Abauj-Kassai Közlöny, 1901 (30. évfolyam, 29-56. szám)
1901-07-14 / 29. szám
r v Košiciach 12o/m rľľľ^f ------------- ■ f XXX. évfolyam 29. szám. Vasárnap, július 14. a----1—„ Megjelenik minden vasárnap. ■tőségi: Kassa, Fő utcza 1. szám, utal: Kassa, Fő utcza 58. szám. ABAUJ KASSAI KÖZLÖNY KASSAI ÚJSÁG. Felelős szerkesztő: Dr. FÉNYES SAMU. Kiadja a szerkesztőség. Előfizetési árak: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egy hóra 1 kor. —;-----Egyes szám ára 24 fillér.— StrUm vodeaki feqhulcn - % - -1 ■(* Aí/c 59 tői Bánffy sem cselekedte. j* igazságügyi tárca vezetésében Éhsége óta igazi dijnoki szellemnyi.-Nem is oskolamesteri, csak dijnokias koncepciói után a földhözragadt lőre. Ha kell erre bizonyíték, ott is kavarodást előidéző perrendtartásig mind semmi. A kereskedőt és agrár ifjaknak érdekében, népszerű [éhséget csúffá tenni sem utolsó. jnoki szellem nem elégszik meg ! szellemnek szemet szúr nagyon a ~5íroTüggetlenség. Hogy egy bíró csak úgy szimplán a maga lelkiismerete szerint ítéljen, szóval az iskolamesterkedő bölcseség sehogy sem tud ilyennel megbékélni. "Ennélfogva szépen suttyomban eleszkamptálta a bírói függetlenséget. Mikor Tisza Kálmán próbálkozott reá s törvényjavaslatban a főispánoknak bizonyos revizionális jogokat akart biztosítani, felzúdult az ország egész közvéleménye, elsősorban az ügyvédség. A bírói függetlenség ellen tervezett mennylet nem sikerült. Olyan diadalnak tartotta ezt a nemzet, mint egy győzelmes nagy csatát. Mert érezte és tudta mindenki, hogy alkotmányos és polgári jogainknak legbecsesebb, talán a leghatékonyabb biztosítéka a birói függetlenség. Nos ezt egyszerűen ki akarja törölni a magyar birói intézményből a dijnoki elmélet. Síity- nyomban, törvény híján, feltűnés nélkül. A miniszter ugyanis életbeléptette a középiskolák osztályzati rendszerét. Fölterjesztett magának, hogy mennyi ügyszámot intézett el egybíró , aki jó gyerek volt és sok számot őrölt meg, akarom mondani intézeti el, az kap jó kalkulust az igazságügyministertől, sőt, szorgalmi jegyet is, mint a mi elemi iskolásgyermekeink, — annak dicsérő okmányt juttat a kegyes kegyelmes ur, aki kevesebb számot őrölt le, az nem kap »szorgalmi jegyet.« — de esetleg megrovó megintést: — Biró úr, önnel nem vagyok megelégedve ön kevés numerát csinált. Ez a módszer mindenek fölött bárgyú és igazságtalan és igazán dijnoki észjárásból és világnézetből fakadhat csupán. Hát lehet röffel mérni a szellemi munkát? Vagy a sok szám elintézése se a becsmérője a birói munkának? Hiszen ha lehetne, akkor Hazafi Verás János dicsérő oklevelet kapna, Petőfi meg megrovást: — költő ur ön nagyon keveset ír! — Avagy nem éppen olyan bárgyúság-e ráírni: Biró ur ön kevés numerust csinál,megrovom ! De nemcsak bárgyú, hanem igazságtalan is, Hisz van olyan ügy, melynek elintézése éppen annyi dolgot ad, mint: riás ezer. Lehet, egyetlen ítéleti' a mély több tiufást, szakismeretet, gondolkodást, időLíiást igényel."- száz más ítélet együttvéve, pedig csak egyetlen numerus. És aki ezt elvégezte, mivel szolgált reá a megrovásra, holott ez egy számmal tízszer annyi munkát végzett, mint más bíró fiz számmal? És ezt olyan igazságügyi kormány teszi, mely hogy néhány rongyos forintot megtakarítson, hónapokon át be nem töltet egy megüresedett bírói széket és ezt az igazságszolgáltatás isszonyu kárára valósággal rendszeresen fizi. De ez még mind csekélység ahhoz a veszedelemhez képest, amelylyel ez a normalista rendszer a bírói függetlenséget fenyegeti. Mert ha a miniszer minden törvény híján s ellenére dicsérhet, kitüntethet és sújthat bírákat, akkor aztán ne szóljon senki független bíróságról s ne gondolja senki, hogy létezik az a függetlenség valójában. Azt se mondja senki, hogy a minister nem sújt, csak megint, megró. Érzékeny, önmagát becsülő, keményen dolgozó önérzetes, mür vert férfiúra ez a legsujtóbb büntetés. És ha a minister úr ma azt a jogot vindikálja magának, hogy megróhat egy birót, mert kevés számot intéz el, holnap majd azért fogja meginteni, hogy — nem az ő kedve szerint ítél. De ha nem is teszi ezt, a birói függetlenség féltett kincse veszedelemben van, ha a minister dicsérhet és megróhat. És ha meggondoljuk, hogy ettől a dicsérettől vagy gáncstól függ a birónak az előléptetése, tisztában lehetünk vele, hogy a birói függetlenséget evvel a bájos rendszerkével Plósz doktor úr ő kegyelmessége kitörölte a magyar alkotmányból. És a mellett törvénytelen. Egy ilyen igaztalanul megrótt biró panaszos tárgyává is tette a miniszer törvénytelen intézkedését. De alig ad visszhangot. Hja az uj korszak! A jog, törvény és igazság annyira a vérünkbe ment már át, hogy szükség sincsen többé reá. Uj bankfiók Kassán. Mint beavatott helyről értesülünk, a Budapesten székelő „Magyar leszámítoló és pénzváltóbank“ igazgatósága elhatározta, hogy Kassán fióktelepet létesít, sőt a napokban itt időzött igazgatója által a szükséges üzleti helyiségekre nézve a bérleti szerződést is már megköttette. Valószínű ebből folyólag, hogy a bank működését Kassán még ez évben megkezdi. Actuális lett ime a kérdés, melyről helybeli bankkörökben több év óta nem egyszer folyt az TAHCSA, A tudás. — Az Abauj Kassai Közlöny« eredeti tárcája. — Néhai jó Albertus Magnus könyvet irt minden tudható dologról, sőt akadt a középkornak olyan tudósa is, aki »minden égi és földi dolgokról« — és »még egyebekről« is értekezett. Hát az bizonyos, hogy tudás dolgában nem fcolt az emberiségnek olyan boldog korszaka, mint középkor. Az ókor tudományáról, eszmélkedéséről sejtelemmel is alig bírt, — de amit ismert is belőle, azt sem értette. Míg a régiségben ott van a keleti gondolkodók mély járású eszmélkedése, a hellének nagy fejlettségű bölcselete, egy Aristoteles rengeteg tudománya — az ókornak különben egyetlen embere, ki a tudós, nevét igazán megérdemli — a rómaiak világismerete, addig a középkornak az elméje annyira összezsugorodott, hogy még legmagasabb fejlettségében is nevetségesen együgyünek, ostobának látszik az ókor eredményeihez képest. Egy Aristoteles vagy Seneca, vagy Plinius például ha összekerülnek vala egy Duns Scotussal, Acquinoival, Avicennával, alkalmasint olyan szánalmas tekintettel néznek és hallgatnak reá, mint amilyennel például Darvin valamelyik növendéke hallgatná a tizenhatodik század valamely csillagjóslóját. Pedig sem az anyaguk, sem az ismeretük, sem elméjük éle nem csekély. Ockam Vilmos például a 13-ik század alkonyán nem is könyvet, csak egy értekezést, azaz, hogy nem is értekezést, csak annak első két fejezetét írta, — de ez a két fejezet a mi rendes könyvformánkban nyomtatva, legalább 300 ív, vagyis 4800 lap. Ez a tudós ur ,akinek elmeéle oly nagy, hogy olyan labyrinthot szerkesztett, melyből a ki egyszer bele tudott menni, többé kijutni nem tud« — nos ez az ur ezt a kis értekezéskét 7 fejezetre szánta, de csak kettőt csinált meg. Bízvást el lehet mondani, hogy olyan modern agyvelő nincs, amelyik ilyen bosszantó aprólékosságokról ennyit tudna összeírni. Nem hiába hívták doktor subtilissimusnak. Ami a középkori tudósokat olyan tudatlanokul tünteti föl, az a természettudományos dolgokban való -szinte csodálatraméltó- tájékozatlanság. Az emberi művelődés és tudomány történetében bizonyára megvan a középkornak is a maga fejlesztő hatása, sőt egyik-másik adatot a természettudományos tapasztalásnak is szerzett, de azért mai tudatlanságunk javarésze mégis csak a középkor öröksége. Mert ne gondolja ám senki, hogy a tudatlanság csak egy tagadás, hogy olyanfajta kifejezés, mint például az űr. Ahol nincs valami, vagyis a valaminek üres helye, az az űr, — a hol nincs tudomány, — a tudástalan üres semmi a tudatlanság. Dehogy, a tudatlanságnak éppen a legcsökönyösebb fajtája, ahol a tudás helyén, valami látszólagos tudomány, az előítéletek fonta gubancok tenyésznek. Hiszen éppen itt van a tudásnak a legnagyobb akadálya Ha az embereket igazán tudós lényekké akarjuk tenni, előbb sokat, igen sokat el kell velük feledtetni. De ez az elfeledés nem olyan könnyű ám, mint az ember első pillantásra hinné. Sőt ellenkezőleg. Az emberi művelődés történelme éppen azt bizonyítja, hogy nagyon nehéz, a legnehezebb életfolyamatok egyike. Az élet folyamán annyi hamis tudományra, annyi képtelen dologra tanítanak, annyi előítéletet, balvéleményt, öröklött hazugságot szív magába, hogy sokkal nehezebb egyet-egyet kiirtani az emberből, mint amilyen nehéz volt megszerezni. /Abbázia Ír. Szegi Kálmán 5 * AAVIZGYÓGYINTÉZET Erősítő-, edző-, hizlaló-kúrák egész éven át. Külön: Syermen-Szanatorium*