Akadémiai Értesítő, 34. kötet (1923. évfolyam)
Előadások és cikkek - FRAKNÓI VILMOS: Ipolyi Arnold emlékezete
160 Megemlékezés Csokonai Vitéz Mihály születésének másfélszázados évfordulójáról jövő nemzedékre is jótékony befolyást fog gyakorolni. Munkái kiválóan alkalmasak azon légkör megteremtésére, melyben a kétes értékű elméleteket és kísérleteket ellenőrizhetjük, a túlzásokat mérsékelhetjük, a lelkesedés hevével párosult higgadt kritikát uralomra emelhetjük. Berzeviczy Albert ig. és t. t., elnök megemlékezése Csokonai Vitéz Mihály születésének másfélszázados évfordulójáról 1923. november 26-án. Tekintetes Akadémia! Mielőtt az összes ülés tárgysorozatára rátérnénk, kötelességemnek tartom tisztelt Társaim emlékezetébe juttatni azt, hogy legutóbbi összes ülésünk után, f. hó 17-én telt le másfél század a Csokonai Vitéz Mihály születése óta. Miután nincs nyoma annak, hogy Akadémiánk annak idejében a rövid életű, de emlékezetes munkásságú magyar költő születésének eentennaгiumát megünnepelte volna, miután másrészt példa van rá, hogy Kazinczy születésének másfélszázados évnapjáról megemlékeztünk, sígy vélem, illő ,hogy ennek az emléknapnak Akadémiánk évkönyveiben nyoma legyen. Csokonainak költői tehetsége, hevülékeny lelke és nagy képzettsége bizonyára sokkal jelentősebb szerepet juttatott volna irodalmunk történetében, ha a halál már 31 éves korában el nem ragadja. De életének csonka műve is maradandó nyomokat hagyott nemzetünk szellemi életében, mert ő teljesen átértette és átérezte korának ma már sokban túlhaladottnak látszó költői ideáljait s azok kifejezésében nemcsak lendületes költői lelket, hanem sok stilus- és nyelvérzéket tanúsított s ezáltal költői nyelvünket gazdagította és például a költői természetfestés terén szinte úttörővé lett. Korszerűsége szerencsésen párosult törzsökös és zamatos magyarságával; ő lett költészetünk számára úgyszólván felfedezője magyar tengerünknek, a Balatonnak, gyakran fanyar humora is fajunk sajátságából fakad s anakreoni költészetének magyaros zománca sokban a Petőfi előfutárává tette őt. E mellett sorsának tragikuma: a kevés elismerés, még kevesebb jólét és sok szenvedés, melyben rövid, de munkás életében részesülnie kellett, a sajnálat engesztelő érzelmét vegyítik a kegyeletbe, mellyel emlékének áldozunk. Már régóta szobor hirdeti nemzete háláját ott, ahol született és meghalt és él emléke irodalmunk művelői közt, nemzedék nemzedéknek adja azt át s Akadémiánk is híven fogja őrizni mindig.