Aetas, 2010 (25. évfolyam)
2010 / 1. szám - MŰHELY - Varga E. László: Jan Emisarski vezérkari alezredes, budapesti lengyel katonai attasé működése, 1938-1940
Varga E. László carban, majd az 5. lengyel gyaloghadosztály-parancsnok segédtisztjeként a hadosztály megszervezésében. Kolcsak veresége után a lengyel hadosztály is szovjet-orosz fogságba esett. Kmisarski 1920 januárjában Krasznojarszkból megszökött, többedmagával vonattal Pétervárra utazott, és Rigán keresztül, 1920. április 19-én érkezett Wilnóba. Varsóban a külügyminisztériumban és a vezérkari főnökségen beszámolt a szibériai harcokról. Rövidesen a lengyel hadsereg hivatásos katonája lett, pályafutását hadnagyként kezdte. A lengyelszovjet-orosz háború idején a vezérkari főnökség 2. osztályán az orosz referatúrán szolgált. A háború után Moszkvába delegálták, ahol a katonai attasé második helyetteseként teljesített szolgálatot (1921-1922). Kilenc hónap múlva a szovjet-orosz katonai elhárítás csapdájába esett, a hatóságok persona non gratának nyilvánították, ezért visszahívták. Hazatérve újra a vezérkari főnökség 2. osztályán találjuk (1922-1925). Az 1920-as évek elejétől megkezdődött a hivatásos tisztikar képzése. A lengyel hadsereg tisztjeinek zömét a volt légionisták alkották. Jó részük semmiféle katonai szakképzettséggel nem rendelkezett, és nem mindegyikük szerezte azt meg később sem. Természetes, hogy az újjáalakult Lengyel Köztársaság hadseregébe a volt cári, k. u. k.6 és a császári német hadseregben szolgált hivatásos és tartalékos tiszti rendfokozattal rendelkezők többsége is szolgálatra jelentkezett. Sokan otthon, kevesebben Franciaországban vettek részt át- és továbbképző tanfolyamokon, vagy katonai főiskolai hallgatók lettek. A harminc év körüliek rövidített idő, két év alatt végeztek Varsóban és Párizsban. A legkiválóbbak vezérkari tanfolyamon képezték magukat tovább. Emisarski 1925-1927-ben végezte el a katonai főiskolát Varsóban. Ezután százados, Lódéban a Karnowi 31. lövész ezredben századparancsnok. 1928-1933-ban a Katonai Tudományos Intézet és Kiadó Vállalatnál (Wojskowy Instytut Naukowo-Wydawniczy) először propaganda- és munkaügyi referens, majd a Wiarus című, az altiszti kar számára megjelenő hetilap első szerkesztője. Saját kérésére vezényelték csapathoz. A 3. légiós gyalogezredben zászlóaljparancsnok, 1934-ben az ezredparancsnok helyettese. 1935-ben a Róvneban (ma Rivne, Ukrajna) állomásozó 13. gyaloghadosztály vezérkari főnöke őrnagyi rendfokozatban. 1937-ben vezérkari alezredessé lépett elő, és megkapta az Arany Érdemkeresztet. Itt szolgált 1938-ban, amikor Waclaw Stachewicz dandártábornok vezérkari főnök javaslatára Budapestre került katonai attasénak. Az Oroszországban 1914-1920-ban működő lengyel katonai egységek történetéről lásd: Kukiel, Marian: Zarys historii wojskowosci w Polsce. Londyn, 1948.; Baginski, Henryk: Wojsko Polske na wschodzie 1914-1920. Warszawa, 1921.; Kozlowski, Eugeniusz - Wrzosek, Mieczyslaw: Dzieje orçza polskiego, 1794-1938. Warszawa, 1974.; Emisarski, Jan Pindela: Formacje Wojska Polskiego na Syberii. Cz. I. Nasze bője. Warszawa, 1920. 4 IPiMS Kol. 207/5/5. Emisarski minősítvényi táblázata, év nélkül, felsorolva addigi katonai pályafutása. Valószínűleg moszkvai kiküldetése előtt készült 1921-ben. 5 Az I. világháború alatt, 1914-1917 között k. u. k. alárendeltségben harcoló lengyel légióról van szó. Katonái önkéntesekből álltak. Kezdetben tisztjeinek egy része a közös hadsereg lengyel nemzetiségű hivatásos (kevés) és tartalékos tisztjeiből (többség) került ki, akiket átvezényeltek a légióba, vagy közvetlenül oda hívták őket be. Első parancsnoka Karol Trzaska-Durski (1849-1935) nyugállományból visszahívott k. u. k. altábornagy. Az említett évek alatt 30 000 katona szolgált benne, beleértve az elesettek, sebesültek, leszereltek, hadifogságba elesettek számát. 6 Kaiserlich und königlich, vagyis: császári és királyi. 7 Huszonnégy oldalon jelent meg 10 000 példányban. A lap nyereséges, önfenntartó volt. 8 Waclaw Stachiewicz (1894-1973) dandártábornok. Filozófiát végzett a lembergi egyetemen. 1914 előtt lengyel paramilitáris alakulatokban, 1914-1917-ben a lengyel légiókban szolgált, 1918 után hivatásos katona. Katonai főiskolai hallgató Párizsban (1921-1923), vezérkari főnök (1935-1939). 1939 szeptember 18-án a kormánnyal együtt Romániába menekült, ahol internálták. 1940-ben Algériába szökött, és csak 1943-ban érkezett Londonba. Beosztást nem kapott. Az emigráns lengyel N4