Magyar Academiai Értesítő, 1855 (15. évfolyam)

Philosophiai és társadalmi tud. osztályai - A' positiv és negativ philosophia, Horváth Cyrilltól. II.

A' POSITIV ÉS NEG­ATIV PHILOSOPHIA. 367 kadnunk : azon egy-e a' meghasonlás' oka mind kivűl mind belül? Ha igen, szükségképi-e vagy nem? Ha nem, miért hat mégis folytonosan és miért közösen? Kérdések , mellyekre a' vizsgálódó elme feleletet vár. Vár pedig azért, mert őt a' fe­lelet után saját természeti határozottságának mélyen érzett hiányai folytonosan ösztönözik. Forduljunk ezek után magá­hoz a' dologhoz. A' negativ bölcsészet' határain belül fődolog a' nega­tivitás , melly tagad, mert természete hozza úgy magával, hogy tagadjon. De mit tagad? Mindazt, a' mi positivum, még pedig e' fokon azért, mert positivum. De igazságos-e az illy eljárás? Némellyek állítják, mások tagadják. De ha igazságos, miért van a' negativitásnak annyi ellensége ; ha nem, miért van annyi barátja? Vagy talán a' negativitás' igaz­ságának átérthetése szükséges valamelly működést, mellyre a' hozzá szítok képesek, a' hozzá nem szitok ellenben képte­lenek ? Kétségbe nem hozható tény, hogy a' negativitás' mivolta oly működéseket szükséges, mellyekre bizony sokan nem ké­pesek ; sokan képesek volnának , de azokat a' rögzött elő- és balitéletek miatt nem igen érvényesítik. Vannak azon­ban , kiket az akadályok vissza nem birnak rettenteni. Kevés mind a' mellett az ollyanok' száma, kik az akadályok' állandó leküzdése után a' negativitás' tetőzetéig eljutnak; mert a' na­gyobb rész, megelégedvén az útközben itt-ott felnyalábolt bizománynyal, veszteglési tanyát üt, de a­ nélkül, hogy annak alaphelyét jogszerű birtok gyanánt tekinthetné. Pedig a' ne­gativitásnak is egyedül az nézhet igazán szemébe, a' ki őt te­kervényes útjában nemcsak követte , hanem valamennyi állo­másért bajt víván, eléggé bátor volt azt tetőzete' legfőbb csú­csán fölkeresni. Nem is akárm­illy útféli állomásnál, hanem egyedül e' csúcson lehet igazán megismerni , hogy a' nega­tivitas ollynemű szörny, melly minden positivumnak föl­emésztése után utoljára önmagát is fölemészti. Csakugyan szükséges tehát a' negativitás is bizonyos mű­ködéseket. Ezek : a' reflexió és abstractio. Reflectálj és ab­strahálj ! Ezek által vezényeltetnek a' negativitás' hősei. Re­flectálj, de mire? Mindenre , a' mi adva van, akár legyen az

Next