozták. A múlt szombaton is megkereszteltek a Latorján templom­ban egy zsidó­ lányt, roppant néptömeg s számos, , bibornok jelenlétében. A fiatal keresztlányt, aztán bemutatták a pápának, ki is gazdagon megaján­­dék­ozá. — A­z o­r­s­z­á­g­n­a­k termel­é­s­i kor fl­lét­e­k­r­e beosztása úgy a gazdasági statisz­tika, mint a földmivelés emelésére czélzó kormány­tevékenység szempontjából több tekintetben nél­­külözhetlen lévén, a földmivelési miniszer az or­szágos gazdasági egyesülethez felhívást intézett az iránt, hogy a termelési kerületeket Magyarországra nézve megállapítsa, illetőleg javaslatba hozza. Az ily termelési kerületek, regiók, franczia, Olaszor­szágban, Ausztriában már hosszú évek során meg­vannak állapítva, és pedig a kerület rendesen ama termény után neveztetik el, mely praeponderans, pl. buzaregio , burgonyaregio stb. Magyarországban, az ország nagy területénél fogva, a kerületek a ga­bonafajok után lesznek beoszthatók, s csak is az or­szág keleti, és északkeleti részén lehet állatte­nyésztési, vagy legelő-kerületekről szó. — Nagymérvű lopás. Tegnap déli 12 és 1 óra között Antal Ily János urnák kovács utczai 88-ik számú lakásán, azalatt, míg a család a ne­gyedik szobában ebédelt, egy ismeretlen tettes, az első szoba ajtaját feltörte s a következő tárgya­kat orozta el: 1. Készpénzben 9 darab 1000 fitos jaj bankjegy. 2. Egy gömbölyű arany smaragd kő­vel ékített melltű. 3. Egy hosszú­ dad smaragd kő­vel ékített arany fülönfüggő. 4. Egy ezüstbe fog­lalt gömbölyded alakú közepén egy nagyobb és kerülete kisebb gyémánttal kirakott­ mellk’b !S. Egy gömbölyű fonott arany karperecz 7—8 gyé­mánttal. A­ tettesnek a házhoz járatosnak kellett lennie, mert a pénz rejtett helyen, ruhák között volt elhelyezve, s mert a tolvaj keze a tárgyak között egész biztossággal válogatott.

Next