Abauj-Kassai Közlöny, 1914. május (43. évfolyam, 99-123. szám)
1914-05-01 / 99. szám
5: ^ III. évfolyam. itó*ísise»ii tfí*d ; 3* &£©<Sótaiv*,*»i Harang-U.19. falefon IßO #U*tPHTési o i ť ss*6«lUspadöe "ľZL *^«MÍC3t. ~ $2®« JKí,K!fe».». as»- ft 4rnk{»( 1914. — 99 sa&tn Kassa, Péntek, május 1. Abauj> Kassai Közlöny politikai napilap-Fereicesser%,esstS j S.EK2.YOYUX.A Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Előfizetési feltételek Kassán Egész évre E 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10.— Negyedévre K 5.— Egy hóra E 1-20 Eljuss ézám ára 4 titlér Az ellenzék nagygyűlése. Szalay László programmbeszéde. Lelkes politikai megnyilatkozásnak volt színhelye tegnap a Schalkház díszterme, amely az egybegyült ellenzéki polgárság ezreit mind be sem volt képes fogadni s így az ellenzéki eszmék mellett a lekés tüntetés s a hangos éljenzések, mely a teremben a gyűjtőbeszédek alatt mindegyre kitört, a termen kívül is visszhangra talál. És ez érthető is, mert a kassai mandátum megüresedésével előállt választási küzdeemben a kassai ellenzék újra felvtte a harcot, hogy a május 7 én végbemenő képviselőválasztáson a függetlenség mocsoktalan zászlóját diadalra vigye Szalay László megválasztásáva. A nagygyűlésnek két kiemelkedő pontja vo t: a Szalay László programmbeszéde és gróf Apponyi Albert gyújtó beszéde. Szalay László politikai hitvallását mindnyájan régtől fogva ismerjük. A függetlenségi 48 as párt demokratikus elveinek szilárd s megalkuvást nem tűrő, az alkotmányos szabadságot védelmező irányelveihez való tántoríthatlan ragaszkodás. Beszédében kiálló színekkel ecsetelte a nemzeti munkapártot. uralmának korszakát, melynek legfőbb törekvése, hogy a magyar nevet Bécsben szalonképessé tegyék minden áron. Ennek megfelelően ma a magyar parlamentben nem a jog uralkodik, hanem az elnöki önkény. Beszél azután a törvényalkotásokról, az új kerületi beosztásról, amelyeknél a magyar szempontok mind figyelmen kívül hagyattak, amit a közigazgatási reform fog a legméltóbban betetőzni. A maga programmját pártállása fejezi ki s ezenfelül Kassának hű polgára. A másik kiemelkedő momentum az Apponyi gyújtó hatású beszéde volt, mely határtalan lelkesedést idézett elő. Évtizedek óta a nemzet igaz ügyének Apponyi A bert a legünnepelteti vezérférfia, aki elragadó ékesszólásával nemzetének pártkülönbség nélkül méltó büszkesége és a külföld, sőt az a világ előtt is kimagasló dicsőségeknek ünnepelte. Tegnapi beszédében részletesen szétboncolt a munkapárt jelöltjének programmbeszédét s lelkesítő ékesszólásával Szalay László megválasztásának megvalósítására lelkesítette Kassa polgárságát. E két kiemelkedő magas szárnyalású beszéd lelkesítő hatásával indul a kassai ellenzék a választási küzdelembe abban a hitbe vetett erős reménnyel, hogy a kassai polgárság nem fogja cserben hagyni a függetlenség zászlóját, melyre a Szalay László neve van felírva. * * * A nagygyűlés lefolyása ez volt. Pont hat óra volt, amikor Korláth Ferenc, a kassai függetlenségi és 48-as párt elnöke, megnyitotta a nagygyűlést és felkérte Haltenberger Vilmost, Littmann Arnold Jánost, Molnár Miklóst és Széman Józsefet, hogy dr. Glück Lipót vezetésével Szalayt a programmbeszéd elmondására megbízják. Erre az időre a gyűlést felfüggesztette. Amikor kb. 5 perc múlva Szalay László az ellenzéki vezérekké bevonult a terembe, egetverő éljenzés harsant fel. Miután Korláth Ferenc néhány meleg szóval üdvözölte a vendégeket és további pártfogásukat kérte, bejelentette Szalaynak, hogy a talaj meg van ine művelve és kérte, hogy mondja el programmbeszédét. Szalay László emelkedett ezután szólásra és ízig-vérig gunytól sziporkázva ecsetelte azt, hogy a nemzeti munka korszakát éljük. Dolgozik a munkapárt élén az ő „Bayard lovagjával“, Tisza Istvánnal, hogy a magyar nevet, amelyet az összes európai népek előtt kompromittáltak, Bécsben szalonképessé tegyék. Fel kelett a népet „világosítani“, mert hiszen, különösen az 1910-iki választások sorsa kétséges lett volna. És megindultak az apostolok, de nem azér, hogy az igét hirdessék, hanem, hogy a párt kassza céljaira pénzt gyűjtsenek. És sorra járták a bankokat közbeszóltak. A sóhivatalokat i és ezután választottak és büszkén mutattak erre a seregre „a cs és kir. állami képviselők seregére“, amely égett az alkotási vágytól, hogy hálójáról ezután tanúságottegyen. Ez az alkotási vágy azután „dicsőséget” hozott a vezérre és a pártra is egyaránt. Alkotási vágyuknak nem állt útjában serr mi— Közbeszólnak : Vigyázott rájuk a csendőr ! — ••• még a házszabályokat sem vették tekintetbe, amikor ürügyül a már nem létező obstrukció letörését és a véderő megajánlásának szükségességét hangoztatván az elnöki lelkiismeretet illuzóriussá tették és kaszárnyát csináltak a magyar parlamentből. Ma már nem a jog uralkodik a képviselőházban, hanem az elnöki önkény. — Közbeszólnak : Fő a punkapénz ! — ... és folyik a nemzeti „munka“. Megalkotják az uj véderőtörvényt, de ennél természetesen minden nemzeti aspirációt mllőznek és nem vesznek figyelembe. Megcsinálják az új katonai perrendtartást és törvényben kimondják, hogy az az ubúzus, amely nyelvi szempontból itt mutatkozik, most már helyénvaló. Elfogadják a választójogi reformról szóló törvényjavaslatot és természetesen sok arra való ember jogainak a félretevésével. Megcsinálják az új kerületi beosztást, de ezúttal a magyar szempontokat annyira nem veszik tekintetbe, hogy ezt már nem is merik a Házban letárgyalni, hanem egyszerűen belügyminiszteri rendelővel csempészik be a törvénytárba. Megalkotják a horvát paktumot, természetesen szintén a magyar államiság teljes figyelembe nem vételével. De jön egy újabb dicsőség: a román béketárgyalások, ahol a románok fiókparlamentje hangoztatja, hogy ők a magyar államiság ellenségei, de azért meghallgatják a mgyar kormány alázatos előterjesztéseit. Mi menjünk tovább : ott van az esküdcszéki és a sajtóreform, mind azért, hogy ne legyen lehetséges a napról napra jövő panamák leleplezése. De ez a bokréta még nem is teljes. Már jön, hiszen jelezték, az új közigazgatási reform, amely természetesen szintén a magyar szuplimácia letörésén fog fáradozni. Ebből a csokorból egy virág is elég, hogy a polgárság feljajduljon, hogy lehetetlenné tegye, hogy ez az ezeréves magyarság még újabb 1000 évig fennmaradjon. Programmot kell adnia, nos az ő programmja az, hogy nem munkapárti, hanem tagja annak az országgyűlési függetlenségi és 48 as pártnak, amelynek programmja most is az ország függetlenségének kivívása, a demokratikus haladás, a jogegyenlőség, a választói reform és a gazdasági függetlenség, most csak így lehetséges a kisipart megmenteni, gyáripart teremteni és a kereskedők helyzetén javítani. Ezzel összefügg a városok fejlődése, ami szintén elsőrangú fontos tényező. A tisztviselők sajnos mindig a mindenkori kormány visszaéléseinek vannak alávetve. Ezen egy új szolgálati pragmatika létrehozásával segíteni kell okvetlenül. Általános szokás az, hogy a képviselőjelölt az ő politikai programmja után helyi programmot szokott adni. Kéri, hogy ezt engedjék el neki. Ő mint egyszerű ellenzéki képviselő nem ígérhet semmit már csak azért sem, mert