Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1976 (83. kötet = Új folyam 21. kötet)

1976 / 4-5. sz. - AZ AKADÉMIA CXXXVI. KÖZGYŰLÉSE ELÉ - PATAKI FERENC: "Mindinkább az embercentrikus társadalomkutatás komplex feladatai nyomulnak előtérbe"

ködő Pszichológiai Intézet jó kétévtizedes történetét is derékban metszi egy gyökeres újjászervezés, amikor a korábban kiterjedt klinikai-ambuláns tevékenységet folytató, erőteljesen és érdemesen gyakorlati orientációjú Gyermeklélektani Intézet meglehetősen éles fordulattal széles — talán túlságosan is széles — profilú, főként alapkutatások műve­lésére hivatott kutatóintézménnyé vált. Az intézet az elmúlt évtizedben vezetőinek energikus kezdeményezései és kollektívájának erőfeszítései nyomán állhatatosan töreke­dett arra, hogy szerteágazó tudományos és tudománypolitikai feladatainak mind maga­sabb színvonalon legyen képes megfelelni. S ezt olyan társadalmi és tudományos közegben kellett megtennie, amelyben maga a pszichológia — mint tudomány és mint gyakorlat — egyaránt kereste és részben még ma is keresi helyét és szerves integrálódási módját a társadalmi praxis széles övezeteiben, a munka, a nevelés, az egészségügy, a közművelődés és az életmód alakítás folyamataiban. Ilyen körülmények között, ha mégis válaszolnom kellene a kérdésre, inkább ezt mon­danám: az elmúlt négy esztendő legjelentősebb tudományos érdeme az, hogy a pszichológia néhány fontos területén megszilárdult és jelentős eredményeket hozott — olykor nemzet­közi figyelmet keltett — több olyan, hagyományosan művelt kutatási irány, amely mind­inkább megszabja az intézet tudományos profilját, s mind elméleti, mind gyakorlati szempontból továbbra is biztató eredményekkel kecsegtet. Ezek főként az alábbiak: az emberi észlelési teljesítményeknek a kognitív szemléleti keretbe illeszkedő, komplex vizsgálata; az antropogenezis átfogóbb elméleti kérdéseinek összefüggésében is nagy­jelentőségű összehasonlító lélektani kutatások, a beszéd-észlelés, a verbális kódolás és a korai beszédfejlődés többirányú elemzése; tanulási algoritmusok és heurisztiák; az értékelési műveletek s az értékelő magatartás attitűd-dinamikai megközelítése; a korai személyiségfejlődés egyes kérdései; különböző társas és csoportdinamizmusok; bizony­talansági mezőben lezajló döntési folyamatok és a humán motiváció egyes kérdései. Remélhető, hogy ezek — s természetesen az egyéb — kutatások s a nyomukban született vagy megjelenőben levő feldolgozások mind szélesebb körben figyelmet keltenek, valóban markánsan megvonják majd az intézet profilját, s mind a pszichológiai elméletképzéshez, mind a társadalmi gyakorlat fejlesztéséhez hozzájárulnak. 2. Ha némiképp általánosan (s természetesen csupán a magam látószögéből) válaszol­nék, habozás nélkül ezt mondanám: mindinkább az embercentrikus társadalomkutatás komplex feladatai nyomulnak előtérbe. Napjaink társadalomtudományában szemmel lát­ható a kutatási stratégiák gyökeres átalakulása. S ezen nem egyszerűen az olyan sokat emlegetett interdiszciplináris elv térhódítását értem. Hadd nevezzem a fejleményt a tárgy- és folyamatcentrikus kutatási stratégiák előtérbe kerülésének. A hagyományos tudományos klasszifikálásban mindinkább részeire szabdalt valóság újra és újra a maga részleges vagy teljesebb totalitásában bukkan elénk: a kutatás mindinkább komplex emberi jelenségeket és társadalmi folyamatokat vesz módszeres vizsgálat alá, aminek pl. a család, a társadalmi kollektivitásformák, a település, a demográfiai folyamatok, a ter­melés emberi tényezői stb. A pszichológia egyik fontos feladata, hogy a maga sajátos eszközeivel és lehetőségeivel hozzájáruljon mindezek világos és pontos megértéséhez s ennek révén — optimalizálásához. Az európai szocialista országok napjainkra elhatoltak a fejlett szocialista társadalom lehetőségeinkhez szabott, fokozatos létrehozásának prog­ramjához. E lehetőségek egyik forrásává válhat az, ha világosabban megértjük az ember újszerű helyzetét az új társadalomban; szocializálásának finom részletekig is elhatoló mód­jait, tevékenységének — s benne munkájának — indítékait és aspirációit, értékválasztá­sait s az életmódjának szerveződésében ható erőket — igényeket és törekvéseket. Mand­máig nem küzdöttük le teljességgel azokat a hiedelmeket, amelyek úgy vélekedtek, hogy a szocializmus anyagi alapjainak létrehozása mintegy automatikusan, avagy pusztán egy sajátos pedagógiai-felvilágosító tevékenységgel párosulva, létrehozza az emberi viszonyok

Next