Akadémiai Értesítő, 34. kötet (1923. évfolyam)

Előadások és cikkek - FRAKNÓI VILMOS: Ipolyi Arnold emlékezete

160 Megemlékezés Csokonai Vitéz Mihály születésének másfélszázados évfordulójáról jövő nemzedékre is jótékony befolyást fog gyakorolni. Mun­kái kiválóan alkalmasak azon légkör megteremtésére, mely­ben a kétes értékű elméleteket és kísérleteket ellenőrizhet­jük, a túlzásokat mérsékelhetjük, a lelkesedés hevével páro­sult higgadt kritikát uralomra emelhetjük. Berzeviczy Albert ig. és t. t., elnök megemlékezése Csokonai Vitéz Mihály születésének másfélszázados évfordulójáról 19­2­3. november 2­6-án. Tekintetes Akadémia! Mielőtt az összes ülés tárgysorozatára rátérnénk, köte­lességemnek tartom tisztelt Társaim emlékezetébe juttatni azt, hogy legutóbbi összes ülésünk után, f. hó 17-én telt le másfél század a Csokonai Vitéz Mihály születése ó­ta. Miután nincs nyoma annak, hogy Akadémiánk annak idejében a rövid életű, de emlékezetes munkásságú magyar költő szüle­tésének eentennaгiumát megünnepelte volna, miután más­részt példa van rá, hogy Kazinczy születésének másfélszáza­dos évnapjáról megemlékeztünk, sígy vélem, illő ,hogy ennek az emléknapnak Akadémiánk évkönyveiben nyoma legyen. Csokonainak költői tehetsége, hevülékeny lelke és nagy képzettsége bizonyára sokkal jelentősebb szerepet juttatott volna irodalmunk történetében, ha a halál már 31 éves korá­ban el nem ragadja. De életének csonka műve is maradandó nyomokat hagyott nemzetünk szellemi életében, mert ő telje­sen átértette és átérezte korának ma már sokban túlhaladott­nak látszó költői ideáljait s azok kifejezésében nemcsak len­dületes költői lelket, hanem sok stilus- és nyelvérzéket tanú­sított s ezáltal költői nyelvünket gazdagította és például a költői természetfestés terén szinte úttörővé lett. Korszerűsége szerencsésen párosult törzsökös és zamatos magyarságával; ő lett költészetünk számára úgyszólván felfedezője magyar tengerünknek, a Balatonnak, gyakran fanyar humora is fajunk sajátságából fakad s anakreoni költészetének magya­ros zománca sokban a Petőfi előfutárává tette őt. E mellett sorsának tragikuma: a kevés elismerés, még kevesebb jólét és sok szenvedés, melyben rövid, de munkás életében részesülnie kellett, a sajnálat engesztelő érzelmét vegyítik a kegyeletbe, mellyel emlékének áldozunk. Már rég­óta szobor hirdeti nemzete háláját ott, ahol született és meg­halt és él emléke irodalmunk művelői közt, nemzedék nemze­déknek adja azt át s Akadémiánk is híven fogja őrizni mindig.

Next