Magyar Academiai Értesítő, 1850 (10. évfolyam)
1850 / 5. szám
274 MAGYAR ACADEMIAI ÉRTESÍTŐ. Minden dolognak megvan a' maga nyitja, így hangzik egy régi magyar közmondás, melly kivált nemzeti szempontból tekintve, nagyon érdekes a' többiek' sorában. Nem egyszer volt már a' népjellem' ügyében buvárkodók által kijelentve, hogy a' magyar nemzet' eredeti gondolkodásmódjának közvetlen tükörét leginkább az úgynevezett közmondásokban lehet föltalálni. Azt azonban, vájjon e' közmondások közt merül-e föl ollyan is, mellyet a'nemzeti gondolkodás' bölcsészeti oldalának kipuhatolására biztos kalauzul lehessen választani, alig olvashattuk még valahol. Pedig az illy oldal' határozott jellemzése és méltatása nélkül nehezen fog sikerülni a' nemzetiség' alaposan teljes fölfogása. Értekező az imént megemlített közmondásban véli a' kalauzul választhatót kijelöltnek. Annyi bizonyos miszerint e' közmondást ,,minden dolognak megvan a' maga nyitja" alapszabály gyanánt szokta a' nemzet használni. A' mi már magában véve is elég nyomatékos tény arra, hogy iránta nyomozóbb figyelemmel viseltessünk. Nagy mértékben fog azonfelül még e' nyomatékosság növekedni, ha az idézett közmondás alapszabályul történő használásakor előforduló viszonyok is szemügyre fogatnak. Tapasztalható, hogy e használás többnyire ollyankor szokott érvényülni, midőn a' különbféle tárgyak' felfogása, megítélése és az azokkali bánásmód' természetszerű meghatározása forog kérdésben. Ha valaki csak egy rövid átpillantást vetene is a' használás' illy jelenetére, azonnal világossá lesz előtte, miszerint annak igen érdekes forrásokból kellett származnia. E' források' egyikét a' közmondásban, másikát a' nemzet' mivoltában lehet föltalálni. Mi a' közmondást illeti, ez csak tartalmával víhatá ki magának az irányadási érvényességet. Azonban a' nemzet' részéről bizonyos fogékonysággal kellett találkoznia, mert enélkül minden tartalmassága mellett sem válhatott volna irányadó alapszabálylyá. Mi tehát az, mi e' közmondást olly határozott érdekűvé teszi? Mi továbbá az, mi nemzetünkben az iránta mutatott fogékonyságot fölzsendítette és szakadatlanul fentartja ? " Svét okot lehet minden más előtt felhoznunk. A szóba hozott közmondás tudnillik vagy olly határozatot emel ki nemzetiségünk' tartalmából, mely abban lényeges, vagy legalább olyszerű oldalát érinti meg a' nemzeti élet' fejlődésének, mely a'lényeges határozatokhoz belszükségüleg viszonylik. Forduljon elő bármelyik a' kettő közös, méltán igényelhet beható vizsgálatot. De nem kevesebbé igényelhet azon mód is, mellyet a' nemzet valamelly közmondás' használásakor ismételten tanúsít. És valóban, ha e' nézetet követve szemmel tartatik a' nyomaték , mellyet a' magyar az idézett közmondásban előforduló „nyit" szónak tulajdonít, kétségbe hozhatlanul ki fog tűnni , hogy e közmondás csakugyan nem tartozik a' mindennapiság' ötletei közé.