Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1971 (78. kötet = Új folyam 16. kötet)
1971 / 6. sz. - KÖNYVSZEMLE - TAMÁS ANNA: Petőfi és kora. Szerk.: Lukácsy Sándor és Varga János. Budapest: Akad. K., 1970. 707 p. [ismertetés]
Petőfi és kora. Ezen a címen történészek és irodalomtörténészek, a magyar reformkor és az 1848-as forradalom kutatói — összesen tizenhárman — adják közre munkájuk legújabb eredményeit. Részben Petőfiről és koráról, kisebb részben csak a korról, annak olyan kérdéseiről, amelyek a nagy forradalmár költő életművének az eddiginél is jobb megismeréséhez járulnak hozzá. A több mint 700 oldalas kötet meglehetősen heterogén. Bár minden tanulmány érdekes, új adatokat, összefüggéseket tár fel, a szerzők nem azonos fontosságú kérdéseket vizsgálnak és írásaik egymáshoz is többnyire csak lazán kapcsolódnak. Ezért pusztán a címmel lennénk egy kis vitában. Szerencsésebb lett volna úgy megfogalmazni, hogy ne ígérjen teljességet. Maga a könyv lényegét, tartalmát tekintve, értékes és figyelemre méltó. Mivel az itt közölt cikkek folytatásai százegynéhány esztendő kutatásainak általában és negyedszázados marxista irodalomtörténeti és történelmi kutatásoknak különösen, a kisebb részleteredmények csak úgy, mint a nagyobbak tovább árnyalják, esetleg módosítják a sokak közös munkája által eddig kialakított képet 1848-ról és költő hőséről. A politikus Petőfiről és a kor politikai atmoszférájáról szerzünk új ismereteket, a szerkesztők e kötet célját is ebben jelölik meg. Szakfolyóiratok bizonyára részletesen fogják elemezni az újonnan feltárt adatok jelentőségét, az új megállapításokat, hipotéziseket, amelyekkel e könyv szerzői az olvasók elé lépnek, e helyen azonban csak néhány mondat jut a még oly fontos eredmények méltatására is. A tanulmányok egymásutánja az időrendet követi. Az első hét írás az 1848 márciusát előkészítő korszakhoz kapcsolódik, azután kerülnek sorra a márciusi napokról s az utána következő hónapok eseményeiről szóló munkák. Nagy érdeklődésre tarthat számot Vörös Károly kötetnyitó tanulmánya, a Petőfi és a pesti kis- KÖNYVSZEMLE Petőfi és kora Szerkesztette Lukácsy Sándor és Varga János Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 707. polgár. Hogyan találkozik a költő és a társadalom, kiknek az ízlését, vágyait fejezi ki, valósítja meg magatartásával, életformájával, meddig tud vele haladni az a réteg, amely tömegbázisát képezi március 15-én, de jövőjét már másképp képzeli, azaz: a kispolgárság kialakulását követi nyomon a tanulmány, pontosan elhatárolva, mi az, ami Petőfit és körét összekapcsolja velük, és mi az, ami elválasztja, föléjük emeli. Az irodalmi tanulságokat is levonja a szerző, egész okfejtésével a „szerepjátszó" Petőfi-felfogás ellen érvel. — Fekete Sándor látszólag távolabb kerül a politikus költőtől Petőfi pályakezdése és a német drámairodalom című írásában. Arra hívja fel a figyelmet, hogy 1834 — 44-ig, serdülő- és ifjúkorában a legdöntőbb hatást a színpad világa gyakorolta Petőfire. Mivel a kor színházi repertoárjának legnagyobb része osztrák— német darabokból állott, ezek hatásának nyomait keresi és találja fel Petőfi több versében. Az érzelmesség nyelvi sablonjai e forrásból eredhetnek a zsengékben, de a vígjátékokban jelentkező enyhébb társadalombírálatot a maga egyéniségén átszűrve radikálisabb formába öntve ismerjük fel műveiben. Koncepcióját tekintve Martinkó András: Petőfi útja a győri Hazánkhoz és Imre Lajos: Petőfi második felső-magyarországi útja című írása áll legközelebb egymáshoz. A közös gondolat, amely a két tanulmányt áthatja, az, hogy Petőfit politikai szervező szándék vezeti, célja a vidéki radikális értelmiség mozgósítása. Martinkó, szemben Hegedűs András korábbi tanulmányával, a kezdeményezést nem Győrnek és Kovács Pálnak, hanem a költőnek tulajdonítja. Felderíti Petőfi szerteágazó kapcsolatait Győr városához, és széles tablót fest a magyarosodó-polgárosult dunántúli város társadalmi-kulturális-politikai képéről. Győrben, mint ezt korábbi kutatások is bizonyítják, a kommunisztikus eszmék is felbukkantak. A radikális politikai irodalom számára mindenképpen kedvező fórumnak ígérkezett.