Abauj-Kassai Közlöny, 1910. július (39. évfolyam, 147-173. szám)
1910-07-01 / 147. szám
Kassa, Péntek, július 1. XXXIX. évfolyam. Szerkesztőségia kiadóhivatal Harang-u. 9 Telefon 150 fÜRDETÉSI DÍJ megállapodás id E szerint. EE MEG JELENIK d u. 5 órakor. 1910.147. szám. Abauj-POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre K 5.— x gy hára K — Egy ZQ számára 4 /fillér Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda k készfizetések felvétele. Az elhangzott trónbeszéd egyik kiemelkedő és országszerte rokonszenves visszhangot keltő pontja a készfizetések rendezésének hangoztatása volt. Emlékezhetünk, hogy a koalíció kormányának a közös bank szabadalma ideiglenes meghosszabbítása kérdésében a készfizetések felvételének kikötése volt a bázis, amely ellen még a kalendáriumi dátumhoz görcsösen ragaszkodó Justh-párt sem agitált érdemileg, a koalíció többi pártja pedig e feltétel elfogadása mellett kész volt a szabadalmat provizórikusan meghosszabbítani. Ezt a bankpolitikát vallotta nemcsak Wekerle és Andrássy, hanem a fokozatos megvalósítás elvének alapján álló Kossuth Ferenc is. A jelen kormány ezt az elvet szintén magáévá tette, ami a célszerűség mellett bizonnyal az ország megnyugtatása érdekében történt, mert a készfizetések felvételével a közös bank szabadalmának megújítása nem jelenti hitelünknek hűbérbe való adását, miután a készfizetés megkezdésével törvény függetleníti a magyar hitelkeresőt az osztrák piactól. Ez a feltétel reánk nézve elodázhatlan, mert a valuta teljes helyreállítása csak a készfizetés megkezdésével érhető el s ez Magyarországra nézve azért fontos, hogy a magyar hitelkereső előtt is megnyíljék a világpiac s így azért az előnyért, hogy ma a közös banknak alacsonyabb a kamatlába, mint volna az azonnal felállítandó külön magyar banknak, — ne fizessünk továbbra is olyan aránytalan hübért, mint aminő abban foglaltatik, hogy végkép nem rendezett valutával az osztrák piac kénye kedvének vagyunk kiszolgáltatva. Ezt a feltételt tehát a bankszabadalomnak újabb 7 évre leendő meghosszabbításánál semmi esetre sem s szabad elmellőzni. Erre utal a trónbeszéd is, midőn ezt szükségesnek jelzi s mely elől most már kitérni csakugyan öngyilkosság volna. Hogy a készfizetés felvételének követelése, amint a koalíció idejében, úgy most sem tetszik az osztrákoknak, azt eléggé elárulja a sajtójuk, amely máris irtó háborút kezd ez ellen, oda akarva terelni a dolgot, hogy a készfizetések felvétele függetlenütlessék a bankkérdéstől, ami annyit tesz, hogy előbb csak hosszabbítsuk meg a bankszabadalmat s azután majd beszélhetünk a készfizetésekről, persze azzal az utógondolattal, hogy ebből semmi sem lesz, ami ismét csak osztrák szemtelenség. Elvárjuk a kormánytól, hogy a banktárgyalásnál a trónbeszédben kifejezett készfizetések szükségétől el ne álljon s e nélkül szabadalmat ne adjon a banknak. Tisza, Khuen és Hieronymi beszédeikben több ízben hangsúlyozták a bankkérdéssel kapcsolatban, hogy amennyiben az ország érdekeit nem fogják megóvhatni a bankszabadalmi tárgyalásokon, akkor haladéktalanul rá fognak lépni ők is az önálló bank alapjára. Ezek a kijelentések a magyar közvéleményt annak feltevésére jogosítják fel, hogy a közös bank szabadalmának újabb meghosszabbítása csak három feltétel alatt lehetséges. Az egyik, hogy csak 1917-ig szóljon a szabadalom s így a vámközösség lejárásával essék egybe. A második, hogy a bank valóban osztrák és magyar legyen, tehát úgy szervezetében, mint a piacok kiszolgálásában igazán duális, paritásos legyen s a harmadik, hogy a szabadalommal a készfizetés is megkezdődjék. Ha ezeket a feltételeket el nem érhetjük, akkor nem kérünk a közös bankból, hanem fel kell állítani azonnal a külön magyar jegybankot. A mai közgyűlés tárgyai. fi közúti vajúdása , Kassa, június 27. Emberemlékezet óta nem volt a városi közgyűlés napirendjén annyi tárgy, mint a main. 65 pontból áll a tárgysorozat. Valóban hallatlan. És ezt — úgy látszik — az új szabályrendelet hozta magával, mivelhogy ennek értelmében ez idén első ízben , július és augusztusban nem lesz közgyűlés s így most három hónapért egyszerre kell kiadni a mérget. A hosszú tárgysorozat elég változatos. Van ott minden fajtájú tárgy. A rendes sablonos pontok mellett akad választás is, még pedig két állásra is : az újonnan rendszeresített segédmérnökére, melyre hárman pályáznak és a megüresedett adótiszti állásra, melyre nem kevesebben, mint heten pályáznak. Ominózus szám. Van vízvezetéki forrás foglalási munka leszámolás, póthitel megszavazás, egy csomó erdei ügy fa megvételi ajánlatokkal, a Rákóczi ebédlőházának elhelyezése, vasúti felüljáró létesítése, képzőművészeti vándorkiállítás, nyugdíjazás, véglegesítés, segélyezések, hivatalszolgák lakbéremelésének ügye, szabadság iránti kérvények, egy egész csomó körlevél a társ törvényhatóságok részéről, de mind között a legérdekesebb a villamos közúti lét, nemlét kérdése, melynek eldöntését társadalmunk legnagyobb része fokozott érdeklődéssel várja. Ezt a hosszú tárgysorozatot az együttes hármas bizottság kedden délután tartott ugyancsak hosszú ülésében megvitatta ■ itt is a leg'Y'>'5ksí3 .vleufVJ í'.fc. élénkebb vita a közúti kérdésében folyt, melyet töviről hegyire meg I vitattak s a végén, bár a szavazást a szubvenció megadása ellen ütött ki, még sem lehetett tudni bizonyossággal, hogy a közgyűlés mire fogja magát a mai, nyári szünet előtti utolsó ülésében elhatározni. A kérdés t. i. a körül forgott, hogy a berlini társaság ajánlatában több oly feltétel volt felsorolva, melyet elfogadni nem lehet s a 25 éven át követelt évi 27.600 K. városi szubvenciót is nagyon magasnak találta az együttes bizottság s csak két percent pótadónak megfelelő évi 16 ezer koronát volt hajlandó megszavazni. E kérdések tisztázására , illetve a tárgyalásra egy szűkebb albizottságot küldött ki, mely tárgyalt is s a keddi ülésben ennek eredményéül jelentette, hogy azon pontokra nézve, melyeket, a hármas bizottság kifogásolt, teljes megegyezésre jutott a berlini társaság megbízottjával, csak az évi szubvenciót kapcsolta ki a tárgyalásból, mert ebből a vállalat semmit sem volt hajlandó engedni. A szubvenció kérdése tehát nyitva maradt s ebben kellett a keddi együttes ülésnek állást foglalni, hogy a közgyűlés elé javaslatot lehessen terjeszteni. E súlyos pont körül folyt tehát az élénk vita s miután a berlini társaság ezt a pontot ultimátumnak jelezte, lealkuvásról nem lehetett szó, csupán elfogadás, avagy elutasításról. A bizottságnak sok tagja szólt a kérdéshez pro és kontra. Egyben azonban mindannyian megegyeztek, abban t. i. hogy a villamos közútira szükség van, sőt abban is egyeztek, hogy a város fejlődése, a haladás érdekében áldozatot hozni is hajlandók, de a kért évi szubvenciót a többség oly magasnak találta, hogy azt elfogadni lehetetlen. Volt felszólaló, aki azt kívánta, hogy a város a saját rezsijébe csinálja meg a közútit, amelyre azonban a polgármester kijelentette, hogy ennek még a gondolatáról írt egyszer a mindenkorra