Abauj-Kassai Közlöny, 1912. szeptember (41. évfolyam, 198-222. szám)
1912-09-01 / 198. szám
ALL évfolyam. Sx»»ke«xt8silg ia kiadíhivatal Harang-u.9 Talefon ISO 1UaCBTási díj magállapodása axstrint. = gSHJELGllK e. s érakor POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda 2012. — 198. szám. Kassa, Vasárnap szeptember 1 Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 14,— Félévre K 7,— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20 — Félévre K 10 - Negyedévre!! .— Egy hóra K Egyes számára 4 fillér Az iparfejlesztés eredményei. Ha gazdasági életünk fejlődését és haladását végigtekintjük, megállapíthatjuk, hogy sajátságos politikai és gazdasági körülményeink következtében a gazdasági téren megteremtett alkotások és elért eredmények állami tevékenységnek, az állam működésének gyümölcsei. Ennek a körülménynek felemlítése nem rekriminálás, hanem a tények egyszerű megállapítása. Megállapítása annak, hogy itt történelmi fejlődéssel állunk szemben, amelynek következései előtt szemet nem hunyhatunk. Hazánk gazdasági újjászületésének kezdete, a későbbi nagy alkotások nagy alapja az 1867. évi kiegyezés volt. Nem mintha ez a kiegyezés oly előnyös vagy kedvező lett volna, éppen gazdasági tekintetben. De megszűnt vele a politikai lidércnyomás. Lehullottak a bilincsek a tettre kész és munkára képes kezekről és az államhatalom hozzáfogott a mulasztások helyrehozásához, a hiányok pótlásához. Az állam és nem a társadalom vette kezébe nálunk a munkát. Ez szinte természetszerű volt nálunk. Olyan országokban, ahol a társadalom, bár egyes háborúk vagy politikai események által megszakítottan, mégis folytonos fejlődésben van, ott az állami beavatkozás a gazdasági fejlődésre s a legszükségesebbre szorítható. Egészen más volt azonban a mi helyzetünk. Volt idő, amidőn hazánk az európai civilizáció legmagasabb csúcsát foglalta el. De szerencsétlen történelmi események egész sora letaszította ezekről a csúcsokról oly időben, amikor az európai népek rohamos gazdasági előhaladása már teljes erővel megkezdődött. És amikor 1867-ben sorsunk jobbra fordult, egyszerre minden átmenet nélkül kerültünk bele a rohamosan fejlődő művelődés és gazdasági haladás forgatagába. A társadalom gyenge és erőtlen volt az önműködésre. Viszont az állam az abszolútkorszak által teremtett jelentős gazdasági, hatalmi eszközök birtokába jutott. Íme, ezek a történelmi okai és magyarázatai annak, hogy gazdasági téren mindenütt az állam kezdését, áttörését és alkotásait látjuk. Később azután kezet fogott a hatalom a szükséggel. Az állami ügyek vezetőinek hatalmi és politikai érdekei, az örökös közjogi harcok okozták, hogy az állam megtartsa, sőt erősítse nagyhatalmi túlsúlyát a gazdasági téren és ennek folytán a társadalom önműködő ereje nemcsak hogy nem fejlődhetett, hanem szinte szabállyá vált a tétlenség és az, hogy mindent az állam tegyen. Így kezdődtek az alkotások az ipar terén is. Így alkotta, fejlesztette az állam a gyáripart. Maga az bányászatot és kohászatot. Megalkotja a gyáripar fejlesztésére szolgáló törvényeket és életbe lépteti mindinkább és mind nagyobb mérvben a pénzbeli segélyeket. Aj ipar még fejlett iparral bíró államokban is rendszerint hátrányban van a már fennálló iparral szemben. A fejlettebb technikai követelményeknek megfelelően berendezett új ipar ugyan nagy előnyöket is rejt magában, de ezzel egyúttal nagyobb befektetéseket is kell gyümölcsöztetnie. Mennyivel nagyobbak azonban az új ipar hátrányai a régi megerősödött, tőkéjében törlesztett, képzett munkásokkal kellő számban rendelkező iparral szemben ott, ahol nemcsak a munkaképzés nagy terheit kell az új iparnak viselnie, hanem még a piacszerzés tekintélyes költségeit is. Ez volt a helyzete az újonnan fejlődött magyar iparnak, amelynek tehát az adott viszonyok közepette nem lehettek elegendők a törvényes kedvezmények, feltétlenül szükséges volt, hogy az állam támogassa az új vállalatok létesítését azon terhek könnyítésében is, amelyek speciális helyzetünkből folytak. És ez a támogatás az állam által nyújtott pénzbeli segélyekben jutott kifejezésre. Csakhogy az állam a támogatás ezen eszközét, tekintettel az állam pénzügyi helyzetére, nem vehette oly mértékben alkalmazásba, mint azt az ipari fejlődéshez fűzött nagy állami és nemzeti érdekek követelték volna és mégis nagy eredmények érettek el, mert az államnak e téren kifejtett működése épp úgy céltudatos, mint következetes volt. És a társadalom? A hazai tőke alig vett részt e gazdasági alkotásokban. A hazai tőke nem azonosította magát az államnak a gazdasági alkotások terén nyilvánuló törekvéseivel, kapóra jött a pénzügyi köröknek a jelszó, Jellem. Az Abauj-Kassai Közlöny eredeti tárcája. Irta: Negyedy Béla. I. Kedvelte az egyszerű, angolos ruhákat. Nyílt, őszinte volt tetteiben, cselekedeteiben egyaránt. Olyan volt, mint az igazi angol nő, a vérbeli lady. Körmöczy Eliz nagyon elütött a fajtájától, a léha és lármás Körmöczy lányoktól. Kerülte a kártyát, a lovat, a cigányt. Ehelyett inkább a szobájába zárkózott és Byront olvasta eredetiben. Arca egészséges, rózsás volt. Szeme kék, mozdulatai bátrak és nyíltak s a divatos délfranciaországi fürdőhelyen is csak észak felé tekintgetett a messze, ködös Albion felé. Künn ültek a terasszon s hazai szokás szerint mindannyian egyszerre beszéltek. Buja, illatos, meleg nyári éj volt. A jázminok, rózsák, olajfák illata megrészegítette a levegőt. S folyt a beszéd az örök témáról, a szerelemrőlEliz a terasz egyik néptelen sarkában Kormos Andorral, a népszerű divatos íróval csevegett. Lassan, halkan vitatkoztak, a lármás asszonycsoport nem figyelte szavukat. A lány beszélt: — A házasság kölcsönös szerelmen alapszik s megdől, ha az egyik fél szerelme elpárolog, ha az már mást szeret. Most, mint leány mondom ezt, de ha majd valamikor asszony leszek, akkor is így fogok gondolkozni. — Mi sem könnyebb, mint ezt mondani, — kötekedett az író. — A házasságban nincsen helye az ideális teóriának, ott a rideg, állatias önzés játsza a főszerepet. A megcsalt, elárult házastárs nem adja fel a játszmát és az asszony csak annál inkább ragaszkodik férjéhez, mennél bizonyosabban tudja, hogy ez őt már nem szereti. — Ura leszek szavamnak és én ezért csak ahhoz megyek férjhez, akiről tudom, hogy egész ember, talpig férfi. — És ha az kiábrándulna magából, mit tenne akkor? Nem harcolna tovább a szerelméért ?! — Nem! Engedném, hogy az új érzését kövesse. Átengedném őt utódomnak zajtalanul, csendben, botrány nélkül. II. Ez már Budapesten történt. Enyedy gróf, a volt erőskezű miniszter, a Körmöczy szalon ablak melletti fülkéjében beszélt igen komolyan Elizzel. — Nekem csak hihet. Elhiheti, hogy szeretem. Érdek nem vezérel, csak maga kell nekem. Mindig is fogom magát szeretni. — Ki meri ezt mondani?! — Ki! Mert már régóta szeretem. Imádom magában azt a rendkívüli nőt, akihez hasonló csak Dickens regényeiben élt. — Várjunk még egy kiesé! Várjunk! — Fölösleges a várás. Elhatároztam, hogy nem távozok innen addig, míg keze enyém nem lesz. A volt miniszter oly hévvel beszélt most, mint egykor a parlamentben, midőn a harcias, lázongó szélbali tigriseket puhította. — Talán szónoklatban gyakorolja magát kegyelmes uram, — szólt most Körmöczy István, Eliz apja. — A kezemért ostromol, mindenáron feleségül akar venni, —• felelte bátran a leány. — Fogadd meg szavát. A kegyelmes urnák szava parancs. Rátok is adom mindjárt atyai áldásomat. És áldólag terjesztette ki karját az öregúr. Erős, zabolátlan egyéniség volt Enyedy gróf. Az udvarnál is rettegtek tőle.jMiniszter korában az egyik vénülő, fen-