A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-04 / 45. szám

— A pénz miatt változtatott munkát? — Igen, főleg a pénz miatt. Férjem rokkant­­nyugdíjas, már hetedik éve. Nemrég adtuk férjhez a lányunkat, a másik tizennégy éves. Sokat töprengett a család: mi legyen, mit tegyünk, hogy kicsit jobban élhessünk? Végül a lángossütés mellett döntöttünk. — A lángos tehát jó bevételi forrás? — Ez is vállalkozás. Sokkal több a jövedel­mem, mint azelőtt. És további terveim vannak. Ha az ember túljut a kezdeti nehézségeken, és már belekóstolt az üzleti életbe, tovább akar lépni. Nosztalgia nélkül A nyitrai Mária Kudláková nem búsul amiatt, hogy hátat fordított eredeti szakmájának. Nyom­­dászati szakközépiskolát végzett. Nem egész két évig a nyitrai nyomdában dolgozott korrek­torként. Havi jövedelme alig haladta meg a minimálbért. S munkáját sem végezte színes­­lélekkel. Nem szívesen görnyedezett napi 8 órán át a kinyomtatott szövegek fölött. Végképp nem bánja, hogy egészen más pályára tért. Sőt! — Fiatal vagyok, egyelőre független — mondja vidáman —, semmit sem veszítek, ha próbára teszem önmagamat, hogy tudjam, mire is vagyok képes. A bódé megvásárlásában két bátyám és a szüleim segítettek, de bankhitelt is kértem. Havonta törlesztem a tartozásomat, a családban és a bankban is. Szerencsére ezek után is marad még valami a zsebemben. A hamburger, a nyalánkságok és a frissítők szépen fogynak. Mindezeken kívül havi 5 ezer koronát fizet Mária Kudláková segítőtársának. Fizeti a hely­pénzt, a villany- és gázszámlát. Azt mondja, hogy szerényen, de megél a maradék pénzből. S bízik a helyzet jobbra fordulásában. A hiteltörlesztés még eltart néhány évig, de utána mindenképpen jobb élet vár rá. A 89-es fordulat utáni eufóriát követően nem sok jövőt jósoltunk a kisvállalkozóknak. S a jóslat valós voltát bizonyítja, hogy az emberek tömegesen adják vissza iparenge­délyüket. Vannak, akik kitartanak. Nehezen, de azért boldogulnak valahogy. Minden elismerésem azoké az embereké, akik a sok-sok nehézség ellenére megállják a helyüket, és szívós munkájukkal nap mint nap, újra és újra keményen szembenéznek nem sok jóval kecsegtető helyzetükkel. FIALA ILONA A szerző felvételei Egy pozsonyi borkereskedő család Pozsonyban és környékén a szőlőtermesztés­nek és borkészítésnek évszázados hagyomá­nyai vannak. Elsősorban a város mérsékelt éghajlati viszonyainak, a környék jó minőségű termőföldjeinek és kedvező földrajzi fekvésének köszönheti. A Kis-Kárpátok déli lejtőin már a kelta törzsek idejében termesztettek szőlőt. A város történetében a bortermelés kezdettől fogva fontos szerepet játszott. Már a 16. században Európa-szerte ismerték a pozsonyi borfajtákat, s általuk számos patríciuscsalád mesés gazdagsághoz jutott. A nagyipari termelés bevezetésével a bor­termelés is forradalmi változásokon ment keresztül. Magyarországon az első pezsgőké­szítő gyár 1825-ben alakult Pozsonyban. J.E. Hubert gyárában eredeti francia receptek alapján állították elő a külföldön is híres Hubert pezsgőket. Sorrendben a har­madik nagyvállalko­zó Palugyay Jakab és fiai voltak. Palugyay Jakab 1819. augusztus 9- én született Po­zsonyban egy sze­gényebb nemesi család sarjaként. Apja, Palugyay Ig­nác Grassalkovich gróf gondnoka volt. A 25 éves Palugyay Jakab 1844-ben megvásárolta a Vaskutacska ven­déglőt, amelyet szállodává alakított át. Négy évvel ké­sőbb a mai Carlton Szálló helyén álló Három zöld fához címzett fogadó társtulajdo­nosa lett. Elsősorban jóízű ételeivel hódította meg vendégeit. 1863-ban megalapította a Palugyay Jakab és fiai nevű céget, amelyet három fiával, Józseffel, Ferenccel és Károllyal együtt vezetett. Főleg a párizsi tapasztalatokkal és kereskedelmi végzettséggel rendelkező József segített apjának világhírnevet szerezni. A Chateau Paluguay márkájú pezsgőket luxus­vonatokon, szállodákban, éttermekben, majd tengerjáró hajókon szolgálták fel. Termékeiket Európán kívül Mexikóban és az Egyesült Államokban is jól ismerték. Finom boraik különböző kiállításokon, Bécsben (1877 és 1873), Párizsban (1878) vagy Sydney-ben (1880) többször elismerésben részesültek. A múlt század 60-as és 70-es éveiben már közismert borkereskedő cégnek számított itthon és külföldön egyaránt. Palugyay Jakab 1879- ben a mai Prágai úton (Pražská cesta č. 1.) gazdagon díszített neoreneszánsz házat épít­tetett, amely a cég székhelye lett. Közlekedési szempontból nagyon kedvező helyen állt ez a Palugyay-palotának nevezett épület. Az út másik végén terült el a vasúti állomás, s a palota pincéinek hatalmas hordóiból föld alatti folyosókon szállították a bort közvetlenül a vasúti kocsikba. A vállalat már olyan méreteket öltött, hogy több városban (Bécsben, Budapes­ten, Krakkóban és máshol) kirendeltséget nyitottak. A budapesti fióküzemet röviddel halála előtt maga Palugyay Jakab vezette. 1886-ban halt meg, hatalmas vállalatát három fiára hagyta, akik továbbfejlesztették apjuk örökségét. A cég irányítását a legtapasztaltabb fivér, József vette át. A Palugyay testvérek a századvégi Pozsony legelőkelőbb polgárai közé tartoztak. A legelső személykocsi Pozsonyban Palugyay József tulajdona volt. 1896. december 25-én a Palugyay Ferenc vezette Zöldfa fogadóban került sor az első mozielőadásra. Az első világháború a Palugyay-cég sorsát is megpecsételte. Csehszlovákia megalakulása nehéz feladatok elé állította a Palugyay fivéreket. Az új határok váratlan nehézségeket okoztak az Osztrák—Magyar Monarchia egész területén szétszórt kirendeltségek üzemelteté­sében. A húszas évek elején a Palugyay J. és fiai cég komoly adósságokkal küzdött, ezért 1923-ban Csehszlovák Részvénytársasággá ala­kult. A hét részvénytulajdonos közül a legtöbb részvényt Palugyay József két fia, Ferenc és Antal birtokolta. A leányvállalatok önálló üze­mekké alakultak, de részvényeik továbbra is a Palugyay-család tulajdonát képezték. A harmincas években kialakult gazdasági válság a borkereskedelemben is éreztette hatását. A Palugyayak által irányított részvény­­társaság komoly adósságokkal küzdött. Az egész vállalat fokozatosan a bank tulajdonába került. Palugyay Ferenc Budapestre költözött. Antal 1934-ben leukémiában halt meg. 1939. augusztus 26-án és október 2-án árverésre került sor, amelyen az értékes hordókat, üvegeket és a többi berendezést mind elárverezték. A 261 ezer korona értékű tulajdont környékbeli magánvállalkozók, kisebb kereskedelmi cégek és szőlősgazdák vásárol­ták meg. Ezzel a Palugyay J. és fiai cég végérvényesen megszűnt. A Palugyay név pedig Pozsonyban sajnálatos módon fokoza­tosan feledésbe merült. BOKROS KATALIN A híres Palugyay-ház, ma a borászati üzem székhelye ELŐ MÚLT HÉT 5

Next