Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 2. kötet, 1861
Számok - 1861 / 3. szám
286 STUDENZ JÓZSEF: koronával koronázzák meg Sz. Istvánt, nem mondván, hogy a pápa küldte azt. Következtethetjük-e ebből, hogy Mahmud a török olvasó előtt a magyarok nem iszlámi voltát — köztudomású dolgot— akarta volna eltakarni? Valamint máregyelőre ily szándékot nem tulajdoníthatunk Mahmudnak, úgy ellenkezőleg elég jelét találjuk nála annak, hogy ez nem is volt szándéka. Mert maga is „nagy egyházat, keliszátu emleget, min a török csak keresztyén templomot ért, vagy „dejr"-t, keresztyén templomos klastromot (milyeneket i. o. Szulejmán Belgrádban „mecsetekké" teszen), és ezt több királyról hűségesen hozza föl, mert az eredetiben is volt említve, ő pedig evvel eléggé megmondja, hogy ő szerinte is a magyaroknál megvan a keresztyénség, vagy helyesebben nem iszlámiság. De térjünk vissza már oda fel érintett kérdésünkhez : miért hagyhatta el Mahmúd a magyarok külföldi hadjárataikat, miért a magyarok keresztyénné tettét is, miért más nekünk igen fontosnak látszó factumokat is, (u. o. Mátyás uralkodását csaknem egészen) ? Ennek csak az lehet az oka, hogy ő nem fordít históriát, hanem választva ír históriát latin krónika után. Azonkívül a munkának második fele jobbadán nagyobb sietséget árul el , mert ott talán nem talált annyi érdekest, mint az Árpád előtt való történetekben, kivéve egynéhány helyet, mely fentebb a tartalom kimutatásában is megismerhető. Sőt bizonyítja ezt már előadásmódja is. Számtalanszor, mikor új pontra tér át, efféle formulával él: „Azonban a beszéllő szava szerint stb. jön ez meg ez." Ebből úgy látszik, hogy Mahmúd eredetijét szakaszonként olvasva, mindegyik szakaszt úgy ahogy értette, és a factumok összefüggését elrendezte, emlékezetből szabadon leírta, azaz saját szerkesztése szerint adta, így különösen némileg nagyobb szakasz leírásához fogván, nagyon természetes, hogy sok részletet már el is felejtett róla, s csak innen is van, hogy aránylag oly kevés a megemlített személy és helynév. — De más részről egynémely helyen meg is érteti velünk, hogy restelli a sokféle részletes tárgynak fölhozását, midőn ily phraszissal elégíti ki a talán többet váró olvasót: „Még sok hadat viselt, mindenikben szerencsés jön stb."