Abauj-Kassai Közlöny, 1908. február (37. évfolyam, 26-50. szám)

1908-02-01 / 26. szám

XXXVII. évfolyam, 1908.—26-ik sz. Kassa, szombat február 1. ________­_________j. Szerkesztőség és­ kiadóhivatal: KosjtHte 16. a. Telefon 150. Semmit sem költünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem válla­kozunk. A lap megjelenik MINDENNAP. t 1 T---------------------i ABAUJ-KASSAI POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő : Szekkes* Károly. — Kiadótulajdonos : A párt. HMM feltételei Kassán Vidéken Egész évre 14.— 20.— Félévre . . 7.— 10.— V.évre . . 3 50 5.— Egy hóra . . 2 kor.1 Egyes szám 4 fill. Hirdetési díj megállapodás szerint. Hirdetési és elő fisi­i díjak a kiadóhivata­l­t bérmentve külden­ek. s ! A vasúti forgalom fellendítése. Lássá, január 31. Amit lapunkban már hirdettünk, most valóra válik. A Máv ebben az esztendőben óriási befektetések ré­szese lesz s ezektől bízvást várhatjuk, hogy a magyar államvasutak hatal­masan fel fognak lendülni. Kossuth Ferenc miniszter és nagyrahivatott munkatársa Szterényi József állam­titkár programmjuk sarkalatos pont­jává tették a Máv reorganizálását s az ország tetszése között hajtják végre programmjukat. A reorganizálás első feltétele volt a vasutasok fizetésének és szolgálati viszonyainak rendezése. Ez már meg van valósítva, el van intézve. A Máv százezernyi személyzete, eltekintve a szocialista izgatások áldozatától, hely­zetével meg van elégedve, ami nagy dolog ebben a szociális forrongások által nyugtalanított világban. Követ­kezik tehát a programm második részének végrehajtása : a befekteté­sek, a Máv vonalainak teljes kiépí­tése, a felszerelése, kiegészítése. Egy­előre kilencven millió koronát szánt erre a célra a kormány. De a kilencven milliós beruházás csak kezdet és aránylag rövid idő alatt újabb, sokkal nagyobb beruhá­zás fog következni­ . A legközelebbi időkben a kereskedelemügyi minisz­ter a törvényhozás elé viszi azt a törvényjavaslatot, mely a kereske­­delemügyi kormány nagyszabású be­ruházási programmját foglalja ma­gában. Az új beruházási törvény ren­delkezései szerint körülbelül 20 mil­lió korona van előirányozva azokra az építkezésekre, amelyekre Buda­pest különböző pályaudvarain szük­ség lesz. A törvényjavaslat költség­­vetése egy nagy fűtőház felállítását is magában foglalja, mely a fővárosban lesz felépítendő. A fiumei kikötő forgalma lebonyolításának megkön­­­nyítésére és zavartalanabbá tételére illetőleg a fiumei vasúti építkezé­sekre 12 millió korona van előirá­nyozva. A múlt idők bűneiből keletkezett forgalmi zavarokat hatványozta az a körülmény, hogy az újabban épült helyiérdekű vasutak saját sze­mély- és teherforgalmának lebonyo­lítására a Máv vagyonjait használta. A forgalmi zavarok óriási károkat idéztek elő és általános panaszra adtak okot. Az új törv­ényjavaslat meg fogja szünteti a forgalmi zava­rokat, amennyiben az új vicinálisok építése összhangba fog jönni az ál­lamvasutak teljesítő­képességével. De nemcsak a forgalmi zavaro­kat van hivatva a beruházási tör­vényjavaslat megszüntetni, hanem mindazokat a bajokat, melyek meg­gátolják legnagyobb üzemünk, az ál­lamvasutak fokozatos fejlődését. Az előbbi kormányok is csináltak beru­házásokat az államvasutak számára, sőt kétszer is, 1899-ben és 1904 ben. Az eredmény azonban mi volt? Az, hogy most a régi bűnöket az egész magyar közgazdaság szörnyen meg­sínylette és maga a kereskedelem­ügyi miniszter kénytelen volt beval­lani, hogy elődei az államvasutakkal helytelen gazdálkodást űztek. Könnyebb valami egészen újat produkálni, mint rosszat jóvátenni. Az államvasutakat újra lábra állítani, gyors és észszerű intézkedésekkel szinte művészetszámba megy. Az­ adóreform a közgyű­lésban. (Folytatás.) Lássá, jan. 31. A kiküldött bizottság által készített s a közgyűlés által elfogadott memorandum s végül a jövedelmi adónak a városi lakos­ság s főleg az iparosok s kereskedőkre nézve lesújtó vonatkozásait világítja meg. Egyedül a kereseti adó alapja az, a­melynek a törvénytervezetben nyilván­való aránytalan emelése közvetlenül kihat a jövedelmi adó emelésére és így a kere­seti adó mellett ez az úgynevezett foko­zatos jövedelmi adó nem adókiegyenlítést, hanem egyszerűen egy el nem viselhető — az egész kontinensen legmagasabb tételű, igazságtalan — adópótlékot, sőt kétséget kizáróan kétszeres megadóztatást jelent. Hogyha most mindehhez hozzávesszük, hogy a jövedelmi adó alá be vannak vonva azok a túlnyomólag a városi lakosság vagyonát tevő részvények és járadékok szelvényei, a­melyek eddig adómentességet élveztek, nyilvánvaló, hogy a városi lakos­ságra nézve ez nem is kétszeres, hanem háromszoros megadóztatást jelent és ezért bizonyos, hogy ezen adónak 46.000,000 contingenséb­en igen jelentékeny teher­­áttolás rejlik a városi lakosságnak munkája verejtékéből élő iparos és kereskedő osz­tályaira. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal felhívni a tekintetes törvényhatóság figyel­mét arra, hogy a­­ védelmi adó kulcsa 20,000 koronán felül már nem észre­vehetően és 200,000 koronán felül pedig egyáltalán nem emelkedvén, itt is a nagy tőke és nagybirtokkal szemben azt a ked­vezést tapasztaljuk, amely egy igazságos és igazán fokozatos jövedelmi adó behoza­talát és keresztülvitelét kizárja. Igen nagy hibája ezen adóreformjavas­latoknak nézetünk szerint az is, hogy épen az ipart és kereskedelmet űző lakosság adóterhének megállapításánál teljesen figyelmen kívül hagyta azon meggyőző­désünk szerint hazai iparunk és kereske­delmünk fejlődésére döntő szempontot, hogy ipari és kereskedelmi jövedelmünkre nagyobb terhek ne rakassanak, mint a­milyenek az osztrák kereskedelmet és ipart terhelik. Mert tekintve, hogy az Ausztriával megkötött vámszerződésben és az azzal kapcsolatos törvényekben amúgy is eddig ismeretlen előnyök biztosíttattak az osztrák ipar és kereskedelemnek Magyarországon, a most már teljesen szabadon versenyző ezen iparos és kereskedő osztályokkal szemben, egy súlyosabb teher teljesen védtelenné teszi a magyar iparos és keres­kedő osztályokat és ezen kereseti ágaknak mindnyájunk által óhajtott fellendülését lehetetlenné teszi. Már­pedig úgy a kereseti, mint a jövedelmi adó tételeiben is, hatásában is aránytalanul súlyosabb, mint Ausztriának a hasonló kereseti osztályokat terhelő adói. És Ausztriában gondoskodtak a dis­­paritás kiegyenlítéséről és átalakítva az iparadót enyhe reáladóvá, azt ténylegesen és tartósan 25% a­ *e is szállították. Ez a törvénytervezet azonban akkor akarja sújtani a városok polgárságát ezen teherrel, a­midőn nem leszállítja, hanem bevallottan legalább háromszorosan és egyes fogyasztási adók tervezett monopoli­­zálásával még sokkal nagyobb mérvben emelni akarja épen ezen osztályok terheit. Ezen teheremeléssel és azzal, hogy a tény­leges adótételek percentekkel és a tény­leges adóteher milliókkal nagyobb a ma­gyar iparos és kereskedő osztályok vállain, mint a­milyennel az osztrák kereskedők és iparosok vannak megróva, teljesen ki­zárja a magyar ipar és kereskedelem ver­senyképességét saját hazánkban és még a reményt is megöli, hogy azok fellendülése és önállósítása valaha elérhető legyen.­­ Ezt pedig Magyarországon megcsinálni csak az állam vitális érdekeinek feláldozá­sával lehet és ezért ezen törvénytervezetet ilyen formában és ilyen tendenciával tör­­vén­nyé emelni nem szabad. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Az adóreform tulajdonképen nem politikai kérdés, mert a­mint nem szabad jó adó­reformot egy kormány iránt való bizal­matlanságból visszautasítani, épen úgy néma lehet a rossz adóreformot egy kormányhoz való bizalomból elfogadni. A legveszedelmesebb politikai kérdéssé válik azonban az adóreform, ha azon társa-

Next