Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 2. kötet, 1861

Számok - 1861 / 3. szám

286 STUDENZ JÓZSEF: koronával koronázzák meg Sz. Istvánt, nem mondván, hogy a pápa küldte azt. Következtethetjük-e ebből, hogy Mahmud a török olvasó előtt a magyarok nem iszlámi voltát — köz­tudomású dolgot— akarta volna eltakarni? Valamint már­egyelőre ily szándékot nem tulajdoníthatunk Mahmudnak, úgy ellenkezőleg elég jelét találjuk nála annak, hogy ez nem is volt szándéka. Mert maga is „nagy egyházat, keliszátu emleget, min a török csak keresztyén templomot ért, vagy „dejr"-t, keresztyén templomos klastromot (milyeneket i. o. Szulejmán Belgrádban „mecsetekké" teszen), és ezt több ki­rályról hűségesen hozza föl, mert az eredetiben is volt em­lítve, ő pedig evvel eléggé megmondja, hogy ő szerinte is a magyaroknál megvan a keresztyénség, vagy helyesebben nem­ iszlámiság. De térjünk vissza már oda fel érintett kérdésünkhez : miért hagyhatta el Mahmúd a magyarok külföldi hadjáratai­kat, miért a magyarok keresztyénné tettét is, miért más ne­künk igen fontosnak látszó factumokat is, (u. o. Mátyás ural­kodását csaknem egészen) ? Ennek csak az lehet az oka, hogy ő nem fordít histó­riát, hanem választva ír históriát latin krónika után. Azonkí­vül a munkának második fele jobbadán nagyobb sietséget árul el , mert ott talán nem talált annyi érdekest, mint az Ár­pád előtt való történetekben, kivéve egynéhány helyet, mely fentebb a tartalom kimutatásában is megismerhető. Sőt bizo­nyítja ezt már előadásmódja is. Számtalanszor, mikor új pontra tér át, efféle formulával él: „Azonban a beszéllő szava szerint stb. jön ez meg ez." Ebből úgy látszik, hogy Mahmúd erede­tijét szakaszonként olvasva, mindegyik szakaszt úgy a­hogy értette, és a factum­ok összefüggését elrendezte, emlékezetből szabadon leírta, azaz saját szerkesztése szerint adta, így kü­lönösen némileg nagyobb szakasz leírásához fogván, nagyon természetes, hogy sok részletet már el is felejtett róla, s csak innen is van, hogy aránylag oly kevés a megemlített személy és helynév. — De más részről egynémely helyen meg is ér­teti velünk, hogy restelli a sokféle részletes tárgynak fölho­zását, midőn ily phraszissal elégíti ki a talán többet váró olva­sót: „Még sok hadat viselt, mindenikben szerencsés jön stb."

Next