Abauj-Kassai Közlöny, 1883 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1883-10-11 / 42. szám

III. évfolyam 1883. 600—42. szám. Kassa, október hó 11-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kovács utcza 7. sz. a városház háta mögött. Semmit sem közlünk, ha nei­ tudj­uk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésér­e nem vállalkozunk. Minden értesítés a szer­kesztőséghez intézendő. Levelek­et csak bérmentesen fogadtatnak el. A lap megjelent minden csütörtökön. AK­AN­J-KASSAI Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési fe­tételek helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre.. .(> frt — kr. Félévre..........3 ) —­ „ Negyedévre . .1 „ SO „ Hirdetési díj 5­ h­asábos pet­t sorért 6 kr. Bélyogdij hirdetésenként 30 Kr, Nyílttól* 3 hasábos petitem* 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők.­­MI TÁRCZA. A mérnöki talajjavításról. (A szántói gazdagyülésen tartott értekezés kivonata.,) A földbirtok irányában mindinkább növekedő igények, valamint azon körülmény is, hogy termé­nyeink értékesítése forgalmi eszközeink fejlődésével észrevehető javulásnak indult; természetszerűleg fel­­költötték abbeli törekvésünket, hogy földünkből minél több termést vehessünk; ezen czélból talajun­kat mindinkább javítsuk s még az eddig haszon­talan heverőből is beruházás által jövedelmező ér­téket teremtsünk. Mindazon módszerekről, melyek által e czel elérhető, megemlékezni nem lehet egy értekezés feladata, megelégedhetünk ez alkalommal, ha sike­rül a figyelmet azok egyikére felhívni, arra, mely­nek czélja a vizeknek oly módon való kezelése, hogy azáltal a talaj termő képessége emelkedjék. A viznek fontos szerepe van a növényi élet­ben, mert az élő és fejlődő növényi testnek nagy része vízből áll, s a növény tápláló anyagait is a víz oldja fel és viszi a gyökerek közvetítésével ren­deltetésük helyére. Ha hasonlattal akarunk élni, a víz vagy nedv; oly szerepet játszik a növényi, mint a vér az állati testben. Egy szóval a víz a növényi élet fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. Azonban a mily hasznos és nélkülözhetlen a viz bizonyos mértékig, ép oly káros, veszedelmes lehet ugyanaz, ha kelletinél nagyobb mennyiségben fordul elő, mert a sok nedvesség megnehezíti, sőt Mennek a csángók. Marczius hó 29-iki számunkban „Jönnek a csángók“ ezim alatt, egyebek között a következő­ket írtuk : „Messze az ősz, sok történhetik addig. „Megtörténhetik, hogy a jó csángók a dús Kánaánból visszavágynak a nyomorúság földjére. „Magyar nép fogadja őket magyar szeretettel s összerakja filléreit a hazatelepitésre. De a puszta szeretet nem ér többet annál a kivilágításnál, me­lyet a plevnai győzelem hírére megcselekedtünk. S a hazatelepítésre összerakott filléreink nem érnek többet annál a segélynél, mel­lyel a törököket boldogítottuk. „Csángó népnek ház kell, föld kell, gazdasági felszerelés kell. Munkára is volna szükség, a mun­kát is meg kellene fiz­etni. S ez mind rel­ék ma­gyar emberségből s ez mind nem található magyar földön. „De található nyomorúság — nagy. „Csángó a bojároknál keresett munkát; ma­gyar honos Amerikába vándorol munkáért. „Melyikét űzi nagyobb ínség? „Félő, hogy csángó testvéreink keserűen fog­nak csalódni.“ Íme, megjött az ősz és csángóink seregestül mennek vissza Kánaánból a nyomorúság földjére. Minden akkor történt, amint megjósoltuk.­­ Egy kassai ápolónő, ki hivatásból néhány na­pot töltött a csángók között, azt mondja, hogy nem látott még nyomort, aki a csángók között meg nem fordult. Vizenyős helyeken s még most is ponyva sátorok alatt — félig meztelenül ! Az egykor deli alakok felfújva — mint a hordó. Birájok, Barabás Márk, ugyanazon ápolónő­höz egy levelet intézett, mely rendelkezésünkre bocsáttatván, adjuk belőle a következő passzust: „Oh! de fájdalom még Le Iinomis : úgy kezdtek Bujdosni a Népesink hogy Szörnyűség ! úgy gondolom nem Sokára Csak kön­nyeu­ meg lehet olvasni minket; talám soha oh! sohasem tessz Igazi Lakó­helyünk/ Úgy meg csalt bennün­­ket a Reménység és, a mellett Némely Urak, hogy még talám a föld sem fogadja bé, a mikor Meg­halnak azok!“ Ne is fogadja ! Te pedig, édes jó magyarom, éltesd továbbra is tele torokkal a Tisza kormányt ; ne induljon meg a szived, fojtsd el a könyüt szemeidben, — hisz nem bosnyákról, nem csernagoráczról , véreid­ről van szó. Verje meg az isten, aki ezt igy cselekedte s igy engedte cselekedni ! — Az Abauj-szántói gazdagyű­lés alkalmával kitüntetésekben részesültek . Gyümölcsért díszoklevelet nyertek : a kassai m. kir. gazd. tanintézet, N­emsey Jenő, Bárczay József, Szobonya Katalin és Friudt- Csörghe Katinka. Dicsérő oklevelet nyertek: Hunyor Sámuel, Bodnár Péter, Szent-Imrey Gyula, Gedeon Lajos, Br. Vay Sándorné, Patay Etelka, özv. Óváry Pálné, R­idányi József, Soltész Gábor, Szilágyi István, Goezigh Ignácz, Szilágyi Ferencz. Elismerő oklevelet nyertek : Bodnár Sámuel, Boross József, Kovács Károly, Jánovicz Bertalan, Halmy Lajos, Kmaethy István, Pam József, Puska József, Káncsó Pál, Vitéz Antal. Szőlőért: Díszoklevelet nyertek : Kassa sz. kir. város, Jászay Sámuel, Truskovszky Gyula. Dicsérő oklevelet nyertek: Br. Maillot György, Br. Beust Margit, ifj. Pósa Gábor. Elismerő oklevelet nyertek: Blau Hermann, Csepreghy Pál, Makranczy László, Blau Gyula, Weisz Nándor. Konyhakerti terményeknél: D­i­s­z­o­k­l­e­v­e­­lyet nyert: A kassai m. kir. gazd. tanintézet. Dicsérő oklevelet nyertek: Puska Józsefné és Hajós Mórné. Elismerő oklevelet nyert: Zsíros István, Frindt- Csörghe Katalin. Kertészeti eszközökért: Elismerő oklevelet nyertek: Vrasda Ferencz és fia, Blau Mór. Szántásversenynél: 3 drb. aranyat nyert : Gutper György és 1 drb. aranyat nyert Göndör János béresek. Kisgazdák díjazásánál: egy Howard-féle koronát nyert Tóth János alsó-czéczei lakos. Cseléddijazásnál: az 1-ső dijat 25 ezüst forintot nyerte gr. Zichy Rezsőnek 40 éven át hűen szolgáló cselédje : Szabó András; a­k ik djat 20 ezüst forintot nyerte Fáy Józsefnek 20 éven át szolgáló cselédje: Göm­öry András; a 3-ikat 10 ezüst forintot Truskovszky Gyulának 14 évet szolgáló cselédje : Hanák József. Ezeken kivül 5—5 forinttal lettek dijazva : Gutper György, Őz András, Gombos János és Haizer István. lehetetlenné is teszi a talaj megmivelését, elzárja a talaj repedéseit s ezzel a fi­s levegőnek útjait, ugyanígy kizárja a melegséget, sőt elpárolgás által a talajt tetemesen le is hűti, minél fogva az ilyen talaj csak gyomokat és ártalmas rovarokat fejleszt, szüntelen erős kigőzölgéseivel az emberek és álla­tok egészségét rongálja, váltóláznak, lépteimnek, m­é­­telykornak és egyébb nyavalyáknak fészkét képezi, mint arról Szántó város egészségi viszonyaival fog­lalkozó szakférfiak bő tapasztalatuk alapján tanús­kodhatnak. A talaj-nedvességnek azon mennyiségét elő­ter­em­teni, mely a tenyészetre hasznos és nélkülöz­­hetlen, és viszont a túlságos nedvességet, a károsat eltávolítani a talajtól: ez a mérnöki talajjavítás czélja. Röviden kifejezve szólunk: öntözni ott, hol kevés a nedvesség és lecsapolni ott, hol sok van belőle. A jelen alkalommal, midőn gyűlésünket Szán­tón tartjuk, alkalomszerű a lecsapolási rés­szel fog­lalkoznunk, mert éppen e város úgy belterületén mint közeli és távolabbi mezőségein kiváló példáit mutathatja fel a lecsapolandó mocsáros területeknek.­­Ha a talajt ártalmas nedvességétől meg akar­juk szabadítani, szükséges tisztában lennünk a ned­vesség nagyságával, azon okokkal, melyek azt elő­idézik és azon helyi körülményekkel, melyek ezólyuk kivitelében elősegítenek avagy hátráltatnak. A nedvességet nagysága szerint elnevezzük felületi viznek, — mely a felületet is elbo­rítja, — vagy talaj viznek, mely a talaj üre­geit tölti ki, vagy azokban mozog. A felületi vizek rendesen a talaj felületi ala­kulásában lelik magyarázatukat. Vannak ugyanis egyes mélyedések, körül­zárt medenczék, melyek­ Néptanitók díjazásánál, k gazdasági isme­­retek terjesztésében jó példával előlmenő néptaní­tók részére kitűzött 6 darab arany Bárczay József egyleti elnök által még 6 drb aranynyal megtol­­datván, két dij alakíttatott, melyek közül az 1 -sőt 8 drb aranyat nyerte Levendovszky János kupái, a 2-ikat 4 drb aranyat pedig Stein János jászó­­ujfalusi tauító nyerte. Zempléni levél: A „vénasszonyok“ nyarának napja leáldozott, a­mi még megmaradt belőle, az is csak úgy pislá­kol, mint a szegény özvegy asszony mécsese. E pár sort olvasva, még az is, a­ki ebből a mi szép édes hazánkból uj világrészbe költözve, Newyorkban vagy Ch­ikágóban szívja az isten sza­bad levegőjét: okvetlenül kitalálná, hogy a vén földnek bokrétája: szép Magyarország fölött ez idő szerint őszi napsugár dereng; kereken kimondva: ősz van. Az egy csöppet sem volna baj, hogy „ősz van“, csak aztán lenne olyan, a­milyen nagyon is ránk férne akár merre tekintsünk: t. i. a j­a­v­á­­b­ó­l való. Különösen elkelne az itt a Hegyalján, a­hol Bakhus már úgy nagyjából meg is kezdette ural­kodását ; igaz, hogy nagyon pianisszimó adta ki a „napiparancsot, mert minden lépten attól kell tartania, hogy a nálánál is hatalmasabb Jupiter pluvius nyakon önti. Bakhus atyánkról pedig már a mythológiában is el volt terjedve az a hír, hogy a „vizet még a csizma szárában sem tűrheti“. Tréfa ide, tréfa oda! a szüretet már megkezd­ték a hegyaljai kisebb szőlős­gazdák, sokan a na­gyobbak közül is, azok, a­kik a fenyegető esőzéstől tartanak. Ettől pedig lehet tartani; mert sokszor úgy fityegnek a fellegek s olyan csurgóra állanak, m­int a juhgomolyával bélelt vászonzsacskó. Pár napja azonban hidegebbre fordult az idő; éjjel „deresbe" (ne a biharmegyei falut tessék ér­teni,­ is megakadt s igy a szöllősgazdák szivében ismét felvillant egy reménysugár és sokan a szü­­retelést egy hétre elnapolták. Adja isten, m­eg ne bánják. Különben, ha le nem csap a mennydörgés ménkű, azaz hogy, ha kitartja Szaturnus bácsi, akkor — általában az a hiedelem, hogy meg­lehetős bor lesz. No, de kell is, hogy legyen mentül több s bőr az összeszaladt vizek nem találnak kifolyást, hanem ott összegyűlve álló vizet képeznek. Ez­eknek lecsapolása abból áll, hogy a medencze legmélyebb vonalán abba csatornát mé­lyítünk, m­elylyel a mélyedést bezáró partot is átmets­­­szük, és ezen csatornát a legközelebbi mélyebben fekvő élő víz folyásba tereljük. Azonkívül, ha az esés igen csekély és a lecsapolandó terület nagy, szükséges a lecsapolandó medenczét, körülvenni már partszelein övárokkal, mely a magasabb par­tokról erősen letóduló vizeket a fenékre jutás előtt felfogja, és a medencze mellett elterelve juttatja a fő elvezető árokba. . . . Ezen módszer alkalmaz­tunk a tavak és mocsárak kiszárítására, mi által néha igen nagy területek nyeretnek meg a mező­­gazdasági kultúrának. Például hozom itt fel a megyénkben levő görgői tavat, melynek ezen mód szerint tervezett lecsapolása éppen a napokban jut befejezéséhez, s így 600 hold eddig érzéketlen terület jut mezőgaz­dasági művelés alá. Vízfolyások, patakok, folyók árterében is gyak­ran találunk álló vagy igen-igen lassan húzódó fe­lületi vizeket, melyek azért rekedtek meg, mert a folyó vizek partjai a gyakori kiöntések miatt fel­­iszapoltattak, felmagasittattak, és e miatt a hegyek­ről lefutó vagy a patakból kiáradt víz nem tud a mederbe jutni. Ily esetekben úgynevezett belvizek képződnek .... Ezeknek levezetésére a folyóval párhuzamos belviz-árk­ok vezetnek czélhoz, melyek alkalmas helyeken ismét, a főmederbe vagy folyásba terelik a vizet. A közönségesen használt eljárás : a víz partjának átvágása vízleeresztés végett a leg­több esetben sikertelen, mert azt találjuk, hogy a víz­meder nem elég mély a mellette levő belvizek

Next