A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-10-28 / 44. szám

2. Ékes könyvborító a XII. századból 3. IV. Károly király koronája 4. 1450-ből származó díszes aranykehely 5. A jubileumi kiállítás záróképe a jelent idézi : JOSEF SCHŔODER felvételei IRC 1. A kiállításnak ez a része még a múlt évezred emlékeit idézi­­ MARTIN BENKA emlékére Kilencven éve született Kiripolcban (ma Kostolište) Martin Benka (1888-1971), a szlovák nemzeti festé­szet egyik megalapítója és legjelentősebb képvise­lője. Eredetileg a festő-mázoló szakmát tanulta ki Ho­­doninban, de már akkor is minden szabad idejét a festészetnek és képzőművészeti tanulmányainak szentelte. Később Prágába került, Alois Kalvoda festőiskolájába. Első kiállítását 1912-ben rendezték meg, amit aztán gyors egymásutánban követtek a továbbiak. Prágában 1939-ig tartózkodott, de már ez idő tájt is gyakran járt Szlovákiába festeni, és a nép életét tanulmányozni. 1940-ben megbízták a bratislavai Műszaki Főiskola képzőművészeti tan­székének vezetésével, de már 1941-ben visszavonult, Martinba költözött és csak a festészetnek élt. A fel­­szabadulás után ő volt az első képzőművész, akit „nemzeti művész“ címmel tüntettek ki. Művei gyak­ran szerepeltek és értek el jelentős sikereket nem­csak hazai, de külföldi kiállításokon is. Haláláig Martinban műtermében élt és alkotott. A művész korai alkotásain a posztimpresszioniz­mus és a szecesszió festészetének stílusjegyei figyel­hetők meg. A posztimpresszionizmussal Alois Kalvoda magániskolájában, a szecesszióval pedig bécsi tartózkodása idején ismerkedett meg. Munkásságá­nak ebben a korszakában főként tájképfestészettel foglalkozott. Századunk tizes éveinek elején nyűgöz­te le az árvái táj, és egyben innen számíthatjuk egyéni festészete kialakulásának kezdeteit is. Dinamikus kompozícióiban a figura, az alak, az eszme és a mondanivaló hordozójává válik. Lenyű­gözi a hegyekben élő emberek tökéletes összhangja a természettel, amit monumentalizáló alkotásaiban gyakran meg is örökít. A posztimpresszionizmus és a szecesszió talajából fejlődik ki Martin Benka sajá­tos expresszív látásmódja. Műveinek enyhe dekora­­tivizmusa a szlovák népművészetnek a festőre gya­korolt hatásával magyarázható. Művészi törekvései a harmincas években csúcsosodnak ki, ekkor jut el a választott motívum és a kifejezésmód összhangjá­nak tökéletes megteremtéséhez. Monumentalizáló stílusát leegyszerűsített, sallangmentes elemekkel tölti ki. Ezekben az években születnek olyan jelentős alkotásai, mint a „Két asszony", „A földekre", „Terchovai táj". A negyvenes években fokozódik vonzalma a népművészethez, ami erősen érződik az ebben az időszakban készült képein. A második világháború befejezése után festi meg a Szlovák Nemzeti Felkeléssel foglalkozó ciklust; későbbi kompozícióin az új, a változó, a szocialista Szlovákia megörökítése is egyre tágabb teret kap. Nem lenne teljes Martin Benka művészetéről alko­tott elképzelésünk, ha nem szólnánk a művész monumentális alkotásairól, rajzairól és illusztrációi­ról. Rajzaira az jellemző, hogy végigkísérhető rajtuk alkotói pályájának minden állomása. Témáit rajzai­hoz is a szlovák nép életéből és a hegyvidéki tájból meríti, de ezekben az alkotásaiban tudatosan érté­keli és átértékeli benyomásait, élményeit, s ezeket leegyszerűsített formában örökíti meg. A rajz Martin Benka illusztrátori működésének is az alapja. Egyéni látásmódja művészetének ebben a megnyilvánulási formájában is érvényesül, és a könyvdíszítés egészen új, alapjaiban megváltozott válfaját honosítja meg. Itt is szívesen merít a nép­­életből, a könyveket nemcsak figurális kompozíciók­kal, de ornamentális iniciálékkal, stilizált írással, betűtípusokkal is gazdagítja. Martin Benka munkásságának ez a rövid áttekin­tése még csak részleteiben sem méri föl az alkotó sokoldalú, gazdag művészetét, azt a művészetet, amely a következő generációk számára is útmutató volt a szlovák nemzeti festészet további alakításá­hoz. NAGY KORNÉLIA Két asszony A sliači völgyben Favágók A liptói hegyekben 13

Next