Abauj-Kassai Közlöny, 1909. július (38. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-01 / 146. szám

/ 3 .0/WCK? Szerkesztőség és KIADÓHIVATAL : KOSSUTH L.-UTCA 16. TEIiEpOfl: 150. sz. SEMMIT SEM KÖZLÜNK, HA NEM TUDJUK, KITŐL JÖN. KÉZIRATOK VISSZAKÜLDÉ­SÉRE NEM VÁLLALKOZUNK Megjelenik minden nap. folyam. 1909. 1- 146. sz. Kassa, csütörtök Julius 1. ABAUJ-KASSAI Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre 14.— Fél évre 7.— Negyed évre 3.50 Egy hóra 2.— Vidéken 20.— kor. 10.— 1 5.— 1­2.— c Egyes szám­ára 4 fül. = Hirdetési díj = MEGÁLLAPODÁS SZERINT. miót tavar­ i­dijak a kiadóhivatalba bentoentve küldendők. POLITIKAI NAPILAP, „ __________________/f1Ú. c Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY. — Kiadótulajdonos: A PÁRT. •• •• Homo regius először, másodszor. Kassa, jun. 30. A politikai égboltozat változatlanul szürke tónusába egy vérpiros csík verődött, mely egyszerre maga felé terelte az immár szinte ellankadt, el­posványosodott közvélemény figyelmét. Míg az ország egész közönsége, még nagy kaliberű politikusokat sem véve ki, a hosszú és kínos csendből arra következtetett, hogy az ország állapotában mihamar változás nem állhat be, azalatt a kuliszák mögött szinte toppal, settenkedve oly fordula­­tokat készítettek elő, melyek sikere coetéli lauld­ v'iceAd CaeppöT­ueí­t­űk volna a 67-es politika immár teljesen elavult s erőtlen karjai közzé. Szinte robbanásszerüleg hatott, hogy Lukács László volt 67-es pénz­ügyminiszter a király tudtával s egyenes kívánságára politikai purparlékat folytat a függetlenségi vezéremberekkel egy oly átmeneti kabinet alakítására, mely­nek élén Lukács, kebelében pedig a függetlenségi párt vezetői állottak volna, a belügyi, a pénzügyi miniszterségek kivételével, melyek képviselői szintén a régi hatvanhetesek táborából lettek volna toborzandók, miután az új paktum úgy kötötte ki, hogy ezek egyike sem lehet bármely jelenlegi párt kebelébe tartozó politikus. S így kis hiba, hogy mikor az ország akara­tából függetlenségi és negvennyolcas többség áll a parlamentben, újra nem a hatvanhetes, bár akkoriban dicsé­retes tendenciájú minisztérium kor­mányozza az országot. De aminő lehetetlen volt a kíván­ság, épp oly gyorsan s természetesen utasították vissza a függetlenségi vezér­­emberek Lukács László homo regius propositióit, melyek pedig a mostani nehéz helyzetben eléggé tetszetős kön­tösben mutatkoztak. Mert tulajdonképen mit is hozna Lukács László?! Átmeneti minisz­­­teriumot függetlenségi törz­zsel, de­ hatvanhetes fejjel és végtagokkal. Két’ esztendős provisoriumot kért, hogy ezalatt a választói reformot az ural­kodó s a pártok közös­­ belegyezésével megalkossák. Ez ideig minden nagyobb­­szabásu reformakció pihen. A bank szabadalma csupán két esztendőre meg­­hosszabbittatik s katonai vívmányok szolgáltatnák az enyhitő flastromot a fájdalmas várakozásra. Tehát két évig akart pünkösdi király lenni Lukács László s két évig akarta oxigén belélegzéssel, a közös bank immár halálraítélt instutióját életben tartani. S ezért cserébe az általános választói jogot s katonai vívmányokat igéri Nem mondhatjuk tehát, hogy üres tarisznyával bocsáj­­tották el Bécsbő­l kalandos útjára s íme mégis, sikertelen volt a fáradozása, kísérletét kudarc jutalmazta. Ez volt Lukács László első fel­léptének eredménye. Kísérlete meddő maradt, miután, sem nem volt igazi homo regius, csak tapogatózó kísértet, sem nem volt a portékája kielégítő, a bukott rendszernek nemcsak a szaga, de a pecsétje is rajta volt. Mikor megvitte meddőségének hírét Bécsbe, már akkor olyan kijelentéseket tett, melyek szerint missiójának vég­leges befejezését kétségbe lehetett vonni, sőt olyan hangokat is hallhattunk tapasztalt és benfentes politikusoktól, hogy a Lukács László miniszterelnök­sége még az esetben is bekövetkezik, ha nem sikerül a függetlenségi párt vezéreivel megegyezésre jutnia. És íme Lukács László másodszor­­ is visszakerült, most már mint igazi homo regius, akit újra elküldték a többségi párthoz alkudozni. Úgy lehet, hogy mire e sorok nap­világot látnak, a homo regius újra Bécsbe gyorsvonatozik s második kül­detésének már bizonyos eredményéről számol be urának. Midőn e sorokat írjuk, még teljes bizonyossággal nem tudjuk, hogy azok­nak a tanácskozásoknak, melyeket Lukács László Kossuth Ferenccel, mint a függetlenségi párt vezérével és aj vezér a maga pártjának főbb emberei­vel s az úgynevezett intéző bizottság­gal folytatott, minő lefolyású volt s mily részletekben történt megállapodás. Ha vájjon csakugyan belement Kossuth Ferenc abba a propozícióba, hogy az ő miniszterelnöksége alatt Lukács Lászlóval s még egy néhány ő­ szabad­­elvű politikai nagysággal közösen ala­kítson átmeneti kormányt a választói reform létrehozására, avagy nem? S így nem is vagyunk abban a helyzet­ben, hogy a magunk véleményének precíz kifejezést adhassunk. Ha a válságból való kibontakozás abban nyerne megoldást, hogy a Kos­suth Ferenc miniszterelnöksége mellett tiszta függetlenségi kormány venné át a vezetést az eddigi fegyvertársak­­ mellőzésével, ez a tény a nemzeti­­ ügy érvényesülése szempontjából eléggé megnyugtató eredménynek volna te­kinthető, főleg ha igaznak bizonyulná­nak azok a hírek, hogy ez az ered­mény anélkül éretnék el, hogy bár­mely téren is jogfeladás történnék s e mellett megvalósulna az az elv, hogy a választói törvény olykép alkottassák meg, hogy azzal a magyar nemzet természetes túlsúlya és az értelmiség vezetése biztosíttassék, úgy ezt a ma­gyar közvélemény mint igazi ered­ményt üdvözölné. Azonban e pillanat­ban még tamáskodunk egy ilyen irányú eredményben, még nem tudjuk elhinni, hogy Bécsben, ahol sem And­­rássy, sem Wekerle nem tudták elfo­gadtatni a kibontakozásra vonatkozó tervezetüket, sőt a Kossuth Ferenc legújabb prepozíciója sem nyerhetett meghallgatást, hogy most egyszerre ennyire megváltoztak volna és haj­landók lennének nemzeti követelések megadására, ha mindjárt nagy árért is. Nem, mi ezt nem tudjuk elhinni és hogy e hitünk alapos, íme megerősítik a mai hírek, melyek szerint a homo regius ajánlatait a függetlenségi párt intéző bizottsága egyhangúlag vissza­utasította, mennyiben még azokat a minimális feltételeket sem hozta Lukács, amelyek mellett a függetlenségi párt kormányt vállalni hajlandó lehetett volna. A homo regius kísérlete tehát má­sodszor is kudarccal végződött. Hogy mi fog következni most, arra a közeli napok hozzák meg a leheletet, de hogy sok jót nem várhatunk, arra el lehe­tünk készülve. Záróünnepély a javítóban. Kassa, jun. 30. A kassai m. kir. javítóintézetben, mint ipari tanműhelyben, tegnap, kedden délután igen szépen sikerült tanévzáró

Next