Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1977 (84. kötet = Új folyam 22. kötet)

1977 / 11. sz. - TANULMÁNYOK - SZABÓ IMRE: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a Marxista jogelmélet fejlődésére

giai irányát, mert a jog lényegeként a jognak a társadalmi viszonyokhoz való kapcsolatát, azoktól való függését jelölte meg. A marxista leninista jogelmélet kezdeti időszakában Sztucska mellett találkozhatunk más szerzőkkel is, akik új, Sztucskától eltérő oldalról próbálták megközelíteni a szocialista jog lényegét, illetőleg a jog lényegét általában és olyan elméletet igyekeztek adni, amely megfelelt a kor felfogásának is. Ennek a kezdő időszaknak egy másik jogelméleti szakembere E. G. Pasakanisz, aki „Általános jogelmélet és marxizmus" című könyvében vázolta fel elméletének alapjait.­ Ennek az elméletnek abban volt a kiindulópontja, hogy a jogelmélet tulajdonképpen nem más, mint a legelvontabb jogi fogalmak fejlődésének az elemzése, vagyis a jog legáltalánosabb kategóriáinak a tárgyalása, ezért Pasaka­nisz könyvében ilyenekkel foglalkozott: jog és ideológia, jog és viszony, áru és alany, jog és erkölcs, jog és jogsértés, vagyis a jogot bizonyos, még általánosabb társadalmi fogalmakhoz viszonyította, és így próbálta megközelíteni annak a lényegét. Tagadhatatlan, és ezt meg kell mondani, hogy ebben az absztrakt jogi felfogásban lehetetlen Kelsen­nek, a Nyugat nagy burzsoá jogbölcselőjének hatását fel nem fedezni és ez nem is csodálatos, hiszen Pasukanisz könyvét 1920-ben Berlinben írta meg s így érthető bizonyos nyugati hatás. Ám Pasukanisz elmélete nemcsak ebből állott, ez csak a koncepció alapja volt. Jogfelfogásának lényege valójában abban foglalható össze, hogy szerinte a jog tulajdonképp­en a cserén alapuló társadalmi termék, vagyis az ő jogelmé­lete és ezt annak idején így is nevezték a Szovjetunióban tulajdonképpen a jog csere-elmélete. Ez közelebbről annyit jelent, hogy a jog legfejlettebb formáját — a csere legfejlettebb formájával a kapitalizmusban érte el, és valójában egyedül a burzsoá jog a valóságos jog, amelyhez képest minden más jog csak koros, csak tökéletlen jog. Továbbvezetve ezt a gondolatot, ebből Pasakanisz azt a következtetést vonta le, hogy a szocialista jog, amely a 20-as évek első éveiben létrejött, nem más, már amennyiben egyáltalán jog, mint a burzsoá jog maradványa, csökevénye, és az, ami újként létrejön, az csak az állami vállalatok egymás közötti igazgatási viszonya, azaz a szocialista termelés társadalmi viszonyai már tulajdonképpen nem is alkotnak jogot, mert a viszonyoknak, amely a vállalatok között létrejön, a tartalma nem jogok és kötelességek egysége, hanem csak puszta igazgatás. Ebben a tételben tévedett nézetünk szerint a legnagyobbat Pasakanisz, mert úgyszólván teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy egyrészről még az a jog is, amely az állami vállalatok egymáshoz való viszonyát szabályozza, a politikai hatalmon nyugszik, a politikai hatalom hozza létre e kapcsolat viszonyait, másrészről pedig jog, azaz jogok és kötelességek formájában hozza azokat létre és nem lehet e viszonyokból kihagyni az államot. A szocialista jogról Pasakanisznak egyébként az volt a véleménye, hogy proletár jogot nem lehet teremteni; a proletárdiktatúrának nem lehet sajátos, külön fajtájú joga. A szocialista jogot illető ezt a maradvány­ elméletet azután később Pasakanisz maga módosította, mégpedig olyan irányban, hogy kénytelen volt önálló jelenségként elismerni a szocialista jogot, annak a reális létezését, vagyis azt, h­ogy az állami vállalatok, tehát a szocialista termelési egységek egymáshoz való viszonya igenis jogban ölt formát ; ez pedig a valóságban új jog, nem pusztán a kapitalizmus csökevénye. 2 E. B. PALUKANISZ: Általános jogelmélet és marxizmus (oroszul). Moszkva, 1924. Allgemeine Reehtslehre und Marxismus (németül). Wien—Berlin, 1929.

Next