Abauj-Kassai Közlöny, 1911. június (40. évfolyam, 124-146. szám)

1911-06-01 / 124. szám

XXXX. évfolyam. ■«•wkesztSaág #» kiadóhivatal Harang-u. 9 Telefon 150 JSIfitDHTASI DU i*s*gállapodás 57r szerint. IEEEJEEENÍJt <*­ n. S órakor 1911. — 124. szám. Abauj POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Kassa, Csütörtök, junius 1. Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 1­4.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre K 5.— i_gy hóra K — E­gyes szám­ára 4 fillér A magyar fürdők s az idegenforgalom Irta: Bókay Árpád: Az ásványvizeknek és a für­dőhelyeknek úgy közegészség­­ügyi, mint nemzetgazdasági je­lentősége annyira el van ismer­ve, hogy annak hosszú bizonyí­tását fölöslegesnek tartjuk. Évente ezer és ezer beteg nyeri vissza egészségét s ezzel együtt életkedvét, munkaerejét ásványvíz és fürdőkúrák által. Olyan tényezők ezek az orvosi tudomány gyakorlati alkalmazá­sában, melyeket mással pótolni teljes lehetetlenség. Korunk dicső jelszava, a hu­manizmus, egyenesen megköve­teli, hogy a nép mentői széle­sebb rétege számára hozzáférhe­tővé tegyük az ásványvizekben és a fürdőkben rejlő gyógyító kincset. Már ennek a szempont­nak is elegendőnek kellene len­nie arra, hogy a törvényhozás és a kormány kötelességüknek tartsák, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzanak, hogy a magyar ásvány­vízforgalmat és a hazai fürdőhelyek fejlődését min­den rendelkezésre álló eszközzel , még áldozatok árán is előmozdítsák. De van a kérdésnek egy má­sik oldala is, mely még fokozza, megkétszerezi az ügynek jelen­tőségét s ez a nemzetgazdasági szempont. Kétséget nem szen­ved, hogy a közegészségügy ja­vítását is elsőrangú közgazdasági érdeknek tekinthetjük, mert min­den szellemi és fizikai munká­nak alapföltétele a jó egészség. De midőn ügyünknek közgazda­­sági jelentőségét hangoztatjuk, nem ezt értjük alatta, hanem a szoros értelemben vett financiá­lis érdekeket. Senki sem von­hatja kétségbe, hogy a hazai ás­­ványvízforgalom és fürdőhelyeink fokozatos fejlődésével szoros kap­csolatban állanak az ország köz­lekedési vállalatainak üzlete, az ipar- és kereskedelem virágzása, a fürdőhelyek környékén lakó, többnyire szegény nép kereseti viszonyai és amit talán első he­lyen kellett volna említeni, az idegenforgalom emelkedése, mert ez pénzt hoz be az országba. Ezzel az üg­gyel kapcsolat­ban óriási pénzforgalomról van szó, amelynek értékét csak hoz­závetőlegesen lehet megbecsülni. Ennek az évente ismétlődő, mil­liókat kitevő pénzforgalomnak a haszna csak kisebb részében esik az ásványvíz és fürdőtulaj­donosok javára, nagyobb részén mások osztoznak, akik között, az adótételek szaporodása révén, nem utolsó helyen áll maga az állam. Ami pedig az idegenforgal­mat illeti, ki tagadhatná, hogy azok a gyógyító fürdők, amelyek­nek hírneve a messze külföldre is eljut, egy o­rszág idegenfor­galmának leghatalmasabb rugói és előmozdítói. Erre nézve szám­talan bizonyítékot lehetne fel­hozni. Hiszen nálunk is, a mi gyógy­helyeinken is van valamelyes idegenforgalom, de a mi ide­genforgalmunk Ausztria ide­genforgalmának a tizedrészét sem éri el. Pedig nálunk is vannak világhírre érdemes gyógyhelyek, páratlanul álló természeti szép­ségek és ritkaságok. A legszo­­morúbb ránk nézve, hogy Ausz­tria idegenforgalmának legna­gyobb kontingensét épen mi ma­gyarok szolgáltatjuk. Az összes magyar fürdőknek csak néhány ezerrel van több vendége, mint amennyi hazánkból Ausztriába vándorol. Ehhez a rengeteg szám­hoz még hozzá kell vennünk azokat a honfitársainkat, kik Svájcba, az északi és keleti ten­gerre, vagy más külföldi gyógy­helyekre mennek. Ezeknek a szá­mát nem tudjuk megállapítani, mennyiségileg talán nem is nagy, de tekintettel ennek a közönség­nek a minőségére, kétségtelen, hogy az országra nézve ezek is nagy veszteséget képeznek. Hogy ez az óriási kivándorlás mit je­lent az ország pénzügyi mérle­gében, azt bővebben magyarázni fölösleges. Nagy nemzeti mulasztást kö­vetnénk el, ha minden eszközt meg nem ragadnánk, hogy ezen a helyzeten lehetőleg változtas­sunk, enyhítsünk. A mulasztás annál nagyobb hiba volna, miu­tán kezünkben van a módja an­nak, hogy ezt a külföldre özön­­lést korlátozzuk, s azzal szem­ben tekintélyes idegenforgalmat teremtsünk. Hazafias szólamok­kal nem érünk el semmit, mert azoknak hatásuk nincs. Ezen a bajon csakis saját fürdőhelyeink­nek gyors és intenzív fejlesztése segíthet. Az ok nem abban rejlik,mint azt sokan előítéletből és elfo­gultságból hirdetik, hogy a ha­zai fürdők kényelmetlenek és drágák. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert hazai gyógyhelyeink, igazságos össze­hasonlítás mellett nem drágáb­bak, mint a külföldiek és van­nak közöttük olyanok, amelyek kényelem tekintetében is a kor színvonalára emelkedtek. A baj oka abban rejlik, hogy hazai gyógyhelyeink nincsenek eléggé kiépítve, kifejlesztve, úgyszólván félbenmaradtak, miután az első befektetések nem hozták meg a jogosan­­ várható eredményt. A tulajdonosok legszerényebb vára­kozásukban is csalódva, vissza­riadtak a további befektetéstől, s innen­­ származik az a nem elő­nyös helyzet, hogy nálunk sok az apró fürdőhely, de igazán nagy­szabású gyógyhely, mely társa­dalmilag is vonzaná a közönsé­get, kevés van az országban. Hazai fürdővállalataink rész­ben a szezon rövidsége, részben a kezelési költségek nagysága, továbbá a közterhek súlya alatt nem fejlődhetnek a kívánt mér­tékben. Ezen az akadályokon kell segíteni, s azonnal új életre fog ébredni az ellankadt vállalko­zási kedv. A szükséges segítséget csak az állam nyújthatja, és­pedig a már évek óta előkészítésben levő forrás és fürdő törvény gyors megalkotásával. Egy olyan törvényt kell alkotni, amely magában foglalja mind azt a védelmet, mind azt a támogatást, melyet az állam a hazai ásványvizeknek és für­dőknek nyújthat. Új szerves tör­vényre van szükség, amely sza­bályozza az ásványvizek forga­­lombahozatalának feltételeit, meg­védi azoknak területét és bizto­sítja a tisztességes ásványvíz­­kereskedelmet a tisztességtelen elemek betörése ellen, akik má­soknak óriási munkával, kitar­tással, szorgalommal és rizikóval szerzett jó hírnevét megrontani, másoknak erkölcsi tőkéjéből jogtalan hasznot­­ húzni törek­szenek. Az alkotandó törvény­ben meg kell jelölni mindazokat a kedvezményeket, amelyeket az állam a gyógyhelynek nyújthat és nyújtani hajlandó. Különös súlyt helyezünk a financiális természetű kedvez­ményekre, nevezetesen az adó­terhek könnyítésére, mert leg­inkább ezektől várjuk és remél­jük, hogy a nagytőke figyelmét a fürdővállalatokra tudjuk irá­nyítani. Csak nagy tőkével ren­delkező vállalkozók tudják ha­zai fürdőinket odafejleszteni, hogy azok a modern igények­nek megfeleljenek és legalább még egyszer akkora befogadó­képességgel bírjanak, mint je­lenleg. A szóbanforgó törvény meg­alkotásánál magasabb állami szempontokból kell kiindulni. Az a gondolat vezesse a kor­mányt és a törvényhozást, hogy itt nem egyesek helyzetének a könnyítéséről, hanem nagy, or­szágos érdekekről kell gondos­kodni. A nagy nemzeti céllal arányban kell lennie az alkal­mazandó eszközöknek. Törpe, kicsinyes eszközökkel, szűkkeb­lűen megszabott, látszólagos kedvezményekkel ezt a kérdést megoldani nem lehet. Kassai lóversenyek jan. 1-én és 11-én! -különvonatok indul­nak Kassáról mindkét napon d. u. 1 óra 50­2 óra 30 perckor.

Next