Abauj-Kassai Közlöny, 1913. december (42. évfolyam, 277-299. szám)

1913-12-02 / 277. szám

£ 1*11. évfoly&SQ. Ss*»*te»tBa6g­­i íi WcdihlVRtd larang­u. 9 Telefon ISO #Sl­DBT ésIDIiJ ^•SJéUapodi» «. S órafelír I í? 13.­­ 277 d­ám H bauj. Kassai Közlöny POLITIKA! HAFILAP. Felelős saer^esatő: LE&LY GYULA m&dótulaj­donos: VITÉZ A. utóda Kassa, Kedd, December 2 Előfizetési feltételek Kassá­ni Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K C53. Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20— Félévre K 10 — Negyedévre K . — N­égy hóra K «— Egyes szám­ára 4 fillér A csavargó törvény. 3 II. A törvény szerint a biró kö­teles helyesen mérlegelni azt az állapotot, amelybe a munkake­rülő dologtalanságával önmagát belesodorta. Mert ugyan melyik csavargó vagy munkakerülő nem teszi ki magát, erkölcsi züllés­nek és romlásnak? Hiszen már maga a munkakerülés is a rom­lásnak és az erkölcsi züllésnek egyik foka. A legtöbb csavargó és munkakerülő erkölcsileg zül­lött is, vagy legalább is megin­dult azon a kárhozott lejtőn, a­melynek végső stációja okvetlen az erkölcsi romlásnak és züllés­nek mindent magába temető ör­­vénye. A közigazgatási hatóságnak a följelentés megtételénél, az ítél­kező bírónak pedig az ítélet ki­mondásánál az összes körülmé­nyek alapos megismerése és meg­­megfontolása szükséges és igaz­ságosan csakis ezek mérlegelése és helyes disztingválása után teheti meg följelentését, illetve mondhat ítéletet. A törvény 4. §-ának rendel­kezései a köz- és vagyonbizton­ság fenntartására hivatott rend­őrhatóság szemében a legfonto­sabb, legnagyobb horderejű és leglényegesebb rendelkezések. Ennek a szakasznak a hiva­tása megtisztítani a társadalmat a parazitáktól, a legveszedelme­sebb elemektől, a dologtalan szél­hámosoktól, az erkölcsileg elzül­­lött stricik és apacsoktól. Ez alapon följelenthetők és megbüntetendők a kártyából élők, a tekepálya-szédelgők, gyűrüdo­­bók, zálogjegyszédelgők, lóve­r­­seny téren fogadásokat gyűjtő szélhámosok és csalók, kik a gyűjtött összeggel megszöknek, szóval mindazok, akik mások szenvedélyét, tapasztalatlanságát vagy értelmi gyöngeségét üzlet­szerűen kihasználják. Ezen veszedelmes elemekkel szemben eddigelé a rendőrség úgyszólván tehetetlen volt. Gaz manipulációikban igen gyakran a bíróság nem lelte föl a csalás összes kritériumait s így mene­kültek egyrészt ezen okból, más­részt, mert olyan körmönfont fo­gásokkal és raffinériával, annyi ügyességgel követték el üzelmei­­ke­t, hogy rajterezésük rendkívül nehéz, a bűnös cselekmények el­követésének rájuk bizonyítása pedig a legtöbb esetben úgyszól­ván lehetetlen volt. Ma lényegesen megváltozott a helyzet: ők kerültek alul. Az új törvény értelmében elegendő kritérium a zálogjegyszédelgő, gyűrüdobó, vagy kártyajátékos munkakerülőnek megbüntetésé­hez azon körülmény, hogy a ha­tóság megállapítja, hogy az il­lető ily üzelmekkel, ily módon tartja fenn magát s ily manipu­lációkból él. Nem kell panaszos, nem kell a konkrét eset bizo­nyítása, elegendő annak kézzel­foghatóvá tétele, hogy a munka­kerülő tettes semmi másból nem, csakis ily üzelmekből él. Ezen szakasz van hivatva ki­irtani a tisztességtelen nők ki­­tartottjait, a striciket, a társada­lomnak ezen legzüllöttebb és leg­undokabb parazitái­, kik a sze­rencsétlen perdilákon élősködnek. Ezen szakasznak igazságos, de annak helyén kérlelhetetlenül szigorú alkalmazásától joggal más kabátjában követte az anyát és gyermekeit. A gyermekek előre szaladtak, az anyjuk lassti léptek­kel követte őket, majd forró kön­­­nyek között leült egy kőre. G. jól ismerte a szükséget és bánatot, hiszen szülői házánál 13 an voltak testvérek és atyja papi jövedelme vajmi csekély volt. Azért csendesen közeledett a sze­gény siró asszonyhoz és kérdezte, mi a baja? Annak pedig oly jól esett, hogy elmondhatta baját-baját annak az ismeretlen urnak. „Jó asszony, — mondotta G.— él még s jó Isten és ha erősen hisz benne, látni fogja az ő dicső­ségét“. Azután felszólította az asszonyt, hogy kövesse őt lakására. Ott ki­nyitotta íróasztala fiókját, kivett 30 tallért és odaadta az asszony­nak. Midőn ez örömében le akart borulni és térdét akarta átkarolni, ezt nem engedte, hanem így szólt: „Az Istennek köszönje meg, hogy meghallgatta imájukat­­­ de a pénzzel 11 óra előtt ne menjen a házigazdájához.“ várja és várhatja is a hatóság a köz- és vagyonbiztonsági állapo­tok gyökeres és alapos megja­­vulását. Önként felmerül itt a kérdés, várjon ezen §. rendelke­zései alá esnek e az engedély nélkül lóversenyfogadásokat köz­vetítő egyének, avagy az 1894. évi XXIX. t.-c. illetve az ezt mó­dosító 1918. évi XIII. t.-c. hatá­­rozmányai alá? Nézetem szerint az ily egyénekkel szemben a közveszélyes munkakerülőkről szóló törvény rendelkezései, a mennyiben egyéb körülmények őket közveszélyes munkakerü­lőkké nem minősítik, nem alkal­mazhatók, s az általuk elköve­tett­ kihágások az 1894. évi XXIX, illetve az 1918. évi XIII.­­.­cikkek alapján a rendőrható­ságok által birálandók el. Mert: Nem lehet egy enge­dély mellett szabadon gyakorol­hat foglalkozást azért, mert az illetőnek, aki azt gyakorolja, nin­csen arra engedélye, közveszé­lyesen munkakerülő életmódnak minősíteni. Kivéve, ha az enge­dély nélkül űzött ipar, vagy fog­lalkozás gyakorlata közben egyéb visszaéléseket követ el, melyek joggal tekinthetők mások tapasz­talatlansága, könnyelműsége, vagy A kegyes Gellért tanár. Az Evang. Nőegylet estélyén felolvasta. Steiger Ferenc. Az Abauj-Kassai Közlöny eredeti tárcája (Folytatás).­­*­ Hová lett a tegnapi 30 tallér? Lipcse városának egy félreeső kis utcájában állt egy kis házikó, a gazdag de zsugori Nordhardt tulajdona. Nyomorúságos rozoga épület volt ez, de meghozta évi kamatját. Már évek óta e­gy sze­gény, istenfélő varga lakott itt, feleségével és sok gyermekével együtt. Bizony nyomorúságosan éltek, különösen téli időben; a hi­deg nagy volt, a kereset csekély és a házbér hátraléka már felrú­gott 30 tallérra, miért is a fösvény háziúr kidobással fenyegette őket. Alszegény asszony még egyszer elment a keményszívű­­ úrhoz, de ez nem ismert kegyelmet. Térdre borulva, ezernyi könyhullatással v­^ könyörgött egy kis haladékért, hisz ők mindig oly pontosan fizet­tek. De minden esedezés hiába­való volt. Félelmetesen közeltett már a borzasztó nap. A gond ágy­­ba döntötte a kenyérUersső spát. Hideg szél sivitott be a törött ab­lakokon át és hat neveletlen gyer­mek átlőtt­e körül a hideg kályhát, dideregve, éhezve, sírva. Az agyának majd a szive ha­sadt meg, de az apa így vigasz­talta őket: — »Jó az Isten! ő mondotta: hivj engemet segítségül a te nyo­morúságodnak idején és én meg­segítelek tégedet és te dicsőíteni fogsz engemet. Jertek, imádkoz­zunk hozzá.« Az apa oly buzgón és hittel imádkozott, hogy mikor elmondta az am«nt, a derűs bizalomnak egy fénysugara lopódzott be az elbá­gyadt szivekbe. Az édes­anya pe­dig két nagyobb gyermekével ki­ment oda, hol az ácsok dolgoznak és forgácsot szedett tüzelőnek. Ugyanezen időben egészségi szempontból Gallért is kiment, hogy egy kicsit mozogjon és pré-közvetlen 11 óra előtt benyitott G. Neidhardthoz, aki épen asztal­nál ült és pénzt számlálgatott. Nem szívesen vette, hogy zavarják, de ilyen általános köztiszteletben álló férfiúval szemben udvariasnak kellett lennie. G. Így kezdé: „Tisztelt Neidhardt, ur, öntől bizonyára csak jót lehet tanulni; ön minden bizonnyal érti annak mesterségét, hogy miként kelljen az Isten áldásával jót tennie. A zsugori nagy zavarba jött és nem tudt­a, hogy a híres tanárt hova kívánja. Ez azonban folytatta beszédét és oly szívrehatóan ecse­telte a jóltevés boldogító örömeit, hogy a fösvénynek egészen meg­lágyult a szive. Mikor a 11 órát elütötte, a szegény asszony ragyogó arccal lépett be és felkiáltott: »Itt hozom önnek a 30 tallért és most adja vissza a levelet is, melyet beteg férjem irt s melyben ön bennünket azzal fenyeget, hogy kidobat a házából«. Legfinomabb édes TU F Mk SjF^E I tejből készült ■ ■ ■ Kw»TM !■ minden másodnap házhoz szállítva darabonként (y8 kiló) 52 fillér. Előjegyzéseket elfogad Vitéz A. könyvkereskedése Fő-utca 75. sz.

Next