ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM Tomus XXII. SZEGED 1985

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bozsnyai Jenő: „Az arany ember" Brazíliában. Jókai és Latin-Amerika

ROZSNYAI JENŐ „AZ ARANY EMBER" BRAZÍLIÁBAN. JÓKAI ÉS LATIN-AMERIKA A 19. század legnagyobb magyar írója hosszú pályája során szívesen fordult Latin-Amerika történetéhez. Romantikus elbeszélést vetett papírra Pizarróról, novellában örökítette meg Chile meghódítójának, Valdiviának alakját, írt Simon Bolivárról, a Libertadorról is. Ezek az Európától oly távoli országok történelmükkel, nagy államférfiaikkal alkalmasak voltak arra, hogy a magyar történelem időszerű problémáira válaszolja­nak. A kimondatlan kérdésekre is tudott Jókai felelni, sorai között ott rejtezett az üzenet a magyar olvasónak. A szabadságharc bukása után a téli álomba merült országban őrá várt a nemes küldetés, hogy felrázza honfitársait, és új erőt, bizakodást öntsön beléjük. Cenzúra nem volt ugyan, de az osztrák rendőrség ellenőrizte a szépirodalmat is. Védőszínt kellett felvenni, hogy az árnyalatokra érzékeny olvasó akkor is értse a művet, ha 1808-ban Madridban játszódik, mint az „Árnyképek" egyik darabja, a „Szökevény." Közvetlenebb az üzenet a Dekameron novelláiban­. 1858—60-ban jelentek meg. Jókai fantáziája, ismeretei, olvasmányélményei öltenek testet a Dekameron lapjain. Tanulmányozta a Magyarországon is utazó Humboldt leírásait, ismerte Darwin tudományos fejtegetéseit, barátja volt a Dél-Amerikát jól ismerő Xántus János. Jókai nem véletlenül választotta novellái hőséül Pizarrót, ill. Valdiviát. A két hírhedt és gyűlölt konkisztádor alakjában a legázolt népek jajszavát fejezte ki. A kor­társak bizonyára megértették a célzást: akár Haynaura, vagy Miklós cárra is gondol­hattak; az elnémított, kizsákmányolt inkákban önmagukra! Nem lenne teljes a kép, ha Bolivár nem szerepelne az elbeszélések között, ő testesíti meg a reményt a szabad­ság kivívására! Az írót igazságérzete vezette, amikor papírra vetette Simon Bolivár alakját a hős nevét viselő elbeszélésben. Megmutatta a konkisztádorokat, de a Sza­badítót is olvasóinak, táplálva bennük a remény tüzét, hősi példát adott a független­ség kivívására. Jókai Bolivárral mondatja ki sommás és találó véleményét koráról és a nagy történelmi személyiség lehetséges szerepéről­: „Előre látok mindent, amint én markomat szétnyitottam, széjjel hull minden, amit összetartok. Az apró emberek összevesznek apró érdekeik fölött, minden kerület külön országgá fogja magát szakítani." Jókai művészetében később is búvópatakként csillan meg a titokzatosságában vonzó Peru.­ ­ Jókai: Dekameron, Jubileumi díszkiadás, Bp. 1926—27. Az ún. „100 kötetes". a Jókai. uo.

Next