Magyar Academiai Értesítő, 1852 (12. évfolyam)
1852 / 4. szám
2243 MAGYAR ACADEMIA ÉRTESÍTŐ. Épen a'mult hónapban valék szerencsés Bécsből egy különben német ajkú, de jó zeneismerötöl levél által megtiszteltetni, mellyben következő sorokat is olvastam : ,,Wie mächtig wirkt die ungarische Nationalmusik, der darin liegende grossartige Charakter der Melancholie und der Frische des Lebens ! — Beides unübertrefflich ! so, dass Jeder mit Staunen mitfühlen muss. Ich kann mich nicht genug ausdrücken über diesen geistvollen Charakter" stb. Az idézett levél' irója nem áll pedig egyedül a' külföldön, ki rokonszenvvel viseltetik magyar zenénk iránt. E' vonzalom már messze terjedett, mert a' nagy német birodalmi, frank, angol, spanyol, 's portugaliakat is érdeklik, kivált mióta a' magyar népdalok részint német 's angol fordítmányokban megjelentek, részint dallamaik hangjegyekkel is kinyomattak. Alig múlt egy hónapja, hogy a portugáli király ő felsége Pestről meghozatta magának a hangjegyes nyomtatványú magyar népdalokat. Ezeknek a külföldön megkedveltetését leginkább eszközlik a mintegy évtized óta külországokban utazott nagyobb és kisebb tekintélyű hazánkfiai, különösen pedig a' Havi s mások által vezérlett magyar dalnok-társaságok, valamint a'magyar népzenészek is; névszerint jelen évben Kálozdi' társasága, kik csaknem fél Európát bejárván, mindenütt legnagyobb lelkesedést gerjesztenek magyar zenénk és dalaink iránt. Nem lehet egyébiránt tagadni, hogy a külföld figyelmét nem kis mértékben ébresztik fel a magyar népdalok és költemények német fordítmányai, melyek korábbi időkben ifjabb gróf Teleki Ferenc, gróf Mailáth János, Toldy Ferenc, Gruber Antal, Tretter (Járy) György , Petz Lajos , Haliczky Antal, Paziazi Mihály, Draut L. és Gaál György,— újabb korban pedig Greguss M. Á., Steinacker Gusztáv, Benkert (Kertbeny), Vitney Antal, Buchheim Adolf és Falke Oszkár, végre Stier G. által készíttetvén, nyomtatásban jelentek meg. De mielőtt magyar dallamunkat a'külföld gyakorlatilag is használná, elkerülhetlen volt a' szükség, azokat magában édes hazánkban a' míveltebb osztályunkkal, különösen pedig a' nőnemmel, megkedveltetni. — Erre pedig kettő szolgált eszközül : a' dallamoknak hangjegyekkel kiadatása 's a' színpad. Az elsőt folyó századunk' elején Csokonai Vitéz Mihály 's Verseghy Ferencz kisérték meg. Amaz részint három egyes dalának hangjegyes kinyomatásával (Bécsben 1803. haránt 2-od rétben, Márton József'költségén), mellyek között volt a'„Földiekkel játszó' is, — részint „Öszves Munkái"első kiadásában, l emez pedig „Magyar Aglája" (Budán 1806. 81.) — és — ,,A' magyar hárfásnak részint Aglájábul vett, részint újonnan szerzett énekei fortepianóra" (Budán 1807.horánt 2-ed rét, két szakasz) czímű munkáiban hangjegyekkel kiadott magyar dalaival, mellyek között két ismeretes magyar népdallam is fordul elő, u. m. ,,Móra megnyílt lány-eszem" azon melódiára (csakhogy kemény hangnemben), mellyre Horváth