Abauj-Kassai Közlöny, 1883 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1883-10-11 / 42. szám
III. évfolyam 1883. 600—42. szám. Kassa, október hó 11-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kovács utcza 7. sz. a városház háta mögött. Semmit sem közlünk, ha nei tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Leveleket csak bérmentesen fogadtatnak el. A lap megjelent minden csütörtökön. AKANJ-KASSAI Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési fetételek helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre.. .(> frt — kr. Félévre..........3 ) — „ Negyedévre . .1 „ SO „ Hirdetési díj 5 hasábos pett sorért 6 kr. Bélyogdij hirdetésenként 30 Kr, Nyílttól* 3 hasábos petitem* 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők.MI TÁRCZA. A mérnöki talajjavításról. (A szántói gazdagyülésen tartott értekezés kivonata.,) A földbirtok irányában mindinkább növekedő igények, valamint azon körülmény is, hogy terményeink értékesítése forgalmi eszközeink fejlődésével észrevehető javulásnak indult; természetszerűleg felköltötték abbeli törekvésünket, hogy földünkből minél több termést vehessünk; ezen czélból talajunkat mindinkább javítsuk s még az eddig haszontalan heverőből is beruházás által jövedelmező értéket teremtsünk. Mindazon módszerekről, melyek által e czel elérhető, megemlékezni nem lehet egy értekezés feladata, megelégedhetünk ez alkalommal, ha sikerül a figyelmet azok egyikére felhívni, arra, melynek czélja a vizeknek oly módon való kezelése, hogy azáltal a talaj termő képessége emelkedjék. A viznek fontos szerepe van a növényi életben, mert az élő és fejlődő növényi testnek nagy része vízből áll, s a növény tápláló anyagait is a víz oldja fel és viszi a gyökerek közvetítésével rendeltetésük helyére. Ha hasonlattal akarunk élni, a víz vagy nedv; oly szerepet játszik a növényi, mint a vér az állati testben. Egy szóval a víz a növényi élet fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. Azonban a mily hasznos és nélkülözhetlen a viz bizonyos mértékig, ép oly káros, veszedelmes lehet ugyanaz, ha kelletinél nagyobb mennyiségben fordul elő, mert a sok nedvesség megnehezíti, sőt Mennek a csángók. Marczius hó 29-iki számunkban „Jönnek a csángók“ ezim alatt, egyebek között a következőket írtuk : „Messze az ősz, sok történhetik addig. „Megtörténhetik, hogy a jó csángók a dús Kánaánból visszavágynak a nyomorúság földjére. „Magyar nép fogadja őket magyar szeretettel s összerakja filléreit a hazatelepitésre. De a puszta szeretet nem ér többet annál a kivilágításnál, melyet a plevnai győzelem hírére megcselekedtünk. S a hazatelepítésre összerakott filléreink nem érnek többet annál a segélynél, mellyel a törököket boldogítottuk. „Csángó népnek ház kell, föld kell, gazdasági felszerelés kell. Munkára is volna szükség, a munkát is meg kellene fizetni. S ez mind relék magyar emberségből s ez mind nem található magyar földön. „De található nyomorúság — nagy. „Csángó a bojároknál keresett munkát; magyar honos Amerikába vándorol munkáért. „Melyikét űzi nagyobb ínség? „Félő, hogy csángó testvéreink keserűen fognak csalódni.“ Íme, megjött az ősz és csángóink seregestül mennek vissza Kánaánból a nyomorúság földjére. Minden akkor történt, amint megjósoltuk. Egy kassai ápolónő, ki hivatásból néhány napot töltött a csángók között, azt mondja, hogy nem látott még nyomort, aki a csángók között meg nem fordult. Vizenyős helyeken s még most is ponyva sátorok alatt — félig meztelenül ! Az egykor deli alakok felfújva — mint a hordó. Birájok, Barabás Márk, ugyanazon ápolónőhöz egy levelet intézett, mely rendelkezésünkre bocsáttatván, adjuk belőle a következő passzust: „Oh! de fájdalom még Le Iinomis : úgy kezdtek Bujdosni a Népesink hogy Szörnyűség ! úgy gondolom nem Sokára Csak könnyeu meg lehet olvasni minket; talám soha oh! sohasem tessz Igazi Lakóhelyünk/ Úgy meg csalt bennünket a Reménység és, a mellett Némely Urak, hogy még talám a föld sem fogadja bé, a mikor Meghalnak azok!“ Ne is fogadja ! Te pedig, édes jó magyarom, éltesd továbbra is tele torokkal a Tisza kormányt ; ne induljon meg a szived, fojtsd el a könyüt szemeidben, — hisz nem bosnyákról, nem csernagoráczról , véreidről van szó. Verje meg az isten, aki ezt igy cselekedte s igy engedte cselekedni ! — Az Abauj-szántói gazdagyűlés alkalmával kitüntetésekben részesültek . Gyümölcsért díszoklevelet nyertek : a kassai m. kir. gazd. tanintézet, Nemsey Jenő, Bárczay József, Szobonya Katalin és Friudt- Csörghe Katinka. Dicsérő oklevelet nyertek: Hunyor Sámuel, Bodnár Péter, Szent-Imrey Gyula, Gedeon Lajos, Br. Vay Sándorné, Patay Etelka, özv. Óváry Pálné, Ridányi József, Soltész Gábor, Szilágyi István, Goezigh Ignácz, Szilágyi Ferencz. Elismerő oklevelet nyertek : Bodnár Sámuel, Boross József, Kovács Károly, Jánovicz Bertalan, Halmy Lajos, Kmaethy István, Pam József, Puska József, Káncsó Pál, Vitéz Antal. Szőlőért: Díszoklevelet nyertek : Kassa sz. kir. város, Jászay Sámuel, Truskovszky Gyula. Dicsérő oklevelet nyertek: Br. Maillot György, Br. Beust Margit, ifj. Pósa Gábor. Elismerő oklevelet nyertek: Blau Hermann, Csepreghy Pál, Makranczy László, Blau Gyula, Weisz Nándor. Konyhakerti terményeknél: Diszoklevelyet nyert: A kassai m. kir. gazd. tanintézet. Dicsérő oklevelet nyertek: Puska Józsefné és Hajós Mórné. Elismerő oklevelet nyert: Zsíros István, Frindt- Csörghe Katalin. Kertészeti eszközökért: Elismerő oklevelet nyertek: Vrasda Ferencz és fia, Blau Mór. Szántásversenynél: 3 drb. aranyat nyert : Gutper György és 1 drb. aranyat nyert Göndör János béresek. Kisgazdák díjazásánál: egy Howard-féle koronát nyert Tóth János alsó-czéczei lakos. Cseléddijazásnál: az 1-ső dijat 25 ezüst forintot nyerte gr. Zichy Rezsőnek 40 éven át hűen szolgáló cselédje : Szabó András; ak ik djat 20 ezüst forintot nyerte Fáy Józsefnek 20 éven át szolgáló cselédje: Gömöry András; a 3-ikat 10 ezüst forintot Truskovszky Gyulának 14 évet szolgáló cselédje : Hanák József. Ezeken kivül 5—5 forinttal lettek dijazva : Gutper György, Őz András, Gombos János és Haizer István. lehetetlenné is teszi a talaj megmivelését, elzárja a talaj repedéseit s ezzel a fis levegőnek útjait, ugyanígy kizárja a melegséget, sőt elpárolgás által a talajt tetemesen le is hűti, minél fogva az ilyen talaj csak gyomokat és ártalmas rovarokat fejleszt, szüntelen erős kigőzölgéseivel az emberek és állatok egészségét rongálja, váltóláznak, lépteimnek, mételykornak és egyébb nyavalyáknak fészkét képezi, mint arról Szántó város egészségi viszonyaival foglalkozó szakférfiak bő tapasztalatuk alapján tanúskodhatnak. A talaj-nedvességnek azon mennyiségét előteremteni, mely a tenyészetre hasznos és nélkülözhetlen, és viszont a túlságos nedvességet, a károsat eltávolítani a talajtól: ez a mérnöki talajjavítás czélja. Röviden kifejezve szólunk: öntözni ott, hol kevés a nedvesség és lecsapolni ott, hol sok van belőle. A jelen alkalommal, midőn gyűlésünket Szántón tartjuk, alkalomszerű a lecsapolási résszel foglalkoznunk, mert éppen e város úgy belterületén mint közeli és távolabbi mezőségein kiváló példáit mutathatja fel a lecsapolandó mocsáros területeknek.Ha a talajt ártalmas nedvességétől meg akarjuk szabadítani, szükséges tisztában lennünk a nedvesség nagyságával, azon okokkal, melyek azt előidézik és azon helyi körülményekkel, melyek ezólyuk kivitelében elősegítenek avagy hátráltatnak. A nedvességet nagysága szerint elnevezzük felületi viznek, — mely a felületet is elborítja, — vagy talaj viznek, mely a talaj üregeit tölti ki, vagy azokban mozog. A felületi vizek rendesen a talaj felületi alakulásában lelik magyarázatukat. Vannak ugyanis egyes mélyedések, körülzárt medenczék, melyek Néptanitók díjazásánál, k gazdasági ismeretek terjesztésében jó példával előlmenő néptanítók részére kitűzött 6 darab arany Bárczay József egyleti elnök által még 6 drb aranynyal megtoldatván, két dij alakíttatott, melyek közül az 1 -sőt 8 drb aranyat nyerte Levendovszky János kupái, a 2-ikat 4 drb aranyat pedig Stein János jászóujfalusi tauító nyerte. Zempléni levél: A „vénasszonyok“ nyarának napja leáldozott, ami még megmaradt belőle, az is csak úgy pislákol, mint a szegény özvegy asszony mécsese. E pár sort olvasva, még az is, aki ebből a mi szép édes hazánkból uj világrészbe költözve, Newyorkban vagy Chikágóban szívja az isten szabad levegőjét: okvetlenül kitalálná, hogy a vén földnek bokrétája: szép Magyarország fölött ez idő szerint őszi napsugár dereng; kereken kimondva: ősz van. Az egy csöppet sem volna baj, hogy „ősz van“, csak aztán lenne olyan, amilyen nagyon is ránk férne akár merre tekintsünk: t. i. a javából való. Különösen elkelne az itt a Hegyalján, ahol Bakhus már úgy nagyjából meg is kezdette uralkodását ; igaz, hogy nagyon pianisszimó adta ki a „napiparancsot, mert minden lépten attól kell tartania, hogy a nálánál is hatalmasabb Jupiter pluvius nyakon önti. Bakhus atyánkról pedig már a mythológiában is el volt terjedve az a hír, hogy a „vizet még a csizma szárában sem tűrheti“. Tréfa ide, tréfa oda! a szüretet már megkezdték a hegyaljai kisebb szőlősgazdák, sokan a nagyobbak közül is, azok, akik a fenyegető esőzéstől tartanak. Ettől pedig lehet tartani; mert sokszor úgy fityegnek a fellegek s olyan csurgóra állanak, mint a juhgomolyával bélelt vászonzsacskó. Pár napja azonban hidegebbre fordult az idő; éjjel „deresbe" (ne a biharmegyei falut tessék érteni, is megakadt s igy a szöllősgazdák szivében ismét felvillant egy reménysugár és sokan a szüretelést egy hétre elnapolták. Adja isten, meg ne bánják. Különben, ha le nem csap a mennydörgés ménkű, azaz hogy, ha kitartja Szaturnus bácsi, akkor — általában az a hiedelem, hogy meglehetős bor lesz. No, de kell is, hogy legyen mentül több s bőr az összeszaladt vizek nem találnak kifolyást, hanem ott összegyűlve álló vizet képeznek. Ezeknek lecsapolása abból áll, hogy a medencze legmélyebb vonalán abba csatornát mélyítünk, melylyel a mélyedést bezáró partot is átmetsszük, és ezen csatornát a legközelebbi mélyebben fekvő élő víz folyásba tereljük. Azonkívül, ha az esés igen csekély és a lecsapolandó terület nagy, szükséges a lecsapolandó medenczét, körülvenni már partszelein övárokkal, mely a magasabb partokról erősen letóduló vizeket a fenékre jutás előtt felfogja, és a medencze mellett elterelve juttatja a fő elvezető árokba. . . . Ezen módszer alkalmaztunk a tavak és mocsárak kiszárítására, mi által néha igen nagy területek nyeretnek meg a mezőgazdasági kultúrának. Például hozom itt fel a megyénkben levő görgői tavat, melynek ezen mód szerint tervezett lecsapolása éppen a napokban jut befejezéséhez, s így 600 hold eddig érzéketlen terület jut mezőgazdasági művelés alá. Vízfolyások, patakok, folyók árterében is gyakran találunk álló vagy igen-igen lassan húzódó felületi vizeket, melyek azért rekedtek meg, mert a folyó vizek partjai a gyakori kiöntések miatt feliszapoltattak, felmagasittattak, és e miatt a hegyekről lefutó vagy a patakból kiáradt víz nem tud a mederbe jutni. Ily esetekben úgynevezett belvizek képződnek .... Ezeknek levezetésére a folyóval párhuzamos belviz-árkok vezetnek czélhoz, melyek alkalmas helyeken ismét, a főmederbe vagy folyásba terelik a vizet. A közönségesen használt eljárás : a víz partjának átvágása vízleeresztés végett a legtöbb esetben sikertelen, mert azt találjuk, hogy a vízmeder nem elég mély a mellette levő belvizek