Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 3. kötet, 1862
Számok - 1862 / 3. szám
345 HORVÁTH CZIRILL. hivatásos föllépésnek tartotta. Föllépett, hogy a philosophia menetét a maga valódi sodrába visszavezesse. Föllépett, hogy a széltében hatalmaskodó irány egyoldalúságát megakaszsza, és azt, ami még az egészből hiányzott, megismertesse. Mielőtt azonban ezen lerontólag építő munkához hozzáfogott volna , önmaga kívánt a philosophia egészében eligazodni. Azok a különböző kérdések, meg azok a nagymérvű feladatok, melyek őt, az előbbi két időszak meghaladása után is, mindegyre nyugtalanították, rendszerre vártak, mely az előbbiek becsfokát kijelölje, a bennök talált és gondosan átvizsgált hiányokat pedig elvalaposan kiegészítse. Mik után ítélve nem csak a teljesebben fölfogandó schellingianismusnak, hanem közvetve a philosophia egészletének is érdekében áll azt tudni: váljon a harmadik rendszer olyan-e , mely által az előbbiek hiányai elvalaposan ki valának egészítve. Sőt, ha igazat akarunk, nem tagadhatjuk, hogy ezen kiegészítésnek vagy ki-nem- egészítésnek tudása méltán keveselhetné a puszta érdekesség szempontjának mértékét. A philosophiának, mint philosophiának egészlete szükségli, hogy ama tudás létre jöjön. Mely szükségelésnek következtében hogy az ama tudáshoz vezető út annál irányszerűbben megnyittathassák, lássuk itt minden más előtt azt a viszonyt, melyben a már meghaladott rendszerek egymáshoz állanak. A már meghaladott rendszerek két különböző időszak eredményei lévén, nincsenek, nem is lehetnek az őket föltétező időszakok bélyegei nélkül. Az első időszak a még idegenszerű alapon nyugvó készülődés időszaka volt , azért oly bizonytalanok határai között az eligazodás ösvényei. Biztosabb a második időszak , mert itt már Schelling eredetisége szabadabb irányban mozog. Utóbb az első időszakban önmaga sem látott egyebet, mint a philosophia történetének egyik szükségképen meghaladandó és kiegészítendő fejlésfokát, mely, az identicismus szükségének igazolásával együtt, saját körmenetét is bevégezte. A második időszak eredménye iránt egészen más nézettel volt. Ezt ő tulajdon ifjúságának oly szüleménye gyanánt tüntette föl, melyet a harmadik időszak álláspontjáról sem kivánt elejteni.